Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)
1906-09-23 / 40. szám
44. évfolyam. — 40. szám Megjelenik minden vasárnap Ungvár, 1906. szeptember 23 Előfizetési feltételek : Csak az „Iliig“ lapra : Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Amerikába: Egész évre 10 kor. 00 fill. „Uiig »»rnieeri# Hlratalos I.apjá“-val egjiitt : egész évre 19 kor. — Félévre. . 0 kor. Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. A jövő iskolái. Irta: Deák Gyula. Az ungvári állami iskolák gondnoksága f. hó 20-án tartott ülésében rendkívüli fontos határozatot hozott. Kéri ugyanis a gondnokság a közoktatásügyi kormányt, hogy állítson fel Ungváron polgári fiú- és felső kereskedelmi iskolát. A gondnokságnak ezen határozata sokkal nagyobb jelentőségű, mint a hogy első tekintetre látszik. A polgári fiú- és felső kereskedelmi iskolák eddig is fontos missziót töltöttek be és közkedveltségnek örvendtek. Az előbbiből 140, az utóbbiból 38 terjeszti a kultúrát több mint 30 ezer ifjúnak. Ez a mellett bizonyít, hogy ezen iskolák, mint igazi magyar nemzeti alapon nyugvó középfokú intézetek, megfelelnek a hozzájuk fűzött várakozásnak. Most azonban, a mikor általános a törekvés az önálló gazdasági berendezkedésre, kereskedelemre, gyakorlati irányú iskolák terjeszkedése sokkal kívánatosabb, mint eddig. A mikor lel akarjuk lendíteni iparunkat és kereskedelmünket, magunk akarunk rendelkezni saját javainkkal, akkor nem szabad elfelednünk, hogy közgazdasági emelkedésünk csak úgy érhető el, ha lesz igen értelmes iparos és kereskedő osztályunk. Ehhez az eszközhöz pedig egy másik eszköz a vezető: a gyakorlati iskola. Az iskola hőmérője a művelődésnek. Minden iskola jó, ha betölti hivatását, ha bár- ^mely téren munkálkodó derék polgárt nevel a hazának. Eddig azonban jóformán csak a két középiskolát vették észre, a melyek az egyetemnek előkészitői. A viszonyok azonban megváltoztak. Az élet, a melyet elavult felfogásokkal korlátozni nem lehet, új irányokat jelöl ki. így jelöli ki az élet a jövő iskoláit is, a melyek nem lehetnek mások a fiúk részére, mint a polgári és felső kereskedelmi iskolák, a melyek azonban már ma is, a mikor a közép- osztály politikai és közgazdasági tekintetben fontos tényező, egyik szegletkövét képezik közoktatásunknak. Ezek az iskolák adják meg ugyanis az általános műveltséget mindazon jobbmódu állampolgároknak, a kik tudományos pályára nem törekednek. Különösebben a polgári iskola feladata, hogy növendékeit gyakorlati irányban azon fokára emelje a műveltségnek, a melyre nekik majdan, mint a haza polgárainak, a társadalom tagjainak és mint foglalkozáskörük — a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem — vezetőinek szükségük lesz. Ezen feladat mellett még kitűnő előkészítő iskolája a katonai és tanítóképző intézeteknek és a felső kereskedelmi iskolának. Ezen általános kijelentéseken kívül lássuk, hogy Ungvár városának van-e joga kívánni ezeket az iskolákat, és ha igen, mit nyer velük ? Ha a polgári fiúiskolák földrajzi elhelyezését tekintjük, azonnal látjuk, — mig a Délvidék, Dunántúl, az Északnyugati Felföld nagy számban el vannak látva polgári fiúiskolákkal — az Északkeleti Felfölddel nagyon mostohán bántak el. Nagyszőllős, Huszt és Homorna esnek bele ezen vidékbe. Nincs polgári fiúiskolája sem Ungnak, sem Beregnek. Hasonlóan mostoha elbánásban részesült az Északkeleti Felföld a felső kereskedelmi iskola tekintetében is. Ebből az iskolából is minden vidéknek jutott több, csak a mi vidékünknek egy. Budapestnek 6, Fiúménak 1, Dunántúlnak 8, a Duna-Tisza közének 3, a Duna-Tisza-Maros szögének 4, a Tisza és Maros közti alföldi résznek 4, az Északnyugati Felföldnek 8, Erdélynek 4, Északkeletnek azonban csak egy — Homonnán. Ez az egy is tehát olyan helyre jutott, a hol kereskedelemről úgyszólván alig beszélhetünk. Tehát már a földrajzi elhelyezés is a mellett bizonyít, hogy Ungvár, a melynek van meglehetős ipara és nagy kereskedelme, a gyakorlati iskolákat ne nélkülözze. De nem csak magának a városnak, hanem a vidéknek is érdeke a szóban levő két iskola. Ha gazdasági önállóságra való törekvésünket siker fogja koronázni, akkor vármegyénk gyáripara és ezzel karöltve kereskedelme is oly rohamos emelkedést tog elérni, mint a milyent az emelkedéshez meglevő tényezők mintegy kijelölnek. Ungvár nagy vidék gócpontja. Bátran nevezhetjük az északkeleti vidék főhelyének, melynek kultúrájával nagyon is érdemes töKiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. rődni. Ha a középpont életerős, a vidék is részesül az áldásban. A gondnokság, a mely a két gyakorlati iskola érdekében a kezdő lépést megteszi, a vármegye főispánját és a törvényhatóságot is óhajtja megnyerni az ügynek. Kétkedni sem lehet abban, hogy a jóindulatot és támogatást meg is nyeri a gondnokság. Hátra van azután a kormány intézkedése, de onnan is csak jót lehet remélni. A kormány nem zárkózhatik el a vármegye kérésétől, a mikor fontos, messze kiható kérdések megoldásáról van szó. A nemzet érdeke parancsolja, hogy Északkeleten, a magyar és ruthén nyelvhatáron is legyen minél több, kulturmisziót teljesítő iskolánk. A reformátusok ünnepe. Az ungvári református hivek nagy ünnepségre készülnek. Okt. 14-én szentelik fel ugyanis megnagyobbított és díszesen átalakított templomukat. Az ünnepély nagyarányúnak Ígérkezik, melynek kereteit megadja a temploraszenteléssel kapcsolatos papavatás, az egyházkerületi közgyűlés és a helyi társadalomnak részvétele az ünnepségekben. A templomot az e célra összegyűjtött alapból és a híveknek önkéntes adakozásából renoválták. Vele kapcsolatosan uj, díszes lelkészi épületet is emeltek, a mely magában foglalja a lelkész kényelmes lakását, a segédlelkész szobáját és a hivatalos irodát. A felszentelés okt. 14-én megy végbe. A ünnepségek sorozata azonban már 18-án megkezdődik, a mely napon d. u. 4 óra 25 perckor érkező vonattal jön Kun Bertalan püspök Miskolcról. A fogadtatás a főpap aggkorára és kívánságára való tekintettel rövid lesz. Azokat az utcákat, a melyeken bevonul a püspök, fellobogózzák. Ugyancsak azzal a vonattal fognak érkezni a közgyűlési tagok s a kerület felsőbb iskoláinak kiküldöttei, kb. százhuszan, a kiket lehetőség szerint magánházakban szállásolnak el. Magának a templomnak a felszentelése Kun püspök imádságával fog kezdődni, majd Farkas István, a felszentelendő lelkészek egyike, a kit a püspök jelölt ki, egyházi beszédet fog tartani. Ezt követi, a püspök által tartandó alkalmi beszéddel, az ifjú lelkészek felavatása. Az isteni tiszteletet maga a püspök fejezi be alkalmi imádságával. Ezek iránti rendelkezést a püspök adta ki, a ki igy fejezi be Komjáthy Gábor lelkészhez intézett levelét: „Vajha a kegyelmes Isten ezen hivatalos utamban megsegítene, s ezzel járó kötelességem teljesítésére erőt adna!“ Örök csendben.* Irta: Krüzselyi Erzsiké. Mese. Irta: Géczy István. Sírhat a hegedű, Zenghet a cimbalom : Beszélhet a fákkal Az enyhe fuvalom ; Dalolhat a madár A lomb sűrűjében: Nem ér a szivemig. Nem vidít fel engem. E zengő világban Árva vagyok, árva, Örökös csendesség Börtönébe zárva. Nem oszthatja senki Szomorú magányom S börtönöm nyílását Hej, hiába várom ! . . . Mig nézem a pezsgő E néma világot. Melyben én oly búsan. Oly egyedül járok : Feltűnik a képe Régi boldogságnak, Mely a múlt ködéből Tűnő árnyként támad. S mig szállók a múltba A képzelet szárnyán : Azt a boldog időt Mintha megint járnám. Mikor gyermek voltam, Mosolygó, vig gyermek S hegedű, madirdal Énnekem is zengett! Ekkor — bár fülembe Örök csendet hordok - Feltűnnek egy percre A régi akkordok S szomorú szivemnek Mindenik verése : Madár dalolása, Hegedű zengése. * „Előhang* szerzőnek sajtó alá kerülő uj költeménykötetéből. Egy fürtös fejű ifjú lovag, nevető kékszempárral, rózsapiros arccal, tiszta, mint szálló hópehely; szép mint Adonis; bölcs, mint a Korán, és vitéz, mint Bayard lovag, fiatal szivének rajongó lelkesedésével elindult a nagy világba, hogy lemondva minden földi hiúságról, érzéki gyönyörről, diadalra juttassa azt, a mi után lelke annyira szomjuhozott, az „Igazság“-ot. Hosszú fáradságos vándorlása közben egy idegen országba jutott, a hol szétszórt holttestek hevertek, felégetett falvak füstölögtek, mindenütt gyász és pusztulás hirdette egy lefolyt háborúnak borzalmait. Minél tovább haladt, annál több temetetlen holttetem feküdt szerteszét az országúton; árok partján ; — mezősógen, mindenütt, a merre csak a szeme ellátott. Feje felett mint szakadozott terhes felhő kóválygott a hollók és keselyük tábora, és ez a szálló felhő vezette őt mindig beljebb, beljebb a kipusztult országba, mígnem egy csendes csillagos éjszakán rábukkant a legyőzőitek táborára. Harcedzett férfiaknak könnytelen keményszívű asszonyok öntötték a golyót, köszörülték a kardot, és buzdították a vezér nélkül csüggedőket uj harcra, egy végső küzdelemre. Itt tudta meg a vándor itju, hogy egy boldog, szabad kis országra ráfeküdt egy éhes nagyhatalom, hogy nyers erejével, seregeinek megszámlálhatatlan sokaságával elsöpörje a térképről ezt a szabad kis országot, s dolgos kezű népét rabigába hajtsa, szolgaságra vesse. És az ifjú hős, lázban égő arccal, kezébe ragadta szablyáját s magasra emelve megesküdött, ott a csillagfényes éjben, hogy diadalra viszi az eltiprott „Igazságot; legyőzi a győzőt, és visszavivja ennek a maroknyi népnek legdrágább kincsét, — a szabadságot! Riadót fuvatott; aztán : Hajrá, hajrá ! Neki az ellennek! Mint próféta vezette a népét ütközetről-ütközetre ; diadalról-diadalra. Egyik kezében halált osztó kardja, másikban a rongyos, tépett, véres zászló. Harcolt a maroknyi nép prófétája élén, hullott az ellen rakásra, mint őszi levél viharzugása közt, halottakkal telt meg minden talpalatnyi tér, mintha csak a végítélet napján temetővé változna át az egész nagy mindenség. I De az elesettek helyén uj hadsereg támadt és a mint fogyott a hősöknek száma, úgy nőtt, mindég csak nőtt a szabadságtipró vad csorda. Egyszer aztán kiesett a próféta kezéből is a kard, földet ért a zászló, elveszett a szent ügy, legyőzték a vezért, és a durva nyers hatalom őt, az Igazság bátor hirdetőjét, lánglelkü harcosát, ledobta a tömlőé fenekére néma kísértetek és patkányok közé. Hogy elűzze magától a kisértő árnyakat, barátságot kötött a patkányokkal, beszélgetett velők s megértették egymást. Megosztotta velük kenyerét, a melyet naponként nyújtott be egy láthatatlan kéz, a patkányok aztán hálából apró erős kis fogaikkal egy éles vasszöget rágtak ki a falból, a melylyel ő tiz hosszú esztendő nehéz munkájával akkora nyílást vágott a kőfalon, hogy kiférhetett rajta, és megszabadulhatott nehéz rabságából. A haja már deresedni kezdett, acél izmai megtágultak, elgyöngültek, de elméje még élesebb lett, ID.A.ILINAI
