Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-05 / 14. szám

2. oldal.

XT 2>T <314. szám.

t. tagtársak rendelkezésére állanak. Hogy az uj beruházással járó kiadások legalább némi részben megtérüljenek, kimondta a választmány, hogy minden testület és egyesület, mely körünk helyiségeit mulatság vagy előadás czéljaira igénybe venni akarja, tiszta jövedelmének 20%-át körünk javára átengedni tartozik s e határozatát foganatosította is. — Abból a felfogásból indulva ki, hogy a kör családtagjait is közelebb vonja egyesületünkhöz, egyik ülésében határozatot hozott, melynek értelmében t. tagtársaink családjainak női tagjai is látogathatják olvasóhelyiségeinket. — A helybeli állami elemi iskolák uj épületeinek felavatása alkalmából nemcsak hogy készséggel engedte át helyiségeinket a vall.- és közokt. miniszter képviselőjének, Halász Ferencz osztálytanácsos ur tiszteletére rendezett bankett czéljaira, hanem a rendezést is vezette.

Körünk társadalmi hivatásának és a közművelődés, valamint a jótékonyság szolgálatában részben a m. évi május hó 10-én tartott estély rendezésével, részben helyiségeinek a különböző egyesületek részére való átengedésével vett részt. A május 10-én rendezett estély 108 kor. 50 fillér tiszta jövedelmet biztositott körünknek, melyet a választmány első sorban a kör könyvtára javára fordított. Mivel Lám Sándor, a kaszinó-esték fáradhatatlan rendezője, családi körülményei miatt a választmány legnagyobb sajnálkozására ebbeli tisztéről lemondott, Kozma Gyula vezetése alatt egy bizottság alakult e czélra, mely a jövő évadban e közkedveltségnek örvendő estéket újból föl fogja, eleveníteni. — Midőn még megemlítem, hogy körünk egy-két Ízben kisebb pénzbeli adománynyal is hozzájárult egyes hazafias vállalkozások támogatásához, ha utalok azon körülményre, hogy köri életünket, a társas érintkezést semmi nagyobbszerü kellemetlenség nem zavarta meg, mivel a kör jelenlegi anyagi állapotáról tiszttársaim jelentései amúgy is beszámolnak, vázlatos jelentésemet befejezhetem.

T. Közgyűlés ! E vázlatosan megrajzolt képből is látható, hogy a most bezárult egyesületi évben nem meddő életet élt körünk. Tőlünk telhető erővel igyekeztünk előre haladni s körünk fejlődését előbbre vinni. Ha nem értünk is el minden téren teljes sikert, vannak mégis az elmúlt évnek alkotásai, melyek maradandóvá teszik emlékét körünk történetében. Ha tovább is ez alapon haladunk, nagyobb siker koronázza majd munkánkat. Ennek reményével a választmány nevében kérem a t. közgyűlést, hogy jelentésemet tudomásul venni szíveskedjék.

*

* #

A jegyzőkönyvi köszönettel tudomásul vett jegyzői jelentésben foglaltak alapján az elnök indítványára a közgyűlés egyhangúlag elhatározza, hogy Lám Sándornak az egylet érdekében negyedszázad óta kifej- tettt munkás tevékenységéért jegyzőkönyvi köszönetét szavaz s erről őt díszes jegyzőkönyvi kivonat átadásával értesíti, egyúttal pedig egy, a társaskör érdekében kifejtett munkásságát kifejezésre juttató és hozzá méltó emléktárgygyal fogja a társaskör háláját demonstrálni Lám Sándor érdemei iránt.

Több-kevesebb vita után egyhangúlag elfogadták a pénztár, a könyvtár és az ingóságok állapotára vonatkozó jelentéseket, nemkülönben a jövő évi költségvetést és a tagsági dij megállapítására vonatkozó s az előbbi állapotot fenntartó indítványt.

Az évi jelentések letárgyalása után dr. Novak Endre tiszttársai és a választmány nevében megköszönvén az elmúlt esztendőben irántuk megnyilatkozott bizalmat, állásaikat a közgyűlés rendelkezésére bocsátja. A közgyűlés a választás vezetésére az eddigi elnökséget bízza meg. •— Az elnökség úgy a tisztikarra, mint a választmányra a szavazást elrendeli.

Jó három óra hosszáig tartott el, mig a Kozma Gyula, dr. Spitzer Sándor és Tahy Endre tagokból álló szavazatszedő küldöttség nagy fáradsággal kihirdette a szavazás eredményét, mely a következő :

Elnök: gróf Török József főispán, alelnök: dr. Novák Endre, jegyzők: Mazuch Endre és Tahy Endre, könyvtáros: Gálocsy Zoltán, pénztáros: Kardos

Emil, felügyelő: Haraszthy Gyula, ügyész: dr. Sajó Elek.

A választmány tagjai lettek : Bánóczy Béla, Benkő József, Berzeviczy István, Bradács Gyula, Czi- bur Vilmos, Dőry József, Fekete Vincze, Grabovszky Román, Guttmann Izidor, Hidasi Sándor, dr. Hiersch Károly, Hodula Károly, Kende Péter, Komjáthy Gábor, Kozma Gyula, Lám Gyula, Lám Sándor, Lám Vilmos, Lottspeich kapitány, Lőrinczy Jenő, dr. Mijó Kálmán, Mocsáry Béla, dr. Ország Jakab, Popovics Miklós, dr. Preusz Adolf, Remenyiczky Mihály, Ro- manecz Mihály, Rónay Antal, Schürger Ferencz, Seid- ler Lipót, dr. Spitzer Sándor, Szabó Jenő őrnagy, Szabó Lajos, Weinberger Zsigmond.

Kaptak még szavazatot Árky Fülöp és dr. Ivántsy László is, de a rájuk esett szavazatok száma nem volt elegendő a választmányba való bejuthatásra, úgyszintén egy-két számba nem vehető szavazatot kaptak még tizennyolczan.

*

A közgyűlés után az újonnan választott tisztikar és választmány a társaskör éttermében a késő éjféli órákig maradt együtt kedélyes vacsora mellett még kedélyesebb hangulatban.

Nincs többé hernyó!

A gyümölcstermelő közönséget feltétlenül igen közelről érdeklő czikket olvastunk a Szamos egyik utóbbi számában a fenti czim alatt.

A hernyóirtasnak egyik erősen kipróbált és eredményes módját ismerteti a czikkben dr. Joó Imre nagykőrösi orvos, a ki bizonyára nem fogja rósz néven venni, hogy a szülővárosa gyümölcstermelőinek érdekében irt czikkét mi is megismertetjük olvasóinkkal.

A czikk igy szól;

Minden esztendőben több-kevesebb időt szoktam oda haza Szatmáron tölteni s úgy tapasztalom, hogy ha sok tekintetben bámulatos, gyönyörűséges haladást tüntet is fel az én kedven szülővárosom, — az okszerű gyümölcsészet terén sajnálatosan el van maradva.

Ez a körülmény annyival feltűnőbb előttem, mert ide s tova két évtized óta lakom hazánk egyik legnagyobb gyümölcstermelő városában Nagykőrösön, a hol meg mindig módomban van észlelni azokat a praktikus kezelési fogásokat, melyeket — a gyümölcs- termés fokozása, a termés biztosítása szempontjából már a legegyszerűbb ember is alkalmaz — meglepően szép sikerrel.

így érthető az, hogy még oly közepes gyümölcs- termelés mellett is, minő az 1901-ik év volt, innen — a helybeli jelentékeny fogyasztás mellett — a hiteles, hivatalos adatok tanúbizonysága szerint — 66504 métermázsa gyümölcsöt, (ebben 5133 mázsa körösi spanyol meggyet, 8992 mm. baraczkot, 42527 mm. uborkát, 25419 mm. dinnyét, 12352 mm. salátát s 13161 mm. szőlőt) szállítottak el Pestre, Bécsbe, Prágába, Lembergbe, Krakkóba stb. a helybeli s a külföldről ide érkező, egész nátron át itt tanyázó gyümplcs- kereskedők.

Ha már Szatmárit— a Pesttől való távolsága s export piaczainak hiánya miatt ily nagy kivitelre, sőt egyáltalán kivitelre nem is termel, (bár ezt nem jól teszi), a magánfogyasztásra való termelés szempontjából sem árt azt tudni, hogy a par excellence gyümölcs- termelő lakosság miként jár el a gyümölcstermés biztosítása szempontjából, mint bánik el a legtöbb gyümölcsfa veszedelmes ellenségeivel: a hernyóval.

Teljességgel nem nagyitok, a mikor azt állítom, hogy itt — a várost környező 2776 hold területű szőlős és gyümölcsös kertekben alig-alig lát az ember hernyót; pillangót se látok egész éven át annyit, a mennyit gyerekkorunkban lepkéző hálóval egy kis nyári eső után az ukua sarában egy-két csapással összefogdostunk.

Ennek az oka egyszerűen az, hogy itt ma már rendszeresen, okszerűen védekezik a hernyó ellen mindenki. De nem ám az ó-korban divatos hernyó szedők segítségével, (hiszen ez elvégre is tökéletlen munka, a megbizhatlan napszámos csak hagyogat hernyót a fákon), hanem i»eu is védekeznek a thanaton vagy dohány lugviz kivonata által.

Ismertetem ennek használati módját s ajánlom kedves szülővárosom minden gyümölcstermelőjének, hogy alkalmazza a védekezés e módját. Evek óta tapasztalom, hogy e módszer föltétlenül biztos sikerű. Az eredményről kezeskedem s nyugodt vagyok a felől, hogy a következmények kétségtelenül igazolni lógják, hogy való igaz, a mit e közlemény cziméül írtam, mert nem lesz többé hernyó Szatmáron sem.

A thanaton sűrű, nehezen folyó, barnás fekete anyag, mely körülbelül 14 százalék nikotint tartalmaz. Erősen mérges szer óvatos vele való bánást

igényel, de-éppen eiére^kártékoa^ rovarok, hernyók, levéltetvek ellen a leghatásosabb irtó szer.

Eddigeló csak Budapesten a magyar dohány kereskedelmi részvénytársaságnál lehetett kapni s csakis hatósági igazolvány mellett, ma azonban, hogy mindenki könnyen hozzáférhessen, minden dohány nagytőzsdében megrendelhető — egy és fél literes bádogdobozokban.

Hűvös helyen (pl. pinczében, veremben) kell tartani, mert melegben erjedésnek indul s még a dobozt is szétveri. Ha egy doboz tartalmát nem használjuk fel egészen, a megmaradt szert a gondosan bezárt dobozban tegyük hűvös helyre, szükség esetén felhasználjuk.

A használati módja abban áll, hogy 50 liter vízbe egy kilogramm thanatont szorgos keveréssel tökéletesen, egyenletesen feloldunk. Az ekként praepa- rált hig oldatot alkalmatos permetező készülékkel széthintjük a hernyótól megtámadott és megvédendő gyümölcsfákra, növényekre.Itt e czélra azt a permetezőt (Vermorel-félét használják, melylyel a szőlős gazdák a peronoszpora ellen védekeznek. Csakhogy, a permetezőre ekkor hosszú, egy nyílású csövet illesztenek.

A permetezés szélcsendes, napos időben eszköz- lendő, mert az eső (sőt a szél is) ép úgy koczkáztatja itt is a sikert, mint a permetezésnél. — Virágzás alatt semmi szin alatt nem szabad permetezni.

Mikor a hernyó már kikéi, bugójából elindul, hogy pusztítsa a gyenge leveleket: elég egy alapos permetezés, egy-két óra alatt a nyüzsgő-mozgó falánk hernyó raj összezsugorodva, megfeketedve hull le a fáról. — Lehull valamennyije megmérgezve, mert belekóstolt a thanaton által megmérgezett levélbe s ez rögtön vesztét okozza. Gyilkos hatású ugyan maga a szer is, ha a hernyót éri, de feltétlen bizonyossággal úgy pusztul el, ha eszik_a mérgezett levélből.

Ha esetleg későbben kelő uj hernyó-generatió lépne fel: a permetezést ismételni kell, (a mi azonban erre nagy ritkaság.) De a thanatonnal való permetezés nem praeventiv szer, mint a szőlőnél a peronoszpora elleni permetezés. — Ha baj van, ha hernyó mutatkozik : akkor kell a thanatont használni 1

Igaz, hogy főleg magas fákra nem oly kényelmes a permetezés, mint a hogy a szőlő permetezésnél történik. Úgy, de a permetező gépre alkalmazandó hosszú cső a legmagasabb fa koronájára is fellöveli a thanatont s a hova ennek harmatcseppjei elérnek: ott irgalmatlanul pusztít.

Éppen ezért ajánlom a szer használatát.

E czikk kiegészítéséül annak Írója azt ajánlja czikke olvasóinak, hogy a gyümölcsfákon most található hernyó gubókat, melyekben a káposzta és galagonya özöndék petéi vannak, a mint azt a törvény is rendeli, mielőbb s okvetlenül szedessék le, mert ez könnyű szerrel eszközölhető s mert az ezekből kikelő hernyók a fakadó rügyeket pusztítják el. Az általa

ajánlott thanaton a későbben kikelő kis téli draszoló j vagyis levél pusztító hernyók ellen használandó, még ' pedig a levelek kizöldültével, a mikoron a hernyók 'azokon megkezdik pusztító munkájukat. És még egyet! A thanaton nem hogy nem árt a faleveleknek, hanem a permetező anyag még dúsabbá teszi a levólzetet s a hajtásokat.

TARKASÁGOK.

Levél a szerkesztőhöz.

Budapest, 1903. márczius 81.

Igen tisztelt Szerkesztő Ur!

Megígértem, hogy Írni fogok, de elfelejtkeztem róla. Most, hogy ily későn végre beváltom Ígéretemet, gondolom, hogy nemsokára szóval mondhatok el egyet- mást s azért most lehetőleg rövid leszek.

Alig várom, hogy ismét láthassam kedves Ung- váromat. Torkig vagyok Pest minden „bájával“, őszintén szólva unalmasságaival és nagybácsim még sem ereszt haza. Úgy sejtem, hogy férjet keres számomra. Mintha bizony nagyon vágynám reá- No csak lesse.

Nem szeretek Budapesten lenni. Borzasztó az, a mit az embernek itt végig kell szenvedni. Különösen a közöny az, a mi megöli az embert. Felteszem például gyönyörűséges szép vadonatúj 15 frtos kalapomat és végigsétálok egy csomó utczát. Senki, de senki sem érdeklődik a divatos fejdisz ezen magasztos példánya iránt, mintha semmi se történt volna a nap alatt; mennek az emberek, össze-vissza a dolguk után. Semmi suttogás, megjegyzés vagy más efféle. Igaz, hogy egy- néhányan a szemembe néztek, de csak öreg urak, a kalapomat azonban senki se bámulta Hát érdemes sétálni ?

Azután az a folytonos utczafecskendezés és sár. Ungváron csak akkor járunk sárban, ha eső esett, de akkor legalább a szoknya kecses felemelintésének van értelme. Itt inkább felszáll az ember a villamosra. Újabb bosszúság. A fiatal emberek, a kik úgy is csak újságot olvasnak, rögtön előzékenyen felugranak s átengedve helyüket, kimennek a kocsi hátuljára . . . dohányozni. Bent csak asszonyságok és öreg urak maradnak, kik „Friss Ujság“-ot olvasnak. Sehol egy ismerős, egy érdeklődő vagy egy kiváncsi arcz. Ungváron egészen más Ott az uj kalapok mindig feltűnést keltenek, mindenünnen ismerős arczok kíváncsiskodnak s halljuk a különböző kritikákat ruházatunk minden egyes darabjára.

Igaz ! Hogy el ne felejtsem kérdezni, ugy-e Ungváron nem tüntetnek az emberek ? Pedig nem ártana, ha azt a sok port eltüntetnék már egyszer. Már előre sajnálom uj ruhámat, mert tönkre fog menni Ungváron.

Azon csodálkozom itt leginkább, hogy ez a fád pesti népség annyira szeret lumpolni. A múltkor egy zsurról jóval éjfél után mentünk haza s alig győztem bámulni a nagy forgalmat. Annyi ember járt-kelt az utczákon, mint nálunk Ungváron vásár napján és a sok kávéház meg vendéglő mind fényesen ki volt világítva. Azok bizonyára tele voltak vendéggel. De sehol sem hallottam zenélést. A bácsim mondta, hogy itt Pesten már 1 órakor éjfél után még a rendőrfőkapitány sem huzathat magának. Ezt nem értem. Hát akkor hogy lumpolnak itt?

Igaz, hogy nálunk Ungváron is van elég kávéház és csodálom, hogy csődöt nem mondanak, mert hiszen ott igen szolidak és szelídek az emberek, ugy-e szerkesztő ur? De ha néha, úgy ritkán valaki mégis lum- pol, legalább megteheti azt, hogy ki világos virradtig muzsikáltatja magát s ha tetszik, utczahosszat ordítozhat veszett jó kedvében, nem kell magát zseniroznia. En nem is tudom, hogy lehet ilyen szomorú körülmények között itt Pesten lakni, pláne azokban a nagy kaszárnya formájú házakban, a hol az emberek nem is ismerik egymást. A nagybácsim lakásával szemben, például egy udvari szobának ablakában sokszor láttam egy elég fess fiatalembert, ki gyakran átpislogott reám. Megkérdeztem a bácsit, a szakácsnét, az inast, még a viczénét is, hogy ki az a fiatal ember? Senki sem tudta. Ez már mégis bosszantó, hogy a legközelebbi szomszédjaikat sem ismerik itt az emberek.

Unalmamban én is többször kerültem az ablakhoz, úgy hogy bizonyos ismeretség kezdett közöttünk kifejlődni. Egyszer találkoztunk is a lépcsőn s ő, mintha régi ismerősük lettünk volna, egész barátságosan és nyíltan köszönt német nyelven. Nem akartam falusi liba módjára viselkedni és azért bizalmas hangon fogadtam az üdvözlést, mire ő édesdeden elmosolyodott. Ettől az időtől kezdve gyorsan haladt a dolog. Istenem! milyen könnyen megy lépre az ilyen ifjú. Végre any- nyira merészkedett, hogy csókot intett, mire én elfeledkezve magamról, kiöltöttem rá a nyelvemet, de ezután szégyenletemben többé nem mentem az ablakhoz.

Másnap néhány ismerősünkkel s a nagybácsival a Rémi mulatóban voltunk, mely mint mondják, igen orfeumizü, a műsor azonban daczára ennek, „szigorúan családi." Sok igen ügyes énekest, tánczost, zsonglőrt, komikust láttunk, de legérdekesebb volt a „Charitas.“

Szétnyílik a függöny s a misztikusan kékes fényben, meredező sziklák tetején megpillantottunk egy szörnyeteget. Tündöklő nagy piros szeme és borzasztó fogakkal felfegyverzett álkapcsa volt, melyet ha szétnyitott, szájából zöldessárga fény sugárzott elő.

Iszonyú volt. Lassan emelgette fejét, nagyokat pislogott, végre megmozdult. Kígyózó tekergéssel csúszott jobbra-balra s akkor láttuk, hogy az a nagy állat a legfélelmesebb hüllő, egy krokodilus-szörny. Farkával jobbra-balra csapkodott s mindenfelé kutatva, kereste a lejárót a sziklákról. Egyszer'eltűnt a hasadékokban, de csakhamar kidugta fejét egy nyíláson s a mint száját feltátotta, rettenetes látványt nyújtott. Mikor leért a sziklák aljába, megborzadtunk arra a gondolatra, hogy a nézők közé ugorhatik. Hirtelen éles dördiiléssel pukkant el valahonnan egy lövés s a szörny kínos ránga- tódzások közt lassan kimúlt. Szeme elhomályosodott s