Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

XLIII. ÉVFOLYAM.

Ungvár, 1905. január 1.

1. SZÁM.

Szerkesztőség1:

Varmegyeliáz-tér 1-ső szám.

Kiadóhivatal:

Székely és Illés könyvnyomdája.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön.

Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér soronkint 40 fillér.

VEGTES HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Hirdetések

úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők.

AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESULET HIVATALOS KÖZLÖNYE

„Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön.

Szilveszter estéjén.

Ismét egy, kinek örömökben gazdag, kinek szomorúságokban bővelkedő évet morzsoltunk le. Mily nagy idő ez az ember rövid életében! s mily mérhetetlen parányi, számokban ki sem fejezhető kis pillanat a nagy min- denségben, ahol évszáz- ésszázezredek kellenek, mig a világfejlődésben ismét előáll egy olyas alakulat, melyre az emberi elme ráfogja, hogy ez egy uj korszak kezdőpontját és egy rég létünk korszak határkövét jelzi! Nietzsche, a geniálisan bolond bölcs mondja, hogy a tudomány — már tudniillik, amit az emberek legnagyobb része tudománynak tart — az embert saját maga előtt lekicsinyíti. Minek vizsgálod te a világűr székjében — úgymond — éjje- lenkint a nagy, a földnél sokszorta nagyobb bolygókat, minek keresed, kutatod, hogy mi volt sok ezer és ezer év előtt, minek ösmer- ned a teremtés titkait, a nagy, végtelen ocze- ánok rejtelmes világát, misztikus borzalmait? Minek ezt ember mind megösmerned? Hát nem érzed, hogy amikor mindazt megösmer- ted, még mennyi minden van, amit nem ös- mersz s amit soha sem fogsz megösmerni, és nem érzed, hogy e sok ösmeret közepette ^agadat mily parányi kis féregnek láttad? Mi .g-y te Szaturnuszhoz képest, mi a te éhed ' nagy világűrhöz képest! Megrettensz saját Kicsinységedtől, megutálod saját magadat s elveszted önbizalmadat. Nietzschenek ugyan az ilyen ember kell, mert „az ember olyas valami, amit le kell győzü“, s mert az ilyen ember készíti elő az átmenetet az Übermensch felé. Ám nekünk, az élet tülekedő zajában élő egyszerű embereknek, kik mindazt, amit Nietzsche fölhoz, nem kutatjuk, egy esztendő igen nagy idő. Mennyi elfojtott sóhajunkról

tudna egy esztendő számot adni, mennyi titkos vágy emésztette bensőnket egy év alatt, mennyi álmunk vált valóra benne s mennyi maradt belőle az uj esztendőre, melybe ugyanazzal a reménykedéssel lépünk át, amelylyel évről- évre üdvözöljük az uj esztendőt! Valami csudálatos várakozással nézünk minden uj esztendő elébe, valami csudálatos módon tőle várjuk az emberiség, a nagy tömeg, a saját magunk sorsainak a javulását s a mikor ez az újév is lepergett az idők orsóján és visszatekintünk az elmúlt „újévre“, és amikor ismét látjuk, hogy ez az „újév“ is csak olyan volt. mint a többi, akkor újból és újból benyúlunk reményeink gazdag tárházába s — a játék a régi — ismét várjuk, hogy talán az újabb újév az, amely meghozza végre szivünk, lelkünk vágyainak a megvalósulását.

Körülöttünk az élet árja zúg. Az emberiség rohanva siet jobbra-balra a kenyér után. Korán reggel már ott zörög a gép a füstölgő kéményű gyár gépházában s késő estig vagy azon túl is zakatol szakadatlanul s nem veszi észre, hogy zakatolása egy évből átment az újabbikba, mely talán — igy reménykednek — az iparosra s munkásra egyaránt jobb időt hoz, amikor majd nem kell hajnaltól-napestig s estétől reggelig görnyedve küzdeni a minden napiért s a mikor nem kell majd remegve gondolni arra, hogy mit hoz a holnap, nem-e alakulnak úgy a konjunktúrák, hogy tőke, munka, szorgalom mindhiába valók lesznek!

így remél mindenki az uj esztendőre. De a gazdasági küzdelem tovább tart, csak úgy, mint az ó évben. A földbirtokos az uj évben is jó termés után küzködik, a kereskedő nagy forgalom után, a tőkepénzes jól akarja forgatni pénzét, a gyáros újabb es újabb gyártási módokon töri a fejét, a munkás nagyobb bért próbál kapni, kisebb megterhelés mellett; minden és mindenki mozog a földdel együtt, éppen úgy mint az ó évben s csak a gondolat és reménység az, mely azt hiteti el, hogy mindez talán másképpen, könnyebben fog menni az újévben.

Ezer és ezer eszme kering körülöttünk. Mindenik az emberiség boldogitását irta zász lajára. Mindeniket az emberiség iránti nagj szeretet, az emberi nyomorúság iránt érzet, részvét irányítja. Ezrek és ezrek gondolkoznál afelől, hogyan kellene és lehetne a földön : tőke és a munka, a termelés és fogyasztás, í kereslet és kínálat közötti aránytalanságoka megszüntetni s hogyan lehetne a tömegnyc mórt megszüntetni, hogyan lehetne az erős sei, a hatalmassal, a gazdaggal megértetni tudn hogy szűkölködő, gyengébb embertársait mc rális kötelessége segíteni, a közte és nyom< rultabb embertársa közötti aránytalanságo csaknem áthidalhatatlan űrt megszüntetni vág legalább enyhíteni . . . Majd jő az uj év - gondoljuk magunkban — a civilizáció, hum nizmus ismét előbbre halad, az emberek o méit jobban fel fogja világosítani, hogy légy nek szeretettel embertársaik iránt, szeressek szerencsétlent, tiszteljék egymás politikai r vallási meggyőződését, óvakodjanak a felek zeti és vallási türelmetlenségtől, gyakoroljá az emberszeretet erényeit! S várjuk, várju. hogy mikor következik be ez az idő. S mi. igy várják ez időt az emberiség sorsa feli gondolkozó emberbarátok, hire jön, hogy fe találtak olyan ágyukat, melyek az eddigieke is túl tesznek, nem tiz, száz, ezer, hanem tiz százezer, millió embert lehet velők egyszeri. elsöpörni, nem 5—10, hanem 50—100 kiír

Prolőg.

Az ungvári evang. ref. templom orgonaalapja javára rendezett hangversenyen elszavalta Komjáthy István.

Orgona szól .... nem halljátok a hangját,

Mikor’reszketve a szivünkbe olvad,

Mintha az ének bús melódiája Lelke volna ott fönt az angyaloknak ;

Orgona szól és áhítatra kelve Tér Istenéhez a hívőknek serge,

S buzgó imába mélyen elmerülve

Egy könny csak az, mely ott csillog szemükbe.

Orgona szól .... nem halljátok a hangját Elfojtott könynék, néma zokogásnak,

Úgy szállnak föl a légben viharozván És a szivekben véres medret ásnak . . .

Orgona szól oly lágyan zöngedezve,

S kitör lassan a honfibúnak könnye,

A sós hullámok, amig patakoznak,

Csöppjei mind, óh mind a honfigondnak.

Orgona szól .... te napsugáros Isten Űzd el felhőjét vészes zivatarnak,

S kiket lesújtott meghasonlás átka,

Adj már nyugalmat szegény magyaroknak. i. Orgona szól .... úgy sír, búsong a hangja,

Óh tiéd e szó, mindenki úgy hallja . . .

Tiéd, tiéd s míg száll az örök béke,

Árnya besuhan hivőid szivébe.

Orgona szól; hát jertek templomomba, Kiknek szivét a fájdalom földúlja,

Orgona szól ... ki le a porba omlott, Azt én a porból fölemelem újra!

Orgona szól ... ki hitét elvesztette, Nézzen föl csak egyszer csillagszemembe, S hitét éntőlem százszor visszakapja . . . Isten vagyok én ... a magyarok apja 1

Orgona szól ... az Isten hangja rezd Forrásaként az édes enyhületnek, Orgona szól. s a lelki meddőségben Bimbót hajtva új remények születnek, Orgona szól s rá fölújjong az ének, Kik zúgolódtak, azok is megtérnek,

S összeforrnak testvéri szeretetben, Orgona szól a földön, s az egekben.

Vidor Marczi.

Két poéta.

Szegeden, a Dugonics-Társaság ülésén nagy tetszés közt olvasták föl Bárd Miklósnak, a mi vármegyénkben élő költőnek költői levelét. A Budapesti Hírlapból vettük át e költeményt s az erre ekhóul szolgáló verset.

i.

Levél Nagyságos Lázár György urnák, a Dugonics- Társaság elnökének.

Levél jött tegnap, Bárd Miklós nevére,

Tartalma; Miklós jönne Szegedébe,

S olvasna ott fel néhány verseket,

Mert igy óhajtja az egész Szeged.

Rövid levélke, alig félives,

De hangja tiszta; magyaros, szives,

S a csücskén ott van Szeged egyik éke,

A jó Dugonics András szoborképe.

Jó Miklós első gondolatja erre:

Barátom, költő, ellantolsz Szegedre.

De már a nyomban kélő második Lemondást hirdet: jobb, — maradj csak itt. És ebben az a szoborkép hibás,

S a szoborral egy eszmetársulás ;

Nem, — nem mehetek én el Szegedébe, Saját jövendő szobrom érdekébe.

Mert szobor lesz ! — hogy hol, az más dolog, — Elvégezték ezt kedves asszonyok ;

S én engedek egy sugalmas erőnek,

Itt adván tervét a hálás jövőnek.

Nemes szerénység illeti a költőt,

Tanítván rá sok késő emberöltőt,

Ez okból jól kinézve a helyet,

Nem kérek tágas piaczot, teret.

Csak egy ligetrészt s abban eldugott, Napfénytől átszűrt, árnyas kis zugot ;

S egy nagy csuhát, a melyet jó lehúzva; Ülök merengve, lombtól koszoruzva,

Nagyfc,bükkfatörzsön. Rajta kelevézem,

Azaz . hogy kardom, lantom, rendesen szépen,

Előfizetési feltételek:

Csak az „Ung“ lapra :

Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill

„Ung vármegye Hivatalos Uapjá“-val együtt:

Egész évre 12 kor. — Félévre.. 6 kor

AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES*IZU TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER