Ung, 1904. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-06 / 10. szám
10. szám. TT HST GMert ha általánosan mindenki azt vallja már ma, hogy „rossz a szerződés, drága az áram, nem aesthetikus az utczai világítás és berendezés, stb.“, ez nyilván csak a képviselet hibája lehet, mely tapasztalatlansága miatt igy — ma már egészen másképp csinálná — valósította meg, mert hisz a vállalat a szerződés kötésnél csak nem fogja a város érdekét nézni, hanem csak a saját boldogulásának minél biztosabb útjait kereste s méltán. Tehát erkölcsi reputácziójában ezzel nem lett megbántva. Avagy talán materiális, anyagi czirkulusait akarjuk zavarni ? Hisz az egész czikk alaptónusa az, hogy a városnak nem áll érdekében az utczai világításnál a kiadásokat redukálni, de emelnie sem szabad, hanem igyekeznie kell: „a lámpák rövidebb tartamú égetésével oly megtakarítást eszközölni, hogy ezáltal a lámpáinkat költségtöbblet nélkül szaporíthassuk Ezzel tehát csak a mi javunkat, a mi kényelmünket akarjuk fejleszteni olyképp, hogy ez uj kiadást ne okozzon, de a vállalat amit elveszít a réven a lámpák rövidebb tartamú égetésével, azt visszakapja a vámon a lámpák szaporítása által. E mellett ezen javaslattal, amint erről e napokban értesültem, nem is mondok újat, mert ez értesülés szerint Szatmár is pl. azzal takarékoskodik, hogy holdvilágos éjszakán nem világítja az utczákat. Csak nem akarunk fényűzőbbek lenni a gazdag és jóval nagyobb Szatmárnál ? Ép úgy csak nem lehet reánk irányitó, hogy más városokban éjfélig égnek az összes lámpák, mikor nekünk erre sem szükségünk, sem pénzünk nincs ? Végezetül még egy szerény nézetet merek meg- koczkáztatni azon privát értesülésemnek visszhangja gyanánt, mely szerint a vállalatot terveiben és a jövőre vonatkozó szándékaiban nagyon megbénítja azon körülmény, hogy oly kevesen veszik igénybe a villanyt. Nos, ez másoknak is feltűnt már és annál sajnálatosabb ez, mert e városnak közérdeke is erősen kívánná, hogy a villany világítás általánossá legyen már csak tűzbiztonsági szempontból is. Ez pedig véleményem szerint a vállalatnak egy, talán rájuk nézve anyagilag nem is nagy horderejű elhatározása által megvalósítható volna: legyen a vállalatban egy kis amerikai szellem és mondja ki, hogy a huzal bevezetéséért és a berendezésért ezentúl semmit sem számit, (vagy legfeljebb számítsa föl a felhasznált anyag beszerzési árát ; biztosra vehető, hogy ily alapon alig marad lakás villanyvilágítás nélkül. Ha ehhez még rászánná magát a vállalat arra, hogy a csillárokért, stb. a lehető legminimálisabb árakat számítaná föl, tényleg általánossá válhatnék a villanyvilágítás, ami által a társulat valószínűleg busásan volna kárpótolva a bevezetési dijak elejtéséért és a csillárok, stb. alacsonyabb áraiért. Ha ehhez még e város polgárainak általános hálaérzetét is számításba veszi, akkor talán legalább is meggondolásra méltónak fogja ez eszmét találni, mely nem ellenséges táborból jő, hanem a villanyvilágításnak, de a közvagyon megóvásának is egyik lelkes hívétől. „Hallotta ?“ Hazafias felbuzdulást látunk az „Ungvári Közlöny" folyó évi 9-ik számának fenti czim alatt megjelent közleményében, melyben a vármegye területén lévő községek és egyéb lakott helyek neveinek az 1898. évi IV. t.-cz. alapján történt megváltoztatásával foglalkozik. Tiszteljük mindenkiben a hazafias felbuzdulást, különösen akkor, a mikor az ujságczikkbe öntve a nagyközönségnek szól; tiszteljük mindenkinek jóakaratát, melylyel a „tehetetlen" vármegye ügyes-bajos dolgain erős tetterővel segíteni akar; — s bizony ha a „tehetetlen" vármegye előbb tudta volna, hogy ily tetterős fiai vannak, akkor azon bizottságba, melyben a községek neveinek megváltozása történt, ezen tetterős ifjakat biztosan meghívta volna. Akkor legalább a hét vezértől kezdve „Árpádfalva" „Hubafalva" „Thass- falva" „Thötömfalva" stb. végig az Árpádkori királyok uralkodóinak nevei után egész kis történelmi reminis- tentia lett volna a vármegye községeinek uj neveiből, s akkor dicsérve emlegették volna Ung vármegyét a belügyministeriumtól kezdve a tetterős ifjakig, mint hazafias vármegyét, a mely a történelmet is tudja. — Ily esetben legalább „Jónevü" vármegye lett volna belőlünk is, mert „Ung“-ot a honfoglaló vezér után „Árpádra" változtattuk volna meg. Oh mily dicső is lett volna egy „Árpád vármegye". A hivatolt czikk kifogásolja, úogy a változtatásban semmi egyöntetűség nincs ; — egy helyütt szóról- szóra fordítanak, máshelyütt meg minden rendszer nélkül uj nevet adnak ; kifogásolja, hogy „Kráska, Ptruksa (Puksa), Knyahinya, Hunkócz, Veskócz, Baskócz, Sis- lócz, Hanajna, Lakárt (Lakárd), Ubrezs, Karcsava" községek nevei megnern magyarosittattak. Hát hogy Kráska, Hunkócz, Veskócz, Baskócz, Sislócz, Hanajna, Ubrezs és Karcsava községek nevei ellen mi kifogása lehet az igen tisztelt „Ungvári Közlönynek", azt csak úgy tudjuk megérteni, ha tekintetbe veszszük ezen lapnak ellenzékieskedését s ama körülményt, hogy nem volt tudomása azon nehézségekről, melyekkel a bizottságnak a nevek megállapításánál meg kellett küzdeni Azt pedig, hogy Ptruksa — Puksára, Lakárt — La- kárdra változtattatok, akként magyarázzuk meg, hogy egyes esetekben, — persze csak úgy, ha ez lehetséges volt, tekintetbe vétetett a községek régi neve is már azért is, hogy ismerve a vármegye köznépének nagyon is alacsony műveltségét ezen uj név könnyebben menjen át a közforgalomba, nemcsak a hivataloknál, hanem az alsóbb néprótegekben is. — Hogy pedig Knyahinya miért nem magyarosittatott meg, arra a czikk maga megfelel ; mert itt esett a világ egyik legnagyobb meteorja, — mely a londoni múzeumban van, — s rajta most is az a felirat látható, hogy : Magyar- ország, Ungmegye (sajnos még nem Árpádmegye) Knyahinya község. Ezen czikk kifogást tesz az ellen is, hogy egy- némelyik község nevének meghagyásánál, tekintetbe vétettek egyes családi tradicziók ; de nem veszi tekintetbe azt, hogy háládatlan volna az a vármegye, (még ha „Árpádnak" hívnák is) a mely legalább ily módon ne igyekeznék leróni háláját azon családok iráut, a kiknek tagjai a vármegyének múltjában nagy szerepet játszottak és néki hirnevet szereztek, s a mely családok nevüket, vagy előnevüket ezen községektől nyerték. Azt hiszszük, nem kell bővebben magyaráznunk, hogy a 67-es kiegyezést megelőző abszolút korszakban egyedül a vármegye, mint önálló autonom testület volt az, amely a nemzeti szellemet, a magyarságot s ezzel kapcsolatban az alkotmányos elveket fenntartotta; s a vármegyékben a középosztály illetve a köznemesség. A fentiek szerint tehát nagyon is helyesen járt el az a bizottság, mely a községek uj neveit megállapította, mikor tekintetbe vette a családi tradíciókat is. Hogy „Harapás, Hajas, Állás, Kúpos, Kapuszög, Bunkós, Zuhogó, Alsó-Kánya, Hangos, Fogas, Tavas, Ung-Lovas, Bölcsős és Kapás miért nyerték ezeket a neveket, arra csak annyi a amegjegyzésünk, hogy a változtatásnál vagy az illető község nevének magyar fordítását, vagy a községnek földrajzi fekvését vette a bizottság tekintetbe, mert szeretnők látni azt a nyelvtudóst \agy „aestetikai érzéssel biró" egyént, a ki 208 községet etimologice úgy nevezzen el, hogy azzal mindenki meglegyen elégedve, — és hogy az uj név akként állapíttassák meg, hogy az az ország területén levő többi községek hasonló neveitől, — már a posta forgalom • * •; JJ’' . - , nak a megkönnyítése végett is, — úgy hangzás, mint helyes Írás tekintetében megkülönböztethető legyen. Még csak ennyit jegyzünk meg, hogy ezen munkálatok, mielőtt a nyilvánosságra hozattak volna négy retortán mentek keresztül; és pedig a beliigyministeriura küldött ki egy hivatalos közeget, a ki már elkészített munkával kész tervvel jött le. Ezen terv alapján hozattak a községi képviseleti határozatok, melyek azonban ezen elkészített tervtől eltérőleg is határozhattak, illetve a község nevét minden befolyástól menten saját akaratuk szerint állapíthatták meg. A 3-ik retorta a törvény ■ hatósági bizottság által kiküldött albizottság volt, mely az elébe terjesztett községi képviseleti határozatokat felülbírálta s azokban csak a fentiekre való tekintetből tett változásokat. — Legvégül pedig a törvényhatósági bizottsági közgyűlés revediálta felül a munkálatokat, s csak az igy megtisztított anyag került a nyilvánosság elé. Ezt különben csak azért jegyeztük meg, hogy megczáfoljunk minden olyan alaptalan kritikát, mely ezen eljárásban hanyagságot, vagy felületességet akarna látni. Ezen névváltoztatások még végleg különben sincsenek megállapítva, mert azokat még az országos törzskönyvi bizottság felülvizsgálása után a m. kir. belügyminiszter fogja jóváhagyni. Egy még nem jogerős határozat további kritizá- lása tehát üres szalmacséplés volna, s hagyjuk-azt inkább az illetékes tényezőknek, az országos törzs könyvi bizottságnak és belügyminiszternek, kik ebben a tekintetben is biztosan nagyobb szakavatottsággal bírnak, mint az illető czikkiró ur, még ha „Árpád vármegyében" lakik is. Ami pedig Rahonczának és Győröcskének, ch-val és ts-sel történt közlését illeti, csak annyit jegyzünk meg, hogy az sajtóhiba volt, a mi az „Ungvári Közlönyben" is könnyen előfordulhat. KÜLÖNFÉLÉK. * Áthelyezés. A m. kir. földmivelésügyi minister Laukó Sándor ungvári kir. erdőfelügyelőt a szolgálat érdekében a turóczszentmártoni kir. erdőfelügyelőséghez helyezte át Az ungvári erdőfelügyelőség vezetésével Kelecsényi Ferenez kir erdőfelügyelő bizatott meg. * Ung vármegye törvényhatósági bizottsága e hó 8-án d. e. 10 órakor tartja e havi ülését. * Megyebizottsági tagválasztások. Ungvá- ron és Mátyóczon e hó 28-án törvényhatósági bizottsági tagválasztás lesz. Úgy értesülünk, hogy ez alkalommal az ungvári II. kerületben Dortsák Gyula reáliskolai igazgató fog megválasztatni. * Városi közgyűlés. Ungvár város képviselőtestülete e hó 4-én rendkívüli közgyűlést tartott Mocsár y Géza h. polgármester elnöklete alatt, amikor is megáilapittattak az Ung-csatorna partján építendő áru- csarnok és a Széchenyi-ligetben emelendő vendéglőre vonatkozó árverési feltételek. Majd kihirdettetett Ung vármegye törvényhatósági bizottságának a város uj szervezési szabályrendeletét jóváhagyó határozata, mely tudomásul vétetvén, ezzel kapcsolatban annak életbeléptetése elhatároztatott azzal, hogy az abban foglalt fizetésemelések visszamenőleg január hó 1-ig fizetendők. Minthogy pedig a szabályrendelet értelmében a képviselőtestület tagjainak száma 112-ről 136-ra emelkedik, a pótválasztások megejthetése végett a községi választók névsorának összeállítására Fincicky Mihály elnöklete alatt Gaar Ivan és Thirmann Samu tagokból álló bizottság küldetett ki, mig az igazoló választmányba Komjáthy Gábor és Tüchler Sándor dr. választattak be. Tudomásul vette továbbá a közgyűlés, hogy Ung vármegye törvényhatósági bizottsága az újonnan épült házak pótadómentességére vonatkozó határozatot, a varos áltál tett előterjesztés folytán jóváhagyta. Ezzel kapcsolatban a törvényhatósági bizottságnak a jóváhagyásért, Gaar Ivánnak pedig a törvényhatósági bizottság közgyűlésén tett meggyőző felszólalásáért köszönetét szavazott. A házi szemét kötelező kihordása, valamint a pöczegödrök tisztítása ügyében alkotott szabályrendeletet a képviselőtestület nem fogadta el, hanem utasította a tanácsot, hogy a házi szemétnek nem kötelező kihordásáról készítsen újabb szabályrendeletet. * Allamvasutasok mozgalma Az ungvár— kemecsei vonalon levő m. á. v. alkalmazottak folyó évi február hó 27-ikén Ungvár állomáson az országos tizetésrendezósi mozgalommal kapcsolatosan gyűlést tartottak, melyen mintegy ötveuen vettek részt. A gyűlés, melyet Szabó Lajos főmérnök vezetett, megalakította helyi bizottságát, es nagy lelkesedéssel járult hozzá a debreczeni 21-es bizottság határozataihoz. Ezután még a fizetésrendezés módozataira vonatkozó néhány indítvány tétetett, melyek elfogadása után, annak kijelentésével, hogy a czél eléréséig a megválasztott bizottság permanencziában marad, a gyűlés feloszlott. * A beregszászi kir. törvényszéknél 1904. évi márczius hó 14-ík napján kezdődő s előreláthatólag egy hétnél tovább tartó i. esküdtbirósagi ülésszakra áisorso't rendes és helyettes esküdtek névsorát a következőkben közöljük : rendes-esküdtek: Varga Lajos, vendéglős Nagyszőilős, Vass Károly, kereskedő Tisza- Ujak, Péchy Tamas, földbirtokos Macsola. Dr. Tüchler Sándor, ügyvéd Ungvári, Horthy Vilmos, földbirtokos tízőllős-Vegardó, Schönfeld Sámuel, földmives Szőllős- Végardó, Fabian János, asztalos.Ungvár, Galócsy Jeuő, földbirtokos Mezővári, Peltsarszky Béla, kereskedő Ungvár, Gaár Iván, hírlapíró Ungvár, Dr. Belényesy András, ügyvéd Beregszász, Dr. Molnár Mór, ügyvéd Ungvár, Benda Kálmán, ügyvéd Beregszász, Katz Izidor, kereskedő Nagyszőilős, Katz Bernat, fakereskedő Nagyszőilős, Krausz Sámuel, gazdálkodó Nagy- szőllős. Auer Karoly, kereskedő Beregszász, Dr. Bródy Lajos, ügyvéd Ungvár, Pál Janos, nyug. nonvéd százados, Tisza-Ujlak, Haluskay János, földmives Tisza- Ujlak, Újhelyi Ábrahám, földbirtokos Fancsika, Kohut Janos, kőműves Ungvár, Hunyady Béla, földbirtokos Beregszász, Berta István, asztalos Ungvár, Kozák Antal, földbirtokos Nagy-Bereg, Dr. Spitzer Sándor, ügyvéd Ungvár, Jäger Bertalan, nyomda-tulajdonos, Ungvár, Ifj. Parska György, földmives Fancsika, Speck József, mezeskalácsos Ungvár, Roóz Ignácz, gőzmalom tulajdonos Nagyszőilős. Helyettes-esküdtek : Pogány Pál, Tar Janos, Kovács Kálmán, Vagányi Antal, Klein Vilmos, Kaszouyi József, Perdisz József, Pógyor Sándor, Dr. Kertész Mór és Nagy Kálmán Beregszász. * Előléptetés. Mihalics Pál vasúti tiszt, Mihalics János polgártársunk fia, a hajdúböszörményi vasúti állomás főnökévé kineveztetett. * A főgimnázium mai hangversenye, mely iránt városszerte élénk érdeklődés mutatkozik, pont félhatkor kezdődik. Itt--említjük meg, hogy a műsor 6. és 7. pontja között a Megbuktunk ez. magánjelenet van löivéve, előadja Rosenfeld M. VII. o. tanuló. * A közművelődési Egyesület köréből. Közművelődési egyesületünk igazgató-választmanya f. hó 4-én a Társaskörben Hidasi S. kir. tanfelügyelő elnöki sóvel ülést tartott. Mindenekelőtt az elnök beszámolt az Uráuia-esték és a deczemberi felolvasó est jövedelméről; azután a főginnáziumi Gyorsirókürnek a májusban itt tartandó országos verseny czéljaira 300 K-t szavazott meg a választmány. Rendkívül fontos lépés az egyesület részéről a választmány azou határozata, mely szerint a Csertészen létesítendő kisdedóvó felszerelését és az óvónő részére évi 400 K fizetési se- gélytjaz egyesület terhére elvállalta, az óvónő fizetésének teljes kiegészítése iránt pedig kórvénynyel lordul a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz. Ez lesz az első kisdedóvó, mely szerény anyagi viszonyok köV 3. old ah
