Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)
1906-07-29 / 32. szám
2. oldal. TT 2<r Or 32. szám. tudnak, akkor szóljanak hozzá a közkérdésekhez és akkor válogassanak ki Önök közül egy legtanultabbat, aki tud annyit, mint Önök együttesen és azt küldjék fel a népképviseletbe, az fog azután érteni a dologhoz. A tömeg nem. Arra is figyelmeztetnem kell Önöket, hogy miután Önök oly keveset tanultak az életből, — ezt nem szemrehányásképen mondom, hiszen nem végezhet mindenki egyetemet — nem is illik, hogy oly kiváló, sok tudásu, nagy jellemű egyénekről úgy beszéljenek, amint azt rendszerré tették. Ha majd tekintélyes polgárok, becsületes mesterek lesznek, hogy fogna az esni, ha az inasgyerek azt mondja: te lókötő, gazember, hazaáruló bitang, adj ozson- nára valót. Pedig mennyire tiszteletre méltó nagyok azok, akik most az ország élén állanak. És azt is ki kell kérnem, hogy Önök azonosítsák magukat a néppel. Hogy úgy szóljanak: mi a nép. És az ország népét hívják sorompóba. Maradjanak csak. Lassabban. Önök szociáldemokraták. A nép mi vagyunk. Mi honpolgárok milliói, akik imádjuk magyar hazánkat és Istenünket. Dolgozunk, becsülettel. Törekszünk, tanulunk. A nép az a millió, amely verejtékkel keresi kenyerét és élesíti a kaszát, ha üt az óra és a hazát megvédelmezni kell. A nép volt most a nemzeti ellenállásban az a hatalom, mely elsöpörte az Önök dédelgetett zsarnokát, amely egy korszakot tudott eltörölni és megbízatást adni oly férfiaknak, akiknek jellemétől, lángelméjétől és hazaszeretetétől elvárhatja, hogy a nemzetet, a népet a boldogulás és függetlenség utján rohamosan diadalig viszi. Ez a nép, amely áldozott anyagilag milliókat. Amely ragyogó tekintettel énekelte a Kossuth-nótát és Isten áld meg a magyart. Ez a nép. Önök csak szocziáldemokraták. És lássák, ez az ország az egyedüli, ahol szabad oly féktelen módon garázdálkodni a honfiúi és nemes erényekben. Arról is legyenek meggyőződve, hogy más országból már kidobta volna őket a nemzeti erős társadalom. Nálunk nagy a szabadság! Nálunk hazaárulónak is büntetlenül szabad lenni. Térjenek észre, ne legyenek saját jóvoltuknak és becsületüknek gyilkosai, hiszen a szociálizmus magasztos eszméitől mindenkit elrettentenek. Az igazi, a nemes, erkölcsös szocializmustól. Különben azok a falragaszok Pesten készültek. Megnéztem a nyomdai jegyzést rajtuk. A pesti nemzetköziek agya és keze munkája az. A vidéki becsületes munkásságnak semmi köze hozzá. Csak ne vezettetnék magukat általuk félre. Ne vétkezzenek. Komoly polgárság ott Pesten sincs soraikban. Mondom. Ismerem őket, sokat megfordultam köztük. Nehány lelketlen agitátor élni, könnyen, a munkásság verejtékes garasaiból jól élni és főleg szerepelni vágyik. Ezek vezetik ott félre a tömegeket. Ungvár város polgársága, becsületes munkássága azonban fel nem ül a csalogatásnak. uralkodó. Duhaj a társaság. Az egyik duhajsága terrorizálja a másikat. Egyik feszélyezve van. A másik restel olcsóbb szobában és vendéglőben lenni. Kényelmet meg nem enged magának az által, hogy fesztelen legyen. És nem is kap kényelmet. A szállodák rosszak és drágák. Kiszolgálás nem figyelmes. Megkülömböz- tetést ismer. Úgy hogy áll az, hogy itthon drágán rosszat kapunk és a végén jól sem éreztük magunkat. Ez azonban már nincs mindenütt úgy. Nagy fürdőink modernek. A külföldi fürdők sem nyújtották egyszerre ez előnyöket. Előbb át mentek a fejlődésen. A mi fürdő ink fejlődését rohamosan fogja segíteni az emelkedő száma a fürdőközönségnek. És a müveit társadalmi osztály, mely eddig külföldre járt, meghonosítja a külföldi tapasztalatait idehaza is. 0 lesz a reformáció. A kis, szűk emberek gondolkodása kiszorul a fürdőkből és helyét a modern müveit szellem foglalja el. Minél több müveit úri embert tudunk itthon tartani fürdőink számára, annál gyorsabban fog átalakulni fürdőink közélete, a váltakozás a mellett gondoskodni fog a kényelmi igényekről és megteremtődnek a mi fürdőinkből is a világfürdők, vagyis nly fürdők, a hol minden ember, hazai külföldi egyaránt megfordul, a külföldi azért, mert európai kényelmet, modern szórakozást és teljes üdülést talál. A nemzeti mozgalom itt is éreztetheti üdvös hatását. Ha lesznek azon a mai gyűlésen megtévesztettek, eltévelyedettek, a józan polgárságnak kell őket visszatéríteni az erkölcsöknek és a mi szerencsétlen édes hazánknak. A tulipán-mozgalomról. Irta: Tahy Endre. I. A Tulipánkert-szövetség ungmegyei fiókjának igazgató-választmánya Csuha Istvánná elnöklete mellett a múlt szombaton tartotta első alakuló gyűlését. Ezen gyűlés volt hivatva megszabni az irányt, hogy milyen csapáson haladjon a szövetség működése. A központi szövetség vezetősége által kidolgozott alapszabályok megmutatják az elérendő célt és a követendő irányelvet, de csak általánosságban. A keretet adta csak meg ! Élő tartalommal azonban a helyi bizottságok, a helyi viszonyok tekintetbe vételével látják el. Sokan vannak, a kik még mindig állandó kétkedéssel néznek a Tulipánkert-mozgalom sikeres működése elé. Azok, a kik vagy kicsinyük e mozgalom fontosságát, vagy a kik egy mélyreható és évek következetes, fokozatos munkálkodásának jövendő eredményeit türelmetlenül már a jelenben azonnal akarják szemlélni. A bölcsőben levő csecsemőtől ki kívánhatja, hogy logaritmussal számoljon ! ? Az alapot kell előbb megteremteni! A műveletek alapelemeinek ismerete vezethet a magasabb, eredményesebb tevékenységhez ! A tulipán-mozgalom másnak készült, mint amivé fejlődött! A nemzeti önállóság védelmének szimbóluma az elnyomatás keserves perceiben belemarkolt a honfiúi bánattal telitett szivekbe. A megpróbáltatás, a közös szenvedés, mint a gőz feszitő ereje, a közösen szenvedőket egyesítette s összetartásra ösztönözte. A közös szenvedés, a közös eszme szimbóluma a társadalomban legyőzhetetlen erőt jelentett. Sikere az eszmében s az idők méhében rejlett A „viribus unitis“ nem a magyarok által kultivált jelszó, a kis tulipán virág segélyével egyik tényezője lett annak, hogy a már-már kenyér- törésre kerülő szakadás helyett — lehet ideiglenesen — a béke sugara felderült. A béke a nemzet és királya között a tulipán-mozgalomnak tulajdonképeni tartalmát, nemzetvédelmi irányát egyelőre megszüntette. De nem szűnt meg a nemzeti érdek a nemzet szervezésére! A majdnem két esztendeig tartó harc leplezetlenül feltárta államiságunk mindazon gyöngéit, a melyek akadályát képezik a magyar nemzeti állam kiópitósének. Feltárta azt, hogy társadalmunk gyönge, erőtlen a sikerre vezető öntudatos fellépésben mindazok ellen, a kik orozva vagy leplezetlen vakmerőséggel kezet mernek emelni a magyar nemzet él'etgyökerei ellen; föltárta, hogy társadalmunk szervezetlen arra, hogy a magjar géniusz szellemi és gazdasági tovékenj^ségének termékeit megbecsülje, megvédje, megteremtse az idegennel szemben. Pedig csak az lehet jó gazda, öntudatos fellépésű, független, önálló, a ki szomszédjának szívességeit, kegyelmi tényeit nem kénytelen igénybe venni, — hanem saját tevékenysége gyümölcseiből is képes megélni, fölényben maradni, ha a szomszédja ellen támad. Szervezni kellett tehát a magyar társadalmat, hogy az eljövendő megpróbáltatások idejében sziklaszilárdan megálljon, hogy ne akadjon közöttük egyén, a ki önvére ellen kezet merjen emelni, hogy a nemzete ellen szolgálatra kész zsoldost eltiporni, megsemmisíteni elég ereje legyen, hogy minden magyar szívben magyar érzés, megalkuvást nem ismerő, szenvedésre is képes magyar gondolat lüktessen: szervezni kell a társadalmat, hogy művészet, ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, szóval szellemi és gazdasági tevékenység körében csak az boldoguljon, csak az érvényesüljön, a ki és a mi magyar. Ezt a szervező feladatot a tulipán-mozgalom van hivatva valóra váltani. A közvetlenül nemzetvédelmi célzattal született tulipán-mozgalom feladata a változott viszonyok mellett nem változott meg, csak kitolódott az alapra. A tulipánmozgalom jelenlegi feladata: a nemzetszervezés nemzetvédelemre. A ki tehát a tulipán-szövetség tagja akar lenni, az vessen számot érzelmeivel. Mert csak, a ki kicsinyhitű, a ki nem hisz a magyar nemzet jövőjében, a ki nem képes magyarul érezni és gondolkozni, az vonhatja ki magát e nemzetszervező mozgalom hatása alól. Az, hogy kézzelfogható eredményt e mozgalom nem tud még felmutatni, nem tarthat vissza senkit, hogy e nemzeti irányú társadalmi szervezet kötelékébe lépjen, mert hiszen e mozgalomnál maga a tagság ténye az eredmény ! Az eredmény a tag belső fogadalma, hogy csak magyarul érez, gondolkozik, cselekszik s csak azt pártolja, a ki és a mi magyar. A tulipán-szövetség nagysága: vallomás a haza- szeretet mellett. A hazaszeretet és a vallás egy gyökérből fakad : az emberi végességen való felülemelkedésből. Amint a vallás eredményessége is a hozzátartozó tagok belső érzületének őszinteségétől függ, úgy a hazaszeretet is csak a belső érzület őszinteségéből táplálkozik. A mint a vallás a maga eszméinek sikerét külső társadalmi szervezetben igyekszik elérni, az egyházak keretében, — úgy a hazaszeretet ápolására is külső társadalmi szervezetet kell létesíteni. A mint a vallás a külvilágban nem, csak a belső világban bir kényszereszközökkel, — úgy a hazaszeretetei sem lehet senkinél kikényszeríteni. De ha sem a vallásban, sem a hazaszeretetben külső kényszereszközök nem működhetnek közre az azon eszmék szerinti életmód folytatására, — úgy a vallásnál, mint a hazaszeretetnél azon eszmék iránti törhetetlen ragaszkodás kifejezésére külső szimbólumok, igy az illető szervezet kötelékébe való belépés szolgálnak, melyek által megkülönbözteti magát az egyén mindazoktól, a kik azon eszme szerint élni nem akarnak. Nem kifogástalan tehát azon gondolkozásmód, a mely azt tartja, hogy szervezeten kívül állva szolgálhatja azon eszméket, a melyekre a szervezeten belül állók törnek. — A hazaszeretet magában foglal ez eszmére vonatkozó minden érzést, gondolkozást, cselekvést. — A hazaszeretetben bennfoglaltatik a kor társadalmának arról alkotott minden felfogása, iránya. — E felfogást, irányt köteles szolgálni mindenki, mert e nélkül hazaszeretete — lehet szabályszerű, de nem teljes. — S épen az ilyen szabályszerű hazafiak szoktak kerékkötői lenni a nemzeti fellendülés hullámainak. — És a magyar társadalom gyönge, nagyon gyönge és erőtelen, hogy a szabályszerű hazafiakból teljes hazafiakat neveljen. A tulipán-mozgalomhoz való csatlakozás, mint a mostani kornak a hazaszeretet növelésére irányuló társadalmi felfogása, kötelessége minden igaz magyarnak. Ezen felfogásból indult ki az ungmegyei tulipánszövetség, a midőn vármegyénk különböző társadalmi köreinek képviselőiből alkotta meg igazgató-választmányát. Az igazgató-választmány első alakuló ülésén haladéktalanul hozzáfogott a szervezés munkájához és több irányú határozatot hozott a tulipán-mozgalom eredményessé tételére. E határozatok közül egyeseket közérdekű voltánál fogva e lap hasábjain is ismertetnünk kell, áthatva a tulipán-mozgalom nemzeti hivatásának tudatától. Az igazgató-választmány egy tervszerű munka- programmban állapodott meg. A munkaprogramm két irányelv szerint csoportosul: Az egyik iránj-elv megállapítja a tulipán-szövetség céljainak elérésére szolgáló eszközöket és azok megszerzési módját, a másik irányelv az összehordott eszközöknek a cél elérésére irányuló mikénti felhasználását tárgyazza. A tulipán-szövetség célját általánosságban a lapunkban már ismertetett tevékenység, működés képezi. A tulipán-szövetség szervezete áll egy országos központi igazgatóságból és a vidékek szerint alakult fiókokból és rendezőségekből. Vármegyénk területén egy szövetség alakult és működik: a Tulipánkert-Szövetség Ungmegyei Fiókja. Tagja lehet minden 18-ik életévet betöltött magyar honpolgár. A központ által megállapított alapszabályoknak a tagságra vonatkozó eme rendelkezése hiányos, mert csak természeti személynek teszi lehotővó a tagságot, a jogi személyek, az erkölcsi testületek ezen rendelkezéssel hallgatag ki vannak zárva. Az ungmegyei fiók igazgató-választmánya felismerve e rendelkezés hiányát, elhatározta, hogy az alapszabályoknak a tagságra vonatkozó eme intézkedését kibővíti, illetve a központnál annak kiterjesztése iránt előterjesztést tesz. Mert lehetővé kell tenni s a nemzeti cél eredményessége szempontjából szükséges is, hogy jogi személyek, intézetek, testületek s igy a községek is, mint ilyenek legyenek tagjai a szövetségnek. Különösen a községek! A községekben, a népben van a nemzet ereje és gyökere! A nemzeti irányt, felfogást a nép eszejárása és szájaize szerint a nép között kell terjeszteni. Fel kell hívni a népnek figyelmét a nemzeti irány iránti érdeklődésre, első lépés erre az, hogy a község, mint erkölcsi testület lehessen tagja a tulipán-mozgalomnak. Azt nem igen várhatjuk helyi viszonyaink mellett, hogy a községi lakosok egyénenként lépjenek a szövetségbe. De ha mint erkölcsi testület fizeti a 3 K tagsági dijat, már ezzel fel van hiva a figyelme a különben is minden pénzbeli kiadás iránt érdeklődő községi lakosnak az összeg hovaforditása iránt. Kiemelendő azonban, hogy a tagsági kötelékbe való fűzés csak kezdeményező lépés a népnek a mozgalomba vonására. A tagok gyűjtésére vonatkozólag az igazgatóválasztmány elhatározta, hogy e tekintetben a társadalmi és hivatalos utat egyaránt igénybe veszi. Társadalmi utón a taggyüjtós eszközlése végett az elnökség gondoskodott arról, hogy a tisztikar és az igazgató-választmány 250 tagja gyüjtőivvel elláltas- sók. A taggyüjtós serényen folyik s a gyüjtőiveknek augusztus 15-ére megállapított beküldésekor remélhető, hogy tulipán-szövetségünk a sok taggal biró egyesületek közé fog tartozni. A másik szintén igénybe veendő mód a tagszer- zésre a hivatalos apparatus közreműködése. Tekintettel a tulipán-szövetség céljainak országos, nemzeti jelentőségére és közérdekű voltára, a hivatalok főnökei nem zárkózhatnak el — hazafias érzelmüket is tekintve — azon kérelem teljesítése elől, hogy a vezetésükre bízott hivatalok személyzete közreműködjék a taggyüjtós munkájában. E végből a szövetség elnöksége fölkéri: a mun- kácsegyházmegyei püspököt, az ungvári róm. kath. főapátot, a vármegye alispánját, a kir. járásbíróságok vezetőit, a m. kir. erdőhivatal főnökét, a pónzügyigaz- gatóság vezetőjét, a kir. tanfelügyelőt, az államépité- szoti és államvasuti hivatalok főnökeit, az összes iskolák és pénzintézetek igazgatóságát, hassanak oda, hogy közegeik a tnlipánkert-szövetség tagjai sorába lépjenek s ezáltal a szövetségi célok elérése a társadalom eme vezető rétegeit is működésre késztesse ; másrészt pedig ezen már megnyert tagok szintén taggyüjtőivekkel láttatnak el azon kérelemmel, hogy saját hivatalos hatáskörükben is igyekezzenek egyeseket a tagok sorába való belépésre buzdítani. Ezzel lehetővé válik az, hogy a tulipán-mozgalom a társadalom összes rétegeire kiterjeszsze hatását, mely nemcsak a tagsági dijakból befolyó jövedem szaporodásban fog nyilvánulni, hanem — a mi fő — abban is, hogy a társadalom minden rétegéből a mozgalom-
