Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-01 / 1. szám
4. oldal. "CT ÜST- 31. szám. be, a névszerinti szavazást elrendeli. A kérdést úgy teszi fel, hogy elfogadja-e a bizottság a Bradács által beterjesztett inditványt, igen vagy nem. Ezzel elintézést nyer a kecskeméti átirat is. Az elnök : Az ülést a szavazást megelőzőleg felfüggesztem. A névsort Fehér Ákos aljegyző olvassa, a felszólalókat dr. Nagy Béla és Pribék Antal fogják jegyezni. A szavazás a következő eredménynyel folyt le: Igennel szavaztak : Ackerman Adolf, Adamkovich Jenő, Ajtay János, Antalóczy Péter, Bacsinszky Tivadar, Bacskay Sámuel, Barnák Károly, Bánóczy Béla, Barta Vilmos dr., Benkő József, Bradács Gyula, Braun Mór, Bródi Zsigmond, Burdács János, Czibur Vilmos, Cornidesz György, Csicsery Árpád, Darvas Adolf, Dőry József, Eszterhay Károly, Farkas Ferencz, Fábry Jenő, Fehér Ákos, Fejér Emánuel, Fekete Béla, Fekete István, Fekésházy Gyula, Fekésházy Sándor, Fe- késházy Miklós, Firczák Gyula, Gajdos Mihály, Garai Ignácz, Gébé Andor ifj, Gottlieb Ábrahám, Grósz Ábrahám, Grünwald Adolf, Gulácsy Árpád dr, Gu- lácsi János, Halpert Bernát, Heverdle Frigyes, Hidasi Sándor, Hiersch Károly dr,. Jaczkovics Mihály, Jánossy Dénes, Jäger Bertalan, Kaminszky Géza, Kardos Emil, Kemény Zsigmond dr., Kende Péter, Klein Ignácz, Klein Izidor, Komjáthy Gábor, Kovács Dániel, Ko- vássy Elemér, Kozma Gyula, Kövér Lajos, Krón Mayer, Kulin Aurél, Kusnyiry Gyula, Lám Gyula, Leblovics Lázár, Lehóczky Aladár, Leuchtag Gyula, Lewy József, Lőrinczy Jenő, Makucz Gyula. Matyaczkó Tivadar, Mijó Kálmán dr., Mittelman Herman, Nagy Béladr., Naményi Antal, Napholcz Jenő, Nebenzahl Mór, Neh- rebeczky György dr., Pajor Bertalan, Papp Antal, Plotényi Nándor, Pólányi Imre, Popovics Miklós, Pul- chart, Reich Jakab, Reinicz József, Remeniczky Mihály, Rónay Antal id., Róthman Lipót, Rózsay Rezső, Sajó Elek dr., Sänger Nándor, Schulman Jakab, Schwartz Albert, Seyfried Károly, Szabó Zoltán, Szabó Lajos, Szaxun József, Szaxun Sándor, Szentiványi Mihály, Sziklay Lajos, Szilágyi Sándor, Sznistsák Nándor, Szopek Imre, Szrulovics Jakab, Tahy Endre, Takács József, Takács Miklós, Tábor Péter, Thuránszky Tivadar, Tomajkó István, Tomcsányi Ödön, Tóth Lajos, Volosin Ágoston, Wittich Lajos, Zachar Jakab, Zin- ner Salamon, Zoltán Lajos, Zsoffcsák Domonkos. Nemmel szavaztak: Blazsek Géza, Csuha István, Csuha Mihály, Egry Ferencz, Gaar Iván, Kerekes István dr., Klein Albert, Lipták József, Maurer János, Patay András. Eszerint Bradács Gyula és társai által benyújtott inditványt a törvényhatósági bizottság 112 szavazattal 9 ellenében elfogadta és a kormányelnököt még az ülés folyamán táviratilag üdvözölte. Az elnök: Az ülést a idő előrehaladottságára való tekintettel bezárom ég folytatását délután 2 órára tűzöm ki. (Éljenzés) [Délután.) Két órakor folytatták a közgyűlést, melynek szintén igen sok érdekes tárgya volt. Az alispán jelentéséből kiemeljük, hogy a faiskolák létesítése folyamatban van. Ä belügyminiszter értesítette a bizottságot, hogy az ungvári siketnéma intézet részére megszavazandó segélyeket jóváhagyás végett fel kell terjeszteni. A közgyűlés négy részletben jövő évre 1000 korona segélyt szavazott meg. A Buttler alapítvány ez évi kamatait a honvédelmi miniszter az alaphoz csatolta. — Tudomásul vették. A turjaremetei méntelep-osztályra vonatkozólag értesítette a földmivelésügyi miniszter a bizottságot, hogy több éven át nem helyezik még. A vallás- és közoktatásügyi miniszter köszönő leiratát a siketnémaintézet létesítése tárgyában tudomásul vették, úgyszintén Thaly Kálmán orsz. képviselő köszönő levelét is. Ezután a különböző bizottságokba megejtették a választást, miknek eredményéről térszűke miatt lapunk jövő számában számolunk be Az alispán beterjesztette az ujjáalkotott vármegyéi szervezési szabályrendeletet részletes indokolással együtt. A határozati javaslat elfogadásával a közgyűlés kapcsolatosan egy központi irodaigazgatói és két kiadótiszti állást szervezett, miknek javadalmazása főrészt a beszüntetendő segédiktatói és segédkiadói állások javadalmából fog kikerülni, azonkívül az alispán utiátalányát 2000 K, a főjegyzőét 1600 K, a főszolgabíróét 1600 K, főorvosét 1500 K, a szőlészeti és fatenyésztési felügyelőét 800 koronában állapította meg. Az árvapénzeket a közgyűlés Ungmegyei Népbank, Takarékpénztár és a Kereskedelmi s Iparbankban határozta elhelyezni. Halpert Bernát a Fillérbankot ajánlotta. Az alispán felvilágosítása után Rónay Antal főerdőtanácsos az iparszövetkezet nevében mostanra szintén lemondott, a pénzelhelyezés jogáról. A vármegyei alkalmazottak és ezek özvegyei, árvái nyugdíjintézetének, valamint a körjegyzői nyugdíjintézet tárgyában alkotott szabályrendeletet elfogadták. Radváncz község homok- és kavicsbányája tárgyában Weisz Menyhért gerényi lakossal 550 K bér kikötése mellett kötött szerződést a törvényhatósági bizottság nem hagyta jóvá és uj szavazást rendelt. CIngvár város közkórházi alkalmazottai fizetés- emelésére vonatkozó, valamint a helypénzbérlet tárgyában hozott és Zipszer Mór által megfelebbezett határozatait jóváhagyták, ellenben megsemmisítették a kan- tinbérlet tárgyában hozott határozatokat. Kober Simon, mint a Bánócz—Deregnyő —Ung- vár vasút engedményese által kért 80,000 K segélyt az állandó választmány javaslatához képest nem szavazták meg, hanem tekintettel a vasút közgazdasági jelentőségére, amortizácziós kölcsön utján felveendő 20,000 K-t szavaztak csupán meg. Ezután a közgyűlés több kisebb jelentőségű ügy elintézésével véget ért. A főispán az ülés bevégeztével a fényes győzelem után csak pár szót kíván még szólani. Sok nehéz napja volt, de a politikai kérdésekben sohase töltötte el oly lelkesültség mint most. A kormányelnök fenköit szellemét igazolja minden. Hálámat nem is tudom szavakba önteni a nehéz téli napokon való befáradásuk- ért. A tisztikar, valamint minden bizottsági tagnak uj év alkalmából legmélyebb hálámat nyilvánítom és boldog újévet kívánok.^ Ő Felsége az apostoli király iránti hűséggel kívánja: Éljen soká! (Lelkes éljenzés). Rónay Antal: A főispán ur ő méltósága atyai szivére emelte a mi munkásságunkat. Mi akik ösmer- jük az ő hosszas kormányzásában szerzett kiváló érdemeit, tudjuk, hogy nehéz megpróbáltatások között is mily tapintattal vezette a törvényhatóság ügyét. Engedje meg az Isten, hogy jövőben is úgy vezethesse. Most mindnyájunkat az a kívánság vezet, hogy a főispán ur ő méltóságát és kedves családját az Isten mindnyájunk örömére sokáig éltesse. (Éljenzés). Boldog újévet mindnyájuknak. A közgyűlés tagjai a ma aratott nagy diadal felett örömmel telten és lelkes hangulatban oszlottak szét. Hangverseny. Az ungvári újonnan építendő evang. ref. templom orgonaalapja javára deczember hó 26-án a társaskör nagytermében rendezett hangverseny egyike volt azoknak a zajos sikerű mulatságoknak, melyek soká élnek az emberek emlékezetében. A gyönyörű műsor, mely művészi Ízléssel volt összeválogatva, a szereplő személyeknek egészséges talentuma, mely a műkedvelői színvonalat sok tekintetben meghaladta, már előre biztosította a sikert, mely egy perczig sem késett. Este nyolcz órakor, mikor a hangversenynek már kezdődni kellett volna, még száz és százszámra ömlött a nagyszámú közönség a társaskör nagytermébe, mely alig volt képes befogadni magába az érdeklődőknek ilybn hatalmas tömegét. A notabilitások közül megjelentek Microys tábornok nejével, gróf Török József főispán, Lőrinczy Jenő alispán, Románecz és Papp igazgatók stb. Komjáthy Gábor lelkész, aki lelke és kezdeményezője volt a mulatságnak, örömtől ragyogó arczczal fogadta a vendégeket. Fél kilencz órakor Komjáthy István lépett a dobogóra és nagy lendülettel szavalta el Vidor Marczinak ez alkalomra irt Orgona szól ... ez. pro- lógját, ő kapta egyszersmind a bevezető tapsokat is Ezután a nagyérdemű Plotényi-pár részesítette a publikumot kiváló műélvezetben. Saint-Saénsnek Rondo Capricciosóját adtak elő hegedűn és zongorán, óriási tetszést keltvén. A viharos tapsokra Plotényi Nándor magyar dalok változatainak mesteri előadásával fokozta a lelkesedést. Majd Komjáthy Uajos énekelt, egy pár szívbe markoló kurueznótát tárogatókiséret mellett. Komjáthy urnák nagyterjedelmü és rendkívül behízelgő énekhangja van, de különösen a kuruczdalok benső- ségteljes előadásával ragadott magával mindenkit Megismételtették. Levy Karola úrasszony Szerdahelyi Kálmánnak Biró Panna czimű gyönge balladáját szavalta el. A terjedelmes és fárasztó vers azonban elég alkalmat nyújtott Levy Karolának, hogy brilliáns szavalóképességét bemutassa. Az ő érdeme, hogy a balladának egyes részei érdemükön fölül gyönyörűen érvényesültek. Mennyivel szebb lett volna Kiss Józsefnek Rabasszonya. A hatalmas tapsokat alig győzte megköszönni; gyönyörű csokrot is kapott. Plotényi Antónia és Ilona urhölgyek Wagner Tannhäuser indulóját adták elő négykézre. Előadásukon meglátszott nagy zenei képzettségük, művészetük most sem tévesztette el hatást. Majd dr. Kerekes Istvánná énekelt gyönyörű dalokat az ő finom hangján Mendelsohntól, néhány magyar nótát is dalolt és viharos tapsokat váltott ki a közönségből. Nem kevésbé tetszett Darvas Boriska kisasszonynak nagy igyekezettel szeretetre mél- | tósággal előadott monológja. Állandó derültségben tar- ; tóttá a hallgatókat, kik kihívással jutalmazták a kisasz- . szonyt. Halmay Móricz Liszt egyik rapszódiájának rettenetes nehézségeivel igyekezett megbirkózni ; csak phisikai gyengeségén múlott, hogy nem tudott teljesen érvényesülni. Ezután Levy Karola úrnő zongorán, Lám Elemér gordonkán és Lányi Gyula hegedűn adtak elő sok magyar népdalt, falrengető tapsokat aratva. Legérdekesebb volt a műsor utolsó száma: gyermek- hangverseny Wohlfarttól. Gyönyörű leánykák jelentek meg a pódiumon, egyik szebb és kedvesebb, mint a másik: Binjman Érzsike, Cornides Ilonka, Kása Ella, Kása Margitka, Knodt Sylvia, Özvegyi Etelka, az ennivalóan édes Papp Katinka, Reinle Szeréna, Rochlitz Vilma, Románecz Giziké, Székely Sárika, és Szabó Jolánka, kik Schechter Márk hegedű, Lám Elemér gordonka és Száz Sándor zongorakisérele mellett vagy egy félóráig mulattatták a közönséget tréfás hangszereikkel. A kihívásoknak végé-hossza nem volt. Ilyen emelkedett hangulatban végződött a hangverseny és kezdődött a táncz szokott szilaj temperamentummal virradtig. yjdor MarczL Levelek a szerkesztőhöz. I. Az „Ung“ m. heti számában a kath. legényegylet gyűlésén történt előadásom szives, jóakaratu ismertetésében azon kifejezés foglaltatik, hogy én ajánlottam a nemzetközi szoczialismussal szemben a kér. szoczia- lizmust. Nemcsak félreértések elkerülése végett, de a tél folyamán még megtartani szándékolt népszerű előadások czéljának megértése végett kényszerülök kijelenteni, hogy ón nem ajánlottam semmiféle tant, teóriát, én két előadásban ismertettem a szoczializmust: általában és a keresztény szoczializmust. Úgy c tárgyú, mint egyéb tárgyú előadásainknak a czélja: népszerű alakban a közélet uralkodó gazdasági és társadalmi kérdéseit megvilágítani s a megvilágítással a nép gondolkodását — megmételyező és félrevezető tanoktól — megvédelmezni, szellemét saját jól felfogott, praktikus érdekei józan felfogására lépésenkint ráirányítani. Népnevelés józan értelmiséggel, értelmiségének helyes irányú fejlesztése, mely következményeiben pajzs a demagógia és népámitások ellen. S ut: a hazafias, józan, értelmes munkás és középosztály — polgári társadalom — kialakulásához. Külföldön s nálunk a fővárosban és nagyobb vidéki városainkban, az értelmiség veszi kezébe a nép- nevelés eme kiválóan fontos s hatásában mélyreható eszközeit. Nálunk Magyarországon főleg fontossággal kell hogybirjon e törekvés, hol népünket hangzatos jelszavakkal a hazátlan nemzetköziség, a kufár demagógia kész karmai közé keríteni Ha a magyar intelligenczia nem veszi kezébe a népnovelést, gondolkodásának nemzeti, hazafias, érdekeinek józan, becsületes felfogásra irányítását, úgy átveszik a vezetést a pogány hazátlan nemzetköziség gomba módra szaporodó apostolai. És végeredményben is a magyar munkástársadalmat és középosztályt kialakítani a magyar értelmiség talán csak jövő feladata. Fajunkat, fajunk uralmát előmozdítani és szolgálni minden téren Főleg nemzetiségi vidékeken. Összekötő kapcsokat teremteni a magyarság alapján. Tudatot teremteni, hogy a mai széttagolt, szét- mállott vidéki társadalmakban összekötő, egyesitő kapocs lehet, hogy mi is, ők is magyarok vagyunk. És a vezetés mindig a hivatott magyar iúteíligenczia kezében maradjon. Mert ha a gyeplők egyszer kiesnek a kezekből, ezer kéz fog érettük nyúlni. Ne tessék azonban hinni, hogy akár szerény előadásaimmal, akár az egyesületben rendezett téli előadásokkal ilyen országos, nemzeti kérdéseket vélnék megoldás felé elősegíteni. Csakhogy a nyilvános tanító szó olyan, mint a szél által felkapott virágpor, ki tudja hol s mennyit termékenyít. És gyenge erők kavicsokat, nagyok sziklákat hordanak. Midőn kérem Szerkesztő urat méltóztassék fennti soraimnak becses lapjában helyt engedni, vagyok mély tisztelettel alázatos szolgája dr Aagjr József. II. Szeszraktár engedélyezésének megtagadása. Az Ungvári Közlöny deczember 29-ik számában ezen czim alatt megjelent közlemény folytán a következők közlésére kérettünk fel : Tekintetes Szerkesztő ur! Tisztelettel kérjük, hogy b. lapjában az alábbiaknak helyt adni szíveskedjék : Igazán különös, hogy a versenytől való félelem némelyeket minő eszközök felhasználására viszi A legújabb példa erre az Ungvári Közlöny deczember 29-iki számában foglalt „szeszraktár engedélyezésének megtagadása“ czim alatt megjelent közlemény. E czikk elejétől végig ezélzatos hangulatkeltés, még pedig helytelen irányban. Ha e czikkét csak a konkurencziá- tól félő Rothmann és Spiegel ezég sugalmazta volna, nem tartanók érdemesnek, hogy feleljünk és a közönséget az Ungváron dúló versengéssel és aknamunkákkal megismertessük, azonban maga az a tény, hogy e czikk az Ungvári Közlönybe a rendőrségről hozott hírek közötti anyagból került elő és hogy a rendőrhatóság — nem tudjuk milyen okból — minden szakértői tudással ellentétben éppen velünk szemben bizonyos animozitással jár el, szükségessé teszi nyilatkozásunkat. A kiknek módjukban volt látni, hogy a Rothmann és Spiegel ezég a sarki hordártól a miniszterig mi mindenféle rangú és rendű embert (az anyagipariskola vezetőségét se véve ki) mozgósított, csakogy valamiképpen az Ungmegyét jogtalanul monopolizáló szeszszabadraktárán kívül még egy szeszszabadraktár ne létesülhessen, tudni fogják, hogy az Ungvári Közlöny említett czikkét is e ezég sugalmazta, még pedig azért, hogy hangulatot keltsen olyan hatóság előtt, a hová a ezég egyik „mozgékony“ alkalmazottá be nem tolakodhatik s ahol a ezégnek tönkre jutásról panaszkodó krokodil-könnyei hatástalanok maradnak. Ungváron és egész Ungmegvében egy szeszszabadraktár monopolizál, melynek tulajdonosai a szegény Rothmann Lipót szesz, sör stb nagykereskedő és likörgyáros és Spiegel Jakab nagybereznai nábob, akik azzal zúgják tele az emberek fejét, hogy ők éhen halnak, ha még volna valaki, aki az ő 7000 hl-es forgalmukat kissé csökkentené. Ez urak félve attól, hogy egy újabb versenytárs garázdálkodásukat és óriási rohamos gazdagodásukat megszünteti, hangulatkeltés czéljából most a sajtó terére lépnek, s azt akarják elérni, hogy a hatóságok s magánegyének az általuk gyártott „közvélemény“ hatása alatt hangulatok alapján bírálják el ügyünket, amit világosan bizonyít az, miszerint a nyilvánosság örve alatt az alispán urat a közönség érdekével fenyegetik s az alispán urnák praejudikálni akarnak, mondván, hogy „nem engedheti meg“ felebbezésünk igazságos elbírálását. Pedig azt, hogy kapunk-e szesz- szabadraktárt vagy nem, nem is az alispán ur, hanem a pénzügyminiszter dönti el, miért áskálódnak tehát ellenünk már mostan ezek az urak? Valótlanság külömben, hogy a rendőrkapitány ur ; kérelmünket elutasította, mert ő azzal a kijelentéssel, hogy egyszer már kedvezően határozott, az ügyet más hatósághoz utaltatta s aki bennünket elutasított, nem ő, hanem a rendőrtanácsos volt. Ámde ki fog csodálkozni , — elleneinken kívül — azon, ha mi a rendőrtanácsos minden szakértelmet nélkülöző, elutasító végzése ellen a szakértelemmel biró hatóságnál keresünk orvoslást? Hogy ez bizonyos embereknek fáj, azt elhisszük, de nem segíthetünk rajta. Mi nem szaladgálunk Ponciustól Pilátusig, nem