Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-02 / 14. szám

XLIIL ÉVFOLYAM.

14. SZÁM.

Ungvár, 1905. április 2,

Szerkesztőség::

Vármegyeház-tér 1-ső szám.

Kiadóhivatal:

Székely és Illés könyvnyomdája.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön.

Kéziratok nem adatnak vissza. VEG-YES HETILAP.

Nyiittér soronbint 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap.

AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS

„Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön.

Előfizetési feltételek:

Csak az „Ung“ lapra:

Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill

„Uirg vármegye Hivatalos I.apjá“-val együtt:

Egész évre 12 kor. — Félévre. . fi kor

Hirdetések

úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők.

KÖZLÖNYE.

Megdöbbentő adatok és tanulságaik.

A „Bevándorló“ czimü amerikai folyóirat nemrég érkezett számában olvassuk a következőket : „A

múlt héten ideérkezett 2643 bevándorló Magyarországból, még pedig 639 magyar, 1152 tót, 668 sváb, 152 horvát és 32 oláh.“

Ki tagadhatná ezek után, hogy gyönyörű összhang uralkodik a magyarországi nemzetiségek között? Ha idehaza tán nem mindig férnek meg békésen egymás mellett, abban egyetértenek mindannyian, hogy a hazában megélni a nehéznél is nehezebb dolog s jobb a bizonytalanra bízni jövendő sorsukat, mintsem hogy szülőföldjükön biztosan — nyomorogjanak. Hiába*a valóságnak megfelelő amerikai vészhirek közlése, melyek szerint odaát igy meg amúgy vesződnek és kínlódnak a bevándorlottak, hiába Amerika bevándorlási törvényének szigorítása, melynek következtében az újvilágba vetődött magyar származásúak jelentékeny része, még mielőtt a boldogságot Ígérő földre léphetne, visszaküldetik hazájába: a megélhetés utáni vágy, a tisztes munka kielégítő díjazása ellenállhatlanul csábítják a nyomorral sújtott, gondokkal küzdő munkást.

Hová fog ez vezetni ? Népesedési viszonyaink amúgy sem elégíti ki a kívánalmakat, de közgazdasági, kereseti viszonyaink még a gyér népességnek sem képes megélhetést nyújtani. Az orvoslás furcsa módja, hogy megnehezítettük a kivándorlást, de nem gondos- ' kodtunk, hogy a szinte kényszerrel itt tartott munkásnépet megszabadítottuk volna a nyomortól. Ha a költő azt mondja, hogy : „Itt élned, hallnod kell!“ kétségtelenül igazat mond, mert tényleg hazafiui kötelessége minden polgárnak, hogy hazájában éljen és majdan meghaljon. Ám nem követelhető senkitől sem, hogy meghaljon, mielőtt élhetett volna. Az életfenn- ntartási ösztön minden élő lény, legkivált az ember természetében rejlik s erősebb, mint bármi más. Miért hát, ha honfiakat akarunk nevelni a fajmagyarokból és a velők asszimilálódott nemzetiségekből, nem igyekezünk ezt nekik könnyen lehetővé tenni ? Miért akasztjuk előlök oly magasra a hazaszeretetet, hogy — ha azt elérni akarják — szinte emberfölötti áldozatokat kelljen érette hozniok ? Nekünk még nem fáj a népesség túltengése, miként más európai államoknak, melyek polgáraik megélhetése kedvéért kénytelenek gyarmatok szerzéséről gondoskodni, a mi a földünk, ha néha kevesebbet is, de rendesen bőven szolgál terményekkel, melyek nemcsak hogy a lakosság szükségletét képesek kielégíteni, de feleslegükkel még elősegítik a kivitelt, a mely iparunk és kereskedelmünk révén sehogysem tud fellendülni.

Röviden meg lehet mondani az okát: nem értjük használni kincseinket! Sem a föld nyújtotta áldást, sem szellemi képességeinket kellően értékesíteni nem tudjuk. Szinte teljes hijján vagyunk a kereskedelmi szellemnek és még nem tudtuk levetni a földmivesség termelő jellegét. Addig, mig kemény, aczélos búzánknak, tüzes borainknak, kitűnő tenyészállatainknak még meg volt az ára külföldön, nem törődtünk kereskedelmünkkel, iparunkkal, a tejjel-mézzel megáldott föld termékeiből bőségesen jutott kereset. De néhány évtized alatt teljesen megváltoztak a viszonyok. A szomszédos államok kifejlődött közgazdasági életükkel szinte agyonnyomni fenyegetnek zsenge közgazdaságunkat, miben nagy segítségükre vannak a hihetetlen módon felsza- poritott és tökólesbitett közlekedési eszközök, melyek lehetővé teszik, hogy a világ legelrejtettebb zugából is oly olcsón lehessen a termékeket a világpiaczokra hozni, hogy a veszélyes konkurrenczia hatása alatt termékeink árai mind lejebb szállanak. Az agrikultur bevételek igy jelentékenyen megcsappantak és a veszendőbe ment jövedelmet nem képesek pótolni iparunk és kereskedelmünk.

Ennek hatását sínyli meg szegény földmivelő népünk, ez alatt szenvednek szegény földhöz ragadt munkásaink. Ez űzi el őket a szeretett szülőföld rögjétől, ez kergeti őket idegen hazába, ismeretlen, bizonytalan sors karjaiba.

A kivándorlás megnehezítése nem segit a bajon. Arra kell törekednünk, hogy a kereskedelmi szellem növelésével fejlesszük közgazdasági erőinket, mert csak ezek segítségével teremthetünk jólétet, mely biztosabban tartja a hazában az értékes emberanyagot, mint a a legszigorúbb ki- vagy bevándorlási törvény.

^ K—s.

Uj házak községi pótadómentessége

Ungvár város képviselő-testülete immár másodszor hosszabbította meg a dr. Novak Endre indítványa alapján az 1895. évben hozott azon határozatát, hogy öt éven belül épülő házak és toldaléképületek 10 évig községi pótadómentességben részesüljenek. Az első iz- beni meghosszabbítás Gaar Iván, a második, az elmúlt évben történt meghosszabbítás Mérő Vilmos indítványára történt.

A községi pótadómentesitésnek az építkezési kedv előmozdítása és igy lakásviszonyaink javulása érdeké- beni szükségességét lapunk 1892. évi szeptember 11-én megjelent számában (—-r.) vetette fel, erősen hangsúlyozván, hogy az uj házak községi adómentesítése a legerősebb mód arra, hogy Ungvár külső képe díszesebb legyen, a lakásviszonyok pedig türhetőbbé váljanak.

Az indítványok elfogadása folytán tényleg nagyobb lett az építkezési kedv, s ha a lakbérek nem is szállottak alább, (a mi pedig nagyon kívánatos lenne), annyit mégis elértünk, hogy a város külső képe tényleg csinosodott, a lakhelyiségek száma pedig megnagyobbodott.

Hogy azonban az elmúlt 10 óv alatt uj építkezés még nem történt oly mérvben, aminőre szükség van, igazolja azon körülmény, hogy a város képviselőtestülete immár jónak látta másodszor is meghosszabbítani az építkezési kedv fokozása érdekében hozott, s az újonnan épült házak községi adómentesítését biztositó határozatát.

E határozat felsőbb jóváhagyás végett a törvény- hatósági bizottság elé került, ott azonban jóváhagyást nem nyert, azon oknál fogva, mert jogszabályt nem határozat, de szabályrendelet állapíthat csak meg, s evógből utasittatott Ungvár város képviselőtestülete, hogy ez ügyben külön szabályrendeletet alkosson. Ezt a szabályrendeletet az e hó 1-én tartott képviselőtestületi közgyűlés a következőkép állapította meg :

Szabályrendelet

az újonnan épült házak és toldalék-épületek községi pótadómentessége tárgyában.

1. §. Ungvár város területén, az építkezési kedv fokozása czéljából az 1905. évi január hó 1-től kezdődő öt éven keresztül azaz 1909. évi deczomber hó 31-éig oly telken épülő házakra, melyen előbb épület még- nem állott, továbbá uj adótárgyat képező toldalék- épületekre, s már fennállott, de a föld szinéig lebontott épület helyébe a régi falak vagy falrészek felhasználása nélkül emelt uj épületekre 10 évi községi pótadómentesség engedélyeztetik a következő feltételek mellett:

a) Oly telken emelt uj házak után, melyen előbb épület még nem állott, továbbá oly toldalék-épületek után, melyekből uj adótárgy keletkezik, községi pótadó 10 éven keresztül egyáltalán nem fizetendő.

b) Előbb fennállott, de legkorábban az építkezést megelőző évben a föld szinéig lebontott épület helyébe, a régi falak vagy falrészek felhasználása nélkül emelt uj épületekre a 10 évi községi pótadómentesség csak azon mérvben engedélyeztetik, amennyivel az uj adóalap a régi adóalapot felülhaladja. Már fennállott, de lebontott épületek helyébe épült uj házak után tehát a lebontást vagy az azt megelőző évre megállapított adólapnak megfelelő községi pótadó továbbra is fizetendő, s a községi adó aluli fizetés teljes mentesítése csakis a lebontás és építkezés idejére terjed.

2. §. Nem részesülnek községi pótadómentességben :

a) azok, a kik az épitkezési és tüzrendészeti szabályoknak, általában az építkezési endedélyben kikötött pontoknak meg nem felelnek; s emiatt ellenük hatósági eljárás volt folyamatban;

b) a kik nem tudják igazolni, hogy az ideiglenes állami adómentességben részesülnek;

c) azok, a kik lebontatják ugyan a föld szinéig régi házaikat, de az építkezést a lebontás teljes

befejezése után legkésőbb egy óv alatt meg nem kezdik.

3. §. A 10 éves községi adómentesités kezdete a városi tanács által kiadott lakhatási engedélyben megállapított használatba vehetés napja. Ha azonban a községi adómentességre igényt tartó az uj épületet már előbb használatba veszi, akkor a mentesség a használatba vétel napjától kezdődik, érintetlenül hagyatván ezzel a városi ópitési szabályrendelet 19., illetve 21. §-ában közölt megtorlási eljárás.

4. §. A 10 ’évi községi adómentességre jogosult köteles ebbeli igényét, az épitési és lakhatási engedély, valamint az állami adómentességet igazoló kir. pénzügyigazgatósági végzés csatolásával, a pénzügyigazgatósági végzés kézbesítésétől számított legkésőbb 8 nap alatt a városi tanácsnál irásbelileg bejelenteni.

5. § A 10 évi községi adómentességet nyert épületekről a városi adóhivatal jegyzéket vezetni köteles, a melybe az engedélyezett mentességeket a városi tanácstól vett értesítések alapján a rovatok pontos kitöltése mellett esetről-esetre bevezetni köteles.

6. § Jelen szabályrendelet Ungvármegye törvény- hatósági bizottságának jóváhagyása után lép életbe, illetve az 1905. év január hó 1-től az 1909. évi decz. hó végéig épülő uj házak, toldalék-épületek, a régi épületek helyére emelt uj épületek csak azon esetben részesülnek az 1. §. a) és b) pontjaiban körülirt pótadómentességben, ha jelen szabályrendelet Ungvármegye törvényhatósági bizottsága által megerősítést nyert.

Ezt a — törvényhatósági bizottság jóváhagyását bizonyára kinyerő — szabályrendeletet különösen azon okból hozzuk már most nyilvánosságra, hogy minden építtető eleve is tájékozva legyen aziránt, mikép régi ház helyére épült uj épület csak azon esetben nyer állami és ennek alapján bizonyos mennyiségű községi adómentességet, ha a régi ház falai és falrészei teljesen lebontatnak, illetve azok az uj épületnél fel nem használtatnak.

A Társas-Kör közgyűlése.

— 1905. márcz. 26. —

(a) Az ungvári Társas-Kör, mely társadalmunknak nagy részét egyesíti, márcz. 26-án tartotta meg évi rendes közgyűlését dr. Novak Endre alelnök vezetésével.

A közgyűlés d. u. 4 órára volt ugyan összehiva, de csak 5 órakor lehetett megnyitni. Lassan gyülekeztek ugyanis a tagok, akik közül — úgy látszik — senki sem akart elsőnek érkezni.

Dr. Novak Endre alelnök szívélyes szavakban üdvözölte a szép számban megjelent tagokat, a gyűlést megnyitottnak nyilvánította, mire Mazuch Ede jegyző felolvasta gonddal szerkesztett jelentését, melyből a következő fontosabb adatokat említjük fel:

A tagok száma a múlt óv elején 226 volt; az év fői, '.mán felvétetett 26 uj tag. Ezzel szemben kilépett 24; meghalt 6 tag. Tehát a tagok jelenlegi száma 222. Elhalt tagok : dr. Ivántsy László, Grabovszky Román, Kasza Mihály, dr. Molnár Géza, Szegő Nándor és Glück Jakab, akiknek emlékét az elnök indítványára jegyzőkönyvében örökiti meg' a gyűlés. — A választmány 16 ülést tartott. Tevékenységének nagy része a kör gazdasági és kényelmi ügyeire terjedt ki. —- Azt a körülményt, hogy a társaskör a múlt évben nem rendezett társas-estélyt, a következőkkel magyarázza a jelentés: „Városunk társadalmi élete az elmúlt téli évadban igen élénk hullámokat vetett, különböző egyesületeink: a Közművelődési Egyesület, Kath. Kör, Erzsébet Kör, mind gazdag és változatos estékkel járultak annak élénkítéséhez. Ily körülmények között választmányunk nem tartotta szükségesnek és czélra- vezetőnek a Társas-Kör ezirányu tevékenységét megindítani s csak csupán a szükséges támogatásra szorítkozott. A városunkban tartott orsz. gyorsíró verseny czéljaira 200, Bercsényi-szobrára 50, Jókai szobrára ugyancsak 50 koronát adott a kör. Megemlítjük még, hogy a kör belépett a Történelmi Társulat tagjai közé. — A könyvtár rendezésének régóta húzódó ügye a megvalósulás felé közeledik, amennyiben a kör felkérte a rendezésre Deák Gyula áll. polgári leányiskolái igazgatót, aki e nagy munka teljesítésére hajlandónak nyilatkozott.

A jelentést a közgyűlés tudomásul vette s Mazuch jegyzőnek az elnök indítványára köszönetét mondott a gyűlés, kimerítő és pontos munkájáért.

A múlt évi számadást dr. Tüchler Sándor pénztáros terjesztette elő. A bevétel 11.456 K. 79 f, a ki-