Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1907-03-10 / 10. szám
45. évfolyam. — 10. szám. Megjelenít minden vasárnap. Ungvár, 1907. március 10 Előfizetési feltételek : Csak az „Uug“ lapra: Egész évre . .8 K j Negyedévre . 2 K Félévre..........4 K j Egyes szám . 20 f Amerikába : Egész évre . . . 10 K 60 ^ „Ung rármegye Hlratalas Lapjá“-Tal együtt : egész évre , 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g* mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. TASSADA-LMI hetilap. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ TIN(11EGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Elmélkedések március 15-én. Irta dr. Tahy Endre. Az idő kereke rohanva lepereg és soha meg nem áll! Ezer uj élet nyomán támad ezer halál! Pusztulnak emberek, elhullnak egyének, s a semmiségbe tűnhetnek nemzetek! De mig emberi élet van, egy nem veszhet, nem pusztulhat el: a szellem hatalma! A hatalmas Teremtő lelkűnkbe, szivünkbe oltá a szellem erejét, mely az embert emberré tévé! Egyének, nemzetek elpusztulhatnak, de a mit emberi szelleműk ereje megtermett, közös kincsként öröklődik egyénről-egyénre, nemze- dékről-nemzedékre, egyik nemzetről a másikra. És van-e hatalmasabb, nemesebb kincse az embernek, az emberiségnek: a szabadságnál! Hiszen a szabadság és az érte való küzdelem szüksége megszületett az első ember születésével! Mert mi a szabadság? Nem puszta fogalom ! Élő valóság az! Örök küzdelem az, azért, hogy az ember legyőzhesse mindazon akadályokat, a melyek elébe gördülnek akkor, a mikor emberi mivoltát akarja érvényre emelni. Az ember felismeri azt, hogy minő módon fejlesztheti ki öneszméjének valósulását; megállapítja öntudatával az eszme megvalósulásának eszközeit; és akarata erejével igyekszik az eszme céljai elérésére szolgáló eszközöket hatalmába keríteni. És ha az önfelismerte emberi eszme megvalósítására szolgáló eszközöket minden akadály nélkül akarata erejével uralmába hajthatja, akkor szabad az egyén. Ha a külön nemzeti célokért lelkesedő egyének összesége, a nemzet, a saját önfelismerte eszméjének elérésére szolgáló eszközökkel akadalytalanui rendelkezik, — akkor az a nemzet szabad! Egyéni és nemzeti szabadság: a kettős idea, a melyért az emberiség bölcsőjétől kezdve Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : BÁNOCZY BÉLA. DEÁK GYULA. az örök megsemmisülésig folyton fog küzdeni. E kettős eszme az, a melynek szolgálatában az ősember áldozatul esett a természet, a vadállatok könyörtelenségének; e kettős eszme az, a mely romba döntötte az ezek valósulását akadályozó fáraók uralmát; megalkotta a szabad hellén, és a római államot, s ugyanez eszme volt az, a mely e hatalmas államokat elsöpörte, mert akadályai lettek az emberi eszmének és a szabadság tágabb körű fejlődésének. A szabadságra való törekvés, ha erővel párosul, letipor, áttör minden korlátot. Trónokat ledönt, újakat emel! Népeket megsemmisít, nemzeteket teremt! Nép, mely szabadságáért kész elpusztulni, elvérezni, az emberiség családjának érdemes, értékes tagja, mert az az emberiségért, az emberi legsajátosabb eszméjéért hoz áldozatot. Annak értéke el nem pusztul, el nem vész! Annak élete örök az emberiség életében, az emberiség történetében és emlékezetében. Egy nemzet élete a nagy tnindenségben olyan, mint az egyén élete a nemzet életében. Az egyének ezrei, milliói jeltelen sirokba dűlhetnek; de egy nagy egyén, a ki nemzete életének sorsát, szellemét irányítottá, vezette, mert benne talált kifejezésre a nemzeti sajátos szellem, nem fog elpusztulni jeltelenül, emlék nélkül. Eszméi, lelkének vágyai, szivének lüktetése ott lesznek nemzete fiainak lelkében, szivében örök emlékoszlopként. Egy nép, a mely az örök emberi eszme szolgálatában ezer éven keresztül vérzett s ontotta könyüit, megsemmisülhet bár, de az eszme átöröklődik a többi nemzetekre s azok lelkében fog tovább élni, fejlődni . . . Örök emlékezetül. S a szabadság eszméjének szolgálatában van-e nép, a mely annyit vérzett és szenvedett, mint a magyar!? Van-e nép, a mely fiainak, gyermekeinek, legjobbjainak oly sokaKiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ságát hozta áldozatul a szabadság megszentelt oltárán ?! Édes magyar nemzetem! Te a szabadságnak ezeresztendős és örökös martirja! Féltő imádattal borulunk végtelen szenvedésektől és fájdalmaktól megszentelt múltad oltárához s imádságra kulcsolt kezekkel fohászkodunk Hozzad: a mindenség nagy Urához, hogy azt a sok áldozatot, a tengernyi vért, melyet ki- ontattál nemzetünkkel, csak azért zuditád mi reánk, hogy nemzetünk értékéről, nagyra hiva- tottságáról bizonyságot tehess. Bizonyságot tehess arról, hogy értékes, hasznos, érdemes tagjai vagyunk az emberiségnek, mert a legsajátosabb emberi eszme: a szabadság felkent bajnokaivá tettél. Ezer esztendős múltúnkban nem volt évszázad, hogy őseinktől örökölt szabadságunk védelmére ne kellett volna feltámadnunk! És nemzeti létünk tragikuma mindenkor beteheti! Szeretjük, imádjuk a szabadságot! Érette vért, életet, kényelmet, a családi élet boldogságát, mindenünket áldozatul hozzuk! Mi vagyunk a szabadságot imádó nemzet! És végzetes tragikumunk mindig utolér: sohasem tudtuk egyszer feláldozott szabadságunkat a maga teljességében, nemzeti mivoltában megszerezni, visszaszerezni. Es azért küzdünk mi tovább a szabadság eszméjéért! Küzdelmünk örökös lesz nekünk: a szabadság örökös bajnokainak! Becsületünk, öntudatunk, értékünk is örökös lesz a népek szemében, mert az emberiség örök eszméjéért küzdünk. Szabadságküzdelmünk egy-egy drámai jelenetét ebből a magasabb, magasztosabb szempontból, az emberiségre való kihatás nézőpontjából is kell bírálnunk ilyenkor, a mikor szabadságküzdelmünk egy-egy határoszlopához érünk visszaemlékezni, elmélkedni. 1848 március 15-ike! A sok között egy legfrissebben beállított határoszlop nemzeti életünk tövises utjain! Hosszú évtizedek szenDaru Lenci.* Irta Bárd Miklós. Daru Lenci hires prímás, nem tányéros, úri fajta, Végig Daru a bandája, egy anyától kilenc sarja. Szép fekete szál-legények, Hija se vón a zenének, Ha Daruné csupán egyszer Daru-lányt szül kilencedszer, S Berci kölyök a muzsikát meg nem rontja, Ilyen banda a világon több se volna. — Ez a kölyök - szidja Lenci — banda-vésztő, nóta-rontó. Ma megverem, holnap ragad, s kivág mint a csökönyös ló. Pedig tudna minden szerhez, S ha elrúgom, bandát szervez. Hej te asszony, akkor egyszer, Elhibáztuk kilencedszer I Erre aztán Daru-asszony visszacsattan: — El a mennyküt, a kölyökben prímás vér van. Varjuházi megyeházba’ törvényt ülnek egyfolytába, Daru Lenci a főispánt harmadnapja installálja. Ablak’, ajtót beszögeztek, Benn az urak abban döntnek: Ősi bástyán régi gárda, Meg az ifja meddig állja ? Fölvirrad-e a megyének régi napja ? Régi-e a Lenci prímás, mennyit ér a Daru banda ? Harmadik nap megesküdtek, virradatra véget vetnek. Virradatkor az alispán oda rikkant az öregnek : — Öreg Darum az áldódat. Ne tedd még le a vonódat; Az a daru hadd röpüljön, * Bemutattatott a Gyöngyösy Irodalmi Társaságnak márc. 2-iki felolvasó-ülésén. Szerkesztő. Szépen szóljon, énekeljen. Hogy magamat kisírhassam daruszóra, Úgy se sírtam szolgabiró-korom óta! Lenci prímás kedvét tölti, azt a darut felröpiti. Utána néz sóvár szemmel, tetszik neki könnyű röpti. Hát egyszer csak mi találja, Eláll rá a szeme, szája, Másik daru szebb amannál, Gyönyörűn szól, gyönyörűn száll, Zúg fölötte, s könnyen elhúz az övétül, — Az a kölyök ! — hörgi Lenci — s bele szédül. • Sarkon fordul, s szemsúgára odavillan a bandára ; Aztán lecsap sziporkázva kilencedik Darujára. Ez pedig csak húzza, húzza, Dehogy fél, hogy összezzuzza, Akárhogyan pillant is rá, Kilenc fogsor vicsorít rá, Ez csak húzza önfeledten, mintha lelke Daruszárnyon repülne a fellegekbe. Öreg primás röptét méri, hogy elfogná, megkísérti. Mindhiába, ezt a darut ő már soha el nem éri. Érzi Lenci, vége immár! Vele megy a banda is már, Hej, hogy ennek így kell lenni, Hogy ez ellen nincs mit tenni, Lehanyatlik a vonója, székre roskad, — Csináld kölyök! — Daru Lenci ennyit mond csak. Ez meg húzza, s egyszeribe vele nótáz a vármegye, Nézi Lenci a rossz kölyköt, azt se tudja, hová tegye. — Adta csöpp fekete férge. Nagy csak a szeme fehérje S ez csúfol meg, ez a ványadt ? Kilenc közt a leghitványabb; Hanem azért Daru asszony igazad van, Mi tagadás, a kölyökben primás vér van. S csak vivődik, messzi méláz, majd leszámol: jobb ez, mint más, Ezentúl a vármegyének hadd húzza a kölyök-primás. Nem irigye, bárki lássa, Lám ő maga installálja. Hej, hogy ennek igy kell lenni, Hogy ez ellen nincs mit tenni, S mikor még a főispán is vele nótáz, Mit tegyen az öreg primás ? — ő meg kontráz. Kossuth Lajos mint hírlapíró. Kossuth Lajos 1830-ban lépett fel a nyilvánosság elé, mikor az országszerte dúló kolera idején a fölizgatott vidéki csapatok fegyveresen megtámadták Sátoraljaújhely városát, melynek lakossága Kossuth lelkes szavai által feltüzelve, az ostromot visszaverte. Ezután a megyegyüléseken is többször fölszólalt és mindenkit lebilincselt beszédének csodálatos logikája által. Két évre az események után Pozsonyban találjuk Kossuth-ot, ki mint .távollevők követe“ részt vett az 1832—36-iki országgyűlésen. Itt kezdődik tulajdonképi hírlapírói tevékenysége, a mikor is a rendek beleegyezésével hetenkint kétszer megjelentette az írott „Országgyűlési Tudósitások“-at. A rendekre és az ország lakosságára nagy befolyást gyakorló ellenzéki szellemű „Országgyűlési Tudósítások“ szerkesztője szálka volt a bécsi hatalom szemében. Először le akarták Kossuth-ot kenyerezni (régi recept, de mindig uj marad !), követségi titkári állást Ígérvén neki. Ez fölháborodással visszautasittat- ván, a kormány elővette másik fegyverét: üldözni kezdte Kossuthot. 6 azonban nem rettent vissza a további munkálkodástól. Az országgyűlés berekesztése után Pestre költözött és barátai unszolására 1836 jul. 1-én megindította a „Törvényhatósági Tudósitások“-at, melyben a megyei gyűléseken történt eseményeket ismertette. ElőfizetőT.nnnnlr niní száma 8 oldal
