Ung, 1904. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1904-02-28 / 9. szám
XLII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1904, február 28. 9. SZÁM. Szerk esztőség: Vármegyeház-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. Nyilttér soronkint 40 fillér. Előfizetési feltételek; Csak az „Un;“ lapra : Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fill ,Vng vármegye Hivatalos Lapjá“-val együtt : Egész évre 12 kor. - - Félévre. . 6 kor Hirdetések úgy az „Ung‘\ mint „Ung vármegy; Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. megismerése, megszerzése, birtoka kelt lelkűnkben ; természetes következménye, mert nem tudnak okszerüleg gondolkodni, nem képesek a tünemények, tények okát, következmenyeit feltalálni. Ha ifjaink felületes, szükségtelen, sőt káros ismereteik birtokában eredeti, fen- sőbb eszmékig emelkedni nem bírnak, s ha ennek következtében, némi egyedi sajátságuk leszámításával, egész cselekvéskörük mások tetteinek és pedig többnyire rossz tetteinek majmolásában, szolgaias utánzásában határozódik, a mondottak után nincs mit csodálkoznunk. Hogy ily ifjak között nem az igazságban gyökerező elvi meggyőződés, hanem a szerénységgel többnyire hadi lábon álló és rendesen önhittségből szájköziség szokott föi- szinre vergődni, napjaink története, mikor fiatalságunk szilaj hetykesége nyilván áll, erősiti. Th. Vármegyei közgyűlés. Ung vármegye törvényhatósága e hó 25-én tartotta ez évi I-ső rendes közgyűlését, melyen Török József gróf elnökölt, ki a legszivélyesebben üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, a köveUező beszédet mondotta: Mielőtt a gyűlést megnyitván, engedjék meg, hogy egy örvendetes tényről számoljak be. Ha végigtekintünk Magyarországnak mindnyájunk által ismert történetén, azt látjuk, hogy a magyar állameszmónek fen- tartása érdekében nagy nehézségekkel kellett megküz- denünk, igen sokszor vért, vagyont is áldozva: mig a mai állapotba jutottunk, midőn immár a kulturnemzetek között foglalunk helyet. Az önfentartási küzdelem nehéz megpróbáltatása egész történetünkön keresztül veres fonálként húzódik végig, mert mindig arról volt szó, hogy fenhatóságunkat a magyar állameszme szempontjából megőrizni tudjuk-e ? E küzdelem még ma is folyik, midőn a különböző nemzetiségek aspirációi és ellenszenve kivívott önnállóságunkat fenyegetik. (Úgy van!) Ily viszonyok között tehát ma is, mint azelőtt, vérrel, vagyonnal és szellemi fegyverekkel vagyunk kénytelenek igaz magyar hazafisággal a magyar nemzeti állameszme 1000 éves védbástyáját rendületlenül fentartani. (Éljen! Helyes!) Aki hazafiul kötelességét minden tehetsége szerint igaz magyar lelkesedéssel teljesíti, méltán számíthat honfitársai hálás elismerésére, s ebben látja tetteinek jutalmát. De ezen, a köztudatba átment hallgatólagos elismerést betetőzi a legmagasabb királyi kegy, mely már több, köztünk élő kiváló férfiú érdemeit jutalmazta. A királyi kegynek ilyen megnyilatkozása mindnyájunknak jól esik s annak fölemelő hatása az egész közvéleményben életadó erős gyökeret ver. Egy ily kitüntetésről akarok ma megemlékezni. Koronás apostoli királyunk (Éljenzés) ezen törvényhatósági bizottság egyik kiváló tagját a legmagasabb kitüntetésben részesíteni méltóztatott akkor, midőn neki a III. osztályú vaskoronarendet legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. E kitüntetett egyén a mindnyájunk által ismert s általánosan szeretett, tisztelt és nagyrabecsült Fejér Emánuel (Hosszantartó éljenzés) kanonok ur ő-nagysága, ki közöttünk élve, mindenkor hazafias buzgósággal és odaadással szentelte a közügyek igaz szolgálatára minden erejét és tehetségét, azon előtte lebegő czél felé, hogy a magyar állameszme bástyája szilárdul felépítve minden támadásnak ellenállhasson. (Éljenzés.) Meg vagyok győződve, hogy az igen tisztelt törvényhatósági bizottságban is csak örömet kelt a megérdemlőit kitüntetés s midőn ezen örömnek kifejezést adok, a magyar kormány részéről nyert megbízás folytán feldíszítem az érdemrenddel a kitüntetett férfiút. (Feltüzi az érdemrendet Fejér Emánuel mellére. Éljenzés. Feláll és Fejér felé fordul): Kívánom, hogy még igen hosszú ideig működjék azon hazafiui önzetlen buzgósággal, a mely ifjú korától kezdve minden cselekedetét a magyar állameszme megszilárdítására irányította és hogy e szép rendjelet mindnyájunk örömére, egészséggel sokáig viselhesse. (Lelkes éljenzés.) Fejér Emánuel: Méltóságos Főispán Úri Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság! Az ő Felsége apostoli királyunktól nyert azon kitüntetést, hogy legmagasabb elhatározásával nekem a III. oszt. vaskorona rendet i legkegyelmesebben adományozni méltóztatott, hódolattal, tisztelettel és alázattal fogadom és kijelentem, hogy Őfelsége apostoli királyunk és az egész uralkodó ház.- nak legmagasabb érdekeit édes hazánk érdekeivel egybekapcsolva, mindenkor úgy egyházi, mint polgári téren, megingathatlan hazafisággal, hűséggel, legjobb tehetségem szerint fogom teljesíteni (Zajos éljenzés) Méltóságos Főispán Ur! Fogadja részemről, ezen ügy érdekében tett nagybecsű fáradozásaiért és a magyar kormány meghagyásából ezen érdemrendnek kezemhez juttatásáért és föltüzósórt legmélyebb hálám és köszönetéin kifejezését. Kérni fogom az Egek urát, hogy Méltóságodat édes magyar hazánk uralma, védelme és jólétének boldogitására, felvirágoztatására az eddigi köztiszteletet, becsülés és szeretetben hosszú éveken át éltesse és tartsa meg. (Éljenzés.) Ezek után kezdetét vette a napirend s felolvastatott az alispánnak a közigazgatás és törvényhatóság állapotáról szóló jelentése, melyet a közgyűlés tudomásul vett. A m. kir. belügyminiszter megsemmisitette Ungvár város képviselőtestületének a „Fekete Sas“ lebontását kimondó határozatát, miután a határozathoz Nevelesi mulasztások. Annyi eszköz kínálkozik a gyermek értelmének fejlesztésére, nevelésére, hogy valóban el kell szomorodnunk, ha ezek fel nem használása miatt annyi gyermeket látunk nagyon is korlátolt fölfogásunak. Az állat-, növény- és ásványvilágban található egyedek különös sajátságai s e különös sajátságoknak egy magasabb, fensőbb czélra irányuló harmóniája nemcsak ismerő tehetségét gazdagítják, de gondolkodó tehetségét is fejlesztik, sőt eszét is fölemelik az eszmék honába, annak örök urához, Istenhez. De mindez csak a szülők kalauzolása mellett történhetik. Igaz, e tekintetben a szülők műveltségétől várhatunk legtöbbet, mint sokan mondogatják. De hányadik szülő műveltsége üti meg ezt a mértéket? Azon szülők közül is, kik erre képesek volnának, hányadik vesz magának arra fáradságot, hogy Sokrates módjára megismertesse, megszerettesse gyermekével az igazságot, játékszerei, a természet tüneményei és saját lelki életállapotai közt előtte fejtvén ki azt abból a burkolatból, melybe eddig lelki szemei elől rejtőzött, vagy maga által fejtetvén ki úgy, hogy a netalán közben fölmerült akadályokat elhárítani, a netalán előállott ellenmondasokat, nehogy az igazság keresésében miattuk ellankadjon, elcsüggedjen, eloszlatni segítsen ? Hányán tudják szülőink közül a természet „nyitott könyvét“, mely majd a menydörgés morajával, majd a szellő fuvalmával, mely majd a kisded fűszál földrehajló egyszerűségével, majd a bérczerdők fölleghasogató lombkoronájával, mely majd a napba néző sas merészségével, majd a cserjét bújó ökörszem szerénységével oly felfoghatólag hirdeti Istennek böl- cseségét, erejét és hatalmát, — olvasni és gyermekeikkel olvastatni ?! Ellenkezőleg hányán vannak, kik előtt majdnem egészen közönyös, vájjon igazság vagy tévely vezérli-e gyermekeiket, erre vagy arra alapitják-e véleményüket, meggyőződésüket! Aminek természetes következménye, hogy az ily gyermekek kizárvák azon, mondhatni isteni érzelem élvezéséből, melyet az igazság Lyra. i. Valami reszket, zsong a levegőbe ■, Mitől szédülve a vér bizsereg, Valami illat, hullámos, megejtő Csapja meg lassan fáradt szivemet. S lelkem egy édes. boldog sejtelemnek Virágfakasztó álma fonja át; Hogy a tavasz már bontja, bontogatja Nekem legelső, színes mosolyát. II. Ibolyát . . . ibolyát ! Ott az utczasarkon Egy öreg anyóka ibolyákat árul . . . Ibolyát . . . ibolyát . . . elbódulok, érzem, Kikelet ragyogó, csókos sugarátul. Ibolyát . . . ibolyát . . . tele van a szivem, Tavasz mámorával tele van szinüllig, Ibolyát . . . ibolyát ... a világ körüliem Ibolyafolyónak habjaiban fürdik. Ibolyát . . . ibolyát . . . átrezeg a légen, Becsendül fülembe a tavaszi ének. S látom a sugarát lelkembe leszállni Kedves feleségem ibolyaszemének. Vidor Marczí. Revanche. — Az >Ung< eredeti tárczája. — Mihályiné rokoko-szalonjában csak úgy hemzseg a sok nép; asszony, leány és sok-sok fiatalember. Mihályiné meghívta az összes asszonyismerőseit, Katicza, a ház kisasszonya, meg a barátnőinek nyújt, revanchet. — Okos asszony ez a Mihályiné, — mondja az éles nyelvű kis Kabosné, a ház asszonyának a „legjobb barátnője“ — egész télen jár jourokra, Katicza is megjenik az összes házibálokon és leány-jourokon és aztán egyszerre összehívja az egész clicjue-t és lerázza a nyakáról a kötelezettségeit. — Hagyja el, édes Kabosné, mindenki úgy „re- vanchirozza" magát az élvezett vendégeskedésért, a hogy épen „bírja.“ Nekünk, hál’ Istennek, nincs szükségünk az ilyesmire, ugy-e édes ? Mi adhatunk akár minden nap egy jourt. — A kis szőke asszony úgy belesimult a fauteuil párnáiba, mint egy lusta czicza és boldogan mosolyogva bólint a fejével, — igaz, igaz ! Az asszonyok a rokoko szalonban csevegnek tovább, a leányok pedig a „fiuk“ kíséretében bevonulnak a Katicza szobájába. — Itt sokkal fesztelenebbiil fecseghetünk, mint az asszonyok között, — mondja egy pufóka arczu fiatalember és mind lelkesen helyeslik szavait. Hogyne, hiszen Karcsi mondta, a „kedves“ fiú, a kit mindnyájan oly nagyon szeretnek. Nem nagy lángész ugyan, de olyan kedves fiú és a papája a leggazdagabb nagykereskedő —- no hát nem az egész világon, de legalább is a Fürdő-utczában ! — Láttad már a Karcsi fehér automobilját ? ez a kérdés száll ide s tova. Mert Karcsi uj fehér automobilt kapott a — papájától s ez az újdonság roppant forrongást idéz elő az ifjúság között. — Karcsi szép fehér automobilt kapott . . . szóval Karcsi éd es, okos fiú . . . ' Azután megbámulják a Katicza uj kis íróasztalát — születésnapi ajándék. — Hányadik születésnapjára kapta? — koczkáztatja meg a kérdést az egyik „kedves“ fiú. A leány elpirul (pedig nincs oka az pirulásra, hisz’ alig húsz éves), a társaság hangos kaczagásban tör ki és a szellemes megjegyzés gazdája büszkén mosolyog .... Végre helyt foglalnak a sikkes, modern leányszobában és a társalgás megindul. Nem beszélnek mind egyszerre, nem kaczagnak hangosan. Oh, ez már rég divatját múlta. Csak kettesben beszélgetnek, halinak, egész halkan. A fiatalemberek erőltetett orrhangon hadarják el szellemes mondásaikat, a leányok visszafojtott althangon mondják el legújabb eszméiket és elveiket. A testtartásuk mesterkélt, az arczkifejezésük affektált, gesztusaik szinésziesen kiszámítottak, mintha mindegyikük legalább is a drámai szende vagy a „modern“ vigjátékbeli asszonyka szerepkörére tartana igényt. Szóval a hölgyek és urak azon fáradoznak, hogy „lehetőleg a legjobb világításba helyezzék“ magukat! A fiatal hölgyek mind a pamlagon akarnak ülni és kikaczagják az ósdi leányok naiv babonáját, — nem félnek ők, hogy nem mennek férjhez. Mindegyiküknek van a kezében „valami“, ami az élet viharában támaszul szolgálhat. „Érett“ hölgy mind, valamennyi. —- Meghát aztán miért is ne mennék éppen férjhez, hisz’ a Rózsi meg a Nelli sem voltak különbek nálamnál, mégis kapott mindkettő férjet, — gondolja magában mindegyik, bár fenhangon hirdeti, hogy ő nem is akar férjhez menni, az nem életczól. — Nem is olyan szép az Íróasztal, nem értékes ajándék ! Nézd, Ella, milyen brilliáns gyűrűt kaptam múlt héten apától. —- Születés napodra, Miczi ? — Nem, csak „úgy“, feleli hanyagul a szép lány. — Képzeld csak, a tegnapi estélyen megharagudott reám Kovács, mert mikor felkért tánczra, hát azt feleltem Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. VEGYES HETILilP. Megjelenik minden vasárnap.
