Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1904-11-27 / 48. szám
XT,TT. ÉVFOLYAM. * Ungvár, 1904. november 27. 48. SZÁM. Szerkesztőség:: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sor önkin t 40 fillér. Előfizetési feltételek: Csak az „Uugí4 lapra : Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre ü kor. Egyes szám 20 fill. „Iliig vármegye Hivatalos I,apjá“-val együtt: Egész évre 12 kor. -— Félévre. . 6 kor Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. A ruhátlanokért. (ni.) Küszöbön a tél, az ő dermesztő hidegével, fagyos mordságával. Aki csak tehette, akinek módjában állott, az már mind beszerezte a jó meleg ruhát, a vízálló lábbelit, a szobalevegőt kellemes meleggel elárasztó tüzelőanyagot, s a test táplálására szolgáló élelmi czikkeket. De hát aki nem tehette ? Bizony-bizony nagyon sokan vannak ilyenek is, s erről különösen az iskolák tájékán szerezhető megbizonyosodás. Ott még ma is megdöbbentő számban láthatni gyermekeket, akik mezítláb, vékony, rongyos ruhácskában, — jól öltözött iskolástársaik iránt irigységgel eltelve jelennek meg. E szánalomra méltó gyermekek érdekében emeljük fel szavunkat. — Az ő érdekükben szólunk, az ő egészségüket akarjuk jelen soraink megírásával némileg védeni, ezeket az elhagyatott, tán apátlan-anyátlan árvákat akarjuk a tél hidege ellen annyira-mennyire megvédeni: a felebaráti szeretet melegének felkeltésével. Lesz-e szavunknak foganatja: erősen reméljük. Hisz eddig városunk közönsége mindenkor a legnagyobb áldozatkészséggel járult az arra szorulók istápolására, valahányszor kellő módon jutott el a kérelem, a segítésre szorultak siránkozó jajszava füleihez. Emlékezünk, hogy a Gyermekbarát-Egyesületnek voltak olyan évei, amikor 200 gyermeket tudott felruházni, a tél hidege ellen megvédni, s az ehez szükséges összeg az első fillértől kezdve az utolsóig mind a közönség áldozatkészségének volt látható jele. xMa, — úgy tudjuk, — a Gyermekbarát- Egyesületnek csak mintegy 250 K áll e czélra rendelkezésére, holott a ruhátlanok, a segítésre szorultak a 7—8 év előtti számot legalább is felével túlhaladják. Mi fog ezekkel a szegény, vagyontalan, rongyokba burkolt gyermekekkel történni a tél folyamán, ha tényleg nem fognak meleg ruhához, jó lábbelihez jutni: erre még gondoln- sem jó, pedig a szomorú valóság előre láthatói hogy a betegek száma óriásilag emelkedni fog, s a temetők sirhantjai is feles számban fognak szaporodni. Akadályozzuk meg ennek bekövetkeztét. Ne engedjük, hogy e kisdedek a kórház lakóivá váljanak, amikor egy-egynek ápolási •költségével három-négy gyermeket lehetne -az oda való jutástól megmenteni! Ne engedjük, hogy 7—10 éves gyermekek elpusztuljanak csak azért, mert nem volt módjuk: testüket a tél hidege ellen megvédeni! Álljunk össze, sorakozzunk és — adakozzunk. Adjon mindenki annyit, amennyit vagyoni viszonyai megengednek. A Gyermekbarát-Egyesület a kevésbbé jobb módú egyén filléreit épp oly köszönettel fogadja, mint a jobb módú koronáit. Tudjuk jól, hogy közönségünk áldozat- készsége túlon-túlon igénybe van véve, tudjuk, hogy nincs hét, nincs hónap, hogy valamelyes czélra gyűjtők ne kopogtatnának ajtaján, akiket bajos üres kézzel elutasítani, — de hát lehet-e a felebaráti szer etet sugallta kötelesség elől kitérni az esetben, amikor az épen a kisdedek, az ártatlan gyermekek érdekében történik. Ugy-e bar nem ! Az Isten áldása s a gyermekek örömkönnyekkel vegyitett hálája lesz a jutalom minden legcsekélyebb adományért! A betegsegélyző-pénztárak működése. A m. kir. kormány 1903. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés bő adatokat közöl a betegsegélyző-pénztárak működéséről és helyzetéről. Ezek szerint az 1901. évi XIV. t.-cz. alapján alakított betegsegélyző pénztárak száma az 1903. évben 438 volt, hárommal több mint az előző évben. Horvát-Szlavon- országokban változatlanul 29 betegsegélyző pénztár működik; a magyar anyaországban 409 pénztár van. A kerületi pénztárak száma változatlan maradt (111). úgyszintén a magánegyesületieké (49); egy vállalati pénztár megszűnt, kettő pedig újonnan alakult, úgy, hogy a gyári és vállalati pénztárak száma 174-re emelkedett. Három uj ipartestületi pénztár keletkezett, egy pedig megszűnt; az ipartestületi pénztárak száma tehát kettővel növekedvén, 104-re emelkedett. A betegsegélyző pénztárak taglétszámának újabb, örvendetes emelkedésével találkozunk, ami kétségtelenül a munkaalkalmak gyarapodását jelenti, oly mértékben, hogy a gazdasági válságot megelőző legjobb esztendőinkkel szemben is növekvést konstatálhatni. A munkahiány tehát, az előző évek e krónikus baja, ez adatokból Ítélve az utolsó évben meglehetősen megszűnt. A Magyarbirodalom összes betegsegélyző pénztárainak taglétszáma ugyanis az utóbbi években a következőleg alakult: 1898-ban 638.070, 1899-beu 628.080, 1900-ban 635.350, 1901-ben 637.343, 1902-ben 651.790, 1903-ban 676 917. A betegsegélyző pénztárak fennállása óta — óvről- évre tartó folytonos növekvés után — 1898-ban mutatkozott a legnagyobb létszám. A következő évben az ipari pangás tízezer fővel apasztotta pénztári tagok — tehát az ipari munkások — számát. Javult a helyzet 1900-ban s 1901-ben is, de iparunk még mindig kevesebb munkásnak tudott kenyeret adni, mint 1898-ban. 1902-ben már sokhal érezhetőbb javulás állott be s az 1903. évi taglétszám még ezt is huszonötezerrel meghaladja. Ezt a huszonötezer főnyi többletet az ipar fejlődésének tiszta nyereségéül Írhatjuk fel. A gyáriparunk állapotáról a föntebb előadottak ugyan kevés bizonyságot szolgáltatnak az ipar ily arányú fejlődése mellett, de nem kell felednünk, hogy amikor sem a termelés, sem a fogyasztás mennyiségéről nincsenek biztos adataink, akkor csupán a külkereskedelmi forgalom számaira utalva, csak nagyon hozzávetőleges tájékoztatást nyerhetünk a gyáripar helyzetéről. A munkáslétszámnak huszonötezer főnyi növekvéséből több, mint tizenkétezer csakugyan Budapestre esik, de Budapest ipari munkásviszonyai még igy is sokkal kedvezőtlenebbek, mint 1898-ban a gazdasági válság előtt voltak. 1898-ban ugyanis a budapesti betegsegélyző pénztáraknak 275.301 tagja volt; 1899-ben azonban huszonhétezernyi csökkenéssel már csak 248.668. A következő évben másfélezer, aztán megint ezer főnyi növekvés állott ugyan be, de 1902-ben — budapesti ipari munkások legrosszabb évében — ismét visszahanyatlott a taglétszám, — az 1899. évinél is alacsonyabbra, 248 ezer 535-re. 1903-ban a helyzetnek itt is gyökeres javulásával találkozunk, de a most mutatkozó 260.760 budapesti ipari munkás még mindig körülbelül tizenötezerrel kevesebb, mint az 1898. évi létszám. A betegsegélyző pénztárak létszámának mintegy fele, 336.513, a kerületi pénztárak kötelékébe tartozik; 185.237 munkás vállalati betegsegélyző-pénztárnak, 78.431 ipartestületi és 76.736 magánegyesületi pénztárnak a tagja. Az előző évhez képest leggyöngébb a tagok létszámának gyarapodása az ipartestületi pénztáraknál, legerősebb a kerületieknél. Nem vall azonban teljesen egészséges állapotokra a taglétszám folytonos hullámzása s a tagoknak egyik pénztártól a másikhoz való vándorlása, ami a munkaadónak is legalább ugyanannyiszor való változtatását jelenti. Összes betegsegelyző pénztárainkba az év folyamán 779.561 tag lépett be s 748 ezer 014 lépett ki. A kerületi és ipartestületi pénztáraknál különösen nagy ez a hullámzás; kisebb a magánegyesületi s még inkább a vállalati pénztáraknál. A taglétszám februárban volt legkisebb, 641.241; a tavaszi hónapok a munkaalkalmak növekvését hozták meg, s taglétszám gyorsan emelkedett szeptemberig, amikor 727.253 volt. A nyári szezonhoz kötött iparágak ez időtől kezdve csökkenő munkáslétszámmal dolgozván, október már hanyatlást hozott, amely folytatódott deczember végéig. A női tagok létszáma az előző évi 85.662-ről 89.920-ra emelkedett: a növekvés jóval nagyobb arányú, mint a férfi tagoknál. A nők növekvő részvétele az ipari munkában különben már évek óta tart. Összes betegsegélyző pénztáraink 1903. évi bevétele 11*4 millió korona volt, az előző évben évi 10'67 millióval szemben; a kiadások összege ll'Ol millióra rúgott, s 1902-ben 10 21 millió volt. A bevételek egyetlen jelentős tételét a tagjárulókok képezik, 10H9 millió korona összegben; az előző évben tagjárulékokból 9 37 millió korona folyt be. A kiadásokból a tagok segélyezése 8-97 millió koronát vett igénybe, az előző évi 818 millióval szemben. Nemcsak abszolút számban, hanem viszonylag is említésre méltó az emelkedés; 1902-ben ugyanis a tagjárulékokból eredő bevételnek 87'3%-a fordittatott csak a tagok segélyezésére, ezúttal pedig a tagjárulókokból 88’07 %-a visszatórült a tagok javára különféle segélyezési czimeken. E tekintetben az ipartestületi pénztárak azonban, amelyek a járulékoknak eddig is legkisebb százalékát (1902-ben 74 62 %-át) fordították segélyezésre, ezúttal csak 7L81 %-ot juttattak vissza tagjaiknak segélyezés alakjában. A segélyezési kiadások legnagyobb tétele a táppénz és gyermekágyi segély, amely czimen a pénztárak 3 32 milíió koronát fizettek ki. Ä gyógyszertári költségek 2'29 millióra, az orvosi tiszteletdijak L72 millióra rúgtak. Igazgatási költségekre 1'29 millió koronát fordi, tottak a betegsegélyző pénztárak; legnagyobb részét- egy millió koronát meghaladó összeget tisztviselői és szolgai fizetésekre. Az igazgatási költségek a tagjárulékokból eredő bevételnek 12'66%-át tették; az arány majdnem egy százalékkal javult az előző évi 13‘672-al szemben. Legmagasabb az igazgatási költségek aránya az ipartestületi pénztáraknál, 21-91%, bár az előző évhez képest itt is javulás mutatkozik. Az összes vagyonállapot betegsegélyző pénztárainknál 11'52 millió korona az előző évi 10*9 millióval szemben. A hátralékos tagdijak összege 1‘24 millió koronával szerepel a mérlegben ; csupán a kerületi pénztáraknál egy milliót megközelítő tagdíj hátralék van. A tartalékalap szabályszerű nagysága 1903-ban 8‘80 millió korona lett volna, ebből azonban csak 4 77 millió volt tényleg elhelyezve. A taglétszám nagy növekvése a betegségi statisztika adataiból is visszatükröződik, ámbár némely vonatkozásban a pénztárak igénybevétele kisebb volt, mint az előző évben. A pénztárak segítségét 218'994 keresetképtelen beteg tag vette igénybe 253.601 esetben; az elűző évben a betegek száma 213'714, a megbetegedéseké pedig 243 306 volt. Növekedett a tápdijas napok száma is 2 750,309-ről, 2.946,172-re de lényegesen kevesebb kórházi ápolási nap merült fel, az 1902. évi 598.503-mal szemben csak 452.309. Kevesebb a gyermekágyi napok száma is (160.022 helyett 157.471), jóllehet a gyermekágyas nők száma százhéttel több (Ö.424), mint az előző évben. Kilencz év alatt, amennyi időről adataink vannak a betegsegélyző pénztárak működéséről, 4.085,139 megbetegedésnél nyújtottak a pénztárak segítséget (ideértve a gyermekágyi eseteket is), táppénzt, kórházi ápolási dijat s gyermekágyi segélyt 26.699,669 napon adtak s összes segélyezési kiadásaik ez idő alatt 67.32 millió koronára rúgtak. Az intézmény áldásos voltát ezek az összefoglaló adatok kétségtelenül bizonyítják. A munkaképtelen tagok gyógyításán és pénzbeli segélyezésén kívül érdemes működést fejtenek ki a pénztárak azzal is, hogy a beteg, de nem keresetképtelen tagokat ingyen orvosi segélyben és gyógyszerekben részesítik, úgyszintén a legtöbb pénztárnál a tagok családtagjait is. Adatainkat a segítség ezen nemére vonatkozólag nem tekinthetjük egész teljeseknek s a valóságban ez a segélyezés mindenesetre nagyobb mérveket ölt, mint amennyiről be tudunk számolni. Mindazonáltal érdemes a megemlítésre, hogy a tagok ily segélyezést 1903-ban 639.483 esetben vettek igénybe a maguk részére és a 364.669 esetcen családtagjaik részére. A családtagok segélyezése a vállalati pénztáraknál a legnagyobb mérvű és legkisebb az ipartestületi pénztáraknál. Egyébiránt a betegsegélyző pénztái’ak helyzetében az elmúlt óv folyamán számottevő változás nem állott be. Az évek óta ismeretes bajok, amelyek következtében az 1891. évi XIV. t.-cz. módositánának kérdése napirendre került, az elmúlt év folyamán is észlelhetők VEGYES Megjelenik minden vasárnap.
