Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-03-22 / 12. szám
XLI. ÉVFOLYAM. 12. SZÁM. Ungvár, 1903. márczius 22. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. flzám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér Boronkint 40 fill. PNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Néhány szó a testgyakorlásról. »Örök igazság, hogy csakis ép testben lakhalik ép lélek.» _ _... .. Mostoha gyermekünk nekünk a testgyakorlat s épen az iránta tanúsított lethárgia adja kezembe a tollat, hogy védelmére keljek. — S mivel előre tudom, hogy lesznek igen sokan, kik már a puszta czim elolvasása után fordítanak egyet a lapon, előre kérem a t. olvasó közönséget, a saját jól felfogott érdekében vegye fontolóra az itt mondottakat. — Midőn tapasztalataimat itt írásba foglalom, ezt nem irói viszketegségből vagy reklám hajhá- szásból teszem, hanem azon reményben, hogy jelen soraimmal öntudatra ébresztem a társadalmat! — Lehet, hogy némelyek czikkem egy pár passzusában kifogásolni valót találnak, de megvagyok róla győződve, magukba szállva, jobbik eszökre hallgatva, mégis csak igazat adnak nekem. Ennyit bevezetésül. * Ha valaki az úri osztályt megfigyeli, feltétlenül szemébe ötlik, hogy a vidám, pozsgás, életteljes gyermekek mellett sokkal több a halvány, vézna teremtmény, hogy az életerős, üde, vidám ifjak s leányok kevesebben vannak, mint a bágyadtszemü, sápadt, összeesett, elaszott fiatalok, hogy az egészséges, boldog családapák és anyák számát jóval felülmúlják a szomorú, búskomor szülék. S ha a szemlélő igazat ad nekem, bizonyára azt sem fogja kétségbe vonni, hogy ezen a szomorú állapoton segíteni kell; — még pedig minél előbb. De hogyan ? Segithet-e az orvos, a patika, a fürdő? — Bizony nem mindég, - - de a testgyakorlás mindenkor. A testgyakorlás élettani jelentőségéről itt részletesen nem szólhatok, de azt még is meg kell emlitenem, hogy az emberi test egész élete önanyagainak folytonos cseréitől függ, melyek olyképen alakulnak, hogy a test idővel egész más öltönyt kap. — Ezen anyagcsere határozott törvények szerint megy végbe és a képzőélet folyamata a táplálkozás, lélegzés és vérkeringés által állittatik elő. Hogyan segítsünk hát azon, hogy ez a test és lélek gondozására s épségben tartására feltétlenül szükséges anyagcsere külső befolyások által fentartassék ? Egyedüli mód erre a rendes táplálkozás és jó levegő élvezése mellett a testgyakorlás. Mindenki tudja, hogy testmozgás vagy testgyakorlás után az ember étvágya jobb. — Tapasztalatból tudjuk azt is, hogy olyan embereknek, kik hivatásuknál fogva sokat mozognak, erősebb munkát végeznek, erősebb izmu s nagyobb összehuzódási képességgel biró szivök van; — már pedig az erőtlen, gyenge szív a vérkeringésben előálló akadályok legyőzésénél magát nagyon megerőlteti s igy hamar kitágul. — Innen van a keveset mozgó túlvérmes embereknél az a sok zsírlerakódás. A testgyakorlásnál a kellő izomtevékenység mély és gyors belélegzéssel jár, miáltal nemcsak a közreműködő izmok erősödnek, hanem a mellkas is jobban kifejlődik. Már pedig azon számtalan tüdő és szívbajnak, mely oly sok millió embert magadott már el, első oka a szűk, fejletlen mell volt. A tornázás által a tagok hajlékonyságát és a csontok szilárdságát határozottan elősegítjük s általa nemcsak erősödik, ügyesedik az ember, hanem esetleges testi sérüléseket és betegségeket is könnyebben tűr el. Bámulatosan hat a testgyakorlás az elmére is. — Határozottan állíthatom, hogy a tornázok sokkal vidámabbak, mint a kik életüket lomha nyugalomban töltik. — Miért? Azért, mert ha a vér gyorsabban ömlik az az agy felé, akkor szellemi életünk is tisztább s vidámabb lesz. Hogy tehát testileg is, szellemileg is egészségesek legyünk, rendszeres testgyakorlást kell végeznünk. — Egy kis séta azonban még nem testgyakorlás. Vannak olyanok, kik különösen leány- gyermekeknél a torna helyett a táncztanitást alkalmazzák. — Ez sem helyes, — mert a táncztanitás egyoldalú, de meg az év minden szakában nem is gyakorolható. A táncztanitásnak különben is korai alkalmazásához sok komoly szó fér. — Hiszen jól tudjuk, hogy a tánczórákon nemcsak a hiúság fejlődik ki gyermekeinknél, hanem oly érzelmek és fogalmak, — melyekről felnőtt korukig nem volna szabad tudniok, hogy azok egyáltalán léteznek is. Valóban csodálatra méltó dolog, hogy leánygyermekeink testi nevelésével oly keveset törődik szülő, iskola egyaránt. Hiszen azok amugyis kevesebbet mozoghatnak a szabadban, mint a fiuk. S bár a nőnek nincs a férfiéhoz hasonló erőre szüksége, talán úgy a családi, mint az állami életre mégis csak nagy befolyással van az üde leány, az egészséges anya, a vigkedélyü hitves ? A szülő s iskola első kötelessége legyen tehát úgy a fiuk, mint a lányok testi nevelésére gondolni, — mert ma még korántsem elég az a heti 2 óra testgyakorlás, a szellemi munkához arányitva. Hát a férfiaknak kell-e tornázni? Természetesen : mert hiszen a természet örök törvénye alól ők sem képeznek kivételt, — s bizony-bizony az ő tagjaik is elsatnyulnak, ha azokat elvszerüen nem gondozzák. A szellemi munkával foglalkozó férfiaknak okvetlenül tornázni kell. De sajnos, a legtöbben a helyett hogy 6—7 órai szellemi munka után testök edzésére gondolnának, inkább a kártyaasztalhoz ülnek. Pedig épen a kártya az, mely az embert testileg, lelkileg pusztítja, s az előidézett lázas izgatottságban A lugasban.* Kellemes verőfény ömlik el a tájon. Mint virágkoszoru a halottas ágyon . . . Pedig már a nyárnak réges-régen vége, Nem maradt meg csupán csak boldog emléke. Mint mikor az élet alkonyaira válik, Egy-egy nyájas emlék rá vissza sugárzik, A lezajlott múltat beragyogja szépen, Ez az őszi napfény úgy tűnik fel nékem. Hol a nyári hőben üdülésre leltem, Hívogat, csalogat hervadozó kertem. Hallgatok szavára enyhe lugasának S átadom lelkemet az ábrándozásnak. Álmokat álmodok boldog ifjúságról, Kikeletkor nyíló illatos virágról, Eresztgetem égnek a bodor felhőket Azon által nézem az elmúlt időket. Hogy nem adhat semmit ez a kopár jelen, A múlt verőfénye kaczérkodik velem. Emlék, emlék után tükröződik vissza, S nedűjét a lelkem mohó vágygyal issza. Mint árva gyermeket anyja sírja felett, Elringat engem is a nyájas képzelet. A múltak emlékin oly jó megpihenni, Hogy szinte szeretnék még húsz éves lenni. Húsz éves 1 szeretni forró lánggal, hévvel, Erdő galambjának édes szerelmével. Ifjúi erővel, tettre késztő vágygyal. A mikor a lélek mindig fennen szárnyal. Minden szépéit és jóért lelkesen lievülni. A szellem szárnyain magasba repülni. Telve szeretet tel, hittel és reménynyel, Égni a hazáért örök lánggal s fénynyel. * Mutatvány szerzőnek sajtó alá rendezeti kötetéből. De így összetörve . . . Minek is már élni. Mikor nincs e földön többé mit remélni. Hisz’ mit ér az élet, hogy ha nincs virága ? Isten veled éltem múló ifjúsága ! . . . Ha minden emlék is eltűnik idővel, És bevonja a múlt sötét térítővel; Ha minden elhagy is, csak te maradj velem : Te édes, ábrándos legelső szerelem. (Záhony.) Szabó Albert. Az utolsó mosoly. — Az >Ung< eredeti tárczája. — Irta : Zoltán Vilmosné. Szép, tiszta derűs téli délután, keblén nagy csokor ibolyával, végigsétálta az utczákat egy asszony. A merre ment: a vidámságot, az örömöt mindenütt meg- változtatá Mosolygós arczok megrettenve, szomorúan néztek szemébe, a melyben nem voltak könynyek, mégis mintha simának. A kaczagás megszűnt, a hogy rápillantottak ha- lavány ajkára, pedig az ajak csukva volt és még csak nem is remegett. A kik megfordultak utána, bámulva nézték lassú járását.. Úgy látszott, mintha terhet czipelno magával, mert fáradt volt, ingadozó. Még az utczák kövére vetett árnyéka is sötétebbnek tűnt föl, mint a többi járókelőé. Pedig ruhája világos szürke, kalapján élénk szinü drága tollak, értékes arany lánczra fűzve viseli karmantyúját, melyet valódi drága csipkék ékitenek. S az idegenek is, kik megfordulnak utána, valamennyien azt mondják vagy gondolják magukban: szegény! És ő nem néz senkire, csak megy tovább. A kevésbé járt utczákat élénk gyermeksereg uralja. Kicsalta őket is a nap fénye, s hangos veszekedéssel nyerik el egymástól márvány vagy üveg goLapunk mai száma 3 oldalra terjed. lyócskáikat. — A reáliskolánál dobnak reá, kiáltja az egyik, s az egész csoport tova szalad, hogy lássa a boldog nyerőt, a ki a Benkő Pista nagy gúláját ledobja. S a vidám gyereksereg is csodálkozón nézi egy pillanatra a szürke asszonyt és tisztességtudón tér ki előle, nehogy bepiszkolja suhogós ruháját. — Olyan, mintha a koporsóból szállt volna ki — s ha a sarkon elébük nem jön egy csomó jópajtás, a ki kiveri eszükből, bizony riva fakad a Caneiderek Gyurija. A legcsendesebb utczák egyikén eltűnik az asz- szony, nagy házuknak kapuján által. Fölmegy a lépcsőkön, ahol a szőnyegek elveszik léptei neszét s belép az ajtón, melynek csengője éles hangon jelzi jöttét. Bent a szobában is mindenütt sok virág, nagy pompa. Fázósan indul a remek kandalló felé, s szaporán dörzsülgeti kezeit. — Ali, az égő fahasábok adják csak az igazi meleget! Odakiinn még csalóka a napsugár. Fénylik, világit, beragyogja a házak ablakait; de fénye hideg, ragyogása halvány, akár a holdé. S a lombtalan ákáczok hosszú sorai: mint a végtelen reménység útmutatói állanak azok előtt, a kiknek szivében már nincsen remény. Koronáiktól megfosztva, meddig bírják még életerővel, hogy kiküzdjék az uj tavaszt? Vagy mert lelke nincsen, többet bir el? Ma levágják egyik ágát, utána a másikat, s ha ezer virág volt is rajt’, el kell pusztulnia. Az ember hatalmasabb akar lenni a fának megteremtőjénél és nyirja, nyirbálja, hogy ízlése szerint nőjjön tovább. S a fa nem zúdul föl, nem lázong, tűri és él tovább. A melyiknek nem tetszik ez állapot, kivágják s választanak helyette mást. Ha fonnyadni kezd — tűzre vele. Lesz helyébe akármennyi. — Ah milyen hideg nap ez, hogy ilyenekre emlékeztet ! A napsugár is csal. És csal a férfi is, ki pármai
