Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)
1906-01-01 / 1. szám
1. szám. 8. oldal. TT 3>T Omondor gyapjából készítve, a végén aranyszálakon csüngő vadkanagyarakkal (a kedves menyecske ízlésében tartva). Ehhez járul egy pár szép sarkantyús csizma — díszvadászatokhoz s esetleg főispáni installációk alkalmára szánva — s végül a ruházati készség kiegészítéséül egy felette érdekes szerkezetű karmantyú is hármas, t. i. „kar“, „man" és „tyű" osztállyal angolos ízlésben. Van az asztal alatt is valami, egy remek hűtő-készülék, melybe az újmódi puskaporral töltött ajándék-patronok vannak jégre helyezve, nehogy elsüljenek, mert tudvalevőleg a puskapor gyúlékony jószág . . . stb. stb. Szóval a szeretet gondja kiterjed mindenre — egy édes elismerő csók reményében, mely bizonyára nem is marad el ennyi lekötelező figyelem láttára, a geniális asszonykának . . . A karácsonyfa aktuális gyönyörűségét megelőzőleg, igen ] kedvesek azok a napok is a vadászvilágra nézve, melyek a karácsony hetét alkotják, mert ugyanis ekkor folynak le a híres és hírhedt karácsonyheti nagy vadlövészetek, rés- ] pektive vadászatok, melyeken még a kvázi Stüssik is , részt szoktak venni, mert ha nem is lőnek, de legalább kapnak (üsse patvar ha pénzért is) egy-két derék nyulacskát zsákmányul, miért aztán a kis asszonykák oly csókos- sak, de sőt még a mord bajuszos némberek — kik máskülönben nagyon harapós kedvűek szoktak lenni — is szelídebb húrokat pengetnek férjuramékkal szemben. Alig is várják a vadászatra invitálló kártyákat, a táviratok jö- vését ... és ha „jönnek“, nagy készülődések történnek, úgy hogy az egész ház felfordul néha. Előkerülnek a bundák s nagy entomológiai purifikációknak alávetik őket. A halinákból az egérfészkek kiküszöböltetnek; melegítő korsók előszedetnek s a háti-zsákokba részint sodabikar- bóna, részint pedig „purgó“ és Hoffmann-cseppek lesznek titkos zugokba elhelyezve, mert a vadászat sok erélylyel jár; kint pedig nincs doktor, ha pedig van, az is a karcsú pogányistennő szerelmének hódol s nem „kezel“. Mindez azonban csak „elemi“ része a dolognak; a többi csak ezután jön; a sütés-főzések munkálata s a kész komendenciák elpakolása, ami nem csekély feladat, mert nagyon nehéz mindennek a maga helyét megtalálni s éppen nem célszerű alkalmatossági szempontból például az, ha a Krédli szolgáló ecettől csöpögő ugorkákat s paprikahüvelyeket csomagol a patronok közé, — vagy ha tévedésből az öreg nagyasszony burnutjával „paprikázza“ be a finom füstölt szalonét, melytől nemcsak hogy a vadászúr, hanem valószínűleg maga a szalona is prüszkölni fog majd. De ily kicsiségekkel ki törődnék! Hanem annál inkább törődni kell a puskával, hogy a funkciót meg ne tagadja, mert igen kényes szerszám, épp azért kinyitása, töltése, becsukása — mind-mind szigorúan előírás szerint és 4/s-ados ütemben kell, hogy történjék, mely műveletek cselekvésekor nem szabad, hogy a fegyver kezelője vízilóra gondoljon, különben a fegyver szerkezete rögtön felmondja a szolgálatot. Végre elérkezik a várva-várt nap a kivonulásra. Már hajnali 4 óra tájban rettentő és szakadatlan kocsizörgésre ébred fel a főváros öldöklési vágyakat nem tápláló, so- lidabb gerjedelmű polgársága és általános az elképedés és döbbenet. Talán a „nemzetköziek!“ — avagy főispáni instelláció vagy egyéb revolutió ? ! — töprenkednek magukban az emberek . . . Oh dehogy 1 Csak felvonulás történik az indulóházakhoz vadlövészeti okból. A sok fiakker és konflis alig győzi a nyakig fegyver és hátzsák alakokat szállítani s a várótermekben szokatlan mozgalom képe tárul a bűnben nem részes, higgadt szemlélő elé s a gyengébb idegzetűek rögtön ki is vonulnak onnan, mert némely urak felette feszélyező célzási kísérleteket cselekesznek s ujmódi fegyverük gépezetét próbálgatják, mik nagy csevegéseket, berregéseket és cikorgásokat követnek el. — Más urak sípolnak izgatottságukban sőt egyesek káromkodnak is, mert odahaza — valószínűleg a nagy sietség folytán — a vörös bort a légpárnába s a melegítő vizet pedig visaversa : a pincetokba helyezi el a szórakozott szobaleány ... No ennek lesz „nemulass“ — ha nyúl nem kerül! Különben a közhangulat vidámnak mondható és fesztelen, mert Diana lovagjai közt eltűnik minden rangkülönbség — épp úgy, mint ahogy a kártyaasztal nem ismer ilyet. Végre minden irányba vonatoknak indulása történik s mire kivirrad, a puskás sereg már a tetthelyen van . . . és nagy lészen a durrogatás nyulak öldöklése okából és sok görbe sörét repíttetik világgá, miért is a mezei lakok és villák ablakai már jóeleve elsőrendű téglákkal és mat- rácokkal berakatnak s a közlekedés felette óvatosan, többnyire futvást történik, míg a kutyák, macskák és gyerekek belebbeztetnek. De a kakasos s kakastalan lövőszerszámok pukkantásai a zárt helyiségekbe is behatolnak, mitől a csecsemők igen nyugtalanok lesznek és i tehenek nagyon rúgnak, miért is sok milimári feldől a i fejőköcsöggel, mely tényből folyólag némely helyen a ár nagy s akcióra serkentve a szertelen indulatot, a váb dühében a feleségét kezdi gyomrozni, ámbár vasár- ap lévén, munkaszünetre volna köteles. De estére kelvén az idő, a háborúság több tekintetben szerencsés befejezést nyer és fegyveres alakok kezdenek ibontakozni a puskaporfelhők közül, mit a dombhátakrak kiállított figuránsok már idejekorán jeleznek óvatos miheztartás végett. . . . Különben igen vígan vannak a tegezes istennő lovagjai s négyes sorokban 75 cm. hosszú lépésekkel közelítenek, miközben némelyek kék-vokkot és egyéb újabb táncokat négykézre lejtenek. — De érdekes hangzatok is hallatszanak, amennyiben többen madárszólásokat fütyölnek, avagy a kakukkolást próbálgatják, ami felette vadászias és szép. Ám némi lehangoltság következik hirtelen, minthogy lesben állt apró fináncok bújnak elő a nyulak és más meglőtt testeknék elvámolása okából, mely tény némelyeknél a kedvet némileg lohasztja. De csakhamar felhangzik ismét a dal: „Van-e vígabb élet, mint a vadászélet?!“ A víg vadastyánok után a vadas társzekerek haladnak hosszú sorban, összesen egy darab, némely nyulak és szárnyas individuumok hulláival könnyedén terhelve, melyek közt azon négy pulykák is foglaltatnak, melyek túzokok helyett lövettek meg . . . Azonban némely nyulak mintha feltámadási hajlamot árulnának el, miért is néhány bunkósbotos strázsa, a menekülések meggátlása végett, püfölések ténykedését végzik. Ennek köszönhető, hogy csak kevés madár repül el a kocsiról, ámbátor néhány nyúl a kocsis alól kiugrik s eredménytelen kergetéseket von maga után. Különben a visszavonulás szép és érdekes, noha nyögések is hallhatók, ami a titokzatos romantikát csak növeli s némileg a mandzsuriai harcterek borzalmait idézik a kószáló emlékezetbe. Pedig tulajdonképen nincs itt semmi különösebb motívum — eltekintve attól, hogy egykét hajtónak a fülén sok gömbölyű kis lyuk observálható és találkoznak hiányos fogsorok is . . . Mindez azonban nagyobb kedélytelenséget nem von maga után s a definíciók kicifrázottt motívumai az ismertebb szenteken túl nem terjednek, sőt egyrészt némi derültségnek lészen okozója amaz őszinte kinyilatkoztatás némelyek részéről, hogy a „zenyim zórod is jól kaptad“ -— ők tudjál-.’, hogy mit, talán azt a vadonatúj szép tízest, mit Szvatopluk ivadéka kéjjel ropogtat ujjai között . . . . . . Néhány sánta vizsla zárja be a menetet, melyek megmagyarázhatlan ordításokat rögtönöznek, ha némely pajkos hajtó célzási kísérleteket mutogat nekik . . . Esteledik ekközben ; a hold telepofával bámul alá az elcsendesült határra s mosolyogva szemléli a fegyveres hadaknak elvonulását. Bizonyosan tetszik neki a sok szép sárga kamásli, meg ujmódi Smóllen Tóni-féle vadászkalapok herkentyűs tolldíszének ünnepies hangulata (huh!), mely a vasárnaphoz annyira illik. Ám az alakok tünedeznek az esti ködben, végre elnyeli őket a sötétség, csak a víg dallamokat kapkodja vissza a szellő messziről; A vadászat a legszebb élv De azért csak rajta, hopp .. . Lakatos Károly. Anyakönyvi hivatalból. Hivatalos óra: d. e. 9 —12, d. u. 3—5. Házasságkötés minden nap, kivéve vasárnap és ünnepnap délutánját. Népmozgalmi kimu atás ;-dec 16 — 29. Születtek: Bernát Jenő és Róth Szeréna fiú és leány, Kornfeld Miksa és Glanz Zseni leány7, Jeviczki András és Lopohovszky Róza fiú, Berger Zsigmond és Salamon Guszti fiú, Ondics Pál és Pólyák Anna fiú, Spisák István és Kohut Katalin fiú, Fatula Gyula és Csernyánszki Mári leány, Szász Gvula és Péntek Gizella fiú, Rosdeutscher Herman és Mitman Róza fiú, Rosenbaum Herman és Markovics Pepi fiú, Petek Péter és Gavula Mária leány, Hauptman István és Boldizsár Vilma leány, Danes Menyhért és László Julia leány, Herskovics Manó és Kohn Hermina leány, Edelstein Jenő és Mittelman Juliska fiú. Házasság: Riesenberg Salamon és Weisz Wal- laszné Klein Berta, Kertész Ferencz és Tóth Anna. Halálozások: Matisz József rk., 77 éves vasúti alkalmazott, Masika Anna gk., 6 éves gyermek, Lőrinczy Béla József rk., 2 éves gyermek, Szirmai Aladár rk., 14 éves zenész, Abrahám Izráelné Berger Laura izr. 34 éves, özv. Kulcsár Józsefbe Maleta Mária gk., 61 éves, kisrákói és bisztricskai Leboczky Aladár rk. 43 éves m. kir. főerdész, Szrulovics Jakab izr., 61 éves mészáros, Márványi Jakab izr., 6 hónapos gyermek, Áronovics Miklós izr. 4 hónapos gyermek, Fehér Ákos gk., 47 éves megyei másod aljegyző. Szerkesztői üzenetek. M. L. Szives sorait köszönjük. Számítunk támogatására. Kis leány. Szabolcst a Mihály kérdezett verse a következő: Egymás mellett el-elmegyünk, Találkozik tekintetünk, Fogadod is köszönésem, De nem szólnánk, te sérti, én sem. Kevélység a pillantásunk, Dacból van a mosolygásunk. Büszkék vagyunk veghetetlen . . . De halványak mind a ketten. Ez a kis költemény az elsőrangú költő második kötetének, a »Hangulatok«-nak valóságos gyöngye. Sz, Gy. Máramarossziget. A csinos és igazi poéta- lélekre valló költemény jövő számunkat fogja disziteni. Szülő-, városában nagy érdeklődéssel olvassák verseit. Levele értelmében járunk el. M. J. Az Ígért dolgokat annak idején várjuk. Az illető úrnak irtunk a tudósitói tiszt elfogadása végett. Kiadó és laptulajdonos: SZÉKELY SIMON. ■Nyil'ttér. Nyilatkozat. A Budapesten megjelenő „Nap“ című hírlap, mint utólag barátaimtól értesülök, a dr. Brujman Béla úr biztosítási ügyével kapcsolatosan nevemet is felemlítette ez ügynek aktiv részese gyanánt, a ki abban itt Budapesten a New-York biztositó intézetnéi — maganiaL dr. Brujman Béla úrnak bemutatva — állandóan eljártam. Reputációm érdekében a következőket jelentem ki: Folyó évi november hó 14-én Krön Mayer tele- fonice értesitett, hogy címemre körülbelül 1000 koronát küldött s kért, fizetném azt be a New-York biztosító intézetnél dr. Brujman Béla úr biztosítására. Másnap, tehát 15-én, tényleg megérkezett cimemre táviratilag a jelzett összeg, melyet — tekintve, hogy pénzintézeti pénztárosi minőségemben hivatalomat a hivatalos órák alatt el nem 'hagyhatom — egyik kollegámmal haladéktalanul el is küldöttem nevezett biztositó intézethez, mely azonban hivatkozással arra, hogy a dijnyugta esedékességétől számított 30 napi halasztási idő is lejárt már, az összeget nem fogadta el s igy azt azonnal táviratilag Krön Mayer rendelkezésére bocsátottam. Ez a valódi tényállás. Egyebet ez ügyben nem tudok s soha nem is tudtam, semmi néven nevezendő szerepem vagy részein benne azelőtt sem volt s a jelenlegi szereplésemhez is csak földieim irányában mindenkoron tanúsított — s igen sokak előtt ismert — önzetlen szolgálatkószségem révén jutottam a nélkül, hogy sejtelmem lett volna arról, hogy ez ügyne k valamely — vagy egyáltalán — előzményei vannak. Ismételten kifejezetten kijelentem, hogy nekem ez ügyhöz semmi közöm nem volt s személyemet illető bármely részről jövő gyanúsítást a leghatározottabban visszautasítok. Budapest, 1905. december hó 26-áu. Stern Fülöp 1418 pénztáros, budapesti Jakos. ' levélpapirkiilönlegességck Us] képeskönyvek, ifjúsági iratok ^£1
