Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-24 / 8. szám
8. szám. TJ" ÜST <3az Északkelet-Magyarországi tanítók szövetségét! Fel a munkára! A tétlenség bűn és kétszeresen akkor, ha magunkért nem akarunk dolgozni! Munkára fel! A közönség köréből. A m. á. v. hallatlan indolenciája és passzív rezisztenciája. Erről szólt az ének e lapok múlt heti számában. Valóban megbotránkoztató, hallatlan, tűrhetetlen dolgokat vittek véghez a vasutasok a múlt hetekben Csapon, Szomotoron és igen sok helyen. Nekem is van tudomásom a Csapon történt dolgokról, azért felszólalok én is a hallatlan passzív rezisztenciát gyakorló „máv.“ ellen. Ideje volna már igazán megrendszabályozni azt a „máv“-ot, mert szörnyűség az, amit elkövet az „utazó“ közönséggel. A mi sok, az sok ! A panaszkodó szerint a gyorsvonat már Ujhelyből Csap felé 50 perc késéssel indult el, de még ez neki kevés volt, bár két géppel indították el. Hogy az utasokat bosszanthassák, a mozdonyvezetők egyesült akarattal Szomotornál megálltak, pedig csak a levegőben könnyen szállingó finom hópelyhek voltak a pályatesten, még nem is oly nagy tömegben, alig 2—3 méter magasan. A ravaszkodó mozdonyvezetők, hogy az utasokat félre vezethessék, hogy ne tudják meg, miszerint ők most passzív rezisztálni akarnak, — teljes erővel neki mentek ugyan a könnyű hópelyheknek, hogy azt eltávolítsák az útból, de hogy az utasok tovább ne mehessenek, csak azért is ott maradtak a hóban. Az idő kedvezett passzív rezisztenciájuknak, csekély — 20° mellett, a csak orkánnak nevezhető szellő igyekezett a személyzet helyzetét még kellemesebbé tenni, lágy-puha hóval borította be őket. Az utasok félrevezetésére, — úgy tettek, mintha a hóból kiakarnának jönni, azért nem jöttek ki, hanem Sátoraljaújhelyből segélygépet kértek, mely megérkezvén, megtudta a személyzet, hogy itt passzív rezisztencia van, bement a hóba, de ott maradt az is. Ekkor Csapról kértek mozdonyt, ezzel is eltelik egy kis idő, hadd mérgelődjenek addig is az utasok. A csapi „aranyzsinóros nagy ur“ a d. u. 3 óra után induló gyorsvonatot már elindította Budapest felé, azt hitte, hogy mig e vonat Szomotorhoz ér, addig a három mozdony személyzete — megelégedve az utasok megszekirozásával — kijönnek a hóból s a gyorsvonat tovább mehet, de a gyorsvonat csak Perbenyikig mehetett, mert ott is van egy „aranyzsinóros nagy ur“, az nem bocsátotta tovább a vonatot, sőt lecsatoltatta a gépet s egy ott levő tehervonat gépjével együtt elküldte Szomotorhoz, hadd vegyenek részt ezek is a passzív-: rezisztenciában. Ezek is bementek a hóba s szépen megálltak. Volt Csapon még két mozdony, melyek a 26 mozdonyból széjjel passzív rezisztálók közül megmaradtak itthon, — elküldte az „arany zsinóros nagy ur“ ezeket is mulatni, s még a munkásokat is össze szedte, elküldte őket, hadd mulassák ki magukat, itthon úgy sem tudta őket használni, mert az öt felé ágazó állomásnak vau ugyan bőven vágánya, de a leghosszabb vágányon sem fér el egy tehervonat. Se baj, elfér kettőn; igy az állomás vágánya szépen meg is telt az érkező, de nem továbbítható kocsikkal. Elérkezett a két mozdony a munkásokkal Szomotorhoz, vígan neki szaladtak a hónak, de ezek is ott maradtak. Hót gép volt már együtt a hóban, mindenik úgy tett, mintha minden erejüket összeszedve ki akarnának jönni a hóból, de nem jött ki egy sem. Megmutatták, hogy ők most passzív rezisztenciába vannak, ott is háltak, csak azért is megmutatták, hogy ha ők nem tudnak menni, hát nem mennek, hadd pukkadjanak meg mérgükben az utasok. Másnap aztán egy század honvédséget küldtek ki Ujhelyből ; ezek a parancsszónak engedelmeskedve eltakarították a havat, megszűnt a passzív rezisztencia, a gépeknek haza kellett menniük. A személyzetnek jól esett az előbbi napon elköltött ebéd után ebédelni, de a nagy, csaknem 24 óráig tartó mulatság után pihenni is annak, kinek az orvost nem kellett meglátogatni, megfagyott testrészeik bemutatása végett. Bizony régen nem mulatták igy ki magukat, az utazókat is jól megbosszantották a várakozással. De még ez mind semmi, meg kell emlékeznem arról az „aranyzsinóros nagy ur“-ról, a csapi állomás főnökről is. Hiszen ez volt a főmesler az „utazó“ és utazók bosszantásában. Borzasztó még elgondolni is, hogy ezt a „nagy urat“ hasztalan ostromolták az „utazók“, hogy a Siánkin, Fenyvesvölgyön, a Nyíri vonalakon, s Szomotornál a hóban tétlenül veszteglő mozdonyai közül egyetlen egyet sem akart a csapi állomásról velük elindítani, pedig midőn az egyik utas Munkácsra, másik Beregszászba kórt vonatot s azt megtagadta a „nagy ur“, már csak Bátyúig kértek és csak egyetlen szakaszt, még azt is megtagadta, pedig az utazó közönség már csak jobban tudja, hogy lehet-e vonatot inditani. Hát nem borzasztó indolencia ez ? Nem kell-e az ilyet szigorúan megrendszabályozni ? Az „aranyzsinóros nagy ur" pedig vállvonogatással, gunymosolylyal, sőt többé kevésbbé sikerült viccekkel felelt. Szerencse, hogy még jók is voltak közte. Végre bejött a bátyúi vonat is este 6 órakor. Két géppel s mit tesz akkor is a „nagy ur“ V A helyett, hogy tovább bocsátotta volna a vonatot, hogy az utasok i az egészen a szomszéd perbenyiki állomásig jutott j délutáni gyorsvonat utasaival való találkozás feletti örömüknek adhattak volna kifejezést, a vonatot nem bocsátotta tovább, hanem az egyik gépet lecsatoltatva elküldte Perbenyikbe, hogy a mozdony nélkül ott maradt kocsikat hozza vissza, midőn ez megérkezett, csak akkor indított egy vonatot Szigetfelé, melyen aztán a panaszos ur is eljuthatott Királyházáig. Arról persze fogalma sincs panaszkodó utasnak a fütött pompás ételekkel és italokkal ellátott váróteremben, hogy —20° időben, éjjel, miként állította össze a „nagy ur“ a vonatot. Az „arany zsinóros nagy urnák“ nem volt már kit viccelni, pedig nagy kedve lett volna tovább is folytatni a kellemes szórakozást, mert csak nyolc nap óta nem fekhetett le ágyába, csak hogy az „utazókat“ mulattathassa, mert bizony Csapon sem az „aranyzsinóros nagy ur“-nak, sem a hivatalnokoknak, sem a személyzetnek semmi egyéb dolga nincs, csak az utasokat viccel mulattatni, ezen fölül csak arra kell ügyelni, hogy az igazgatóság által is elismert és sürgősen szaporitandónak kimondott, vágányokon helye legyen az érkező személy- és tehervonatoknak, hiszen ez a testet és lelket ölő munka folytonos éber figyelem mellett igen könnyen elvégezhető és valóban, nemcsak minden órában nincs vonatösszeütközés, hanem még nem is történt ilyen, mert hát igazán nagy ur az az arany zsinóros ur, nem csak viccelni tud, hanem parancsolni, felügyelni és rendelkezni is. Ilyen hallatlan indolenciát és passziv rezisztenciát kellett Csapon tűrni a meleg váróteremben várakozó utasoknak. Ez mégis borzasztó ! _ , _, , Bacskay Sámuel. * Mi magunk sem tartottuk valóknak azokat a vádakat, a melyeket a máv. passziv rezisztenciájára felhoztak. A közleményt a forrás megnevezésével azért vettük át, hogy alkalmat adjunk az abban felhozottak megcáfolására. Szerkesztő. VÁRMEGYEI ÜGYEK. Közgyűlés. — Február 21. — Az idei első rendes megyei közgyűlés február 21-én zajlott le. — Illetőleg nem nagyon zajlott, mert a folyó évre megalakult új bizottságnak tagjai nem igen használják fel az első alkalmat a megjelenésre. Kevesen voltak ! Az ülés elején alig volt 20 ember jelen s az ülés folyama alatt nehezen gyűlt össze 41 tag, hogy egyhangúlag megszavazza az ungvári kir. törvényszéknek a vármegyét illető 50 ezer K költség hozzájárulását. — A törvényszék kérdése még tudott érdeklődést kelteni S az érdeklődést igyekezett is az elnöklő főispán kielégíteni, kijelentvén, hogy megjelent az új igazságügyminiszter előtt és jóindulatú támogatásába ajánlotta az ungvári törvényszék ügyét. Az igazságügyminiszter oda nyilatkozott, hogy még nem volt alkalma a kérdést alaposan áttanulmányozni, tehát érdemleges választ nem adhat, de mindenesetre jóakaró figyelmére fogja méltatni. — Ez az üzenet a bizottság tagjainak meleg érdeklődését egy kissé le- hűtötte. — Különben az egész gyűlés meglehetős egyhangúságban folyt le. — Az alispán évnegyedes jelentése kapcsán az őszinte részvét hangján emlékezet! meg vármegyénk nagy halottjáról, Bernáth Dezsőről, a ki sok éven keresztül képviselte az országgyűlésen a kaposi kerületet s a ki vármegyénk törvényhatóságának is sok éven keresztül buzgó, agilis tagja volt; éppen oly meleg hangon emlékezett meg az elhunyt Fekete Vincéről, a ki a szobránci járásnak volt fő- szolgabirája és a törvényhatósági bizottságnak élete végéig virilis tagja maradt. Emléküket jegyzőkönyvben örökitette meg a gyűlés s erről a gyászoló család tagjai értesittetnek. — Az alispáni jelentés személyi érdekű rovatában emlékezett meg arról, hogy dr. Hiersch Károly eddigi pénz ügy igazgató Ungvárrói eltávozott Ipolyságra s a pénzügyigazgatóság ügyeit jelenleg Tábor Péter h. igazgató vezeti és hogy a vármegye t. főorvosává dr. Gulácsy Árpádot nevezte ki a főispán. Az alispáni jelentés alkalmat adott Thuránszky Tivadar bizottsági tagnak arra, hogy az uzsoki határszélen a Galíciát Magyarországtól elválasztó vonalon eddig fennállott és teljesen romlásnak indult határkőoszlop megjavítása tárgyában az alispánt meginterpellálja. Az alispán válaszában kiemeli, hogy a határkő megjavítása, illetőleg felállítása kérdésével már régebb idő óta foglalkozik. És hogy ez ideig eredmény nem volt, ennek oka egyrészt abban keresendő, mert a berezna-országhatárszéli vasút építése alkalmával a vállalkozó Grünwald testvérek és Schiffer-cég vezető tagja, Schiffer Miksa annak idején önként felajánlotta, hogy a vasútépítés befejezte után saját költségén fog a vármegyének emlékül felállítani egy díszes határkövet. — A vasútépítés egy esztendő óta befejeződött és az alispán azon helyzetbe került, hogy ezen elmaradt Ígéret miatt időt is veszítve, csak most állíthatja fel a vármegye költségén a határkövet. — Kilátásba helyezi, hogy a határkő még ez év folyamán fel lesz állítva. — A közgyűlés és az interpelláló a választ tudomásul veszi. Még a Bercsényi-szobor javára megindítandó gyűjtés tárgyában is interpellált Thuránszky. Erre az interpellációra a főjegyző adta meg a választ, kijelentvén, hogy a lefolyt nemzeti küzdelem alatt az időt nem találta alkalmasnak a gyűjtésre, mert a miniszteri engedély érvénye a gyűjtésre lejárt; a nemzeti küzdelem lezajlása után az alkotmányos kormánytól kérte az újabb gyűjtési engedélyt s mihelyst az lejön, a gyűjtő ivek azonnal kibocsáttatnak. A válasz tudomásul vétetett. A nagy hóolvadás miatt bekövetkezendő árviz- veszedelem elleni védelemre vonatkozólag a közgyűlés az alispánt felhatalmazta a szükséges intézkedések célszerű foganatosítására, * A közgyűlés részletes lefolvása a következő volt : Pont 10 órakor Lőrinczy Jenő alispán ősi szokás szerint felhívja a bizottság tagjait, hogy a főispánt küldöttség hívja meg a közgyűlésre. — A küldöttség élén bevonuló díszruhába öltözött főispán a megjelenteket szívélyesen üdvözölve, a közgyűlést megnyitja. A közgyűlés első pontja az alispánnak a törvény- hatóság, a közigazgatás és közbiztonság állapotáról szóló évnegyedes jelentése volt. — Az alispán jelentéséből kiemeljük, hogy a közgazdasági viszonyokat nem látja a vármegye területén túlságos kedvezőnek. A magas hóállás az őszi veteményekre annyiban lehet hátrányos következményei, mert az altalaj nincs eléggé megfagyva s a lágy talajon az őszi vetések kipállhatnak. A fa behordása és a trágya kiszállítása a gazdaközönség részéről általában folyamatban van. A vásárviszonyok nem kedvezőtlenek, mert a felhajtás eléggé sűrű s a kezelés is eléggé megfelelő; az áruk nem nagy hullámzásuak, a jól takarmányozott vagy hizott marha eléggé jó áron kél el. — Takarmány hiánya a megye területén nem észlelhető. — A napszámbérek úgy az igás, mint a kézi munkálatoknál magasak, sőt mondhatni tulmagasak, mert a téli rövid napon is egy igás fogat 6—10 koronát kereshet, a kézi napszám átlag 1 korona 60 fillértől 2 koronáig terjed. Ennek oka a munkáshiány és a folyton nagyobb mérveket öltő kivándorlás. — Sem a szemes termények — a zab kivételével, — sem a takarmány nagyobb kereslet tárgyát nem képezik, ezért azok árai is alacsonyan állanak. A búza ára nagyon hullámzó, ez időszerint 13 kor. 40 filléren áll. — A mi a közbiztonsági viszonyokat illeti, a négy járásbirósági fogházban az elmúlt évnegyedben 223 egyén és pedig 175 férfi és 48 nő volt letartóztatva. — Tüzeset 7 községben fordult elő. A kár 12264 koronára rúg, ebből biztosítva volt 9180 kor. érték; fedezetlen kár 3084 K. — A közigazgatási ágazatokat illetőleg a gyámpénztárban 1217796 K 18 f van kezelés alatt. — Az általános közegészségi állapot nem volt kedvező. A szokatlan hideg időjárás nagyszámú légzőszervi hurutos és lobos bántalmat, valamint influenzát okozott, mely utóbbi helyenként járványszerü arányokat öltött. Legnagyobb számmal kanya: óban történt megbetegedés és pedig 16 községben 718 eset fordult elő, ebből gyógyult 420, meghalt 89 egyén. — Az elmúlt évnegyedben élve született 1117 gyermek, meghalt összesen 892 egyén, a természetes szaporodás 266 ember. A közlekedési viszonyok kielégítők voltak, kivéve a nagybereznai járást, hol 70 cm. és 1 m. magas hó miatt a közlekedés kitérők alkalmazása mellett csak egy nyomon történt. Az ungvár—uzsoki állami útvonal 85—89 km. szakaszai között hófúvás miatt majdnem 2 hétig szünetelt a közlekedés. — Az állategészségügy kedvezőnek mondható. Az 1906. évi állatösszeirások adatai szerint vármegyénk területén összesen 14153 drb. ló, 29 szamár, 71733 drb. szarvas- marha, 14 bivaly, 18009 drb. jub, 2911 drb. kecske, 25783 drb. sertés volt. Az alispáni jelentés tudomásul vétele után a napirendre tűzött ügyek tárgyaltattak le. A belügyminiszternek Ungvár város 1901—1904. évi gyámpónztari mérlege tárgyában kelt leiratát a közgyűlés tudomásul veszi s utasítja a városi képviselő- testületet, hogy a gyámpónztári tartalékalap kamatjövedelmének megfelelő részét az elhagyott gyermekek alapjába utalja át. — Özv. Fekete Tituszné csapi lakos végkielegitése tárgyában beadott kérelme nem 3. oldal. K lüdobaiegsegek, Hurutok, számárköhögés, skrofulozis, Influenza ® eben számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. QQ/ß ff Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti ceomagoláet. Kaphitó orrot! rendeletre t gyógyszertárak-------------------- Dán. — Ara üvagenkint 4L— korona. F- Hoffmsnn-IiS Roche & Co. Basel (Srájfl
