Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)
1906-04-01 / 14. szám
2. oldal. TT IST' <314. szám. sehol sincs megírva, hogy az elöljáróságok az iskolai mulasztást igazolhatják. Az iskolai mulasztások körül követendő eljárásnál a legnagyobb baj ott rejlik, hogy a legtöbb község bírája az iskolaszéktől átvett mulasztási kimutatást nem intézi el azonnal, hanem pihenteti a községi ládában, vagy felteszi a mestergerendára s csak akkor kezdi a megintést, mikor az illetőket már harmadszor vagy negyedszer mutatta ki a tanító mulasztásokként. Egy iskolaszéki elnök egyik tanügyi szaklapban a mestergerendára vándoroltatott mulasztási kimutatásról így ir: „Hét év óta két község iskolája van felügyeletem alatt. A tanítóktól félhónaponként bekérem az igazolatlan mulasztások kimutatását. Ezt a szegény ivet azért nyomtatják, azért fizetnek érte, azért írja, tölti ki a tanító, hogy a biró mestergerendáján a pók alaposan behálózza. Ott nyugszik a boldog feltámadás reményében addig, mig a birónó szive meg nem esik rajta azonképen, hogy biró uram indulván a vásárra, leemeli a magukat eléggé kinyugodott mulasztási iveket, belepakkolja a gazd’uram részére szalonna és túró alakjában az elemózsiát. Aztán valamely város vásárterén a kutyák nyalogatják az iskolaszóki elnök, tanító és iskolakerülő nebulók neveit csupa szeretetből.“ Ezt az állapotot akarja megszüntetni Ung vármegye közig, bizottsága 1905. évi szept. 1‘2-én tartott ülésén hozott határozatával, melyben többek között kimondja, hogy „a mennyiben a közigazgatási bizottság oly esetnek jutna tudomására, hogy valamely elöljáró a mulasztási kimutatásokat több fólhónapról összegyűjti és a törvény és utasítás intenciói ellen egyszerre intézi el, egyszerre alkalmaz többfoku bírságolást, ez az eljárás a legszigorúbb megtorlásnak fogja alapját képezni.“ Ugyancsak ezen határozatban kötelezi az összes főszolgabirákat és szolgabirákat, hogy a tankötelezettség érvényre emelése érdekében az 1902. évi 4120. ein. szám alatt kiadott utasítás 25. §-ában jelzett ellenőrzést a legszigorúbban gyakorolják, t. i., hogy a „nyilvántartó-könyvet évenként legalább egyszer a helyszínén személyesen megvizsgálják és azt a beérkezésük sorrendjében irattárba helyezett mulasztási kimutatásokkal tüzetesen egybevetve, aláírják.“ A tanító tehát ne legyen elnéző, ha azt tapasztalja, hogy a község elöljárósága ezen határozatnak nem tesz eleget, jelentse be a mulasztást felsőbb hatóságaiknak. Tegye meg ezt minden tanító iskolája érdekében ingadozás s minden részrehajlás nélkül még akkor is, ha eme kötelesség teljesítése reá nézve esetleg valami kellemetlenséggel járna. A helyzet csak akkor fog alaposan javulni, ha az elöljárókat a legszorosabb ellenőrzés fogja kényszeríteni a törvénynek és a felsőbb hatósági rendeleteknek pontos megtartására. Rossssakarat, tévedések, hazugságok. — Még egyszer az Irodalmi Körről. — A szép és hazafias célzattal kezdeményezett Irodalmi Kört az „Ungvári Közlöny“ annyi rosszakarattal támadta s támadásában annyi tévedés és hazugság volt, hogy a valóság feltüntetése végett nem árt azokkal isméteUen foglalkozni s azokat pontonként kimutatni. Mindenek előtt megjegyezzük, hogy az „Ungvári Közlöny“ két első tudósításában határozottan tárgyilagos volt, csak később, az utóbbi három közleményében akarta lebunkózni az Irodalmi Társaságot és annak híveit. Ez a következetlenség az „Ungvári Közlöny“-re vall. Lássuk most már pontonként az U. K. rosszakaratát, tévedését vagy hazugságát. 1. Azt állította ugyanis az U. K., hogy Vidor Marcit nem hívták meg az alapítás megbeszélése végett. Ez az állítás nem igaz, mert Vidor Marcit igenis meghívták. 2. Tévesen állította az U. K., hogy Gyöngyösy Pálról akarták a kört elnevezni, mert a hires Gyöngyösy Istvánról volt szó, s nem az ismeretlen Gyöngyösy Pálról. 3. Azt irta az U. K., hogy igenis Gyöngyösy Pál ismeretes irodalmi alak, „minden lexikonban benn van“. Nem igaz, mert csak az elavult Somogyi— Rautman-félo lexikon VIII. kötete, mely 1881-ben jelent meg, tesz említést Gyöngyösy Pálról, ellenben a most használatban levő Pallas Lexikona mélységesen hallgat róla. (Természetesen a Szinnyei-féle : „Magyar írók élete és munkái“, a mely minden iró nevét összegyűjti, megemlíti). 4. Az U. K. szerint „az újabb irodalomtörténeti kutatásnak köszönhetjük Gyöngyösy István születésére vonatkozó pontosabb adatokat, mely szerint Léván, Barsmegyében 1620. nov. 30-án született“. Ezt a téves adatát, a melyet szintén a régi elavult Somogyi — Rautman-féle lexikonból vette az U. K., lelkiismeretlenül ellenünk akarta használni, a mikor a későbbi Beöthy-féle adatot, a mely föltételesen Radváncra helyezi Gyöngyösy István születését, előbbi-nek tünteti fel. Persze arról a lelkiismeretlen cikkíró, a kinél az újságírói toll teljesen avatatlan kézben van, nem tudott, hogy a legújabb 1905. évi kutatás megállapította: Gyöngyösy István Radváncon született 1620 körül. 5. Az „antiszemitaság“ vádja az U. K. részéről rosszakarat. Cáfolat: izr. vallásu ember is részt vesz az alapításban. 6. „Néppárti és klerikális“ szó emlegetése szintén rosszakarat. Hogy ev. ref. és ág. hitv. ev. iróemberek is vannak az alapítók között, ez a tény megcáfolja az U. K. üres szavait. Maga a kezdeményező ref. vallásu ember. 7. Az U. K. szerint választhatták volna az alapítók pálóci Horváth Ádám költő nevét, „a ki bizonyosan ungmegyei születésű“. Tévedés: Pálóci Horváth Ádám Kömlődön (Komárom vm.) született, (1760. máj. 11.) Ezt még a cikkíró kedves lexikonja is így tudja. 8. Határozottan téves állítás az U. K. részéről az, mintha az irodalmi kör alakítását a vármegye diktálná. Miköze a vármegyének az irodalmi körhöz és megfordítva ? E két tényező összehozása csak csodabogarakat termő agyban születhetett meg. 9. Fincicky Mihályt, „az „irodalomnak régi, hivatott tollú munkását“ igenis érdemesnek tartotta tagjai közé meghívni az irodalmi kör. Az U. K. cikkírója tehát e tekintetben is tévedett. igényekkel mentünk a sok lelki élvezetet Ígérő koncertre. Fáj bevallanunk, hogy a műélvezet helyett csak csalódásunk volt tökéletes. Tartozunk azonban az igazságnak annak a kijelentésével, hogy frappáns és lehangoló csalódásunknak nem a nőegylet volt az oka. De oka volt egyrészt felcsigázott várakozásunk, másrészt a Zilahy Gyula föltűnő művészi hanyatlása. Zilahy Zsül nem volt a régi Zsül, a Nemzeti Színház nagyrahivatott művésze, hanem csak egyedül a debre- czeni színház igazgatója, a mi nem egy. Az igazgatás gondjai, vagy egyéb körülmények okozták-e, hogy hajdani művészete ennyire megfogyatkozott: minek kutassuk, eléggé meg8zomorilott bennünket ennek a konsta- tálása. Készületlenül lépni a koncertdobogóra, sok akadozással elmondani az elmondandőkat, egy gyönge és szellemeden művecskét felolvasni, ennél bizony sokkal többet vártunk. Még Zilahynó Sioghoffer Vilma néhány csinosan előadott énekszáma kibékített bennünket valahogy, kitűnő iskolázottsága hangjának hiányzó frisseségét is pótolta. Tarnay Alajos poétikus „Hajdéja-“t és „A réteken járok dalolva“ c. dalocskát énekelte el közvetlenül, dr. Tüchler Sándor kitűnő zongorakisórote mellett, majd egy spanyol és egy német dallal bájolta el a közönséget, bőven kiérdemelve a tapsokat. Sőt egy virágbokrétát is megérdemelt volna a nőegyesület vezetőségétől, ez azonban elmaradt. Zilahy Gyula föntebb említett felolvasásán kívül (Nőkről a nőknek) előadta iíj. Coquelinnek „Az élet" c. elcsépelt monológját, majd az ugyancsak sokszor hallott „Bányaszerencsótlenség“-et szavalta el, közben a föld és népeiről mondott el egyetmást humorosan és végül egy „Kont“-ot szavaló iskolás fiút utánzott, olcsó hatást érve el a felsőbb régiókban. Többet, sokkal- sokkal többet vártunk annál, a mit kaptunk tőle. Az est legérdekesebb és legnagyobb hatást keltő eseménye egy rendkívüli szorgalommal és gonddal összetanult kvintett volt: Schubert quintette des Tmits. Előadták dr. Ország Jakabné, dr. Hovvát Sándor, dr. Ország Jakab, Medreczky István, Símig Béla és Jeschek Gusztáv. A művészi összjáték hatása zugó tapsokban nyilvánult meg és nem túlzunk, ha kijelentjük, hogy ez a szám volt kimagasló eseménye a nőegyesület ezidei hangversenyének. Nagy és válogatott közönség gyűlt össze a koncerten, sokat juttatva a jótékony célnak. 10. Még egy vád van az U. K.-ben, a melyet utóljára hagytunk. Ez a „hazafiatlanság“ vádja. No hát, a ki azokat a derék magyar embereket, a kik az irodalmi kör alapítása körül fáradoznak, hazafiatlanok- nak nevezi, az teljesen megérett a kényszerzubbony viselésére. Ha más dolgaiban is annyi rosszakaratot, tévedést vagy hazugságot halmoz össze az U. K., mint a hogy tette az irodalmi kör kérdésében, akkor olvasóinak jóétvágyat kívánunk Mert gyomor kell azoknak a bevételéhez ! A „Szeretet“ nőegyesület hangversenye. (vm.) A „Szeretet“ izr. nőegylet hangversenyét, mely m. hó 24-én folyt le a Korona-szálló nagytermében, rendkívüli várakozás előzte meg; a nőegyletnek ugyanis sikerült eddigi hangversenyein a fővárosi művészek legjavát szerepeltetni és ezáltal éveken keresztül oly nívóra emelte estélyeit, hogy ez esetben is indokolt volt a közönség rokonszenves érdeklődése, mely már hetek előtt megnyilatkozott. A Zilahy-pár föllépése kétségtelenül érdekesnek Ígérkezett; Zilahy, a Nemzeti Színház volt elsőrendű tagja, az „aranyos Zsül,“ a hogy a főváros művészköreiben elnevezték, még fénykorából régi ösmerőse lévén az ungvári publikumnak, — határozottan vonzott a műsoron. Zilahyné Singhoffer Vilmáról is tudtuk, hogy egyike a legismertebb vidéki primadonnáknak, sőt a in. kir. Operának is tagja volt, — nem csoda tehát, hogy fokozott Az ungvári tulipánmozgalom. Minden magyar ember előtt ismeretes az a gyönyörű mozgalom, mely a tulipán jegyében indult meg Budapesten. Előkelő hölgyek állottak össze és kieszeltek egy poétikus tervet, mely hivatva volna nemzeti küzdelmünkben való szoros összetartozásunkat dokumentálni. A tulipánnak, ennek a klasszikus magyar virágnak jelvényben való viselésére indították meg azt a mozgalmat, mely pár nap alatt az egész ország hazafias közönségénél rendkívüli visszhangra talált. Rövid idő kérdése és sok százezer magyar nő, férfi és gyermek fogja büszkén viselni ezt a kis jelvényt, mely nemzeti önállóságunk iránti küzdelmünk egységének lesz szimbóluma. A jelvény viselése azonban egyébre is kötelez : a magyar ipar intensiv támogatására elsősorban, másodsorban pedig az osztrák iparcikkek bojkottálására. A magyar ipar hatalmas fellendítése, kell-e ennél szebb, dicsőbb cél ? Van-e jó magyar, ki ezt a nemes célt ne akarná lelke minden erejével támogatni ? És ez a kis tulipánjelvény figyelmeztetni fog mindenkit, mivel tartozik e szomorú és zaklatott időkben hazájának ! Ha vannak gáncsoskodók, kik lekicsinyítik ezt a mozgalmat és külsőségnek deklarálják, melylyel „komoly“ embernek nem érdemes törődni, el lógnak né- mulni mind a nagy arányokban meginduló mozgalom fensége előtt! Már Ungvárra is eljutottak első hullámai a tulipán- jelvény-mozgalomnak. Zempléni Moskovitz Gózáné( A jószivü mester rezignáltam szólott: — Jó, nem bánom, hát lemegyek a jövő hót elején . . . A titkár a kalapját lengetve távozott, de a kapu alól mégegyszer visszaszólt: — Ne feledje el megsürgönyözni, melyik vonattal jön, hogy a sárosberónyiek nemzetiszinü lobogó alatt üdvözölhessék a bakonyszeghalmi állomáson . . . * * * Ujházy a következő hót elején csakugyan elutazott a fővárosból. Mikor a vicinális füttyentgetni kezdett a bakony-szegvári állomás előtt, a mester gondosan megigazgatta a hajfürtjeit a kupé homályos tükrében. — Fehérruhás hölgyek is lesznek, mondta magában, nem szállhatok ki szétborzolt fürtökkel . . . Ez a föltevés hamisnak bizonyult, mert az állomásfőnök feleségén kivül (a ki barna kalmukszoknyá- ban etette az állomás tyúkjait) nem volt női személy a perronon. A megcsalatkozott mester, gondosabb keresés után, a harmadosztályú étteremben fölfedezte végre a minapi vendégét, a spriccerező Sajóhelyit. — Nos, kérdezte, nos, hát nem vártak rám? Sajóhelyi ünnepiesen fölállott. — Magam vagyok itt, kitűnő művész, de a sárosberónyiek szomjuhozó lelke itt lebeg körülöttünk a perronon . . . — Hát a főszolgabíró kocsija hol lebeg ? —-• Az odakünn várakozik a kijárás előtt. Két öreg katonaló csemcsegett egy sárgára festett homokfutó előtt, amelyben szénával megtömött, alacsony ülések várták a kiváló vendéget. A mestert fölsegitették a kocsira, a titkár pedig nehézkesen melléje telepedett. Nagy, égbenyuló hegyek zárták el a kilátást Sárosberény felé. Ujházy aggódva tekintgetett szét a ködbenyuló ormok között, majd meggyujtotta kialudt szivarját. — Mikor érünk be ? — Negv ven-ötven perc múlva Sárosberény ben leszünk. Délután egy óra volt, meleg, bágyasztó szellők simogatták a szunyókáló utasokat. Sárga kökörcsinek szegélyezték, a homokos utat, mely végtelen hosszúságban nyúlt be a távolban kóklő hegyi ösvényekbe . .. A mester elszunnyadt a kocsiban s mikor fölébredt, megnézte az óráját. — Szent Isten, kiáltotta, hiszen éppen most múlt el öt óra . . . A titkár kinyújtotta mutatóujját. — Ott vagyunk, szólt nyugodtan, tiz perc múlva megpillantjuk a sárosberényi tűztornyot. Csak fölkapaszkodunk erre a dombocskára s a másik oldalon úgy leereszkedünk, mint az aludttej . . . A mester nem értette jól a hasonlatot, de azért türelmesen hátraült az ülésen. Mire a dombocskát megkerülték, éppen fólhatot mutatott a budapesti kronométer. Végig hajtattak a főutcán, melynek végében a színtársulat igazgatója kémlelte az elmosódó távolt. Mikor Ujházyt megpillantotta, háromszor a levegőbe dobta a kalapját. — Csakhogy megjött, kiáltotta, Rip, Rip, Hurrá! A mester fáradtan nyújtotta ki elgémberedett tagjait. — Háromnegyed hét, mondta kedvetlenül, ideje lesz hozzá kezdenünk a próbához! — Mit, próba, válaszolt az igazgató megvetéssel. Kell is próba az ilyen isten kegyelméből való művésznek 1 . . . Sokkal fontosabb teendők várnak ránk, mielőtt az előadást megkezdenők . . . — Milyen teendők? — Háromszor fogunk végig sétálni a nagytemplomtól az Arany Oroszlánig . . . hurutok,szamár- ^ köhögés, skrofulozis, ínüuenza 13 # ff ijs Éj W'/yff'JyJw WTF e!len számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. J$ R tíj (PMg! Éli <i W&mw Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszül*- „lioche“ eredeti csomagolást. Kapható orvosi rendeletre a gyégyrzcrtárakteíi a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. -------------- oaa. — Ara üvegenk.m 4.— k.rja jg|S--------F- «»gmaan-e.« * C». (MM.
