Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-06 / 1. szám

2. oldal. TJ ÜST <3­1. szám. másik, hogy szinte gondolkodóba kezdtem esni a felett, ha vájjon igazán vannak-e mu­lasztások, mizériák a villanyvilágítás terén. No hát kijelentem, hogy nem ilyen választ várok. Mert elég volt már az igazoló jelenté­sekből, s nem is valami nagyon kellemes hal­lani, a mikor komoly férfiak, egy város ügyé­nek jól vezetésére első sorban hivatott testület tagjai, az iskolás gyermekek magukat védő és másokat vádoló álláspontjára helyezkednek. Tettek kellenek uraim ! Tettek. Mutassák meg, hogy az újév beköszön­tésével uj szellem köszöntött be a város­házára! Hogy az agyarkodás, a torzsalkodás megszűnt már ott dominálni s hogy tért fog­lalt a közügy iránti lelkes buzgóság s ennek jeléül léptessék életbe elsősorban a nagykö­zönség, a 82°/o-os községi pótadót keservesen fizető közönség érdekében hozott vidéki hus- behozatali határozatot. Ezt pedig kövesse a többi. Mutassák meg egyenkint és összesen, hogy teljesen méltók a városi elöljárók nehéz, de igen szép jog- és munkakörrel, a város jövő fejlődésére, a jelenlegi lakosság megélhetését s boldogulását előmozdítani hivatott munkakörrel bírók tisztének betöltésére. — Boldog újévet! Újévi üdvözletek. Az újévi üdvözletek hangját és keretét mindig a politikai helyzet adja meg. A múlt évben bizony na­gyon szomorú ábrázattal állottak egymás elé az embe­rek, a mikor „boldog újévet“ kivántak. Magyarázata volt a szomorú valóság. Az idén azonban már vidá­mabban fejeztük ki jókívánságainkat úgy a hivatalos tisztelgések, mint a baráti üdvözletek alkalmával. Oh adná a magyaroknak hatalmas Istene, hogy többé ne takarja egünket sűrű felhő; mindig csak az éltető nap- súgár szórja melegét a sokat szenvedett nemzetre ! Vármegyénk főispánja, gróf Sztáray Gábor az újév napján nem volt székhelyén, igy csak Írásban fejezhették ki jókívánságaikat nagyszámú tisztelői. Minden kívánságnak az képezte alaphangját, hogy fő­ispánunk jól érezze magát vármegyénkben és hogy vezetése alatt legyen boldog a vármegye minden lakója. Lőrinczy Jenő alispán elé a vármegye és a vá­ros küldöttségét Bánóczy Béla vármegyei főjegyző vehette és fedezte ki tiszttársainak szeretetét és ragasz­kodását. Az alispán üaias szavaaoan Koszomé meg a ragaszkodás megnyilatkozását. * Firczák Gyula v. b. t. t. és megyés püspököt valósággal elárasztották a sok jókívánsággal. A vár­megye részéről ezúttal a hivatalos üdvözlet elmaradt, mivel az alispánt betegsége szobához kötötte. Mind a mellett a vármegyei tisztikarból sokan megjelentek a püspök előtt boldog újévet kívánni. A városi tisztikar küldöttségét Fincicky Mihály polgármester vezette a püspök elé. A polgármester üd­vözlő szavaira hosszabb beszédben válaszolt Firczák püspök. Rámutatott mindenek előtt a kedvező politikai helyzetre s abbeli nézetének adott kifejezést, hogy a jelenlegi nemzeti kormányt támogatni kell, hogy meg­valósíthassa programmját. Ennek a nemzetnek — úgy­mond — a mely már ezer év óta fenntartotta magát Európa szivében, fontos küldetése van. Hiszi, hogy a jó Isten nem is fog elfeledkezni rólunk. A beszédet, a melyet mély tartalom és szónoki lendület jellemzett, a küldöttség tagjai lelkesen megél­jenezték. Mire a püspök kezet fogott a küldöttség minden tagjával. ♦ A város polgármestere, Fincicky Mihály előtt Berzeviczy István rendőrkapitány fejezte ki tiszttár­sainak jókívánságait. A polgármester megköszönte az üdvözletét, mire a tisztelgés véget ért. * Rónay Antal min. tanácsos- és főerdőtanácsos- nál a főerdőhivatal részéről hivatalos tisztelgés volt, továbbá a vármegye és a város tisztikarából, valamint a közönségből igen sokan jelentek meg. * Benkő József apát-főesperest nagyon sokan ke­resték fel jókivánataikkal. A városi tisztikar Fincicky Mihály polgármester vezetésével jelent meg. Kifejezte jókívánságát a Kath. Kör, továbbá a Kath. Legény­egyesület is. ♦ Az ev. ref. egyház lelkészénél, Komjáthy Gábornál is többen megjelentek az újév alkalmából. Hívei részéről meleg üdvözlésekben volt része. * Hidasi Sándor kir. tanfelügyelőnél a felügyelete alá helyezett iskolák tantestületei tisztelegtek és kife­jezték jókivánataikat. A kir. tanfelügyelő biztosította a a küldöttségeket, hogy a jövőben is teljes erejével munkálkodik az iskolák érdekében. * A Gyöngyösy Irodalmi Társaság nevében egy küldöttség üdvözölte Románecz Mihály elnököt. A kül­döttség szónoka Sirokai Albert r. tag volt, a ki arra kérte az elnököt, hogy a helyesen megkezdett irány­ban vezesse tovább is a Társaságot. Az Ungvári Leányok Erzsébet-Köré- nek kassai zarándoklata. Az a párját ritkító lelkesedés, a mely dicső feje­delmünk, II. Rákóczi Ferenc, a világtörténelem leg­önzetlenebb, legönfeláldozóbb szabadsághőse és buj­dosó társai szent hamvainak hazahozatala alkalmával a Kárpátoktól az Adriáig minden jó hazafi keblét eltöl- töltötte, — a hazaszeretetükről hires magyar nők szi­vére is mély benyomást gyakorolt. Az Ungvári Leányok Erzsébet-Körének tekin' lyoa küldöttsége e hó ,2-áu lángoló hazaszeretetett és honleányi lelkesedésének fényes tanujelét adta, i mikor szive sugallatát követve, Kassára zarándokolt ée ott a nagy fejedelem és méltó helytartója, gróf Ber­csényi Miklós koporsóját megkoszorúzta. A lelkes ungvári leányok a nagy hősök emléke iránti kegyelet adójának ilyetén lerovása által saját érzelmeik kifejezése mellett a honleányi lelkesedés tüzének élesztősét és folytonos felszínen tartását céloz­ták. Vajha a buzdító példa széles e hazában vissz­hangra találna A küldöttséget a kassai vasúti állomáson Kassa sz. kir. város törvényhatósága nevében dr. Ékes Lajos városi tanácsos, a r. kath. káptalan képviseletében pedig dr. gróf Csáky Adorján üdvözölte. Innen a küldött­ség a városi és káp'alani képviselők szives kalauzolása mellett egyesen a szent sirhoz mint, a hol Tabódy Ida, a kör elnöke a II Rákóczi Ferencz és dicső anyja, Zrínyi Ilona koporsója előtt csengő hangon, szónoki tehetségről tanúskodó ékes magyarsággal és mély ér­zéssel megható imádságot mondott. Ezután Szoták Margit, a kör másodelnöke az Ungvármegyéhez, mint annak volt örökös főispánja és nagybirtokosa — leg­közelebb álló gróf Bercsényi Miklós, a lánglelkü, fé­nyes tehetségű és vasjellomü volt kuruc-fővezér kopor­sója elé állott és arra a mély megilletődés hangján elmondott szép és szívhez szóló szavak kíséretében koszorút helyezett. Most Usz Irén szavalta el szépen, őszinte meg­hatottsággal Ábrányi Emilnek „Glóriáé karácsony“ c. imádságszerű költeményét azzal a mély benyomást keltő hanggal, mely az ő művészete. Végre a küldöttség minden tagja jelmondatok kíséretében egy-egy rózsaszálat helyezett Zrínyi Ilona koporsójára. A jelmondatokat itt közöljük: Fincicky Ida: E rózsák szivünkből nőttek, sze­retett Fejedelemnőnknek. Tabódy Ida: Lángoló hazaszereteted hassa át a magyar tanítónők szivét. Szoták Margit: Könyörögj, sokat szenvedett ha­zánk boldog jövőjéért! Berzeviczy Ilona: Az ungi leányok mély hódo­lattal teszik le sírodra a szeretet virágát. Vécsey Ilona : E kuruc város lelkesedése egye­sítsen minden magyart a hazaszeretetben ! Lővy Teréz : E virágszál tolmácsolja a magyar honleányok hálás kegyeletét. Weltman Lujza: Ide zarándoklásunk juttassa eszébe minden honleánynak: kije volt Zrínyi Ilona mi magyar hazánknak. Fényes Piroska: Lángoló hazaszereteted lelke­sítsen minden magyar nőt. Usz Irén: Fegyverrel védted e hazát s elérted végre a haza diadalát. Szoták Erzsi: Hosszas bujdosás után végre visszatértél, pihenj csendesen az édes haza földjén ! A dóm és Mihály-kápolna megtekintése után közös ebéd volt a Schalkház téli kertjében.,Ebéd után a társaság dr. gróf Csáky Adorján és dr. Ékes Lajos szives kalauzolása mellett megtekintette Kassa neveze­tességeit. Öt órakor köszönetét mondva a páratlan fi­gyelemért és vendégszeretetért, búcsút vettek az egy­házmegye és városi törvényhatóság képviselőitől, szép emlékkel szivökben, lángoló hazaszeretettel lelkűkben indultak vissza, a kuruc vezér gróf, Bercsényi Miklós egykori megyéje felé. VÁRMEGYEI ÜGYEK. A közigazgaíási bizottság ülését a közbeeső g. i k»th. karáoúonyi iiuo«pok miau folyó iió i j-én fogják I megtartani. /. magäiiiiioiibk vizsgálata Üngvárt a vármegye­ház előtti téren január 10-én d. e. 11 órakor fog meg­tartatni. Az Ung pályájának negyvennegyedik évét megha­ladta. Egyike a legrégibb lapoknak. Becsülettel töre­kedett a szép és igaz ügyek előmozdításában. Ez a programmja továbbra is. Ehhez a közönségnek erkölcsi és anyagi támogatását kérjük. Szíveskedjenek a lapot megrendelni, illetőleg az előfizetést megújítani. — Felesleges, jegyzé meg Herskó, a Pesti Nap­lót felbontva, ön ugy-e a Mercedesz-esetben jön? A főerdész ijedten hátrált. — Ez már boszorkánysággal határos. — Hát honnan szedi ön ezeket? Holmes mutatta a lapot. — Nem volt nehéz kitalálnom. Egy távirat je­lenti ugyanis Földesről: Meggyilkolt bérlő. Mint tudósitónk értesít, ma éjjel Mercédesz Gregort, a gróf hadadi-uradalom bérlőjét, az éjjel meglőtték. A rendőrség Seress Imre kitűnő nyomozása folytán a tettest Varanó János er­dőkerülő személyében le is tartóztatta. Seress előlép­tetése legközelebb várható. — Hiszen meg van a tettes, kiáltottam fel egy­szerre. — Ezen hir alapján nem volt nehéz a címtárban a személyzetről pontosabb adatokat szereznem és mi­vel maga a hir szerfelett világosnak tetszett előttem, biztosra vettem, hogy még ez ügyben szerepem lesz. — Nem értem, kiáltottam fel a főerdészszel egy­szerre. Holmes mosolygott. — Azért jöttem, — szólt a főerdész — hogy vál­lalja el a szegény kerülő védelmét. Bármit mondjon a lap, nem tudok abban hinni, hogy az én becsületes ke­rülőm követte el e rettenetes bűntettet, a ki annyi éven át tisztességgel és becsületesen szolgálta az uradalmat. — Ki volt ott, a haláleset felvételénél? Kérdé Holmes. — Oh, jó uram, rettenetes eset, sopánkodott a jó- lelkü főerdész. Hát magam is ott voltam, mikor a gyil­kosságot észrevettük, azonkívül sürgönyöztünk a fő­városi detektiv-osztálynak is. Holmes arca bosszúsan húzódott össze. — Mit tud az előzményekről ? — Istenem, jut is valami az eszembe? Hát igen, Mercédesz gazdag erdélyi örmény volt, a ki csak ősz­től bérelte ki az uradalmat rengeteg összegért. Az ár­verésen ő tette a legmagasabb ajánlatot és ezzel el­tegnapelőtt az éjjeli vonattal jött. Reggel össze gyűj­tötte a személyzetet és szigora, de igazságos bánás­módot ígért. Mivel szép, tiszta idő volt, bementem ké­sőbb, megkérdezni tőle, hogy nem megyünk-« va­dászni, mert többféle vadnyom mutata zou. Szívesen fogadott és elbeszélgetett jövendő terveiről, mivel a bérletet felvirágoztatni remélte. A vadászatba is bele­ment és máma hajnalra állapodtunk meg, hogy ki­megyünk. Mindjárt hivatta is Varanó kerülőt, a ki kitűnő vadász volt és a vad-állományt jól ismerte. — Tizenhatost láttam, jelenté János. — Jól van fiam, intett Mercédesz és ezzel a Wertheim-szekrényhez ment, hogy a hajtóknak szánt összeget kivegye. A hatalmas szekrény kinyílt és ime garmadával állott benn az arany. Varanó a küszöbről visszafordult, úgy tetszett nekem, mintha megrezzent volna és ezzel elment. Meg­beszélve a holnapi vadászat teendőit, ón is elbúcsúz­tam és az éjjeli utazástól fáradt bérlőt magára hagy­tam, hogy pihenjen. Ilonka megvetette az ágyát és mi­kor az útról visszanéztem, már az ebédlő szoba abla­kában láttam fényt. Úgy látszik, vacsoráit. A hold előbujt és az udvaron fényes sávok hú­zódtak. A távolról farkasüvöltés hallatszott. Kilenc óra lehetett, mikor hirtelen puskadörej hangzott és a ku­tyák vadul elkezdtek ugatni. Úgy látszik, a farkasokra lőtt valaki, ötlött akkor eszembe, de már a napi jár- kálásba elfáradva vetkezni kezdtem, mikor kocognak az ablakon. — Főerdész ur 1 Nyissa ki. Alig nyitottam ki az ajtót, ijedten nekem esik Ferke, a belső legény és dadogva mondja, hogy a gaz­dát meglőtte valaki. — Hogy tudod? — Az étellel jártam ki és be, mikor a lövést hallom. Besietek, és gazdámat ott találom a karosszék­ben vergődve. „A gyilkos, a gyilkos . . .“ hörgé. — „Hol van, .sürgetem ót. .ott-ott“ mutat az ablakra, azután előre­bukik és meghal. Az ablakon kis nyilás látszott, a lö­vés onnan jött. Ferkével felsiottem és lezáratva az ajtókat, be­mentem az ebédlőbe. Már a test kezdett merevedni. Megvizsgáltam a sebet és láttam, hogy golyós fegy­verrel meglehetős távolságból esett a vészes lövés. É Mercédesz? Kérdé Holmes. tkal szemben. Rögtön kisiettem és ke- Az ablak alatt nem volt, hanem az . levő magas verem tetejétől kifelé j’om a kerítésig. A gyilkos tehát ott világ-itott szobába egész biztossággal íldtem orvosért és a szomszéd vá- pitány és a kir. ügyészért. Addig pe­dig learattam az ebédlő két ajtaját. J Ezt jól tette, szólt Holmes. Nemsokára jöttek szánkán a törvény emberei. A rendőrkapitány megvizsgálta a ház táját, az orvos látleletét vett fel és azután a kutacscsal kivette a go­lyót. Ez fontos bűnjel volt. A k.r. ügyész kérdezte tőlem, kinek van a ta­nyán fegj ,-ere. — Lincsen Uram másnak, szóltam, csak nekem, a megl* ídogultnak és a kerülőnek. — Előhozatta a két kézh levő fegyvert. — A golyó egyikbe sem ment be£ Ezalatt a legény elhoztál az ón fegyveremet is. Próba kedvéért a golyót erre is rátettók, de nem illett rá. — Hol van a kerülő ? , — Otthon. — Hívd ide, szólt az ügyész berkének és mondd, hogy a fegyverét is hozza magával;, de ne szólj sem­mit, minek hívjuk. A legény pár perc múlva el/őjött, az ügyész a holttest elé állott. Varanó kíváncsian nézett ránk és illedelmesen köszöntött. — Talán a nagyságos ur híivatott ? Kérdé. — Nem fiam, hanem add isue a puskádat. A többiek körülállották a Holttestet, úgy, hogy a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents