Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-10 / 6. szám
45. évfolyam. — 6. szám Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1907. február 10. hetilap. Hirdetések úgy az „Ung‘% mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ UNOMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : BANOCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Szieber Ede. Hetek óta járta be városunkat a hir, hogy a kassai tankerület érdemekben megőszült vezére, Szieber Ede, nyugalomba vonul. O maga erről társadalmunkhoz tartozó bizalmas emberei előtt nem nyilatkozott, tehát a hir nem pozitív formában tartotta magát és reá nézve szinte sértőnek s időelőttinek látszott, — de mégis tartotta magát. Végre a napokban a hivatalos lap az új főigazgató kinevezését hozta és ezzel a régi főigazgató nyugalomba vonulása befejezett ténynyé vált. A csöndes felségben leáldozó nap mindenkor az áhitat egy nemét idézi íöl lelkűnkben. Rajtunk is mély megindulás vesz erőt, midőn egy befutott hosszú pályára vetjük még az emlékezet egy sugarát. 1858. november 3-án a helytartótanács egy fiatal, még csak 23 éves embert nevezett ki az ungvári kir. kath. főgimnáziumhoz helyettes tanárnak. Külseje, lenszőke haja és selyemszőke bajusza, meg szakálla nyomban elárulták északi származását, hiszen szepesmegyei, lőcsei származású volt; belső magatartása pedig csakhamar nyilvánvalóvá tette, hogy gimnáziumunk egy befejezett képzettségű szakerőt és társadalmunk erkölcsileg kialakult jel- lemes férfiút és nagyműveltségü tagot nyert, hiszen középiskolai tanulmányainak Kassán való befejezése után 1854-től 1858-ig a bölcsészetet az európai műveltség egyik központjában, az akkor hires bécsi egyetemen végezte, hol kiváló előmenetelénél fogva a „philologischhistorisches Seminarium“-nak is két éven át ösztöndíjas rendes tagja volt és ugyanezen egyetemen tette le a tanári vizsgálatot a történelmi és földrajzi szakkörből 1859. október 17-én. Az egyéni tartalmasság, a tanulókkal való atyai bánásmód és az egész társadalom iránt tanúsított előzékenység, udvariasság és az a nyájasság, mely örökké derült leikéből kiáradt, egy csapásra városunk, sőt egész vármegyénk egyik legkedveltebb tagjává tették. E társada- dalomban csakhamar puha fészekre is talált, nőül vevén Jaszencsák Máriát, a kivel való boldog házasságából öt fiút és három leányt adott a hazának. Közben, 1859-ben rendes tanárnak, majd érdemei megjutalmazásául 1867-ben az eperjesi kir. kath. főgimnáziumhoz, utóbb a lőcsei, végre 1872-ben az ungvári kir. kath. főgimnáziumhoz igazgatónak, — 1886. január 15-én pedig besztercebányai tank. kir főigazgatónak nevezték ki, honnan saját kívánságára, gyermekeinek felsőbb neveltethetése végett, csakhamar a kassai tankerületbe helyeztette át magát, mely napjainkig az ő bölcs vezetése alatt állt. Ugyancsak érdemei elismeréséül 1878-ban m^galateaU Társaskörünk első elnökévé választották és a Ferenc-József renddel, meg kir. tanácsossággal is kitüntették. Egy év hiján félszázadra terjed tehát az a tudományos pálya, melyet Szieber Ede 1858-tól 1907-ig — és 72 évre az életpálya, melyet 1835-től a mai napig megfutott. Uraim, le a kalappal ! És dacára ennek, Szieber Ede még nem úgynevezett csöndes ember. Testi és lelki szervezetének rugékonyságat mai napig is megőrizte, ugyannyira, hogy, ha — mint örömmel halljuk — visszatér az ő kedves Ungvár városába, még sokáig gyönyörködhetünk az ő örökifjú lelke szárnyalásában, derűjében, jóságában és szeretetreméltóságában. Mert az ő lelke összetételének legkidom- borodóbb vonása, igenis, a jóság. Ez jellemzi őt leginkább mint embert és mint pedagógust is. Maga említette egyszer vitánk közben előttem, hogy a pedagógiai tudomány legnagyobb titka: a szeretet. Oh, ha ezt mindenki megszívlelné! Egész hosszú pályáján tehát soha sem téveszté szem elől Cato, Cicero meg Quintilianus e rövidke mondását: vir bonus ! Hozza Isten ! „ ,, A drága tizenegy fillér. i — Tanulmány. — Bernátb Zsigmond, Ung vármegye szomorú emlékű darabontja, fizetésének csak egy havi részletét vette föl. Az ungvári adóhivatal megvesztegetési szándék nélkül 11 fillérrel többet fizetett ki neki. A belügyminiszter éber számvevősége a számadások felülvizsgálása során szerencsére észrevette az állam kasszáján esett óriási sérelmet s igy a 11 fillérnek erélyes, gyors és pontos visszahóditása iránt a legszélesebbkörü intézkedések azonnal folyamatba tétettek. A számvevőség rögtön megfogalmazta a számadási észrevételt, helyesebben: „nehézményt“, azután letisztáztatta, az észrevételek feljegyzési könyvébe bevezette, az adóhivatal felelős számoló tisztviselőinek terhére elkönyvelte, beiktatta, hivatalos iratszámmal ellátta, a mutatókönyvbe kivonatosan bejegyezte, a postakönyvbe beírta, ajánlva póstára adta s a vevónyt az iratokhoz csatolta, végül az iratokat az irattárba elhelyezte. A postai alkalmazottak a levelet a felvevő könyvbe Írták, vevényt állítottak ki róla, azután kezdték elrovancsolni. Elrovancsolta a továbbitó, később ismét elrovancsolta a vasúti mozgópostás, majd ismét egy harmadik és negyedik, végül ez elrovancsolta a rendeltetési hivatalnak, mely legvégül átvette a vasúttól s folytatta a rovancsolást, egyenlegezést, bejegyzést, felülvizsgálást ... s az ekként agyonrovancsolt ajánlott levelet a levólhordó figyelmébe ajánlotta, illetve az adóhivatal postakönyvébe bejegyezte. De ez még semmi! Az ungvári adóhivatal a levelet csakugyan megkapta, felbontotta, az ijedtségtől megdermedt, később felocsúdott, azután iktatott, mutatózott, bevezetett, kivezetett, elkönyvelt, rájegyzett, feljegyzett, bejegyzett, nyilvántartott . . . azután nyomozott, megint nyomozott ... és addig nyomozott, mig kinyomozta, hogy all fillér erejéig elégtétellel tartozó Bernáth Zsigmond a belényesi adóhivatal kerületébe tartozó Kostyán községben pihen babérain. Ekkor már tevékenysége kezdett határozottabb irányt követni és a 11 fillérről azonnal hátraléki kimutatást készített s elkezdett ismét bevezetni, kivezetni .... s végül postára adta a kimutatást a belényesi adóhivatal címére . . . Boruljon minden némaságba Itt bent is mindörökre már ! . . . Törött szárnynyal a föld porába Vajh énekel-e a madár ? Az okos asszony Irta Vértesy Gyula. Mikor még leány volt, akkor halálosan szerelmes volt bele a férfi, a ki akkor nagyon fiatal és nagyon szegény legényke volt; csak szerelemre és nem házasságra való. A leány pedig, mint afféle okos leány, ráuuva az otthoni kétszobás lakás kényelmetlenségére, a pecsenye nélküli ebédekre, a krumplis vacsorákra és arra az egész nyomorúságra, mely körülvette őt és az édes anyját, szabadulni óhajtott a szegénységből a férjhez- menós árán. Meg is szabadult. Csinos volt és becsületes. S az első gazdag ember, a ki belebolondult, el is vette, mert okosan csinálta dolgát Addig hitegette a férfit hiú reményekkel, s nagy kék szemeivel addig csalta maga után, mig az teljesen lépre ment s őrült vágy fogta el a bírása után. Csakhogy másképen nem bírhatta, mert a leány akkor már fittyet hányt neki, mikor látta, hogy lángba borult az egész ember. El kellett vennie. Így lett azután gazdag asszony belőle. Asszonykorában találkozott ismét a volt szerelmesével, s akkor azt elkergette maga mellől, mert udvarolni p: óbált neki. Most azután harmadszor találkoztak. A férfi azóta egyebet sem tett, mint üldözte a leikéből kifelé ennek a szerelemnek az emlékét. Elein- tén sokat mulatott, azután meg próbált feledni. Az ügyvédi irodája jól ment s szerzett magának valamicskét. Úgy, hogy kezdett már telni fürdőzésre is. így azután, hogy elég módja volt hozzá, ráfogta magára, hogy idegbaja van és elment Borszékre fürödni a kilencfokos „Lobogó“-ba. Becsületére legyen mondva, nem is tudta, hogy az asszony ott van. Csak a véletlen, ez a pajkos kölyök, ez keverte úgy a kártyát, hogy összekerüljenek Rétby László és Szombathyné. Nagyot nézett László ur, mikor mindjárt az első délután találkozott a Rossuth-kutnál a szép asszonynyal. Sejtette ugyan, hogy ez a találkozás nem nagyon fog használni az ő idegbajának, hanem azért megörült neki. Sőt a véletlent, gyakorlott udvarlók szokása szerint, hamarosan a hasznára is fordította, mikor Szombathyné látható csodálkozással és a mellett észrevehető kellemes meglepetéssel kérdezte tőle: — Hogy került maga ide? — Maga után jöttem, nagyságos asszonyom. Megtudtam, hogy itt van, hát idejöttem. Hazudott, de az igazság látszatával. Később pedig, mikor az asszonyka oldalán elsétált a „Tündér kert“-be, a felséges fenyőfák illatos hüsébe, úgy érezte, mintha csakugyan ezért az asszonyért jött volna ide és csodálkozott rajta, hogy ennyi ideig tudott ellenni nélküle, holott most olyan végtelenül boldognak érzi magát, hogy mellette lehet. S minél tovább maradt vele együtt, annál jobban érezte, hogy a lelkét mily erővel lepik el a régi emlékek és a szerelem erős, intenzív ereje hogy hatja át meg át minden idejét s agyának minden sejtjét. Járnak, járnak a fenyvesek alatt és a magas, büszke, sudár fák alatt a tiszta, friss levegőben, büszkén, tisztán kezd kibontakozni szerelmük egész idillje. Furcsák ezek a fenyőfák! Csak a büszke, tiszta lelkek érzik magukat jól alattuk ; az alázatosak és a bűnösök szinte félnek a büszke sudarak alatt, mert érzik, hogy azok semmikép sem illenek az ő kishitű, bűnös lelkükhöz. Ez a két ember még szerethette a fenyves erdőt, Lapunk mai száma 8 oldal. Előfizetési feltételek: C»k ii „Ung“ lapra : Egész évre . . 8 K j Negyedévre . 2 K Félévre ........4 K j Egyes szám . 20 f Amerikába : Egész évre . . . 10 K t>0 f „Ung vármegye Hivatalos T,apjá“-val együtt : egész évre . 12 K — Félévre ....UK Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Versek.* Irta: Krüzselyi Erzsiké. Sir az édes anyám . . . Sir az édes anyám, Mért nem adott az ég Szegény édes anyám, Erőt e karokba Mert ezer a gondja. És erélyt e szívbe, Sok bánata súlyát Hogy ne látnám ötét Roskadozó vállal, Búsnak, szenvedőnek, Ingadozó lábbal, Hogy ne járna sokszor Megadással hordja. Reményeveszitve. Mindenik könnycseppje Hadd dolgoznék érte Kínozza a lelkem. Úgy, a mint 6 tette, Égeti a szivem : A mikor még bírta, Mért, hogy a sok búját, Hogy annak a soknak, Ezer terhe súlyát Rám pazarolt jónak Könnyíteni nékem Egy parányi részét Semmi módom sincsen... Hadd fizetném vissza... Minek a dal ? Minek a dal, miért nem hallgat E szívbe' bent az érzelem, Ha nincs varázsa már a dalnak S némán hal el az énekem? Hiszen repülni, messze szállva, Nem hajt a vágy már engemet! Lelkemnek törve rég a szárnya És gyógyítani nem lehet . . . Az álmok csalfa istenének Tündér-honát mért szeretem, Ha jöttével az ébredésnek A regg’ csak könnyet hoz nekem ? * Mutatvány a szerzőnek a napokban megjelenő kötetéből. Bemutattatott a Gyöngyössy Irodalmi Társaságnak január 5-iki felolvasó-ülésén.