Ung, 1904. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-31 / 5. szám
5. SZÁM. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill ,Ung vármegyn Hivatalos Lapjá“-val együtt : Egész évre 12 kor. - - Félévre. . (> kor Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegy Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Ilié könyvnyomdájába küldendők. A városi vízvezetékek és csatornázásokról. Farkasa Kálmán kir. műszaki tanácsostól. A központi vízellátást a városokban közegészségügyi, köztisztasági, kényelmi, ipari és tüzrendészeti szempontok teszik szükségessé. Megköveteljük a vízvezetéket a lakosságnak kifogástalan ivó,- főző,- fürdő- és mosóvízzel való ellátása, utczalocsolás, csatorna- öblítés, a kisipar használati vizének és végül a tűzoltásra szükséges viz szolgáltatása végett. A csatornázást szükségessé teszi a lakott területeken összegyülemlő házi szennyesvizek, valamint az emberi és állati ürüléknek gyors és tökéletes eltávolítása ; ehhez járul még a nagyobb forgalmú utczákban a csapadékvizek levezetése is. Habár a fenti körülmények jogosságát bizonyára senki sem fogja elvitatni, mégis, ha tekintjük országunknak e téren való előrehaladását, azt rendkívül csekélynek kell minősítenünk. Ugyanis a törvényhatósági joggal felruházott városok közül Baja, Debreczen, Hódmezővásárhely, Kassa, Kecskemét, Maros- vásárhely, Pancsova, Selmecz- és Bélabánya, Szabadka, Szatmárnémeti, Szeged, Székesfejér- vár, Temesvár, Újvidék, Versecz és Zombor még rendszeres vízvezeték hian vannak; egységes csatornázása pedig a 26 közül csupán Budapest, Fiume, Arad, Győr és Kolozsvár törvényhatósági joggal felruházott városnak van. A 106 rendezett tanácsú város közül megfelelő vízvezetéket csak 17-ben találtunk, csatornázása pedig épen csak Késmárknak, Szombathelynek és Beszterczebányának van. Ezek valóban elszomoritó adatok és városaink lakosságának egészségügyi, tisztasági és kényelmi érzékét igen sötét színben tüntetik fel. Igaz ugyan, hogy számos város foglalkozik ezekkel a kérdésekkel s az utóbbi évtizedben az irányban több terv is készült, melyeknek a keresztülvitele részben már folyamatban van, részben pedig közgyűlési határozat tárgyát képezte, mindazonáltal a mozgalom eléggé élénknek nem mondható és — habár csak ritkán, de mégis — találunk olyan városokat is, amelyekben a rendszeres vízvezeték és csatornázás létesítése a többség által szükségesnek nem tekintetik. Vannak továbbá olyan városok, ahol az ilyen művek keresztülvihetőségét technikai okokból lehetetlennek, vagy alig leküzdhető nehézségekkel járónak tartják; végül a legtöbb esetben a város szegénységét tolják előtérbe, mondván, hogy az ilyen művek költségeit elviselni képtelenek. Hogy a vízvezeték és csatornázás a városok reális szükségletét képezi, az bizonyításra nem szorul és olyanok előtt, akik az ilyen művekkel biró városokban laknak, csaknem megfoghatatlannak tűnik az, hogy ezek nélkül városi élet egyáltalán lehetséges. Az undorító izü és az egészségre sok esetben káros kutvizek élvezete, a kemény főző- és ipari viz használata, a mosóvíz költséges beszerzése, a fürdő és tűzoltás nehézségei, az utczalocsolás hiánya, a bűzös árnyékszékek és pöczegödrök undorító kihordása, rothadó tartalma az utczai folyókáknak stb. mind oly jelenségek, melyek a vízvezeték és csatornázás hiányának elviselhetetlen következményei és a melyeknek elhárítására törekedni a városi hatóságok elmulaszthatatlan kötelessége. Hogy a vízvezeték és csatornázás létesítése sok helyen leküzdhetlen technikai akadályokba ütköznék, azt elfogadhatatlannak kell kijelentenem. Nem ismerek olyan várost az országban, ahol ez a körülmény beigazolható lenne. Az összes hazai városokat lehet vízvezetékkel ellátni és csatornázni és az e téren specziális szakismeretekkel biró technikusnak feladata a kínálkozó módozatok közül megjelölni azt, amely a kérdés megoldására a helyi körülménynek mérlegelése után a legalkalmasabb. Hogy az ilyen művek létesítése a városokra elviselhetetlen anyagi terheket róna, az véleményem szerint a legritkább esetben állhat meg. Az országban eddig létesített vízvezetékek és csatornázások pénzügyi szempontból is többnyire előnyös befektetésnek bizonyultak és ott, ahol a műveket nem nyereségre alakult részvénytársaságok concessióban, hanem maga a város építette meg, ott a lakosság ß. vízvezetéki és csatornadíjakat épen nem tartja elviselhetetleneknek. A helyes műszaki elvek és szigorú takarékosság betartásával, szabályszerű árlejtés utján megépült ilyen művek létesítési költsége aránylag oly csekélynek mondható, hogy az ezzel elért előnyök bőven felérnek a hozott anyagi áldozatokkal és az ilyen vízvezetékkel termelt víznek önköltségi egységára oly minimális, hogy a laikus csodálkozását méltán felkeltheti. Az országban üzemben levő mintegy huszonkét városi vízvezeték által a lakosságnak átadott egy hektoliter viz önköltsége egy fillére tehető és nagyobb üzemeknél még ezen az összegen is alul marad. Ezáltal lehetségessé válik, hogy a leadott víznek órával mért köbméterje (tiz hektoliter) tiz és húsz fillér közötti egységáron, tehát hektoliterje egy-két fillérjével szolgáltatható ki a lakosságnak Véleményem szerint ilyen kiadást országunk legszerényebb városainak lakossága is meg- bir, mert a házi kutak íentartása, esetleg utczai közkutakról való vizhordás vagy lajttal való vízszállítás költségei a fenti dijak nagyságát is túlhaladják. A vízvezeték tőketörlesztési és üzemköltségei tehát a lakosság által fizetett vizdijak- ból teljesen megtérülnek és igy ennek a műnek a létesítéséből a városi közpénztárra megterhelés nem háramlik, sőt az utczalocsolás és a városi középületek vízzel ellátásának költsége is sok esetben a vizdijakból nyer fedezetet. A csatornázás költségének egy része a közpénztárt fogja terhelni és méltán, mivel a csatornázás részben az utczákon összegyülemlő csapadékvizeket is hivatva lévén elvezetni, annak a szolgáltatásnak fejében költségei részben a város által fedeztessenek. A költségek másik része ellenben a házi csatlakozások dijaiból térül meg, mivel szemben a lakosság a pöczegödrök tisztítási költségei alól szabadul fel és ha a csatornacsatlakozási dijak némely esetben magasabb összeget képviselnek, mint az addig űzetett gödörtisztogatás, ezzel szemben a csatornák közvetítésével való eltávolítása a szennyvizeknek és ürüléknek összehasonlíthatatlanul előnyösebb, amennyiben a szennyes és rothadásképes anyagok keletkezésük után haladéktalanul eltávoznak, holott a gödrökben felgyülemlett anyagok néha hetekkel a rothadási folyamat megkezdődése után hordatnak csak ki s addig az egész ház levegőjét szennyesiti. * A fentieket azért tartom szükségesnek e helyen elmondani, hogy városaink mértékadó köreit a vízvezeték és csatornázási ügy jelen állásáról némileg tájékoztassam. Az ilyen közmüvek létesítését városaink vezetőinek a leghatározottabban ajánlhatom olymódon, hogy bízzanak meg valamely hozzáértő szakembert a vízvezetéki és csatornázási előmunkálatok keresztülvitelével, ezek alapján a tervek, költségvetés és jövedelmezőségi kimutatás elkészítésével. A beérkezett terveket azután bocsássák kormányhatósági felülvizsgálat alá, melynek eredményéhez képest a művek létesítését árlejtés alapján a város költségére és annak saját üzemeben vigyék keresztül. Városi közgyűlések. — Január 22. és 27. — Ungvár város képviselőtestülete e hó 22. és 27-én igen látogatott rendkívüli közgyűléseket tartott Ország Jakab dr. elnöklete alatt. A közgyűléseken előfordult közérdekübb ügyeket itt adjuk : A 22-iki közgyűlésen első sorban bejelentette a h. polgármester, hogy kik nyertek a legtöbb adót- tizetők részéről képviseltetésre megbizást. Majd névszerinti szavazással egyhangúlag elhatároztatott, hogy a városnál gyámpénztárilag kezelt s egyéb városi pénzek az 19U4. évi folyamán az Ung- megyei takarékpénztár, a Népbank, a Kereskedelmi és Iparbank és a Fillérbankban helyezendők el, még pedig az intézetek alaptőkéi arányában. Olvastatott továbbá a belügyminiszternek leirata, mely szerint az ungvári közkorháznál megállapított fedezetlen tartozások kiegyenlitósére a város kötelez- tetett. Minthogy e leiratban egyúttal a belügyminiszter több utasitást is ad, s általában oly észrevételeket tesz, melyek nem a tényeknek teljesen megfelelők, a kórházi bizottság a belügyminiszter leiratára vonatkozólag felvilágositó jelentést készített s nyújtott be a képviselőtestülethez, mely felolvastatván, a képviselőtestület által elfogadtatott s a belügyminiszterhez felterjesztetni határoztatott. Ezzel kapcsolatban egyúttal elhatározta a képviselőtestület, hogy az 1902. évi kórházi zárszámadások elkészítése alkalmával megállapított s a közkórházat terhelő 34,556 K fedezetlen tartozások kiegyenlíthető - sére hosszabb lejáratú s a napi ápolási dijakból megtérítendő kölcsön engedélyezését fogja kérelmezni a belügyminisztertől, különösen azon okból, mert a belügyminiszter maga is elismeri, hogy a kórházi ápolási dijak évek során keresztül nem a tényleges szükségletnek megfelelően voltak megállapítva, s igy az ápolási dijak folyton alábbszállottak, mely ápolási díjcsökkenés úgy a m. kir. államkincstárnak, mint az országos betegápolási alapnak is tetemes megtakarítást okozott. Ezután a helypénzszedési jog bérbeadása következett. A megtartott 4-ik árverésen Herskovics Dávid már 15,600 K-át ajánlott fel egy évi bérül, a pénzügyi bizottság ezt azonban csak úgy javasolta elfogadni, ha az országos vásárokon szükséges állatorvosok dijait a bérlő fizeti. Minthogy azonban Szepesi Aladár időközben ajánlatot nyújtott be, mely szerint ő hajlandó a helypénzszedési jognak házi kezelése kimondása esetén mint kezelő a városnak ugyanannyi jövedelmet biztosítani, mint Herskovics, sőt az ezen felüli tiszta jövedelemnek felét is a városnak adja, a pénzügyi bizottságnak több tagja azt indítványozta, hogy a házi kezelés mondassák ki, s a kezeléssel Szepesi Aladár bízassák meg. Elrendeltetvén a szavazás, 31 szóval 22 ellen elvettetett a pénzügyi bizottságnak azon javaslata, hogy a helypénzszedési jog Herskovicsnak adassák bérbe. Az ezután elrendelt szavazással pedig 34 szóval 19 ellen kimondatott a házi kezelés s a kezeléssel Szepesi Aladár bízatott meg. A határozat kimondása után felállott Fincicky Mihály — s kijelentette, hogy ez a határozat végre nem hajtható, mert Szepesi Aladár még mindig kiskorú. Ez a kijelentés azután meghozta a vihart. A pénzügyi bizottság ugyanis a közgyűlést megkapunk mai száma 6 oldalra terjed. XLII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1904. január 31 Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Femmit sem közlünk, ha nem ludjuk kilől jön. Kexiiatok nem adatnak vissr.a. Nyiltter erronkint 40 fillér. VEGTES HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. AZ LNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Uns“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön.
