Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-06 / 1. szám
45. évfolyam. — 1. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1907. január 6. Előfizetési feltételek : Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .......4 K ! Egyes szám . 20 f Amerikába : Egész évre ... 10 K 00 f „llng ráruiegjr Hivatalos l.apjá“-ral «gyűlt : egész évre . 12 K —• Félévre ....OK Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung rármegya Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. hetilap. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. „Boldog újévet !“ Irta Gaar Iván. Az elmúlt kedden, az 1907. év első napján igen furán hangzott az ungvári mészárosok megszokott „Boldog újévet!“ kívánása. Furán hangzott pedig, mert a jó kívánsághoz hozzá tették : „Hogy hallja Juci lelkem, mondja meg a nagyságának, 68 krajcárért már nem adjuk a húst, annak az ára mától kezdve 72 krajcár, mert a marha megdrágult!“ Persze ez árfelemelést nemcsak a tréfni- 1 hust-mérők vitték keresztül, de a kóserek is, s igy ma Ungvár városában éppen negyven fillérrel magasabb egy kilogramm marhahús ára, mint volt három évvel ezelőtt. Az ungvári mészárosok, jól mondva: hus- mérők, tehát az új év első napján ugyancsak beboldogoztak a közönségnek. Megmutatták, hogy minden udvariaskodásuk mellett is első j sorban „a minden szentnek maga felé hajlik a keze“ elvet vallják, s mint ilyenek csináltak j árfelemelést, hogy boldogabb legyen az új- : évük. A közönség, ez a jó fejős tehén pedig, 1 mit tehetett egyebet, mint megköszönte a mészárosok ti gyei met, a boldog újévet kiva- ‘ nást s fizette a 8 filléres árfelemelést, sőt fi- í zeti még ma is, mert a mi városi tanácsunk kötelességtudása egyáltalán nem terjed ki a |82%-os pótadót fizető városi közönség érde- keinek megvédésére. A szives olvasó talán túlzásnak fogja ^ezen állításomat tartani, de e sorokat épp azért irom, hogy meggyőzzem első sorban igazmondásomról, másodsorban, hogy most az év elején tartva a tükröt a tanács elé, a sokat ^hangoztatott és sokszor hallott boldog újév kívánságának hatása alatt igyekezzék letérni arról a nyomról, melyen eddig haladt, mely mindennek mondható, csak annak nem, aminek lenni kellene : a közönség, a városi lakosFelelős szerkesztő: BANOCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ság jól felfogott érdekében való egyöntetű, átgondolt és eredményes munkálkodásnak. Mert ha a tanács igy működne, ha a tanács tagjai egyenkint és összesen nem tisztán csak saját ügydarabjaik sablonos elintézésével foglalkoznának, hanem idejüket, tehetségüket mint testület, mint a város ügyeinek első sorban intézni hivatott tanács is fordítanák, akkor a mészárosok husárfelemelése nem történhetett volna meg. A város képviselőtestülete ugyanis még hónapokkal ezelőtt hozzájárult ahhoz, hogy a vidéki hús Ungvár város piacain árusítható legyen s meghagyta egyúttal a tanácsnak, hogyne határozatot léptesse életbe. Es csodálatos, az életbeléptetés mai napig sem történt meg, holott olyan tartalmú képviselőtestületi határozatok, hogy x y-nak eny- nyi vagy annyi külön díjazás kiutalható, a jegyzőkönyv hitelesítése után azonnal végrehajtást nyer. A mi tanácsunknak négy év kellett ahoz, hogy a villany világítási vállalkozó visszaélései ellen s a már türelmét vesztett s kisarcolt közönség érdekében az első komoly lépést megtegye. így akar tán eliárni a vidéki hús behozatalát engedélyező határozattal is? Be akarja várni, hogy a husárusok 2 koronára emeljék a marhahús árát, s ekkor fog tán megmozdulni ? Igazán érthetetlen eljárás. Micsoda magasabb érdek vezetheti a tanácsot a vidéki hús ügyében hozott határozat végrehajtásának halasztásával, csakugyan nem értjük. Közegészségi, köztisztasági nem, de még a város pénzügyére vonatkozó sem lehet az. Hisz a vidéki húst ma is behozzák, ezt maguk a hustnérők hírlapi polémiájuk alkalmával el is ismertek, behozzak pedig úgy, hogy még a városi fogyasztási adót sem fizetik meg. Ugyanezt a vidéki húst azután, a nélkül, hogy a városi egészségügyi hatóság vizsgálata tárgyává tehetné, vagy a városi husmérők árusítják el, vagy becsempészik az egyes házakba. A közérdek, a közegészségügy, a város pénzügyi érdeke éppen követeli tehát, hogy a vidéki hús nyíltan a piacon árultassék s ne dugva, ne csempészett áruként s mégis ennek árusítására a mód még mindig nem adatott meg. A husmérők markukba röhögnek a tanacs lagymatagságán, erélytelenségén, s éppen úgy, mint a nyúl a vasárnapi jágertől, ők sem félnek a vidéki hús behozatalát engedélyező városi határozattól, mert az eddigi jelek után joggal tételezhetik fel, hogy azt soh’se vagy tán nagyon későn, akkor fogják életbe léptetni, a mikor a kedvezőbb marhaárak folytán ők is kénytelenek lesznek a különben is túl- csigázott húsárakat leszállítani s amikor azután már a vidéki hús behozatalának engedélyezése teljesen illuziórussá lesz. Mindent a maga idején! Nekünk ma van szükségünk arra, hogy a vidéki hús behozatala folytán olcsóbb, egészségesebb húshoz jussunk. Nekünk ma van szükségünk arra, hogy a husmérők hallatlan követeléseinek gát vettessék. Nekünk ma nincs pénzünk, jövedelmünk a 72 kros húsárakat fizetni _s ezért követeli ük. hogy *> vidéki feu* behozatalát engedélyező városi határozat ma léptettessék életbe s ne halogattassék máról holnapi a; és pedig léptettessék életbe oly módon, miként az Kassán és más városokban is van, azaz hogy a húst elárusító a helypénzen és a kiárusitó-asztalok minél kisebb összegben megállapítandó bérdiján kivül más külön díjazással ne terheltessék, hogy a helyi húsáraknál tényleg olcsóbban is adhassa a behozott húst. Szinte előre látom, hogy a jelen soraimra adandó válaszok — hasonlóak lesznek a villany világítási ügyben adott tanácstagi válaszokkal Ott egyik a másikra igyekezett kenni a mulasztást s minden egyes oly szépen beigazolta, hogy nem ő a mulasztó, hanem a Versek.* Irta Krüzselyi Erzsiké. Üres a helye . . . — Édes apám emlékének. — Az asztalunknál üres a helye, És mi csak várjuk, csak várjuk egy- Nézzük az ajtót titkon sóhajtva Szelíd alakja hátha még egyszer Belépne rajta . Pedig mióta hant borul rája, A hetedik nyár már végét járja . . . Hetedszer hull már lombja a fáknak. Melyek sirjára hintenek árnyat, Imbolygó árnyat. Várjuk, keressük, Viivjuk, - hiába — Nem hallja ő meg az éjszakába . . . Nincs már, ki műnket védne, szeretne, Mióta köztünk üres a helye, Ü: '.s a helye . . . Oh, irj . jw betűt ! . . . E néma, bús világba Hadd jöjjön egy sugár, hadd szórjon meleget. Ne várjam a tavasz fényét, hevét hiába S feledjem — perce bár — a szomorú jelent! . , . Oh, irj nehány betűt, tőlem azt, oh. ne sajnáld, Nem gondolod-e, hogy mily gyötrő fájdalom, Hogy más hallhatja a szavadnak csengő hangját, Csak én vagyok, a ki azt sohse hallhatom . . . Csak én, csak én vagyok, kinek fájó szivébe Nem jut hangod szelid varázsa sohasem. Oh szánj meg engemet, oh halld, hogy esdek kérve : Oh irj nehány betűt, én édes kedvesem. Oh irj . . . Oh, irj nehány beitűt, én édes jó barátom. Halld: az én szomorú szivem hogy esd feléd. Felvidulok, ha száp, formás betűid látom, Hisz szivedből erejd ez a néma beszéd. Oh, irj nehány betht nekem egy kis papirra, Hiszen tudod, hogy^ a szód én nem hallhatom ! Csak a sötét betű tanyám, mi le van írva S a némaságba vészi a hang az ajkadon. ; v r'ij-; I-------------- 1 * Mutatvány a szemzőnek februárban megjelenő kötetéből. 3emut?ittatott a Gyöngyösy llrodalmi Társaságnak január 5-iki felol- 'asó-ülésén. ( ______ A gyilkos. Irta és a Gyöngyösy Irodalmi Társaság jan. 5-iki ülésén felolvasta Mocsári Miklós. Ne várjanak tőlem valami tudományos értekezést a tettesség és részesség tanáról. (Ezt a témát már elírta előlem Wlassics Gyula.) Hanem ez a történet, a „Melyik a bűnös“ c. regényem egyik epizódjának készült, de a főhős Sherlock Holmes, alias Srulovics Herskó borügynök és magán kutató egy és' más apró csintevósei miatt kiszorult a regényből. A regény ott végződött, hogy Szrulovics Holmes barátunk, az ő elválhatlan Watson orvos barátjával együtt megnősült és itt kezdődik egyúttal az ő legújabb esete is, a mit elmond nekünk az ő hű Watson barátja, kinek ezennel és ünnepélyesen át adom a szót. Mióta Herskó megnősült, a mi Pék-utcai hajdani legénytanyánkba igen ritkán látogatott el. Csak a lapokból vagy Doyle Connau könyveiből értesültem újabb sikereiről. Csúnya téli hétfői nap volt, a lapok mindenfelől hózivatart jeleztek úo-v hno>« mSr AóWiiai— volt, mire a déli kiadású lapok megjelentek. A szolga csak most tette le őket a kandalló mellé az asztalra és éppen készültem felbontani, mikor Herskó érdekes feje megjelent az ajtóban. Szeme élénken villogott és hevesen rázta meg a kezemet. — Szervusz öreg pajtás, mi hír? — Csak most jöttek a lapok. — Semmi különös. Holmes leült és pár percig némán bámult maga elé. Viselkedésében nem láttam semmi különöst, mert mikor régebben együtt laktunk, néha órákig is elült szótlanul. Egyszerre a csengőt megrázták erősen. János bejött: — Egy idegen ur akarna beszélni, kezdő tétovázva. Holmes élénken felugrott. — Velem? János furcsán nézett rá. — Tényleg. Kér bebocsátást, de már itt is van. Valóban egy alacsony, zömök férfi esett be valósággal a szobába és meg sem várva a megszólítást, hevesen félretolta a szolgát. — Bocsánat, szólt rekedten, de nincs időm az udvariaskodásra, ah! kiáltott fel és fáradtan esett le a karosszékbe. Holmes finom mosolylyal fordult felé. — Már vártam önt, kedves főerdész ur! Az idegen ijedten ugrott fel és szemügyre vette. — Bocsánat, ismétlő, Vass Szilárd vagyok. De honnan tudja, ki vagyok és kit keresek. Ön, ha nem csalódom, Szrulovics Herskó. Holmes intett: — Kedves doktor ur, — fordult Vass felém, ön meglehetős bárdolatlan fickónak tarthat, de a mikor meghallottam, hogy a hires Holmes önnél van, egyenesen ide rohantam. De még többet is beszéltem, mint kellene és még el sem mondtam, miben van tanáAZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
