Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-17 / 29. szám
XLIL ÉVFOLYAM. Ungvár, 1904, julius 17. 29. SZÁM. Szerkesztőség:: Vármegyeház-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér soronhint 40 fillér. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. „Ung vármegye Hivatalos Lapjá“-val együtt: Egész évre 12 kor. — Félévre.. 6 kor Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNG MEGYEI GAZI1ASAGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. A városoK; és a esendőrség\ Az utóbbi időben mind több magyarországi város rendszeresíti az 1882. X. t-czikkben foglaltak alapján a rendőrség helyett a csendőrséget, minthogy tagadhatatlan, hogy a városi rendőrségek általában nem felelnek meg feladatuknak. E szervezések hire Ungvár város közönségének körében is érdeklődést keltett, s számottevően vannak, akik az ungvári rendőrséget is szívesen cserélnék fel a csendőrséggel, sőt a helyi rendészetnek a csendőrséggel való ellátása iránt maga a rendőrkapitány adott be indítványt a városi tanácshoz. Hogy tehát a nagy- közönség is megismerhesse, mi módon történik a városi csendőrsóg szervezése, időszerűnek találjuk ide iktatni a Rendőrségi Lapoknak erre vonatkozó következő közleményét: E lapok hasábjain a vidéki városok rendőrségének nem irigylésre méltó helyzetéről már ismetelten történtek felszólalások. És jogosan, mert a legtöbb vidéki város rendőrségének létszáma oly csekély, hogy feladatának még akkor sem felelhetne meg, ha minden tagja egy jó rendőrtől követelt tulajdonságokkal bírna. Helyesen emliti fel egyik kiváló munkatársunk lapunk 15. számában megjelent „Törvényhatósági rendőrségeink helyzete“ czimü czikkében, hogy a fizikai erőt nem lehet szóval és papirossal pótolni. Oly terhes szolgálatra, mint a milyen a közbiztonsági szolgálat, első sorban is annyi ember szükséges, hogy az emberek, ezen, minden fizikai és szellemi erőt igénybe vevő szolgálatban, ki ne merüljenek, A kimerülés kedvtelenséget, végre pedig közömbösséget szül, ennek pedig elmaradhatatlan következménye az eredménytelen működés A vidéki rendőrség e nagy bajához hozzáHaza jöhet! — Az »Ung« eredeti tárczája. — Irta: Bib. Jómódú gazda hírében állott Bognár Imre. És úgy látszik, az embereknek igazuk is volt ebben a híresztelésben, mert szántáskor hat pár czimeres ökre feküdt a járomba, hombárja meg, akár egy kisebbfajta templom — akkora volt. Bizony még az úri nép is szívesen meg „Imre- bácsizta“, s erre már elhihetik, hogy volt mit tejbe aprítania ! Gyereke négyből csak kettő maradt: a Márta meg a Laczi. Márta ebben az időben már asszony volt s az öregeknek csak a Laczi maradt, de ezt aztán annál jobban szerették, beczézték. Az öreg sokat is hánytorgatta fejében a fia jövő sorsát és mivel arra a végzetre jutott, hogy különb sor az Isten szolgájának lenni, mint a vármegyéé, hát papnak szánta és úgy látszik jól tette, mert Lacziból igen jó diák vált. Imre bácsi büszke is volt reá s világért nem adta, hogy az ö fia valamikor lelke lesz egy egész falunak — sőt nem egyszer környékezte a gondolat: hátha még püspök is lesz belőle. Laczi utolsó évét járta és Bognárék ép várják haza, hogy felszenteltetése előtt egy hónapig pihenjen. Az öreg meg a felesége már jó ideje állottak a házok előtt és nagy várakozva tekintgettek végig a poros országúton: vájjon jön-e már? — Csak nem akar megjönni — szólalt meg Bog- nárné lassan, leengedve a tenyerét, melyet napellenzőnek a szeme fölé tartott volt. — Úgy látszik, ma már nem is jön — mondta válaszképen a férje, — nem érdemes itt áldogálni a melegben, menj csak be anyjuk — én még a szomszédhoz benézek, aztán én is jövök. Az asszony befordult, de az öreg nem ment a szomszédhoz, hanem tovább várakozott; reménykedett, hogy hátha mégis csak megjön és örült annak, hogy a fiút ő hozza majd meglepetósképen az asszonynak, aki azalatt mégis csak benézett a Laczinak szánt szobába; eligazított hol egy széket, hol egy képet; — ő is reménykedett. Nem jött meg, hiába várták. járul még az is, hogy az amúgy is szűkén megszabott létszámból egy rész a tulajdonképpeni hivatásától, tehát a közbiztonsági szolgálattól el lesz vonva, az által, hogy rendőrök csupa takarékosságból oly szolgálatokra is alkalmaztatnak, a mely szolgálatokat más, de mindenesetre külön e czélra rendszeresített személyzettel kellene a városoknak ellátniok. A rendőrök fizetése a legtöbb városban szintén igen csekély, a szolgálat pedig terhes, mi sem természetesebb, hogy gyarló fizetés mellett az anyag is nagyrészt gyarló. A csekély létszám miatt a kiképzés is sokat szenved, sok helyt pedig majdnem teljesen pang, mert a kevés rendőr, úgyszólván minden nap szolgálatban áll, nincs tehát idő a rendszeres, szakszerű oktatásra. Ily viszonyok mellett nem lehet csodálkozni azon, ha a rendőrkapitányok a legjobb igyekezet és a legjobb tudás mellett sem képesek feladatukat megelégedésre megoldani. Sok vidéki város belátta e bajokat, módot keresett, hogy ezeken némi áldozat árán is, de gyökeresen segítsen. Az 1882. évi X. t. ez. 4. §-a felhatalmazza a városokat, hogy ha a köz- biztonsági szolgálatot városnk területén csendőrséggel óhajtják ellátni, ezt a belügyi kormánytól kérhetik. E joggal ez ideig már több város élt. Azzal tehat, hogy a közbiztonsági szolgálat e városokban a csendőrségre bízatott, nem csak a közbiztonság, de a rendőrhatóságok is sokat nyertek, mert ezeknek egy fegyelmezett, szakszerűen iskolázott, szolgálatát a legnagyobb lelkiismeretességgel és pontossággal teljesítő testület tagjai allanak rendelkezésükre. Már Szófián, majdnem szomorúan ültek a vacsorához s csak nagysokára szólalt meg az anyjuk : — Tán nem történt valami baja? — Hogy lehet mindjárt ilyenre gondolni — válaszolt a férje — legfeljebb, hogy lekéste a vonatot. — Este is jön egy vonat, avval is eljöhet még, talán várhattunk volna még egy keveset. — Ej no, hát majd csak megjön — szólt Bognár s ép ráakart gyújtani, mikor kopogtak s egy úri ember lépett be az ajtón. A köszöntósire Bognárné majd hogy el nem dobta a kezében levő tálat; csak elsikoltotta magát: — Laczi! — és csak úgy félkézzel fogta át a fiú nyakát, mialatt össze-vissza csókolta. Az öreg is felemelkedett s előre tett egy lépést, de aztán majdnem ijedten megállóit: — Hogy jösz te igy ? hát nem papi ruhában ? — szólt. Laczi kibontakozván anyja öleléséből, tárt karokkal ment apja felé, de mintha nem merte volna megölelni, ő is megállóit. — Atyám, bocsásson meg — szólt — én nem leszek pap. — Hát mi ? — kérdé első meglepetésében az öreg. — Még nem tudom, de pap nem leszek, nem lehetek. De már erre kifakadt az apja: — Már micsoda beszéd legyen ez ? hiszen négy hétre felszentelnek, s most jön ilyen bolond gondolkozásod, már hogy ne lennél pap! — Nem ! nem lehetek, nem is akarok az lenni I — Nem-e ? ! nem akarsz! de ha én meg akarom ! Annak neveltelek, taníttattalak — mondta Bognár mindig hevesebben — az leszel, vagy . . . vagy menj a házamból, talán bizony valami vászoncselód csavarta el a fejedet, az kellene még. . ! — Igen apám I Egy lányt szeretek és el is veszem ! Az öreget ez az egyenes beszéd egészen kihozta a sodrából. — Úgy ? Hát akkor takarodj! el a szemeim elől! — ordította és az ajtó felé mutatott. — Apám I kérem . . . — Takarodj ! s az én házamba többé nem lépsz, ha addig élek! évekkel ezelőtt Hódmezővásárhely tette meg e tekintetben a kezdeményező lépést, a mennyiben külterületének hathatósabb megvédése czéljából a belügyi kormánytól csendőrséget kért, és kapott. Akkor a város külterületére 4 őrs, 39 lovas és 5 gyalog, összesen tehát 44 főnyi csendőr-legénység lett rendszeresítve. E város külterületén a közbiztonság ma kifogástalan. Hódmezővásárhely példáját követte Deb- reczen, melynek külterületén a csendőrség 1903. év január 1. óta működik. E területen azóta a közbiztonság szintén kifogástalan. E város nagy területe Hajdú megye keleti határától a nyugotiig terjed, a vármegyét tehát ketté szeli. A csendőrségi szolgálat e területen olyformán rendeztetett, hogy a Nagyhortobágy- pusztán egy 6 főből álló lovas őrs lett felállítva, a városban levő Örs pedig kellően meg lett erősítve. A hortobágyi öis, a nagyhort'obágy- pusztai kerületet, mig a városban elhelyezett Örs a város mellett fekvő szőllőket és a közvetlen területet portyázza; a többi még fennmaradó terület a város határa mentén fekvő megyei csendőrőrsök körletébe lett beosztva. A város külterületén tehát 10 őrsnek járőrei czirkálnak, vagyis e területen körülbelül 60 csendőr teljesít szolgálatot. Szabadka város külterületén f. évi január 1-én kezdette meg a csendőrség működését. E város határában 4, a városban pedig egy Örs, tehát öt Örs, összesen 33 főnyi legénységgel lett felállítva. A városban elhelyezett Örs feladata a város közvetlen környékét portyázni, a külörsök pedig, a többi területet látják el. Baja város bel- és külterületén f. évi május Hiába könyörgött, sirt az asszony, Bognár hajthatatlan maradt. — ... Hogy ő nem akar?! — kiabált még sokáig — ... hát ón se akarok! ... ne lássam többé, mert még megölöm! És amint ismerték az öreget, még meg is tette volna, mert rettenetesen felháborította az, hogy az a gyerek egy vonással keresztül merte huzni az ő számítását — az öreg Bognárét! — ... Nem oda Buda! majd megmutatom neki, a fattyiinak . . .! — mormogta még lefekvéskor is. És Laczi elment. Emelt fővel, daczosan vágott neki a rónának. Kiátkozva az apai házból, ment másutt keresni boldogságot, — elment, hogy belevesse magát az élet feneketlen örvényébe, hogy küzdjön egy nőért, egy nőnek boldogító mosolyáért. * * * A főváros egy igen szerény lakásában húzták meg magukat. Együtt törték magokat a napi kenyérért, együtt küzdöttek a nyomorral. A férfi nap-nap után jár szegényes hivatalába s a nő egy nap mint a másik, forró csókkal siet hazatérő ura elé, hogy lesj- mitsa homlokáról a fáradalmak szántotta redőket. És mily bűvös e csók neje ajkairól! Feledtette a nyomort, uj erőt adott a további küzdelemre. A nő most is ott áll az ajtóban s türelmetlenül tekint arra, a honnan urának jönnie kell. Közben meg-megsimogafja, csókolja a mellette álló 4—5 éves fiúgyermeket — a Bandit, a ki egyszeriben elkiáltja magát: „Jön apa! ott jön!" és elébe szalad, mig a nő mosolyogva lépked a nyomában. Mi az ? A férfi nem öleli, nem csókolja nejét, mint máskor szokta? . . . Nem, csak kezén fogva bevezeti a házba. Ott elébe áll, megfogta mindkét kezét és erősen szemébe nézett: — Vilma! — szólt — igazán szeretsz-e még ? Neje egy árnyalattal sápadtabb lett, de állta az erős tekintetet, majd kérdőn, szemrehányóan szólva: „Laczi!“ Férje keblére akarta magát vetni, de az egyet hátrálva, visszatartotta. — Megállj — mondá — szólj, ki volt itt ma ? Vilma gyengén megrázkódott, de azért nyílt tekintettel felelte : „A barátod, a Bende.“ VEGY'ES HETILAP. Megjelenik minden vasárnap.
