Ung, 1904. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-03 / 1. szám
1. szám. II. A perecsenyi áll. iskolában karácsony első napján szivet emelő ünnepély folyt le. A kis iskolás gyermekek két egyfelvonásos színdarabot és több élőképet mutattak be az állami iskola egyik tantermében rögtönzött színpadon. A szereplő gyermekek szép szavalata és ügyes előadása gondos betanításra vall, mely a tantestület buzgalmáról tesz tanúságot. Ügyes játékukkal kitűntek : Sturc Margit árvaleány és Dobsa Szilárdka tündérkirálynői szerepében. Kedves látvány volt nézni azt a lázas buzgalmat, mely az előadást megelőzte, a község intelligentiája vállvetve a tantestülettel, buzgól- kodott azon, hogy a karácsonyi ünnepély minden tekintetben sikerüljön. Perecseny hölgyei bámulatos ügyességgel és gyorsasággal varázsolták elő a szükséges angyal, tündér jelmezeket — tündér ujjak varrták ezeket — kitűnő ízléssel. A perecsenyi gyógyszerész éjt nappallá téve serénykedett és oroszlán részt vívott ki magának a siker elérésében. Neki köszönhető az egész színpad felállása, a színpad diszitése, az egész színpadi erdő és a nagyon sikerűit görögtűz, még sziklát is csinált — papirosból. Perecseny közönsége jelentékeny összeget áldozott a karácsonyfa ünnepélyre, ez összeg lehetővé tehette azt, hogy 260 gyermek kapott kisebbszerü ajándékot és mintegy 70 gyermek lett felruházva — a Jézuska, a szeretet nevében. Vendégek szép számmal voltak, úgy, hogy a nézőtéren mindannyian el sem fértek és közkívánatra az előadást a görög-katholikusok karácsonyán meg kell ismételni. Voltak Ungvárról előkelő idegenek, Kézsmárkról jelen volt báró Rosentbalné, a kózsmárki színház-egyesület igazgatónője, ki a legmelegebb elismeréssel szólott az előadás sikeréről. Végül hálátlanság lenne, ha elhallgatnék azt, hogy a Bantlin-gyár igazgatósága és tisztviselő személyzete úgy erkölcsileg mint anyagilag jelentékeny buzdítást és támogatást tanúsított ezen minden izében fényesen sikerült ünnepély megvalósítása körül. III. A szobránczi áll. óvoda vezetője Szoták Erzsébet óvónő igen szép karácsonyfa ünnepélyt rendezett több szülő s érdeklődő jelenlétében deczember hó 22-én a szobránczi óvodás gyermekeknek. A karácsonyfa ünnepélyre következők adakoztak: özv. Letáray Viktorné és leánya, Irma, a boldogult királyné udvarhölgye több gyermekruhára való igen szép és tartós ruhaszöveteket ; egy magát megnevezni nem akaró egyén — dr. Russay. kezeihez — a szegény iskolás gyermekek felruházására (nem játékszerekre) 20 K. Csuha Mihályné 1 véka almát s 1 véka diót; Szóráth János 10 K., özv. Patay Gyuláné 5 K., özv. Váradyné, Török Etelka grófnő, Török Hermina grófnő és Stépán László 4—4 K., Komka György, Szilágyi Sándor, Fekete István, özv. Ráttkayné, Tomcsányi Istvánná, dr. Szeutgyörgyi Adolfné, Csere József, Csend őr-örs, Csuha István és Mikita Elek 2—2 kor., özv. Sznistsák Nán- dorné, Namenyi Antal, Csuha Mihály Postahivatal. Beck Jenő, Borsiczky Béla, K. R., Gyegyina Ferencz, Róth Ábrahám, Majerovics Herman, Weisz Herman, Pogány S., Fekete Zs., Szűcs A., Csehticzky J., Strausz M., Grigássy Károlyné, Fischer Endréné, Lavotha Ö , Wlacsiki J., Kovássy G., Csuha Mihályné és Marko- vics Izidor 1—1 K; a filléres adományokkal együtt 97 K. Mely összegért — kivéve az ismeretlen által adományozott 20 K, mely tisztán ruhanemüekre fordit- tatott, — játékszer és ruhanemű szereztetett be. Fogadják a nemesszivü adakozók ezen adományaikért — a felruházott ártatlan kisdedek nevében hálás köszöne- temet. Szobránczon, 1903. decz. 28-án, Grigássy Károly áll. isk. igazgató. Magyar Remekírók. IV. Sorozat: Kurucz költészet ; Kisfaludy Sándor munkái, 1. köt. ; — Széchenyi István gr. munkái, I. köt.; — Vörösmarty Mihály munkái, IV. köt.; — Tompa Mihály munkái, II. köt. — Kiadja a Franklin-Társulat. Budapest, 19u3. Az a nagy és értékes gyűjtemény, melyben a Franklin-Társulat összegyűjteni vállalkozott a magyar nemzeti géniusz legjelesebb alkotásait, ismét öt szép kötettel gyarapodott. Kapóra jelent meg a *Remekírók“ e negyedik sorozata éppen Karácsony táján. Mert a ki könyvet szokott ajándékozni annak, a kit szeret vagy becsül, — s ilyenek sokan vannak — bizonyára nem talál maradandóbb becsű könyveket a „Magyar Remekírók"-aki. Ennek a negyedik sorozatnak, a Kisfaludy Sándor. a Vörösmarty és Tompa munkáinak egy-egy kötetén kívül, két igen nevezetes, szinte azt mondhatnék : egyetlen kötete van. Az egyik : a Kurucz költészet, s a másik a Széchényi István gróf válogatott munkáinak első kötete. Mind a kettő régen érzett hiányt pótol irodalmunkban, s éppen ezért különösebb figyelmünkre érdemes. A Kurucz költészet — talán mondanunk se kell — a magyar nemzet szabadság-kultuszának hű tükre, s egyúttal a Rákóczi és Thököly dicsőségének örökös emléke. A mióta Tahly Kálmán, a kurucz kornak fáradhatatlan búvára, és az ő nyomán Tolby és Erdélyi, a két jeles irodalom történetiró, fölkutatták és közreadták a vitézi énekek és elegyes dalok gyűjteményét, egyre jobban bebizonyosodott, hogy a „kurucz költészet" voltaképpen nem izolált fejezet irodalmunk történetében, hanem alkotó része, illetőleg lánczszeme annak a népies magyar költészetnek, mely a századok során soha meg nem szakadt, hanem egyre élt és fejlődött. „Egy- rész a történeti népköltészetnek —- írja Erdélyi Pál, a kötet ösmertető előszavában: — harmincz-negyven esztendőnek (1670— 1711) költői formában való megnyilatkozása. Nem önálló, hanem ez idő szerint a legjob‘ü 2nT Gban képviselt és ismert fejezete a népi költészet történeti fejlődésének". Végig lapozván ezt a szép kötetet, melynek tartalmát Erdélyi Pál nagy szeretettel és finom ízléssel! válogatta össze a „Kurucz költészet“ gyöngyeiből, megelvenedik előttünk az a legendaszerü kor, melynek emlékét ma már csak a „Rákóczy-induló" őrzi köztünk. És a mint erre a szilaj indulóra gyorsabb pezsgésbe jön a vérünk, ugyanúgy hevesebb lüktetésbe kezd a szivünk is, mialatt a szemünk révedezve jár az izzó haza- szeretettel telitett fekete betűkön, mert minden sor egy- egy fohász a szabadságért s egy-egy fogadás, hogy „vérük hullajtásával" is kivják ezt a szabadságot, a mely — fájdalm! — elveszett akkor és pedig sok időkre veszett el ! Rákóczy, Bercsényi és Bezerédi —a „vitéz magyarok vezéri"—az áruló Ocskay, a „fejedelem villáma", a rettenetes vak Bottyán, s a kurucz-világnak valamennyi, többó-kevésbbé hires és hírhedt szereplője, föl egészen Károlyi Sándorig: mind előfordulnak e dalokban, viselt dolgaik érdeme vagy becstelensége szerint, egész addig a szomorú pillanatig, a melyben „kiállott Rákóczy a munkácsi sánczra, — Reá támasz- kodék pántos pallosára" . . . E szomorú pillanatig váltakozva csendül meg a „Kurucz költészet"-ben, a hol dicsőségesen fölragyogó, hol veszedelmes zátonyra jutott szabadságnak az ujjou- gása és keserűsége, a szerint, a mint a Rákóczy fegyverei győztek, vagy vereséget szenvedtek. Ettől kezdve azonban, miután a szabadság ügye elveszett, csupa fájdalom sir a török sip, vagy a magyar tárogató hangján s a szerencsétlen ország állapotát semmiféle korfestő rajz nem jellemezhetné hivebben, mint a kötetnek utolsó előtti dala, melyet ide iktatunk : Rákóczy, Bercsényi ! Ragyogó vitézek ! Napkelet tájiról, fegyverre kelének. És, a mint fölkeltek, fohászuk égbe szállt: «Segíts meg, Istenünk, harczaink hevén át! Segíts mag, Istenünk ! És Te, Szűz Mária, Hogy el ne pusztuljon magyarok hazája ! Magyarok hazája, oly dicső volt híred, Hogy aran almának neveztek el téged.» Az alma lehullott, csutkája van csak meg, Mióta az ország labanczczal tele lett; Magyarok hazája, aranyos szép alma, Ki léged őrizett, hideg hant takarja. A „Kurucz költészet„ a „Magyar Remekírók"- nak minden esetre egyik legszebb és legértékesebb kötete. Ugyanezt mondhatjuk a Széchenyi István gróf munkáinak első kötetéről is, melyet Berzeviczy Albert rendezett sajtó alá. A hosszú bevezető tanulmány, melyet a kötet élére irt, talán a legértékesebb azok közt, melyeket valaha „a nemzétóbresztő legnagyobb magyar“-rói írtak. Meglátszik rajta, hogy nemcsak szereti Széchenyit, hanem alaposan ismeri mind lelki ős kedély világát, mind politikai és társadalmi munkásságát is. Sikerrel védi meg ama nem régiben támadt tendencziózus törekvés ellenében, mely szerető föláldozni Széchenyi nagyságát a Kossuth-kultusz oltárán, s igen helyesen jegyzi meg, hogy nemzeti pantheonunk mindkettőt — Széchenyit is, Kossuthot is — csonkitat- lan nagyságában fogadhatja magába egymás mellett is ; mert „az, hogy működésűk egy időben ellentétes volt, csökkeniheii annak a ténynek az értékét, hogy mindkettőnek tüneményes alakja a mi hazánknak, a mi történetünknek ékessége". Széchenyinek ebben az első kötetében a Hitel, Világ, Stádium és az Útirajzok foglal helyet. Mindjárt ez a programm és beosztás is mutatja, hogy Berzeviczy mily nagy értelemmel válogatta össze Széchenyinek azokat a munkáit, a melyekből az olvasó legjobban megalkothatja e kiváló emberünk helyes képét Tudott dolgot ismétlőnk, mikor azt mondjuk, hogy soha könyv nem tett akkora hatást nálunk, mint a Hitel. „A régi tábla-biró parasztlázitónak és birtokrablónak hitte Széchenyit, de a tiszteletbeli aljegyző és a fiatal ügyvéd a haza megváltójának," — mondja báró Kemény Zsigmond. Tudjuk, hogy a Hitelt gróf Desewffy megtámadta, és Széchenyi a támadásra a „Vílág“-gal felelt, a mely czim azt jelenti, hogy Írója világosságot akart vetni a vitás kérdésre. Sokan a „Világot“ tartják Széchenyi legsikerültebb és legdiadalmasabb könyvének; de ha igaz is, hogy ellenfelét fényesen megczáfolta, viszont azt se lehet tagadni, hogy a „Világ" hangja fölötte éles, sok helyütt pedig szinte maró és gyöngédteleu. A „Stádium" folytatása és kiegészítő része a két előbbi köny vaek, betetőzése annak a társadalmi és közgazda- sági átalakulásnak, melyet Széchenyi olyformán óhajtott s a melynek valósítására se pénzt, se időt, se fáradságot nem kiméit. E komoly és örökké becses tanulmányoknál — Széchenyi egyéniségének megítélésére —• fontosabbak az Útirajzok, melyekben a nagy férfiú egész mivoltát szinte pougyolában látjuk. Nem sok az egész: alig nyolezadrésze a vaskos kötetnek, de a Széchenyi meg- hasonlott kedélye, elégedetlensége a világgal és önmagával, a lelki egyensúly hiánya vagy legalább tökéletlensége annyira kiri a 25—30 lapból, hogy megértjük belőle azt a szomorú véget, a mit önkezével készített magának. Bárhogy van is, erre a kötetre szükség volt, s valóban örülhetünk, hogy megjelent. Széchenyi munkáinak elfogytával nagy alakja is kezdett feledésbe merülni, pedig nemzetünknek mindig nagy szüksége van az olyan példákra, aminőt Széchenyi mondott, s s az olyan tanításokra, a mikkel ő oktatta haladásra a nemzetet. Igaz, hogy az iskolában olvastatnak szemelvényeket a munkáiból; de mig egyfelől az, amit az 3. oldal. iskolában tanulunk vagy olvasunk, később — épen mert az iskolában foglalkoztunk vele —- kicsiségnek vagy figyelmünkre nem méltónak tetszik, addig másfelől ezek a kivonatok — épen mivel a komolyabb, el- vontabb rész hiányzik belőlük — nem elégíthetik ki azt, aki magasabb rendű intenczióval óhajtaná tanulmányozni a Széchenyi iratait. így, a hogy ez az első kötet megjelent, — kivált a Berzeviczy alapos és szélesen megirt tanulmányával együtt — valósággal nyeresége irodalmunknak és örökké becses kiadvány marad. A „Magyar Remekírók“ IV. sorozatának többi három kötetében a Kisfaludy Sándor, Tompa és Vörösmarty egy-egy kötetét kapjuk. E Kisfaludy első kötetéhez Heinrich Gusztáv irt alapos, kritikai bevezetést. Nála rátermettebb kritikusunk aligha akadt volna erre a munkára, mert a Kisfaludy Sándor költészetének helyes méltatásához okvetlenül szükséges az olasz, franczia és német irodalom tüzetes ismerete is, ezt pedig Heinrich Gusztáv teljes mértékben bírja. Csakis igy sikerülhetett a bevezetés, amelynek különben még az is érdeme, hogy nemcsak a költőt, hanem az embert is megismerteti velünk. Ebben az 1 kötetben Himfí Dalainak mind a két részét: Kesergő és a Boldog szerelmet kapjuk. A Tompa munkáinak II. kötetében a Dalok, Ódák, Romáuczok és Balladák foglalnak helyet. Ezt Lévay József rendezi sajtó alá, aki az első kötethez gyönyörű bevezetést irt Tompáról. A Vörösmarty munkáinak IV. kötete, melyet a nagy költő leghiva- tottabb kritikusa, Gyulay Pál rendez sajtó alá, a drámai költeményeket (2. köt.) tartalmazza, s a legvastagabb kötetek egyike (362 lap), amelynél ebben a sorozatban, csak a Széchenyi munkáinak I. kötete terjedelmesebb (390 lap). Látni való ebből, hogy a kiadó társulat ugyancsak bőkezű, mert az eredetileg 15—20 ivre terjedő kötetek helyett gyakran ád 22—25 Íveseket is. A kötetek kiállítása minden tekintetben mintaszerű és hasonló az előbbiekhez. A „Magyar Remekírók" 55 kötetben jelennek meg, öt-öt kötetes sorozatokban, minden félévben. Az egész mű ára díszes kötésben 220 K s megrendelhető minden könyvkereskedésben, vagy magánál a kiadó- czégnél (Franklin-Társulat, Budapest, IV. Egyetem- utcza 4.), s hogy bárki könnyen megszerezhesse, havi 3 K-s részletfizetésre is kapható. K ÜLÖNFÉLÉK. A t. Közönséghez! A szerkesztésünkben megjelenő „Ung“ czimü lap ma lép fennállásának negyvenkettedik évébe. Ezt az alkalmat felhasználjuk arra, hogy lapunkat a t. közönségnek fokozottabb mérvű anyagi pártfogásába ajánljuk, s az előfizetések megtevésére kérjük. Az „Ung“, mint eddig, úgy ezentúl is évi 8 koronáért küldetik helyben házhoz, vagy vidékre posta utján. Akik „Ungvármegye Hivatalos Lapjáénak is birtokába óhajtanak jutni, azok az „Ung“-ot s a hivatalos lapot együttesen évi 12 koronáért rendelhetik meg. Felkérjük egyúttal mindazokat, akik az előfizetési dijakkal hátralékban vannak, hogy a kiegyenlítést mielőbb eszközölni szíveskedjenek, minthogy a lap előállítása tetemes költséget okoz a lap kiadótulajdonosának. Tisztelettel-Az „TJng“ szerkesztősége. * Előléptetés. Zachár Jakab kir. főerdész az ungvári m. kir. főerdőhivatalhoz erdőmesterré neveztetett ki. * Eljegyzések. Dó'ry Gizellát, Dőry József ungvári m. kir. erdőhivatali számtanácsos leányát m. hó 24-én jegyezte el Alföldy László debreczeni okleveles táneztanitó. — Feuerlicht Paulával a napokban váltott jegyet Halász Bertalan sárospataki kereskedő. * Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter Mankovich Mihály és Gálócsy Zoltán vármegyei számvevőket, valamint Mihajlovics Árpád vármegyei könyvvivőt a X. fiz. o. 3. fokozatába m. kir. pénzügyi számellenőrökké, Lacsny Lajos vármegyei ellenőrt a XI. fiz. o. 1. fokozatába adóhivatali segéddé, Plathy István számvevőt ugyanazon illetménynyel számtiszttó, mig Nagy József Írnokot a XI. fiz. o. 3. fokozatába szintén számtiszttó nevezte ki * Újévi üdvözlések. Ungvármegye törvényhatóságának tisztikara a fleoz. 30-iki közgyűlés után felkereste gróf Török József főispánt a közeledő újév alkalmából, amikor Lörinczy Jenő alispán szép szavakbar tolmácsolta a tisztikar szeretetét és ragaszkodását. Január 1-én a tisztikar élén Horváth Dezső arvaszóki elnök üdvözölte Lörinczy Jenő alispánt, ki szép beszédben válaszolt. Innen a tisztikar az alispán vezetése alatt Benkő József apát-plébánoshoz ment, honnan az Ungvármegyóben működő összes állami és törvényhatósági hivatalok képviselőivel egyesülve Firczák Gyula V. b. t t., püspökhöz mentek fel, hol Lörinczy Jenő alispán tartott beszédet, mire a püspök a béke, szeretet és vallásosság hármas igéit hangoztatva, hosszabb beszédben válaszolt s megköszönte a jókivánatokat. * Felségsegély. Özv. Sereghy Lászlónó bezőj lakos 30 K felségsegélyben részesült.
