Ung, 1903. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-15 / 46. szám

XL. ÉVFOLYAM.

Ungvér, 1903, november 15.

46. SZÁM.

Szerk esztőség:

Vármegyeház-tér 1. szám.

Kiadóhivatal:

Székely és Illés könyvnyomdája.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön.

Kéziratok nem adatnak viasza.

Nyilttér soronkint 40 fillér.

VEGYES HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Előfizetési feltételek:

Csak az „Uug“ lapra ;

Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill

,1'ng vármegye Hivatalos Lapjá“-val együtt:

Egész évre 12 kor. - Félévre. . (1 kor Hirdetések

úgy az „Uug“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendőéi

AZ UNOMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

„Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön.

Még egyszer a bútorgyári sztrájk.

A bútorgyári munkások még mindig sztrájkolnak s már nem is oly békésen, mint a sztrájk első 8—10 napjában. E hó 12-én már agyariroda ablakainak beverésével vonták magukra a figyelmet, s mert magatartásuk fenyegetővé vált, s a kivonult rend- és csendőrség a nyugalmat helyreállítani nem bírta, segítségül jött a katonai kirendeltség is.

Szerencsére lövésre nem került a sor, s igy ma a sztrájknak halottja még nincs, — de annál több élő áldozata van, akik immár két heti keresetüket veszítve, jóformán az éhséggel küzdenek.

Igazán nem értjük a sztrájkolókat. Mit akarnak ők tulajdonképen? Minden kívánságuk

— kivéve a 20°/o béremelést — teljesítve lett, illetve teljesítése megigértetett, s ők ahelyett, hogy békésen visszatérnének a műhelyekbe maguknak és családjuknak kenyeret keresni,

— már-már utczai zavargókká lesznek.

Igazán nem értjük őket — ismételjük — amennyiben a munkadijaknak 20%-al való emelése teljesithetlen kívánság, ha meggondolják, hogy ez mintegy 40000 korona évi többletkiadást okozna minden ellenszolgáltat- mány nélkül annak a gyárnak, melynek ma évi tiszta jövedelme nem éri el ez összeget, s mely gyárnak, ha prosperálni akar, nemcsak az áru jóságával, de az árak olcsóságával is versenyezni kell.

Ha az ungvári bútorgyár azon vállalatok közé tartozna, melyeknek gyártmányai minden nehézség, minden/konkurrenczia nélkül volnának értékesiljflfok, — ha az évi mérleg 25-30%-os osztalék-fizetést mutatna, teljesen méltányosnak tarthatnék a munkadij felemelése iránti óhajt.

De igy, midőn az ungvári bútorgyár városunk szegényebb néposztályára valóságos jótétemény, (legalább eddig mindig igy hallottuk említeni épen a legközvetlenebbül ét deleitektől), akkor, amidőn a bútorgyár révén Ungvart legalább is oly nagy összeg kerül forgalomba, mint amennyit a katonaság költ itt el évenként, amikor a bútorgyár majd ötszáz embernek nyújt ha nem is fényes, de a tisztességes megélhetésre módot, akkor, amikor a város közönsége két kézzel dolgozik újabb Ungváron felállítandó gyártelep létesítése iránt, hogy a szegényebb néposztálynak keresetet tudjon adni, akkor amidőn a bútorgyárban a heti kereset 10—24 korona között van, — akkor igazán nem értjük, hogy mi a sztrájkolok tényleges czélja.

Azt hisszük, hogy nem csalódunk, midőn a bútorgyár alkalmazottainak legnagyobb részéről azt mondjuk, hogy ők már nem önszántukból sztrájkolnak, hogy már szívesen térnének vissza a műhelyekbe, de visszatartja őket ettől a sztrájk-vezérektőli — nem mondjuk hogy félelem, de alszégyen.

Pedig a sztrájk-vezérek nagyon embertelen dolgot cselekesznek, midőn a szocziális tanokkal, az igazi, a minden túlzástól ment, s a jogosult szocziálizmussal egyáltalán nem ismerős munkásokat minden áron „szoczialis- tákká“ avatják, s mint ilyeneknek, mert holmi párthatározatot elfogadtak, ennek nyűge alatt nem engedik meg a munkához való visszatérést.

Könnyű a vezéreknek, de nehéz a közkatonáknak. A vezérek kudarcz esetén itt hagyják a várost, elmennek máshová prófétáskodni,

de mi fog történni a feiezerre menő „tanítvány “-nyal, ha a bútorgyár az üzemet, hacsak félévre is, teljesen be fogja szüntetni.

Félezer ember s legalább is ugyanannyi ártatlan gyermek fog a sztrájk-vezérek „előrelátása“ „bölcsessége“, s mondjuk ki: önzése

miatt télidején a legnagyobb szükséggel küzdeni.

E sztrájkoló munkások nem mehetnek, -- mint a vezérek — a szélrózsa minden irányába, nem hagyhatják itt oly könnyen a várost, melynek legnagyobbrészt szülöttei, — mint azok, akik ma mindenütt megjelennek, ahol nagyobb iparvállalat van, hogy elvetve a kon kolyt, a munkás és munkaadó között fennálló békés egyetértést megbontsák.

A bútorgyár üzemének állandóbb szünetelése azonban nemcsak a munkásokat fogja erősen sújtani, de érzékeny veszteséget fog ez okozni az amúgy sem erős lábon álló ungvári ipar és kereskedelemnek is.

A háztulajdonos, a mészáros, a fűszeres, a pék, a czipész, szabó, kalapos stbbi stbbi mind meg fogja sinyleni „áldását“ e sztrájknak, mely hogy kitört, tisztán és kizárólag egy-két föltűnni vágyó s a központban (Budapesten) is vezérként elismertetni óhajtó, s a mellett nem is bútorgyári alkalmazottnak tudandó be.

A hatóság a sztrájk-ügyben befejezte működését, amennyiben egyezséget létesíteni nem sikerült. Neki ma már nincs egyéb kötelessége, mint felügyelni arra, hogy rendzavarás ne történjék. De épen a hatóság hivatalos működésének megszűnte folytán előállott a szüksége annak, hogy a félrevezetett, a felizgatott munkásokat helyzetükről, a tényleges valóságról a nagyközönség köréből alakítandó békebizottság világosítsa fel.

A város közönségének, a város minden társadalmi osztályának kötelessége most már, hogy a sztrájkolok .és vezéreik közé lépve, előbbieket meggyőzze arról, hogy félre vezettettek, hogy ők áldozataivá lettek oly jelszavaknak, melyek mindenre jók, csak arra nem, hogy a nyugodt, tisztességes megélhetést biztosítsák, s a munkásoknak általában jobb létet teremtsenek.

A közönség egyetemes íellépésében tudjuk mi csak azt az erőt, mely ma még visszatudná medrébe terelni a bútorgyár alkalmazottainak felizgatott kedélyét.

Történjék hát meg ez, nehogy a bútorgyári alkalmazottaknak magukra hagyása folytán egyrészt ők legyenek kitéve tél idején a keresethiánynak, másrészt hogy ezzel visszaszerezve a nyugalmat, iparosaink, kereskedőink és háztulajdonosainknak is biztosítsuk azt fogyasztó és lakó-közönséget, melynek végleges elvesztése bizony-bizony nagyon is érezhetőleg sújtaná azokat.

Ne soká gondolkozzunk, — de annál hamarabb cselekedjünk !

A közigazgatási bizottság üléséből.

— November 10. —

Ung vármegye közigazgatási bizottsága az elmúlt kedden tartotta e havi ülését gróf Török József főispán elnöklete alatt.

Az ülésen előadottakból kiemeljük a következőket:

Az alispán jelentése szerint a csendőrség szeptember hóban összesen 209 esetben teljesített nyomozásokat. A vármegye területén az elmúlt hónapban 17 tüzeset fordult elő: Szürtén takarmány 320 K értékben, Kráskán egy ház, gazdasági eszközök, takarmány 5600 K értékben, Pálóczon 1 ház, melléképületek, termény 1200 K értékben, Turjaremetén 4 lakóház, 7 gazdasági épület 3292 K, Dubrinicson 2 ház stb. 2411 K, Kosztrinán 1 ház, korcsma, továbbá értékpapír és készpénz 7318 K, Csornoholován takarmány 330 K, Ungváron egy pinczetiiz és az Arok-utczában egy lakóház 400 K, Bezöben lóhere.5000 K, Rahonczán 2 ház, 5 gazd. épület 5480 K, Arokon 8 lakóház 16 gazd. épület 21466 K, Felsőribnyiczén 2 ház, 3 gazd. épület 5744 K, Sólymoson 1 kazal 5000 K és 9 ház 17 gazd. épület 23570 K, ez alkalommal egy gyermek tüzhalált szenvedett, Hornyán 3 ház 4400 K, Ruszinban 1 ház 1000 K, Jószán takarmány 100 K értékben. A kár legnagyobb része biztosítás folytán megtérül.

Bevándorlás illetve telepedés a szobránczi járásban 1 eset, a bereznai járásban 154 eset fordult elő

Fejér Manó közig. biz. tag utalva arra, hogy óriási összegek vándorolnak külföldre tüzbiztositási dijakban, indítványozza, hogy a közigazgatási bizottság a tűzbiztosítás államosítását felirat utján a kormány figyelmébe ajánlja.

Török József gróf főispán úgy véli, hogy miután a tűzbiztosítás államosításának eszméjével a kormány több év óta behatóan foglalkozik, a felszólaló javaslata felett ezúttal napirendre lehet térni.

A gyámpénztári forgalmi kimutatás szerint a maradvány október hó végén 1,090,007 K.

A vármegyei tiszti főorvos jelenti, hogy az általános közegészségügyi állapot október hóban kedvezőtlennek mondható, miután a fertőző betegedések közül a vörheny a szobránczi és ungvári járásokban nagyobb mérvben lépett fel, mit a legszigorúbb óvintézkedésekkel sem lehetett csökkenteni.

Roncsoló toroklob és torokgyík 12 eset fordult elő 8 halálozással, vörheny 190 eset 45 halálozás, hasi hagymaz 19 eset 3 halálozás, kanyaró 76 eset, 1 halálozás. — Elve született 488 gyermek, meghalt 335 egyén. Ezek szerint a születések száma 153 esettel múlta felül a halálozások számát. Orvostörvónyszéki és orvosrendőri hullabonczolások és hullaszemlék 8 esetben foganatosíttattak. Iskolák és óvodák 34 esetben vizsgáltattak. Járványok miatt bezárattak az antalóczi, bunkóczi, poi’osztói, ördögporubai és az ungvári Dru- geth-tóri iskolák vörheny miatt, a csicseri gk. és nya- rád-mocsári népiskolák pedig kanyaró miatt. Gyógyszertárak 4 esetben, korcsmák, élelmiszerek, italok 80 esetben, vágószékok 26 esetben, gyárak, műhelyek és fűi dók 13 esetben vizsgáltattak. Veszettségre gyanús eb által megmaratott 10 egyén, kik a Högyes-féle intézetbe szállíttattak.

A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy az ungvári iparos és kereskedő tanoncziskolának 4 osztályát Már- tonfíy Márton miniszteri oszlálytanácsos, ipariskolai főigazgatóval meglátogatta. A kir. mérnökkel átvette a rákói, turja-polenai, hegyfarki, alsódomonyai és nevicz- kei uj állami iskolák épületeit, melyekben a tanítás is kezdetét vette; az áll. építészeti hivatal közrevonása mellett pedig átvette az őrdarmai és gerényi állami iskolák uj épületeit. A m. kir. közoktatásügyi miniszter 20 állami és községi iskola szegény tanulói számára több-kevesebb ingyen tankönyvet küldetett, a nagybe- reznai áll. iskola bútorainak kiegészítésére 130 koronát utalványozott, Reőthy Szilárd perecsenyi, Sterzinger Mária perecsenyi, Alexay Julia nagykaposi, Löwy Teréz ungvári áll. iskolai tanítók illetve tanítónők fizetését 1000—1000 koronára emelte fel, Timkovics László neviczkei áll. tanítót a hegyfarki, Scheller Emilia oroszkomoróczi áll. tanítónőt a szatmári áll. iskolához helyezte át, az ekkép megüresedett neviczkei állásra Tokár István okleveles tanítót, az oroszkomoróczi áll. iskolához pedig Fellner Anna tanítónőt nevezte ki. Az ungvári két uj állami iskola szűknek bizonyulván, két uj osztálynak bórhelyiségben való létesítése engedélyeztetett és ezek egyikéhez Vécsey Ilona kapnikbányai áll. tanítónő helyeztetett át. Végül jelenti a tanfelügyelő, hogy az ungvári róm. kath. Oizellahaz és fiúiskola czéljára adományozott 20.000 illetve 12.000 koronás adományokért a m. kir. közoktatásügyi miniszter Meszlényi Gyula szatmári püspök és Hehelein Károly prépostkanonoknak elismerő köszönetét fejezte ki s ugyancsak elismerését fejezte ki Benkó József apátplébánosnak ezen iskolák létesítése körül kifejtett buzgalmáért.

Török József gróf főispán melegen emlékezik meg a kitüntetett férfiak áldozatkészségéről s indítványára a közigazgatási bizottság a nevezettek iránti hálás köszöneté és elisme.ésének jegyzőkönyvbe foglalását határozta el.

Az államépitészeti hivatal jelentése szerint a kavicsszállitás csekély kivétellel befejezést nyert. Az ungvár-uzsoki áll. közút 205. sz. hid alépítménye, a

Lapunk mai száma 8 oldalra terjed