Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)
1906-01-07 / 2. szám
Megjelenik minden vasárnap. évfolyam. — 2. szám. Ungvár, 1906. január 7. Előfizetési feltételek : Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám 20 fill. Amerikába : Egész évre 10 kor. 60 fill. „Ung vármegye Hivatalos Lapjáéval együtt : Egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor. Uiig vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-sö szám. Felelős szerkesztő: BANÓCZY BÉLA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Az általános választójog és népünk. Irta : W'jentzel József. Minden ujságot-olvasó ember előtt ismeretes, hogy bármely kormány vezesse is ki az országot a mai chaosból, az általános választójog jegyében kell hogy jöjjön; e nélkül: titánok harcát idézi fel, melynek árát ismét csak a haza, a nemzeti létéért keservesen küzdő népünk fizetné meg. Nem szándékozom azonban a választói jogot a politikai eshetőségek és erőviszonyok szempontjából birálni, mert ezt tennem lapunk keretében nem is szabad, inkább egy, e kérdéssel összefüggő néppsychologiai jelenségre, a dolog helyes ismeretén és helyes Ítéletén alapuló önálló akaratelhatározás lehetetlenségére, az északkeleti megyék lakosságának általános szellemi és — specialiter — társadalmi éretlenségére és ennek okaira óhajtanék rámutatni. Tény az, hogy érett társadalmi életre csak a szellemileg Jriss, erkölcsileg ép és minden tekintetben józan egyénekből álló tömegek képesek. Nem állitom, hogy ily tulajdonságokkal biró egyének — mint kivételek nem találtatnak vidékünk és különösen felvidékünk lakos sága közt, de ennél többet a legoptimistiku- sabb ítélő sem fedezhetne fel. Az ész műveltségét az iskola nyújtja. Az iskolában szerzett elemi ismereteken cpül fel a társadalmi viszonyok és intézmények ismerete és azoknak megbecsülése. A ki vidékünk korábbi, 2-3 évtized előtti tanügyi viszonyait ismerte, természetesnek fogja találni a mai nemzedék elmaradottságát. Ha tehát a jövő generáció szellemi nívóját emelni, az általános műveltséget terjeszteni s ezáltal az egyének és tömegek társadalmi és közérettségét előmozdítani tartjuk szükségesnek, fentiek szerint múlhatatlanul követelnünk kell a népoktatási törvény szigorú végrehajtását, hogy e hazának egyetlen-egy polgára se nőhessen fel kellő iskoláztatás nel kül, iskolaáliitás legyen az allamnak legsürgősebb feladata. De ez nem elég. A mily mértékben előmozdítója és terjesztője a culturának az iskola, épp oly — vagy talán fokozottabb mértékben hátráltatja azt egy nagy, veszedelmes társadalmi betegség, egy pokoli dámon: az alkoholizmus. A hol a nép ez ördögi fajzatnak hódol, ott szellemi frisseségről, egyéni önállóságról, ép erkölcsről, érett társadalmi életről szó sem lehet, ott az iskola is önmagában szinte tehetetlen. Nem mondom, hogy az iskola a visszarettentő példák tapintatos felhasználásával, sajat következetes józanságával a romlatlan és egészséges gyermekseregre nem hathatna, de — és ez a dolog legszomorubb, elborzasztó oldala: alkoholisták 85°/o-ban hülyéket, siketnémákat, vízfejűeket, angolkórosakat, tüdővésye predestináltakat stb. nemzenek, az ilyen elemekkel mit tehet az iskola? Mi lesz az ilyen néppel? Ha tehát a népet — és itt első sorban a mi vidékünk népét, politikai és társadalmi érettségre akarjuk nevelni, igenis állítsunk iskolákat, de mint ma annal is fontosabb dologgal: foglalkozzunk az alkoholizmus kérdésével. Latjuk, tapasztaljuk közvetlen-közeiből es nap-nap mellett káros pusztítását. Keressünk módot e dámop kiirtására, pusztításainak csökkentésére ! Ez egyetlen betegség gyógyításával a socialis bajok egész sorozata önmaguktól nyernek orvoslást. Újévi üdvözlések. A súlyos politikai válság, mely közéletünket fogva tartja, megszólamlást nyert az újév első napjain mindazon beszédekben, amelyek elhangzottak. A honfiúi aggodalom a nemzet sorsa iránt, a reménység, hogy e nemzet épen, jogai teljes kivívása és megóvása mellett átéli e súlyos válságot s hogy a megoldás a közel jövő méhében Jegyen — mindenik szónoklat alaphangja volt. A dal. Irta: Szamolányi Gyula. A költő dala csalogányszó, A mely kizeng a lomb alól: Önbánalát enyhili véle. De másoknak dús gyönyörére Dalol. A költő dala rózsaillat, A mely belengi a tavaszt: Onvágya száll abban merészen. De mámort másoknak szivében Fakaszt. A költő' dala égi láng, mit A földre szórnak csillagok : Mi benne ég, önlelke fénye, De másoknak bús éjjelébe Ragyog. A farádi plébános. Irta : JPap János. A magyar helységnévtár legújabb kiadása került a napokban a kezembe. Találomra fölnyitottam. Az F betűnél nyílott széjjel és Farád községen akadt meg a szemem. Farád a névtár szerint egy nagy község Sopron vármegye csornai járásában, 1933 lólekszámmal. Anyakönyvi hivatala helyben, — törvényszék: Sopronban, — adóhivatala: Kapuvárt, — utolsó táviró állomása: Csorná-n van. Ezeken kívül van még. postája és vasúti állomása. Farád! Farád! Olyan ismerős előttem e helység, pedig sohasem voltam benne. Mintha más egyéb nevezetessége is volna ? Igen, igen! Hires a bicskájáról I Nem mintha valami sohlenliofeni acélból volna a pengéje vagy valami művészi kivitelű csontból volna a nyele. Közönséges, durva fanyelű, rossz vaspengéjü paraszt bicska biz az, melynek a község plébánosa szerzett országos hirt. A falusi zsidók előimádkozóját, a felsővégi szatócsot tanította valamikor a latin nyelvre s azóta hálából ez küld neki minden új év napján egy tucat ilyen bicskát; a miből a plébános egy darabot mindig megtart magának, — többit pedig jótékonycélra eladogatja évközben a vendegeinek. A megtartott késnek azután évközben nagy szerepe és igen nagy tekintélye van Farádon. A paróchián semmi ember fiának sem szabad más késsel vagy szerszámmal levágni a szivar végét, mint ezzel a fanyelű bicskával. Es a kés mindig megfelelt e célnak; egyebet úgy sem vágna el. Szolgálatát azonban honorálni kell. Minden vendéget ingyen kínálnak szivarral á paróchián, a kés használatért azonban a szegények számára kitett nagy perselybe könyöradományt keli bevetni. Gyermekkoromban hallottam már áldott jó hírét a farádi bicskának, a plébánosát azonban nem ismertem. Egyszer a véletlen a gőzhajón hozott össze vele. Győrben járt a püspökénél és Esztergomba indult, hogy volt iskolatársát, boldogult Meszlényi Gyula volt szatmári püspököt, abban az időben még csak esztergomi kanonokot meglátogassa. Verőfényes szép meleg nyári nap volt és szívesen időztünk a fedélzeten. A Duna abban az időben még nem volt szabályozva és Csallóközben számos mellékágra szakadva mértföldnyi területről hüsitette hullámaival a júliusi forróságot. A vidék elég egyhangú és unalmas volt, akár csak a sok idegen és éhes utas. Majd átestünk a table-a' hote-on és Komárom fölé kerültünk. A hangulat azonnal élénkebb, a vidék változatosabbá lett. Politikai izü volt minden beszéd. Ma nem politizálni — nehéz is volna, a midőn a felszínen majdnem egyedül politikai kérdések uralkodnak. Erezte is ezt minden szónok és nem is igyekezett lelke érzéseinek szabad folyását megakasztani. A vármegye közkedvelt, szeretett alispánját Lo- rinczy Jenőt illette az első üdvözlet. Hozzá vonult fel az egész vármegyei és városi tisztikar d. e. 11 órakor, hogy teljes számban előtte megjelenve, föltétien ragaszkodásának és tiszteletének kifejezést adjon. Az üdvözlő beszédet, a betegen fekvő Bánóczy Béla főjegyző helyett Horváth Dezső árvaszéki elnök tartotta. A súlyos politikai válságban — úgymond — amidőn a hazának minden hú fia támogatására és vállvetett együtt munkálkodására szüksége van, kétszeres kötelessége a tisztviselőnek is, hogy föltótien odaadásáról bizonyságot ^tegyen. Teljes számban jelentünk meg, mert tudjuk, hogy a folyó nagy nemzeti küzdelemben főleg a vármegye első tisztviselője, a vármegye Alispánja van kitéve annak, hogy a kormány bosszúálló keze, lehet hogy már a közel napokban, sújtani fogja. Ezért kíván az egész tisztikar különösebb kifejezést adni annak, hogy szeretett vezérével, főnökével együtt érez, hozzá szivvel-lélekkel ragaszkodik és sorsának osztályosa lesz. Ezt a ragaszkodást és szeretetet hoztuk el újévi üdvözletül. Lőrinczy Jenő alispán az üdvözlő szavakra nagyon szép beszéddel válaszolt. Jó az isteni gondviseléstől — mondta a többek közt, — hogy egy ünnepet rendelt az évben, amidőn minden szívnek alkalmat nyújt a szeretetben való találkozásra. A szeretet eme ünnepen szivesen és örömmel veszi tisztviselötársai es baratai meleg üdvözletét, ami y, meg van győződve, nem csak az ő állasának szol, amelyet botölt, hanem azon állásfoglalásának is, a melyet a íolyó nagy nemzeti küzdelemben a varmegye ősi múltjához és hagyományaihoz illőn — jelenben ő is elfoglalt. S mert a nemzet most oly nehéz küzdelem- teljes, viszontagságos időket él át, mint mar a múltban is oly sokszor, amidőn alkotmánya és törvényileg in- tézményezett függetlensége megtámadtatott, — ma is, az ellenállási küzdelem közepében illő és kell, hogy a hazáról, nemzetünkről megemlékezzünk. Ezután vázolta a küzdelmet, melyről szive minden erejével reméli, hogy sikerrel fog végződni, mert e nemzet részén van a jog, törvény és igazság. Befejezésül egyet emel ki, és biztosítja arról tisztviselő társait, hogy a nemzeti küzdelemben elfoglalt álláspontjától nem fogja őt eltéríthetni sem cim, sem kecsegtetés, rang, kitüntetés, avagy a megfélemlítés, avagy a bosszú bárminő neme, veszítse el kenyerét, álA monostori Duna-erőd elé 'értünk. A közönség a fedélzetre igyekezett vissza és az erőd oldalán nagy csoportba verődött össze a korlát előtt. Fölcsaptam Cicerónak. Megmagyaráztam, hogy e félkörben egészen a Danába nyúló erőd, az északról jövő ellenséges monitorok támadása ellen épült. Tőle délkeleti irányban fekszik az igmándi erőd, mely a legszebb és legújabb valamennyi eiővár között, melyek Komáromot, az erősség rnagvát, a szőnyi síkság felől védik. Az igmándi erőd a modern stratégia minden kellékével föl van szerelve. Egy óriási vakandtúrásnak gondolod messziről; falai mind mélyen a földbe, ferdén vannak építve, úgy, hogy azokat golyó nem érheti s legfeljebb csak a sáncok közé eső srapnelek robbanása okozhat azokban kárt, ha ugyan sikerűi az ellenségnek egy-egy véletlenül alkalmazott jó célzással oda találni. Ezután a szőnyi hajókikötőhöz értünk. Innen jól beláttunk az ugyancsak a szőnyi oldalon épült csillagerődbe, melyet az esetleg délről támadó monitorok ellen emeltek. A Duna Komáromnál 2 ágra szakad. Főága a szőnyi oldalon folyik, a keskenyebb mellékága Komárom partjait mossa. Közben fekszik a komáromi nagy sziget, mely Komáromot teljesen elfedi Özőny felől, úgy hogy a hajókról, melyek a szőnyi oldalon, a nagy Dunaágon közlekednek, csak akkor láthatja az utas, midőn a szőnyi kikötőtől elfordulva, a nagy sziget orránál befordul a komáromi kikötőhöz. A városból innen csakis a Danaparti rósz: a nagy sétatér, meg az öreg várfalak és a fügét mutató kősziiz láthatók. A vár alatt ömlik a Y7ág a Dunaba. A várfalakat tehát nyugatról a Duna, délről pedig a Vág habjai mossák s kitűnő, bevehetetlen természetes védelmét képezik a városnak, mely e szerint csak észak felé, Csallóköz felől van nyitva s az ellensíg által innen közelíthető meg a legkönnyebben. Erről az oldalról azonban egy óriási körgyürü- erőd, az u. n. Werk-ek, sáncokkal ellátott erődök védik,
