Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-17 / 7. szám
45. évfolyam. — 7. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Csík az „c»l“ lapra: Egész érre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .......4 K Egyes szám . 20 f Amerikába : Egész évre ... 10 K 60 ^ ,,Utig rármeyye Hivatalén Lapjáéval együtt: egész évre . 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja H7. „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Ungvár, 1907. február 17. heITILiLP. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „ling vinuegy* Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak «Ikre fizetendők. Kiadóhivatal teleíonszáma 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : BÁNQCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A gazdasági helyzet. A kik régebben és élesebb szemmel figyelték gazdasági viszonyaink fejlődését, már egy évtized előtt megmondták azt a nézetüket, hogy a munkáskérdés a magyar gazdának a közel jövőben igen nagy gondot fog okozni. Kifejtették, hogy a munkabér mind nagyobb lesz, a közterhek mind erősebben gyarapodni fognak és a közép- meg a nagygazdaságok helyzete mind nehezebbé válik. Erre támaszkodott több javaslat, a mely a mellett foglalt állást, hogy az országnak különösen azokon a részein, ahol sok a kötött nagybirtok, parcellázás vétessék foganatba s a közép- és nagygazdaság kisebb bérletek utján mind szükebb térre szoruljon. Sajnos, a legutóbbi évek politikai zavarai megakadályozták azt, hogy ez a fejlődési folyamat tudatos és gondos vezetésben részesüljön. A parcellázás igen sok esetben kizsákmányoló nyerészkedés eszközévé fajult, a kisbéried kezelés pedig mind máig nagyon kevés birtokosnak tudta megnyerni a hajlandóságát. Az említett jövendölés olyan gyorsan és olyan méretekben következett be, a mint azt talán maguk a jövendölök sem hitték. A gazdasági helyzet mai súlypontja már nem a termés jóvoltán, az értékesítés sikerén fordul meg, mint előbb rendesen szokott lenni, hanem a munkáskérdésen. Nincs ma Magyarország gazdasági helyzetének súlyosabb természetű kérdése, mint a munkáskérdés. A gazdákat úgy otthonukban, mint a közélet terein a munkáskérdés foglalkoztatja s azt hiszszük, a munkáskérdás ma a legsúlyosabb problémája a földművelési kormányzásnak is. A helyzetet a következő tények jellemzik : Az izgatók hozzáférkőztek a népnek eddig még érintetlen tömegeihez is és a legvérme- sebb színekkel ecsetelvén a munkások szervezkedésében rejlő erőt, olyan követelésekre biztatták fel a munkásokat, amelyeket a magyar- országi munkások életviszonyai szükségesekké nem tettek és a melyeket a munkaadók a magyar föld jelenleg való jövedelmi viszonyai között megadni nem tudnak. A munkások szervezkedésével szemben talpra állottak a gazdák is és minden vármegyében összefogtak, hogy a munkások túlköveteléseit. ha másképpen nem lehet, idegen munkások szerződtetésével is legyőzzék és a munkásszükséglet csökkenése céljából a gépek használatát nagyobb mértékben vegyék alkalmazásba. Ebben a háborúban, a melyben minden vereség és minden győzelem csak akkor lehet hasznos, ha teljesen kielégítő békekötéssel végződik, van egy befolyás, a melylyel a nagy nyilvánosság nem számolt eléggé s a melyre csak az újabb vizsgálatok vezettek rá. Kitűnt ugyanis, hogy Magyarországon akkor sincs elegendő munkaerő, ha minden munkás teljesen békében munkába áll, mert a munkások szinte hihetetlen nagy tömege kivándorol Amerikába. A szóban levő befolyás tehát az amerikai verseny, a mely ugyan egészen más alakban, de éppen olyan nyomasztóan érezteti a maga hatását közgazdaságunkkal, mint a 80-as években, a mikor Európa és természetesen Magyarország mezőgazdasága is a legsúlyosabb válságba került. A jelek arra mutatnak, hogy az izgatások és a túlcsigázott bérkövetelések iránt Amerikából jövő hírek tették fogékonyakká a kedélyeket. Naponként nagy tömegekben jönnek a levelek Magyarországba az odavándoroltaktól, a mely levelekben az amerikai nagy munkabérek csábító színeit csillogtatják. Mellékes, hogy a munkabéreket nem mezőgazdaságban, hanem ipari vállalatoktól kapják véreink, s mellékes, hogy Amerikában a dollár vásárlóereje jóformán egyenlő a mi forintunkéval. A magyar munkás az amerikai dollárt öt koronában számítja és ha az egyes vidékeken fölállított munkabér-követeléseket megvizsgáljuk, arra a tapasztalatra jutunk, hogy a mi munkásaink az amerikai munkabéreket követelik. Ez a dolog úgy áll, hogy Amerikában a magyar bevándorlók a legrosszabbul fizetett munkások közé tartoznak. Az amerikai viszonyokhoz tartozik, hogy a rossz bér nincs alatta a napi egy dollárnak. Ez a mi pénzünk szerint havi 150 korona munkabért jelentene egy ember részére. Tehát olyan jövedelmet, aminek a művelt osztályok által, a műveltebb ipari szakerők által élvezett jövedelem-átlaga is alatta van. Amerikában is csak az ipar, még pedig a rengeteg vámmal védett és óriási fogyasztási területtel biró ipar tudja e béreket megadni. A mezőgazdasági munkabérek Amerikában sem oly magasak. És az egy dolláros napi bér Amerikában az állandó munkásoknál is csak 6—7 hónapig tart, mert a téli időszakra a gazdák az állandó munkások kilenctizedét elbo- csájtják. Mindezeket a dolgokat a magyar munkás nem tudja figyelembe venni. Előtte csak az a levél van, a melyből az tűnik ki, hogy az Amerikában levő sógor, koma vagy cimbora havonként 150—200 koronát keres. Az amerikai verseny vázolt hatása ellen eddig nagyon keveset tettünk. Mindenesetre kevesebbet, mint amennyire az önvédelem följogosít bennünket. Az amerikai bevándorlásra való csábítás, a mely kitűnő üzlet, a melyből nemcsak a hajós társaságok húznak nagy hasznot, hanem New- Yorkban igen sokan fényesen élnek, az országban mindeddig meglehetős szabadon folyt. Mindenesetre erős és intenzív felvilágosító munkájába fog kerülni a hatóságoknak, a szaktestületeknek és az egyes gazdáknak, amíg e csábítás hatását ellensúlyozni tudjuk. Szinte érdemes lenne statisztikát vezetni azokról a kivándorlókról, akik Amerikában elpusztulnak dologházakban, fogházakban és hitványán fizetett rabszolga-munkákon sínylődnek. Mert az ilyen esetek némák, az ilyen sorsba jutott emberek levelet nem írnak. A mostani gazdasági helyzet orvoslásának kulcsa egyrészt Amerikában van. Ezért vet nagy súlyt a magyar gazdaközönség arra az akcióra, a melyet a földmivelésügyi miniszter a visszavándorlás ügyében indított s a melytől munkásviszonyaink jelentékeny köny- nyítését kell várnunk. A nem boldoguló emberek nem igen tudnak visszajönni, már maga e nagy csapatoknak visszahozatala is legalább azzal az Meghiúsult leány kér és. Irta: Aigner Ferenc. A múlt olyan, mint egy jól telerakott tarisznya, a melyből mindig van mit kivenni. Belenyúlok ón is ebbe a tarisznyába és kiveszek abból egy kis történetet. Sopronból haza kerültem Kolozsvárra, a midőn régi tanulótársamtól, Kemény Tivadartól, a kit szándékomról már korábban értesítettem, levelet kaptam, ő is kolozsvári volt és igy nem is csodálkoztam levelén, melyben baráti szolgálatot kér tőlem: „Menj el barátom T .........grófné Öméltóságához és kérd meg számomra nevelt leányát, a kivel és nagyon sokat táncoltam. Járj el ügyesen, és ha lehet, gondolj arra is, hogy legyen mit aprítani a tejbe.“ Mint kolozsvári ember, jól ismertem az előkelő urinőt; gyönyörű szép leányai voltak és azok mellett nevelt egy szegényebb sorsú leányt is, és az én Tivadar barátom már mint jogász-gyerek is ezzel táncol- gatott és a midőn álláshoz jutott, engemet akart felhasználni arra, hogy a szép táncosnőt feleségül kérjem számára. Kolozsvárra hazaérkezve, pár napi ott időzésem után meg is jelentem a grófné palotájában, hogy leánykérői tisztemet elvégezzem. Igaz, hogy nem valami nagy bátorsággal haladtam fel a palota lépcsőjén, de végre is, ha már megígértem barátomnak, hogy megkérem számára a kedves Emma kisasszony kezét, hát elvégzem emberségesen a dolgot. ÁT' (J ni — Jelentsen be a méltosagos asszonynál — szóltam az inashoz és névjegyemet a kezébe nyomtam. E percben az előszobába nyíló nagy szárnyasajtó felpattant és kiszaladt azon a méltóságos aszszony, rá néz az inasra és rákiált: Két vers.* Irta Szabó Albert. Krüzselyi Erzsikéhez. Soha se láttalak, S én mégis azt mondom, Soh’se ismertelek, Ne merülj kétségbe, És mégis, és mégis Ne merítsd lelkedet Úgy megszerettelek. A fekete éjbe. Szivednek jósága, Nem szegény ott a szív, Lelkednek szépsége Hol gazdag a lélek, Berajzolódott a Hol áldozhatnak a Szivem közepébe. Múzsák istenének. Szép költeményidnek Csak dalolj! Mig lelked Bánatos lirája, A magasba szárnyal, — Virágos kertednek Beborít az téged Szomorú fűzfája — Enyhét adó árnynyal. Úgy megigézte az Enyhül a fájdalom. Én érzó lelkemet, Kevesbül a bánat, Hogy az Téged soha, Ha lelkednek egén Soha el nem feled. Szép szivárvány támad. Tavasz-virág volnál Nincsen olyan ború, És mégis a bánat Hogy egyszer utána Ott ül közeledben. Vidámságot keltő Mint örökös társad. Derülés ne szállna. Élted rózsafáján Hiszem, hogy ha szived Nem nyilik több rózsa, Gyógybalzsamot keres, Bimbóban tépte le Meg is találja azt: A komor ősz róla. Csak higyj, remélj, szeress! * Bemutattatott a Gyöngyösy Irodalmi Társaságnak febr. 2-án tartott felolvasó-ülésén. Egy kisleány emlékkönyvébe. Szivedbe látok édes kis Hugocskám És igy tudom, mi bántja kebledet. Szeretnél lenni már felnőtt leányzó S hátmegett tudni gyermekévidet. Lelkednek egy, csak egy a forró vágya : Ragyogni, járni hosszú szép ruhába’. Megállj! Megállj! Ne siess az idővel, Hagyd fejledezni szép reményidet, Lesz még idő, midőn lehajtott fővel Visszasiratnád gyermekévidet. Mert ember addig boldog igazán, Mig túl nincsen éltének tavaszán. Csak addig boldog, mig reménye, vágya Ki nem nyilott, csak bimbóba fakadt. Mert a remény virága a csalódás. Mely szül kínos, nehéz fájdalmakat. Ne tudd tehát még: mi a fájdalom ; Ráérsz csalódni, édes kis Hugóm. Óh ! hidd meg azt, soh’sem lész boldogabb tán, Mint most vagy jó apád s anyád ölén. Mig bimbó vagy még s lelkednek virága Csak a szeretet, a hit és remény. Hosszú ruhára hát ne légy kiváncsi, Légy boldog, ezt kivánja Berti bácsi. T A «m m Ír ... n -I (' rr A «1 a C ni ilal
