Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-19 / 12. szám

4. oldal.

12. szám.

ötödikén“ ez. költeményét szavalta kedvesen, jó hangtudással.

Az ünnepi beszédet Deák Gyula igazgató mondotta. A figyelemmel hallgatott és szónoki hévvel előadott beszédet egész terjedelmében adjuk :

Mélyen tisztelt ünneplő közönség !

Kedves növendékeim !

A vén Európa talaja izzóvá lett, a népek szivében felébredt a szent szabadság utáni vágy, a langyos tavaszi szellő továbbította országról országra, nemzedéktől nemzedékhez az eszmét, amely már érett volt, de a zsarnok hatalom nyomasztó keze nehezedett reá. Párisban, majd Bécsben kiütött a forradalom, a nép megunta kínos rabigáját, az ember ember akart lenni, mert hiszen az irás azt mondja, hogy mindnyájan Isten képére vagyunk teremtve s igy az ember az emberrel é^yenlő.

A Kárpátok vadregényes koszorúja által övezett, a Duna, Tisza, Dráva, Száva által öntözött drága hazánkban is megmozdult a nép akarata. A költő jövendölése szerint elérkezett a jobb kor, a mely után buzgó imádság epedezett százezrek ajkán. A méltósá- gosan hömpölygő Duna partján, az ország szivében gyűlt ki a tűz, ott hangzott először, 1848 inárczius 15-én & „Talpra magyar“ ! Ott dörögte a nép először.

Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!-Mi tulajdonképen az előzménye ezen fényes nap történetének? Röviden, nagyon röviden megfelelhetünk e kérdésre. Veszély fenyegette a nemzetnek ősi jogát, alkotmányát, a melyért a haza minden talpalatnyi földét vér és vér öntözé. A királyt körülvevők mindenáron azt akarták, hogy Magyarország Ausztriába kebelezett tartomány legyen. Találóan mondta Kossuth Lajos erre az állapotra vonatkoztatva: „Mi rajtunk egy fojtó gőznek nehéz átka űl, a bécsi rendszer csontkamarájából sorvasztó szél fű ránk, mely idegeinket megmereszti s lelkünk röptére zsibbasztúlag hat“. . .

A pozsonyi országgyűlésen erélyesen követelték jogaikat. De a pesti fiatalság sem maradt tétlen, a kik között első sorban kell említenünk Petőfit, Jókait, Vasvárit, Irinyit, Irányit, Degrét, Vajdát, Bulyovszkyt és Vidacsot, a márcziusi ifjak vezérkarát. A közülük választott bizottság szerkesztette azt a 12 pontot, a mely a magyar nemzet kívánságát foglalta magában. Már- czius 15-én először Jókai olvasta fel a nemzet kívánságát, s még az nap életbe is léptették egyik-másik pontot, igy a czenzura eltörlését A legelső szabad nyom:atvány a 12 pont volt, ezt a nyomtatványt Irinyi mutatta be a népnek ezekkel a szavakkal: „Már- czius tizenötödike délelőtt fóltizenkettőre ! Nagy időszak ez a magyarok történetében. íme ! Itt van a sajtószabadságnak az első példánya, a nép hatalmának első müve. Akár mi szabadsága fog is lenni egykor a magyarnak, azon dicsőség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet, a sajtószabadságot magunk vívtuk ki.“

Kinyomatták Petőfinek, a magyar költészet ragyogó csillagának költeményét, a „Nemzeti dal“-t is. A költő többször elszavalta remek költeményét, ezer meg ezer ember hallgatta s már a második versszakánál a refraint a sokaság ismételte.

Egy szemtanú igy festette a nép hangulatát: „Midőn az első nyomtatott példányok a közönség közt szétosztattak, nem lehet állítani, hogy nedvesek voltak-e még a sajtótól, vagy az olvasók örömkönnyei által áztattak meg, mert leírhatatlan azon lelkesedés, mely- lyel mindenki kebléhez, ajkához szoritá a hatalom legnagyobb tényezőjét, a szabad sajtó első szülöttjét. Mintha a közönség minden tagja egy-egy imádott kedvesét szabadította vo'na meg sötét börtönéből : oly

elragadtatással örvendett a bilincseiből kiszabadított gondolatnak, azon egyetlen kincsnek, mely az embert a teremtés koronájává magasztosig a.“

A hires 12 pontban az is benfoglaltatott, hogy a politikai foglyokat bocsássák szabadon. Ennek a pontnak keresztülvitelét is kieszközölte a lelkes fiatalság, mert Táncsics Mihályt kiszabadította a börtönéből, a kit a zsarnok hatalom csupán azért záratott be, mert könyveiben a nép jogaiért harczolt.

Márczius tizenötödike volt tehát az a dicső nap, a mely a szabadság hajnalát jelenti. Ezután a nemzetnek minden vágya teljesült, a király csakhamar szentesítő az 1848. évi nevezetes törvényeket, elnyertük a felelős minisztériumot is, a melyben a nagyok nagyjai foglaltak helyet.

Az ország örömmámorában úszott, egy szép jövőbe vetett hit élesztette az emberek kebleit.

Félszázadnál hosszabb idő tűnt le a legdrágább napunk óta. Nagyobb és nagyobb időbeli távolság választ el bennünket attól a termékenyítő és áldástosztó napsugártól, a mely oly sok küzdés, vihar, remény és vágy után valahára bearanyozta a magyar szivét. Azt tapasztaljuk mégis, hogy minél távolabbra esnek az évek, annál erősebb az érzelem, s a nagy eszméknek évfordulóján szinte hihetetlen, csodás lelkesítés szállja meg a sziveket.

Legyen igy ezután is 1 Addig nem féltem a nemzetet, mig lelkesedni tud a múltért és szereplőiért. Szállja meg a hazaszeretet érzelme ifjak és öregek szivét akkor élni fog a nemzet dicsőn, jöhet, vész, vihar ! Régen megírta a költő :

Szép vagy ó hon, bérez, völgy változnak gazdag öledben, Téridet országos négy folyam árja szegi ;

Ám természettől mindez lelketlen ajándék :

Nagygyá csak fiaid szent akaratja lehet.

A beszéd után Rochlitz Erzsébet I. oszt. tanuló szavalata (Erdélyi Zoltán : Kössetek koszorút!) következett, majd a III. oszt. tanulók hazafias éneket adtak elő. Kedves jelenet váltotta fel az éneket; Pap Kati- cza II. oszt. növendék, az intézetnek egyik legjobb tanulója, ibolya csokorral kezében állt ki a hallgatóság elé s bátran, ügyesen mondta el a költeményt. (Feleki

Sándor: Márcziusi ibolyák.) Sok, sok tapsot kapott a kedves kis szavaló. A IV. osztálybeli tanulók Borsay Samunak „Nemzeti szin" énekében remekeltek. Sok szép kiváló hangot hallottunk. Pósának „A legszebb dal“- át Fényes Piroska III. oszt. növendék mutatta be oly eredménynyel, hogy a jelenvoltak az édes mamának is gratuláltak. A szavalat után ének volt, majd Rosenbaum Jolán IV. oszt. növendék Bartók Lajosnak „Várjátok Petőfi“-t ez. költeményével aratott nagy sikert. A Himnusz fenséges akkordjai felhangzottak . .. a közönség felállt ... az ének elhangzott ... az ünnepély bevégződött.

A közönség azzal a benyomással távozott a lélekemelő ünnepélyről, hogy az intézet igazgatása, vezetése úgy vallás-erkölcsi, mint hazafias tekintetben a legjobb kezekben van.

A kir. áll. reáliskolában.

Az ungvári állami reáliskola délelőtt 10 órakor tartotta meg iskolai ünnepélyét, melyen a tanulok énekkara hazafias dalokat adott elő, hat tanuló szavalt, Dortsák Gyula igazgató és Kárpáti Ferencz tanár pedig alkalmi felolvasást tartottak a nemzeti nagy ünnep jelentőségéről.

Az áll. agyagipari szakiskolában.

A szakiskola ifjúsági önképzőköre márczius 15-én d. e diszülést tartott, melynek programmja volt: Himnusz, énekelte az ifjúság. Nemzeti dal, szavalta Kovács János tanuló. Ünnepi beszéd, tartá Laudon István dr. tanár. Világosnál, szavalta Szűcs Endre tanuló. Szózat, énekelte az ifjúság.

A főgimnáziumban.

A kir. kath. főgimnázium ifjúsága olyan nagyszerű ünnepséggel rótta le a megemlékezés háláját a nagy vívmányok iránt, amely ünnepség minden hallgató lelkében megérintette a hazafias húrokat.

Az ünnepély d. u. 5 órakor kezdődött, de már jóval előbb megszállta a közönség a tornatermet, az ünnepség színhelyét. Kiváltképpen a hölgyközönség volt nagy számban képviselve.

Első pont a Himnusz volt. Medreczlcy tanár vezetésével a legnagyobb szabatossággal énekelte a vegyeskar. A kíséretet a szép énekhez összhangban a zenekar szolgáltatta. Majd a „Talpra magyar“-t szavalta Fekete Béla VIII. o. tanuló. Az erőteljes, kifejező szavalatot megtapsolták. „A kakuk és fülemile" ez. zeneszámot az ifj. zenekar adta elő, amivel rászolgált a közönség kitüntető tapsára.

Következett az ünnepi beszéd. Kaminszky László VIII. o. tanuló irta és mondta el. A szónok komoly, törekvő fiatalember; beszéde csak megerősítette véleményünket. Nem dobálódzott az ifjúkort jellemző nagyot mondásokkal; okosan mérlegelt meg mindent; óvakodott az álpáthoszoktól; e helyett minden szavából a nemes hév érzett ki. Méltán tetszett gondosan készített ünnepi beszéde.

Nagy tetszéssel találkoztak a szabadságharczi dalok is. A zenekar kísérete mellett a vegyeskar adta elő. Az utolsó részletet: „Jön Kossuth“, kétszer meg- ujráztatta a közönség s a vezető tanárt, Medreczky Istvánt nyílt színen megtapsolta s valósággal tüntetett mellette. Az ének után Tárnái Aladár VIII. o. t. Sza- bolcska Mihálynak alkalmi költeményét szavalta. 0 is kiérdemelte a közönség tetszését. Igen érdekes szám követte a szavalatot. Fekete Béla megmutatta, hogy nemcsak a szavalatban mester, hanem a tárogató kezelésében is. Három osztálytársának (Dzubay, Kustán és Lányi) hegediikisérete mellett olyan kuruez nótákat csalt ki a tárogatóból, a .milyenek csak a kuruezok tanyáján keltek szárnyra. Éljenezték a tárogatóst, a ki engedett a közóhajnak, megismételte darabjait, bár már a fáradság mutatkozott a hangokon.

Pásztornak alkalmi, sikerült színmüvét adta elő három szereplő. Rochlitz Vilma, mint a 48-as öreg honvédnek egyik unokája (Ilonka) jeleskedett Kedves volt úgy megjelenése, mint játéka. A másik unoka (Sándor) szerepét Farkas Ernő játszotta sok igyekezettel és sikerrel. Nagyon tetszett Dzubay István mint 48-as öreg honvéd. Hangja, tartása, maszkja megfelelő volt

Utolsó pontul a Rákóczi-indulót jelezte a meghívó. Megelőzőleg Mazuch Ede tanár,..mint az önképzőkör elnöke mondott köszönetét a közönségnek megjelenéséért. Megéljenezték. Tudvalevőleg az előkészület munkájából Mazuch tanárra nagy teher hárult. A sikerben oroszlánrésze van. Az ifjúság programmon kívül rágyújtott Kossuth nótákra, melynek hangjai mellett hagyta el a közönségaz ünnepély -helyét.

Nagykaposon.

Márczius 15-ének ünneplése az áll. elemi iskolában kezdődött, hol délelőtt a tantestület a tanulókkal sikerült emlékünnepélyt rendezett, mely alkalommal a tanulók énekkara több szólamu hazafias éneket adott elő, a tanulók pedig hazafias irányú költeményeket szavaltak. Az ünnepség a társaskör termeiben folytatódott, hol este 8 óra előtt igen díszes közönség gyűlt egybe. Az ünnepi beszédet Komjáthy Béla orsz. képviselő mondotta mindvégig feszült figyelem között s a végén lelkes éljenzésben volt része. Ezután 104 terítékű vacsora volt, mely alatt szép felköszöntőt mondott Bernáth Zoltán a társaskör elnöke, Berzeviczy István és Szűcs István. Lakoma után a fiatalság tánezra perdült, mely a reggeli órákig tartott.

Szobránczon

Szobráncz és vidékének közönsége szent kegyelettel s az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel ünnepelte meg márczius 15-ikét, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség születésének évfordulóját. Az ünnep az állami iskola nagytermében vette kezdetét reggel 8 órakor. A növeüdékek elénekelték a Hymnuszt, mire Milder Sarolta VI. o. tanuló Erdélyi Zoltánnak „Márczius

15.“ czimü költeményét szavalta el, majd Grigássy Károly iskolai igazgató mondta el lelkes beszédét, melyben buzdította a nemmagyar ajkú növendékeket a hazaszeretet szent érzelmeinek ápolására. Több alkalmi ének s végre a Szózat eléneklésével be lett fejezve az iskolai ünnepség. Az iskolából a növendékek a tantestület és a közönség kísérete mellett a templomba vonultak, hol Csehticzky József apát-esperes mondta a hálaadó istentiszteletet. A város ünnepi díszt öltött, a házak fel voltak lobogózva, az ifjúság pedig nemzeti szinü szalagokkal s kokárdákkal járt feldíszítve. Este a házak ablakai pazarul ki voltak világítva s 6 óra után kocsirobogások tették figyelmessé a járókelőket arra, hogy az ünnepség még nem ért végett; akkor gyülekezett Szobráncz s vidékének közönsége a szokásos társasvacsora megtartására a szobránczi fürdőbe. Este fél 8 órakor megtelt a fürdő nagyterme ünneplőkkel, hol az intelligenczia a tótajku, de lelkes, magyar érzelmű polgársággal együtt ült a dúsan megtérített asztalhoz, s a második fogásnál szólásra emelkedett e nap ünnepi szónoka Lavotha Ödön, kit lelkes s szónoki hévvel elmondott beszédéért nagy óváczióban részesített a hallgatóság. Nemcsak Szobránczról, de az egész járásból, sőt Ungvárról is többen jöttek el a fürdőbe, hogy e nagy nap emlékét méltóan megünnepeljék.

Európai vámunió — vagy izoláczió ?

(Néhány szó az önálló vámterület kérdéséhez.)

Irta: Bartal Béla.

(Vége.)

Mindez pedig bécsi 8 frtos ár mellett számított búzaár — nem egy 7 frtos — mindig visszajöhető búzaár alapján. Más szóval az a gazda, akinek 100 korona bruttó jövedelme mellett közös vámterülettel 50 korona a tiszta jövedelme, önálló vámterülettel csak 15 korona tiszta jövedelmet, akinek közös vámterülettel 40 korona a tiszta jövedelme, önálló vámterülettel csak 4 korona tiszta jövedelmet és akinek közös vámterülettel 30 korona a tiszta jövedelme, önálló vámterülettel csak 6 korona tiszta jövedelmet érhet el a gabona termesztésénél.

Kérdem, hol van a magyar gazda, aki csak egy évig is kibírná azt, hogy tiszta jövedelme, melyből bankot, váltót, életét kell fedezni, annak egyharmadára, egy tizedére, esetleg intenzív gazdaságnál semmire változzon át ?

De vegyük az állattartásnál 25—30%-os csökkentést. Kifizethetné magát azzal a hizlalás, tehén- tartás, ha emellett mindig az olcsóbban produkáló uj államok versenyének volnánk mostani legjobb piaczunkou teljesen egyenlő vámterületek mellett kitéve ?

Tegye meg minden gazda, gazdatiszt, bérlő a maga gazdaságára ezt a kalkulust!

Hogyan festene évi zárlatuk, ha annál 3 forintos gabonavámot és métermázsagöbölyönkint 5 forintot kellene levonnunk ?

Mivel értékesítené az a 72,000 kisbérlő a maga és családja munkáját?

És ha ma már százezrével megy ki a nép, mert a munkája itt elérhető értékesítését kevesli, milliókban szökne ki az önálló vámterületről, mely a 14 millió mezőgazdasággal foglalkozó munkáját redukálná mai értékének negyedére, vagy még kevesebbre.

A kivándorlás csökkentése helyett a kisvándorlás rapid emelkedése lenne az önálló vámterület első hatása. Behozna egy pár — a fővárosi telekipar fejlesztésére emlékeztető — spekulánst, behozná a zálog leveleinket és rentéinket is, melyekből ma 6 milliárddal tartozunk csak a külföldnek s melyek (államadósság, jelzálog és municzipális kötvény) együtt 9 milliárddal nyomják a többi takarékpénztári és váltóadósságon kívül a. magyar gazda vállait.

És ezt az óriási gazdasági értékdevalvácziót még hatványozná

a) a hitelkrizis; hisz ki hitelezne egy tönkrement gazdaországnak a mostani hitele bázisán?

b) valuta-krizis; ki jön bankot alapítani egy 50 millióról 20 millió konzummensre redukált fülig eladósodott passzív országba?

c) a bérlók krízise; kifizethetné az önálló vámterülettel azt a bérletet tovább, mely az osztrák piacz vámmentességére volt számítva?

d) a birtokos és gazdatiszti osztály krízise ; hisz ki maradhatna meg a mostani birtokosok közül birtokán ?

e) a gazdáktól függő iparok, kisipar, üzletek, lapok, teljes válsága.

És az ellenérték :

Tán iparfejlesztés ? Miből fej'esszen ipart a magyar gazda, hogyha minden állami vagy kamatteherre, melyet most 100 kilogram búzával törleszthet, az önálló vámterület esetén 160 kilogramm búzát kell fordítani? (Mindig a 8 forintos bécsi árt véve alapul.)

A l'áczit tehát lenne: behoznánk egy pár problematikus ubi bene — ibi patria — jellegű spekulánst, de tönkre tennénk, kikergetnénk az egész magyar gazdaosztályt az országból.

Az iparfejlesztéshez igen szükséges a vámvédelem is, de most, midőn világiparok fejlődnek (vesd össze Gelléri amerikai jelentését) reális ipar csak nagy vámterületen jó hitellel, stabil, fizetőképes konzumens- sel, jól eloszlott katonai, állami, adó, egyház és municzipális terhekkel tud fejlődni. Ezeket az előfeltételeket pedig hiába keressük az önálló vámterület alapján.

Iparosaink egy monopóliumot akarnak teremteni, amelylyel még a mostani nagy áraknál is drágábban fizettetnének mindent a gazdával. Mi gazdák soha__T" nsr o-