Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)

1906-01-28 / 5. szám

4. oldal.

5. szám.

* Az uj „Ungvár“. Kondor Emil földink Winnipeg! orvos által szerkesztett „Kanadai Magyarság" cimü amerikai újságban olvassuk az alábbi kedves hirt:

„Egy uj magyar telep létesült Manitoba tartományában. A telep nyolcezer hold föld kiterjedésű, ug.y fekvése, mint földje valami fölséges. Gyönyörű erdőségei és vizei valóságos paradicsommá varázsolják. Vetekedik Magyarország legszebb fürdőjével. Winnipegtől 65 mértföldnyire van csak. A telep neve Ungvár.“

* A szerednyei plébánia javadalomra már kiíratott a pályázat, febr. hó 15-iki határidővel. A javadalom a vallásalap kegyurasága alatt áll.

* Elveszett múlt vasárnap d. u 5 óra tájban a várból az Ung hidjáig vezető utón (Káptalan-, Nagy- és Nagyhid-utcán) egy ezüst női óra. A káros kéri a becsületes megtalálót, hogy illő jutalom fejében adja be az órát lapunk kiadóhivatalába.

* Hibaigazítás. A sajtóhiba a leggondosabb elővigyázat mellett is előfordul. Megtréfálja egyaránt az írót, a szedőt, a korrektort és az olvasót. Lapunk múlt számában űzött egy kis tréfát a sajtóhiba őkegyelmessége : „Tűz Nagybereznán“ helyett ugyanis „Tűz Nagykaposon“ értendő. Sietünk a helyreigazítással, nehogy megnehezteljenek ránk a nagykaposiak, hogy „szenzációs" hírüket a nagybereznaiaknak engedjük át. Tehát ismételten közöljük, hogy Nagykaposon volt a tűz. — Még egy helyreigazitani valónk van. Az uj pénzintézet alapításában nem Reism&nn Bertalan, hanem Reismann Bernát pálóci bérlő vesz részt.

* Öngyilkosság. Rettenetes módon vetett életének véget Sipos Gyula perecsenyi vasúti pályafelvigyázó. A szerencsétlen, jó házból való fiatal ember, a ki kleptomanikus, tehát-iukább beteg, mint elkeseredett volt, Nagy József vasúti alkalmazottól kissé borközi állapotban annak 470 koronányi pénzét eltulajdonította. A pénznek ellopását tagadta, de mert kétségtelenül ő volt a tettes, a főszolgabíró által elrendeltetett a házkutatás s ez alkalommal díványának karjába bevarrva a pénzből 450 korona megkerült. Sipos Gyula öngyilkosságot határozott el, miután azonban a főszolgabíró lefoglaltatta, gyufaoldatot ivott. E méreg azonban nem tudta megölni a szerencsétlent, tehát vasárnap f. hó 21-én a Perecsenyből reggel 8 órakor induló személy-vonatot a Potásnya felé eső hid alatt megvárta s a nélkül, hogy valaki észrevehete volna, a hid alól felbujva, fejét s jobb karját a sínre kidugva a vonat rajta keresztül robogott. A fej két méterre gördült s csak később találta meg a potásnyai vasúti őr, a kit a borzalmas lelet beteggé tett. A szérencsétlen öngyilkost tehetős szüléi Nagyszőlősre szállíttatták s ott te- mettették el.

* A pálinka áldozata lett Drugetházán Szkrip Illés ottani lakos f. hó 28-án. E napon Perecsenyben vágott fát s áldomásul megivott 4 porció pálinkát. Berúgva ment este Drugetházára, ott betért a Rottmann Lipót korcsmájába s tovább folytatta az ivást, míg csak az asztal alá nem került. Holt részegen tántorgott ki a korcsmából s 8 lépésnyire onnan összeesett. Éjjel 11 órakor, az 50—60 lépésnyire lakó egyik paraszt nagy nyöszörgésre ébredt fel s kimenve, megtalálta a szerencsétlen Szkripet, a kit aztán szobájába vitt be egy segítségül hivott társával. De már nem volt élet a pálinkás emberben, meg volt fagya. — Ez ügyben a vizsgálat )t a közigazgatási eljárás után a kir. járásbíróság vette át. Ez is felvidéki népünk átka, szenvedélye a korcsma, az ital rettentő következménye.

* A hölgy-világ figyelmébe! Van szerencsém a m. t. Hölgy közönséget értesíteni, hogy körutazásom alkalmával Ungváron, a Korona-szálló dísztermében f. é. február hó 6-án kedden délután 2 órakor női ruha szabászati tanfolyamot nyitok. Ezen tanfolyamra bátor vagyok fölhívni a társadalom minden osztályához tartozó tisztelt hölgyek figyelmét, mert csak ezúttal nyílik a valódi alkalom, hogy bárki is hihetetlen gyorsan, sőt 15 óra alatt a női-ruha szabászatot tökéletesen elsajátíthatja az általam egész újonnan föltalált „Európa" cimü szabászati rajzok és könyv -szerint, (mely törvényesen védve van) Ezen könyv tartalmazza az összes alaprajzokat, valamint mindenféle divat szerint szabászat változtatásokat, mely rajzokat és könyvet minden hölgy a tanuláshoz hozzá kapja díjmentesen. Magyarázatom oly könnyen fölfogható, hogy még egy 12 éves lányka is képes tőlem 15 óra alatt a női ruha szabászatot elsajátítani. Azon hölgyek, a kik a tanfolyamon részt vesznek, a következőket tanulják: 1. pontos mérték- vételt, 2. a szabásrajzot a legkisebb gyermekeknek ép úgy mint a legmegtermettebb alakok részére, az általam föltalált „Európa" cimü szabás rajzok szerint, 3. mindenféle angol és francia derék szabás rajz változtatásokat, valamint kabát palletto, reform ruhát és refom kötényt, továbbá tanítok mindenféle szoknya (alj) szabást és szerpentint, úgymint mindenféle divatu blúzokat és háló kabátokat. Föntemlitett „Európa" cimü szabás ábrák és könyv, mely mutatja az összes alap szabások rajzait és feltünteti világosan magyarázataim folyamán adott utasításaim végrehajtását úgy, hogy azt elfelejteni soha nem lehet. Azon tisztelt hölgyek, a kik a tanfolyamot látogatni fogják, megfognak győződni arról, hogy azon számos elösmerő okirat és dicsérő hatósági igazolvány, a melyekkel rendelkezem, eredményes és sikerekben dús működésemnek írott tanúbizonysága. Hogy állításom valódiságáról minden kételyt eltüntessek, kijelentem, hogy a tandijat előre el sem fogadom, amig szabásom célszerűségéről meg nem győződött. A tandíj személyenkint 12 korona, melyből 2 korona a behatáskor és a többi 10 kor. akkor fizetendő, ha meggyőződött szabásom célszerűségéről. A tanítás kezdődik 1906. febr. 6-án délután 2 órakor és úgy naponta, szombat és vasárnap kivételével, délután 2 órától és tart 5 óráig. Beiratkozni lehet a kezdetkor a Korona-szállodában, valamint ügynökömnél is, ki házakhoz jár. Azon tisztelt hölgyeknél, a kik saját lakásukon tanulni óhajtanak,

TTT ÜST <3a délelőtti órákban taníthatok, személyenként 20 korona. Szives látogatást kór: Koch I az Európa szabás föl- találója és egyedüli oktatója. A számos elismerő levelek közül még kiemelem a következőket : Ilten Clemi bárónő Kassa, Lengyel Imréné kir. táblabiróné Hajdúszoboszló, dr. Szentesi Tóth Kálmánná polgármesterné Karcag, Köpeczi Bocz Józsefné rendőrkapitány né Kéz- divásárhely, Taposi Márton rendőrfőkapitány (hivatalos elismerő bizonyítvány) Karcag, Kelemen Gábor rendőr- főkapitány Hajdú-Böszörmény, Nyíregyházi ipartestület stb.

Közgazdaság.

A megreformált akadémia.

(Paedegógiai tanulmány a felső erdészeti oktatás köréből.)

— Irta: Zivuska. Jenő. — II.

(Folytatás.)

A szigorú szakszerűség követelménye.

Mindenekelőtt a szakiskola fogalmával és ; céljával kell tisztába jönnünk. Ha az iskolákat | tekintjük, bár közös feladatuk bizonyos képzet- i csoportoknak átörököltetése, két főidom emelkedik ki szemünk előtt: a nevelő és a szakiskola. Maga a két név eléggé sejteti a közöttük levő különbséget. Vannak olyan iskolák, melyeknek kettős feladatot kell megoldani, úgymint az erkölcsi jellem képzését és a sokoldalú dispositio kifejlesztését a szaktudományos tanitás számára. Az egyes tudományágak, melyeknek csak alapelemeit tanitja, az ő körében nem képeznek öncélt, de célszerűségük önmagukon kivül fekszik: az embert emberré tevés feladatában. Csak arra szolgál, hogy a szellemi ráhatás minden eszközével becsületes és önzetlen egyéniségeket neveljen, továbbá arra való, hogy tanítványait az élet szétágazó pályáira némi utravalóval ellássa. Az iskolák másik fajtájában úgy a tudomány, mint a gya korlati ügyességek öncél gyanánt állíttatnak a* tanuló elé. A tanulmányozás az ismeret egész körét felszántja, mindent töviről hegyére vesz, a lényeges és lényegtelen különbözőséget elveti, szóval a tudás teljességére törekszik. Köre szü- kebb, de annál részletezőbb, annál alaposabb, annál intenzivebb. Talán nem is kell a dolgokat a saját nevükön nevezni, mert nyilvánvaló, nogy az első a nevelő, a másik a szakiskola. Amaz a klasszicizmus hagyománya, emezt az analytikus szellemű és életében bonyodalmas újkor teremtette. A szakiskola feladata abban áll, hogy bizonyos képzetanyag átruházása után az egyént önmagán kivül álló célok szolgálatára alkalmassá tegye. Itt mindjárt megjegyezne^ük, bogy a szakoktatás annál fényesebben oldja meg a reá háramló feladatot, minél tárgyhoz szólóbb és minél szükebb kört állapit meg a tanulmányozásra.

Az erdészeti felső tanintézet szakiskola. Ezzé teszi hivatása, rendszere, működése. Célja gyakorlati erdőgazdát nevelni, - a mint a főiskolai rendtartás magát kifejezi: erdőinérnököt képezni gyakorlati irányban tudományos alapon. A szavak, melyek a megközelítendő célt leirják, lakonikusan rövidek és világosak, de mégsem elegendők, hogy belőlük a jelzett hivatás tartalmára következtetest vonhatnánk. Szükséges tehát megadni a keretet, mely az erdőmérnök hivatásos munkakörét határolja. Azt hiszem, hogy sokan elfogadhatónak vélik azt a meghatározást, miszerint az erdész olyan egyén, a ki az erdő tenyésztésével, az erdőüzemnek bizonyos elvek szerint való rendezésével, annak kezelésével és minden tekintetben való hasznosításával különösen őstermelési, másodsorban kereskedelmi és ipari, harmadsorban pedig közgazdasági szempontból hivatásosan és szakszerű képzettséggel foglalkozik. E ténykedések alkotják munkakörét, az erre vonatkozó ismeretek állanak tehát szüksógképen érdeklődésének és tudásának középpontjában.

Bár a gyakorlati élet maga szolgáltatja azon határozmányokat, melyek az erdőgazda hivatását körvonalozzák, mégis szükséges a célt kellő világításba helyezni, hogy megválogathassuk a hozzásegítő eszközt. Ez az eszköz a tárgyilagosan szigorú szakképzés. En abban a meggyőződésben vagyok és velem a gondolkozó emberek nem csekély száma, hogy az erdészet szakszerüleg betölthető hivatása az erdőgazdaság érdekeinek fenntjelzett szolgálatában merül ki. E meggyőződésből már most mintegy retrospektiv módon azt a jogosult következtetést lehet kivonni, hogy az erdészeti iskoláknak bármely fokon és bármely alakban, — amennyiben különös szakképzésről van szó, — azokat az ismereteket és ez ismeretek alaptudományait kell bizonyos terjedelemben tanítani, melyek az erdőgazdaság legsajátosabb feladatainak tudatos, biztos, hibátlan, szóval szakszerű megoldására képesítenek. A Selmecbányái erdészeti főiskola tanterve azonban ennél jóval többet igér. Végig olvasva a szakosztály tanítási tervébe felvett tárgyakat, majd pedig bizonyos ismeretkörök szerint csoportosítva, arra az eredményre jövünk, miszerint itt nem csak erdőgazdákat képeznek, hanem építő- és kultúrmérnököt, . sőt ha apróra elemezzük: gépészmérnököt is. A különleges műszaki jellemű tárgyak a különleges erdészeti tárgyaknak a felét teszik. A tagozódást a jogi és a közigazgatási kollégiumok folytatják tovább, számba sem véve a gyümölcsfa- és vad- | tenyésztés, a mezőgazdaság és a halászat vázlatos tanítását, melyeket az erdőhasználat mellékágainak,

Így tehát a használatról szóló tan függelékeinek tarthatunk.

Az erdőmérnöki szakosztály négyéves tanfolyama negyven tantárgyat ölel fel és tart kötelezőnek növendéke számára. Ezekből tizenkettő alaptudomány, azaz olyan, mely a különleges szakismeretekben mint alkalmazott tan merül fel megint szemünk előtt. Az alaptudományok a meny- nyiségtan és a chémia egyes fejezetéből, a természetrajz három tagozatának kisebb-nagyobb terjedelemben kisajátított részeiből csoportosíttattak össze. Számra nézve következnek az erdészeti szakismeretek, melyek ugyanazon mértékben vannak a tantervben képviselve, mint az alaptanok. Megemlítendő, hogy ide és nem a technikai csoporthoz számítom a földmérést, mely az erdőrendezésnek, tehát különlegesen erdészeti feladatnak egyik alapművelete, — ide és nem a jogi tárgyakhoz az erdőgazdasági statisztikát, az ügyviteltant és az erdőtörvényeket. Ide számítom még a növénykórtant és a fás növények bonctanát is, melyek szigorúan tudományos osztályozás alapján ugyan az alapismeretekhez tartoznának, de itt úgy tekinthetjük ezeket, mint az erdővédelem és a technológia bevezető cikkelyeit. A műszaki tárgyak száma hat, a jogi tárgyaké öt, a rokon gazdaságoké szintén öt. A műszaki tárgyak tehát, a mint említettük, éppen az erdőgazdaságiak felé- nyi számában taníttatnak, a jogiak majdnem any- nyiban, úgy, hogy számszerű összegük egy hiján amazokéval egyenértékű.

Nem szükséges valami nagy tudomány azt belátni, hogy a felsorolt tárgyak nem valamely egységes képzetkor kölcsönös kiegészítését, sem pedig különböző oldalról vetitett megvilágítását szolgálják. Hogy képletesen szóljunk, nem ellentétes égtájakról egy középpontba vezető ösvények, hanem párhuzamos utak, a melyeket egyszerre a tehetségeiben korlátolt ember alig taposhat.

A szigorú szakképzés álláspontjáról jogosan vethetnők fel a kérdést, hogy váljon egyetlen emberből lehet-e őstermelőt és iparost, — erdészt, építő és gépészmérnököt képezni ? Erre a kérdésre igenlő választ csak a jóhiszemű tudatlanság, vagy a frivol hiúság adhat. Én azonban így nem beszélek, mert bárki azt hihetné, hogy félreértettem a jelenlegi szakoktatás intencióit. Szükebbre vonom a követelés határát s lehetőleg az iskola álláspontjára helyezkedem, mely jóhiszeműen szerényebb célra törekszik. Azt kérdem tehát, hogy váljon ad-e az iskola a heteronom szakismeretekből olyan alapot, hogy növendékei az életben — feltevésünk alapjául átlagembert véve — magukat tökéletes erdögazdákká, vagy esetleg különböző szakmáju mérnökökké képezzék ? A gyakorlat e kérdésre nem ad egyszerű tagadó választ, de igenlőleg sem felelhet. Az igazság talán a középén van. A íóiskola fejleszt akkora ismeretkört növendékeiben, hogy azok közül némelyek önképzés utján elfogadható mérnökökké, némelyek pedig jeles erdőgazdákká legyenek, de közvetlenül sem mérnököt, sem erdészt nem képez, sőt számos egyénre, mondhatni a számosabbakra, eclecticus tantervével azt a veszedelmet hozza, hogy sem az iskola kebelében, sem a bajos hivatallal terhes életben tudományos önállással biró szakemberré nem képződhetik. Disponál, mint a nevelő iskola, de nem nyújtja az ismeretet utolsó cseppjéig kimerítő, egyetlen célra törő szakműveltséget. Nem tudatos célja műkedvelő mérnökök nevelése, még kevésbé tökéletlen erdészeké, azonban mellékes tekintetekkel a szigorú szakképzés egységét heteronom sokoldalúsággá változtatja.

Hogy a sokoldalúság a szaktudást elsekélyiti, a felett régen döntött a tapasztalati psycho-päda- gógia, — ha tehát ennek segélyével némi világosságot vihetek a kérdésbe, az volna csak beigazolandó, hogy a főiskola tantervének jelenlegi összeállítását az erdészeti pálya élő gyakorlata sem követeli. A mint mondtuk, a szakképzés annál sikeresebben teljesíti kötelességét, minél szükebb kört állapit meg a tanulmányozásra. E tapasztalati törvény az ember értelmének természetéből vonatott el. A figyelem, az elfogadó és felfogó képesség, az emlékezet korlátolt tehetségek és pedig a testi szervezet milyensége, sőt időleges állapotai által meghatározottak. Az emlékezet csak a képzetek bizonyos számát képes felújítani és magában hordani. Egy széles medence az, melyben az emlékezeti képek hullám gyanánt torlódnak egymásra. Egyik a másikat élteti, de egyszersmind el is mossa örökös változatban. Túlságos sok képzet éppen olyan az emlékezetre nézve, mintha a medencébe túlsók vizet öntenénk. A fölösleges folyadék átcsap a széleken és haszontalanul elfolyik. A képzetek aránytalanul nagy tömegéből csak egy rósz akad fen az emlékezetben, a többi a benyomások csekély intenzitásánál, vagy a kevésszer eszközölt felújításoknál fogva úgy elmosódik, mintha soha nem közöltetett volna velünk. Minél kevesebb az átruházott képzetek száma, annál tisztábban és gyorsabban tudjuk azokat felújítani, annál köny- nyebben esik azokat kombinálni. A sokszori felújítás, a mennyiben a képzet világosságát növeli, a tudást biztossá, szabatossá teszi s megadja azt a képességet, hogy ismeretünket bármely pillanatban zavart habozás nélkül alkalmazzuk. — Az értelem ilyen természetének felismerése igazolja a mi korunknak azt az eljárását, hogy a tudományokat szakokra bontja, sőt a gyakorlati foglalkozásokat is a legapróbbig felrészletezi. Az ency-