Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-25 / 4. szám

4. oldal.

4. szám.

*Cr 3ST Gs a sok szellemét magába szívja — s a nyomtatvány minták labiryntusának rovatait jól megfigyeli — (tehát Ön is elismeri hogy a mintáknak labyrintusa van, pedig nincs is velük do'ga, hát akkor mi mit mondjunk, kiknek abban a labyrintusban mozogni kell tudni) s megérti miért kell egyes ügyeket kivételesen rózsaszínű vagy zöld papírra vezetni stb. Ebből, íajdalom, látom, hogy Ön sem élesebb szemmel nem nézte a szabályzat szakaszait, sem szellemét magába nem szívta, sem a többi felsorolt első rangú kvalitásokkal e szabályzat magyarázatára;! nézve nem bir. Valószínűleg nem is olvasta — mert akkor tudná, hogy minden ügy elintézésénél kivétel nélkül ott van a vörös vagy zöld papír, de nem a Kaffkáék kedvéért s nem az ellenőrzés okából, hanem csupán csak azért, hogy az irattáros tudja, hogy mely ügynek actáit kell 10 év múlva (zöld) vagy 32 év múlva (piros) kiselejtezni. — S így mi szegény sajnálatra nem méltó áldozatok sem a zöld, sem a piros szinü kiselejtezési ivek által nagyobb munkára kényszerítve bizony nem vagyunk csupán annyiban, hogy a kiselejtezési iveket magunk töltjük ki — no ebbe a munkába csakugyan nem halunk bele. Azzal is biztatja a közönséget, hogy ezentúl dolgoznunk kell épp úgy mint a bíróságnál, meg a pénzügyi hivataloknál.— Hát tisztelt -Ur — helyettünk eddig sem dolgozott senki, kire mi van bízva, azt ugyan el kell végeznie neki magának vagy felelnie a mulasztásáért — eddig is volt részünk az azonnal és sürgős jelzésű ügyekben, a rövid utón való elintézést is osmertük eddig is, most pedig meg többet intézünk rövid utón, — (dehogy is panaszkodunk érte), meg némely ügyek, természetüknél fogva, hosszabb idő alatt nyertek elintézést — az ezután is csak úgy lesz.

Ön utal a bíróságokra s a pénzügyi hivatalokra ; hát e hivataloknál nem ismerik a késedelmet? nem tudnák mi a hátralék? megy minden mint a karikacsapás?

Épp a napokban kaptam egy p. ü. igazgatósági végzést, másfél évvel a beadás után ; eszembe sincs érte panaszkodni, mert nagyon jól' tudom, hogy valamely ügyet elintézni csak akkor lehet, ha az ügy elintézésének előfeltételei már megvannak. — Ön, mint a hiva- los ügymenetben nem éppen járatlan, tudhatná, jól, hogy minden szervezetben fordul elő fogyatkozás, hogy mindnyájan emberek vagyunk s egyikünk sem tökéletes, s ha valami hiba történik mondjuk egyikünk másikunk mulasztásából — szabad-e ? megengedhető-e ? azért az egész szervezetnek olyatén apostrol'aiása, mint a minőt Ön velünk szemben elkövetett.

Mi nem felünk sem az ellenőrzéstől, sem Kaffkáék- tól —- ellenkezőleg reánk nézve annál jobb, nmei szigorúbban ellenőriznek bennünket, — mert annál kevesbbé leszünk kitéve az Önéhez hasonló méltánytalan, sőt éppen az Ön részéről legkevésbbé jogosult megbiralásnak. Azt hiszem, nem keli Önnek m .gyaráznom, hogy miért jogosulatlan.

Azt is hangoziaja a közönség előtt, hogy „nem lehet többé egy és ugyanazon ügyben ma igy határozni, a kiadváuyozas előtt pedig holnap már másféle végzést huzni ki a darabra.“

Hat ez igy odavetve — mint Ön teszi — megint csak valami (üe nem a mi részünkről történt) régi dolog kisértő megjelenése lehet emlékezetében.

Az, hogy bizonyos ügyben az előadó az elintézés tervezetét az alispán utasuasara megváltoztatja — meg volt edd g is meglesz ezután is, mert az előadó azzal köteles, az alispánnak pedig joga van hozza.

Hogy az eljárás gyorsabb s közvetlenebb legyen

— mi magunk kívánjuk legjobban, legalább nem történik meg velünk az a maiheur, ami Önnel, hivatalos- kodasa liléjén — hogy bizonyos dolgok mikor történtét teljesen elfeledte s másoknak, az érdekelt feleknek, kellett Önt ugyancsak sűrűn emlékeztetni.

Végül azzal végzi az uj ügyviteli szabályzat commentaiasát; „Vajha az ügykezelést a minister a rendezett tauacsu varosokra is kiterjesztené — akkor taian Uugvar városánál is Kevesebb referens és dijnok szükségeltetnék, s több ügy kei ülne elintézésre."

Hat e kegyes óhajtásához teljesen hozzá járulok, bár nem azért, amiért On kívánja, mert azt, hogy Uugvar varosának hány referensre s dijnokra van szüksége — én nem. tudom — s az különben is Uugvar város dolga

— hanem azért, mert ha az ügyvitelt Ungvár városara is kiterjesztenék — olyan referense, mint nem oly régen is volt — csakugyan nem lenne, — nem lehetne többe; —nem nevezem meg, hogy ki volt az, hiszen Ön úgyis eltalálja.

Nincs több szavam ez ügyben, csupán annyi: amilyen a rnozsdó, úgy mondjak, olyan a törölköző.

Pénzintézeteink beszámolói.

A pénzintézetek aratási és behordási ideje ime itt van. Előttem fekszik három helybeli intézetünk évi móriege, melyek hü kepét adjak annak, hogy a lefolyt evben mit cselekedtek és mit nem.

Ezek .közül első sorban kiemelhetem az ungme- gyei takarókpenztart, melynek vezérigazgatója Kardos Emil, működésének első évében szép lauujelét adta amiatt, hogy akarattal és szorgalommal mily szép erenmenyt tehet felmutatni a banküzlet terén és ezért a takarekpénztar részvényeséi meg lehelnek elégedve igazgatójuk működésével s az élért haszonnal.

A kereskedelmi és iparbank működésére e helyütt csak annyit jegyezhetek meg, hogy a várakozásnak annyiban telelt meg, amennyiben részvényesei nagyobb eredményre nem is számítottak.

Az ungvári népbank, mely mar dl év óta működik e téren és ez idő alatt ugyan sok viszontagságon ment keresztül, a visszaesés stádiumába jutott, annyira, hogy részvénytőkéjét egyaltaiaban nem kepes gyümüicsöztetni.

Ha figyelembe vesszük azt a bizalmat, melyben a népbank a betevőkkel szemben élvez, sokkal jobban keltene pénzét elhelyezni és részvényeseit nem 13

koronás osztalékban, hanem ennek kétszeres összegében részesíteni; a takarékbetét a vidéki intézeteknél a legolcsóbb és legkényelmesebb forgalmi tőke, melynek jövedelme juttatja a részvényeseknek minden év elején a várva-várt osztalékot. A népbanknál mindez nem válik be, mert nézzük csak a kiadott mérleget és vegyük bonczolás alá annak számadatait, mindjárt kitűnik, hogy ez intézetnél a részvény és tartaléktőke — a nyugdíjalapot is beleértve — 36053119 koronányi összeg sem a részvényeseknek, sem pedig az intézetnek egy fillért sem jövedelmezett.

A népbank az elmúlt évben beszedett kamatok czimén (bele nem értve az 1901-iki nveremóny-tar- talékot: 8534 K 02 fillért,) 94642" K 38 f-t

Őrzési díjért ___ ... .... 21 K — f

Értékpapírok utáni kamatért 13946 K 52 f

Házbérjövedelem czimén 5845 K — f

Különfélék czimén 703 K 66 f

Hátralékos kamat czimén __ 4070 K 73 f

Összesen ___ 119229 K 29 f-t

ebből fizetett a takarékbetétek után

kamat fejében .. ... ... 52304 K 63 f

e kamatok után kamatadó Czimén 5270 K. 63 f-t.

úgy hogy bruttó jövedelme 61654 K 03 f maradt ez

intézetnek, mely összeg az 1.345,319 K 99 f betét után

4l/a°/o kamatozásnak felel meg, inig az alaptőke és tartalék semmit sem hozott.

A kimutatott 61654 03 K nyers haszonból levonva 28,345 K 8! f kiadást:

Adó 12203 K 57 f

Fizetések ... 11699 K 76 f

Biztosítás 371 K 58 f

Kezelés ......... ... 1324 K 39 f .

Illetók-egyenérték 325 K 24 f

Iroda bére ... ... 600 K — f

Házjavitás ... 1821 K 27 f

maradt 33,308 K 22 f tiszta nyeremény s ez már az 1.345,319 K 99 f betét csakis 2V2°/o-nak felel meg. Milyen üzleti forgalom az olyan, mely 1.705,850 K tőkével csak 33,308 K 22 f tiszta hasznot mutat fel ? mit lehet elvárni egy ilyen intézettől, mely ily horribilis tőkét nem képes — mint a jelentés mondja „koczkázat nélkül“ -— elhelyezni ?

Én szerény véleményem szerint azt ajánlom az igen tisztelt igazgatóságnak elsősorban és a részvényeseknek másodsorban, hogy a 200.000 K alaptőkét feltételesen fizettesse \ issza részvényeseinek, használják ők fel az. amúgy is parlagon heverő capitalist, mig a tartaléktökével és betétekkel manipuláljon tovább az igazgató ur; mely visszafizetés által a nyeremény hányada emelkedni fog és az eredmény látszólag kedvezőbbnek fog feltűnni.

Ilyen állapotban égbekiáltó vétek ennyi pénzt jövedelem nélkül hevertetui azért, mert, sem az igazgató, sem pedig a bank tanácsa az üzletet úgy és olyan erélylyel vezetni képtelen, a hogy azt a mai kor megköveteli. A február megtartandó közgyűlésen vitassák meg az igen tiszteit részvényesek a további teendőket és ne kövessék vakon az igazgató azon jelentését, hogy legjobb akarata mellett sem képes kocz- kázat nélkül a pénzt elhelyezni.

Csak munkával tudunk eredményt felmutatni.

M.

A Spitz Móricz—Kroo s tsai fele bünper.

Végtárgyalás Beregszászon.

Egész Bereg és Ugocsa megye érdeklődése kisérte azt a szeuzacziós, nagy meretü bűnügyet, melynek főtargyaiasa a beregszászi kir. törvényszéknél e hó 16-án es következő napjaiban tartatott meg. Hetekig tartó izgatottság előzte meg a főtárgyatás napját, s a mikor e napon a íőtargyaiasra beidézett érdekeltek, tanuk a tárgyaló teremoen elhelyezkedtek, úgy tűnt fel az egész előttünk, mintha két eilenseges tanor ütközete volna .készülőben, iá bár a kihallgatott tanuk kedélyesscge sok derültséget és humort vegyitett a tárgyalás keretébe, alapjaban véve azonban a tárgyalás Komoly intelmet rejtett magában, mert a piszkos emberi indulatoknak, gyakran az ügyvédi tisztességről való megleiedkezósnek olyan leleplezése hömpölygőit végig a Kihallgatott tanuk vallomásaiban, hogy a jó érzésű embernek arra kellett minduntalan gondolnia, vajha akadna egy erős, energikus kéz, mely személyre és állásra való tekintet nélkül igyekeznék — elfogulatlanul és minden besugástól menten — az ilyen bűnös üzelmekuek, a bűnszövetségeknek értelmi szerzőit leleplezni, egyszersmindeukoria lehetetlenné tenni. Mert a tanuk vallomásaiban megnyilatkozó jogi jaratossag, az egyik vallomásnak a másik vallomás általi kiegészítése akképen, hogy mindegyik vallomás a bűncselekménynek csak egyik tényailadekát bizonyltja vagy rontja, — a szerint, a hogy az illető terhelő vagy mentő tanú — s igy egyik vallomás a másikkal lauczszerü kapcsolatban van, mind ezek arra vallanak, hogy ezen iparszerü tanuk egy jogilag minősített agy gondolataiból, ötleteiből taptaikoztak mai napig s így tehettek szert jogilag is oly magas fokú rutinra. A tárgyalás iránt nagy volt az érdeklődés, azért is, mert ez az első nagyobb eset, a hol képzett, iparszerü tanuk állották a Vad rendelkezésere. a mi a sértettként szereplő Spitz Móricz személyével hozható egyedül kapcsolatba.

A tárgyalást d. e. 9 órakor nyitotta meg Arnold Sándor curiai bíró, a ki nagy buzgosággal és páratlan ügyszeretettel teljesítette nehez feladatat. Szavazó bírák voltak: Alariássy és Köves trszéki bírák.

A vádhatóságot Dr. Szabó Bertalan kir. alügyósz képviselte, a ki eoben az ügyben hatalmas, 12 ivre terjedő vádiratot szerkesztett, vádolva 1. Kroo Hugó munkácsi lakost (védője Barin Ödön bpesti ügyvéd),

2. Egyes Ignácz csetfalvai földbirtokost (védői Dr. Balkányi Jenő és Dr. Reisman Simon), 3. Hausman Aront (ismeretlen tartózkodásu), 4. Steinberg Mózes munkácsi lakost (védője Dr. Reisman Simon, mint Dr. Reisman Henrik ügyvéd helyettese) a btkv. 401, §-ába ütköző, a 403. §. 1 p. úgy a 404. és 405. §§. sz. minősülő okirat (váltó) hamisítás büntette miatt a btkv. 69. és 70. §§-ai alapján, mint részes társakat; továbbá

5. Welber Izsák (védője Dr. Reisman S.) 6. Klóin Adolf (védője Dr. Balkányi .Jenő) és 7. Mendelsohn D. (ismeretlen tartózkodásu) munkácsi kereskedőket a btkv. 215. §-ába ütköző hamis tanuzás büntette miatt, elkövetve az által, hogy Kroo Hugó által Spitz Mór, Egyes Ignácz, Weisz Salamon és Spitz József elleni 2900 frtos váltóperben akként tettek vallomást, hogy Spitz M. elfogadót ismerik, holott a lefolytatott vizsgálat során vele szembesítve, őt meg nem ismerték

A vádlottak kihallgatása után Barin Ödön előadja, hogy 385/903. sz. al. valaki vódencze nevében mentő tanukra hivatkozott. Ez a kérvény, ez a hivatkozás hamis, s mert egészen ráillik a sértett fél, Spitz Móricz monöverjeire, kéri szakértőkkel megállapittatni, hogy ez a kérv. a Spitz M. kézírásától ered.

Elnök: Maga irta vagy Íratta ezt a kérvényt?

Spitz: Nem.

Ezután az elnök a szokásos általános kérdéseket intézi a sértetthez és megállapítja, hogy büntetve volt.

Elnök: Mi a foglalkozása?

Spitz: Gazdálkodás.

Elnök: Meg a perlekedés! (Derültség.)

Spitz M. sértett ezután előadja, hogy ő 1898. deczemberben 2 frtos bélyegü, csak 4 aláírással ellátott s egyébként kitöltetlen váltót adott át Egyes Ignácznak rendezés végett, s bár Egyes a váltót elveszettnek állította: s arról 1900. ápr. 18-án Dr. Stern ügyvédnél okiratot is állítottak ki, az elveszettnek állított és most perelt váltó mégis azonos.

Reisman védő : Van-e a birtokában jelenleg Egyes vagy Spitz József aláírással ellátott váltó 2000 írton felüli összegről.

Spitz: Nem tudom, ha fogok keresni, hát talán fog akadni!

Reisman: kéri e nyilatkozatot jegyzőkönyvbe

venni!

Szabó ügyész kéri a sértett felet megesketni. A védelem ellenzi, a trvszék elrendeli, mi ellen a védelem semmiségi panaszszal él a 384. §. 9. p. alapján.

Barta kéri a sértett fél elmebeli állapotának a megvizsgálását, mert köztudomású a sértett fél perle- kedési mániája és az a mód, a hogyan a sértett hamis tanuk szerzésére törekszik, eláruljak, hogy itt a moral insanity legmagasabb, beteges állapotával állunk szemben.

A törvényszék e kérelmet nem teljesiti.

Weisz Salamon tanú igazolja, hogy a 2900 frtos váltón levő forgatói aláírás a sajat kézírása, de ő ily összegű váltót soh se irt alá, s igy azt hiszi, hogy talán a váltó kitöltetlen volt, bár ezt se tudja magáról feltételezni.

Reisman: kéri megállapítani jegyzőkönyvileg,

hogy e tanú a váltó perben kijelentette, hogy nem mer esküt tenni arra, hogy a névaláírás tőle ered.

Balkányi Gyula igazolja, hogy nála Egyes egy Spitz-téle valló értékesítése végett járt. A váltót nem laita, kezében nem volt, aláírásokat nem tudja. Próbált értékesítés végett lépéseket tenni, de eredménytelenül.

Stern Manó dr. igazolja, hogy 1900. ápr. 18-án okiratot állított ki Spitz és Égyes közt az elveszett váltót illetőleg. S mert a nyilatkozatban tüzetesen van megállapítva, hogy a váltó kelet, lejárat és fizetési helv nélkül csak az összegről volt kiaintva, az a felek akaratanak megfelel, mert azt ők mondották be.

Roth Gabor tanú (a büuperben, valamint a 2900 frtos váltó perben a sértett ügyvédje) vizsgalati vallomását akként módosítja, hogy nem Steinberg, hanem Morgenstern és Grüuzveig voltak nála jelentkezni, hogy tanúságot tehetnek arról, hogy a váltó hamis váltó.

b'eldinan Salamon tanú állítja, hogy nála 1900 szept. 29-en ejjet járt Steinberg még egy emberrel és hívta öt Munkácsra azzal, hogy ott a kérdéses váltót most megveheti.

Reisman védő kéri e tanúnak 46. n. szám alatti első vizsgalati vallomását felolvastatni, melyben azt vallotta, hogy nála senki se járt e váltó miatt, s a mely második vizsg. vallomásaival és mai kijelentéseivel homlokegyenest ellentétben állván, fényesen igazolja, bogy az egymást kizáró, össze nem egyeztethető két vauomás közül egyik sem érdemel hitelt, mindkettő hazug.

Kérelmét a bünv. élj. 305. tj-ra alapítja. A törvényszék e kérelemnek helyt nem ad, un ellen a védő sémin, panaszt jelent be.

Meg egy-ket tanú kihallgatása után az elnök, este Vä7 óra leven, a tárgyalást masnap d. e. 9 órára halasztja el. Az érdeklődés masnap, a szombati napra való tekintettel is, oly nagy volt, bogy az elnök intézkedése folytán a tárgyaló terembe csak belépő-jegy mellett volt lehetséges bejutni, de igy is ember-embei jtia- tán nyüzsgütt a kis teremben.

Welber Ignácz volt az első tanú. Steinberg nála járt egy váltó értékesítése miatt. Az elnök további kérdéseire előadja, hogy őt Spitz megbízta ez ügyben a pubatolással s ígérte, hogy a Rotti Gábornál levő oOU Írtból a tanú is honorálva lesz. Ezért avatkozott be az ügybe. Később el is ment Roth Gáborhoz pénzt kérni, de az ügyvéd azt a választ adta neki, hogy egyelőre neru ad, mert Grünzveig tanúval mar pórul járt, pénzt adott neki, s azután megse tanúskodott.

Következett Grünzveig Abrabam tanú, a leghumorosabb az összes tanuk között. Már a főtárgjalás előtt adták szájról-szájra egyik mondását. Nevezetesen csodálkozott, hogy Arnold Sándor olyan erősen szorítja a hamis tanukat; ezt lialatlansagnak tartja y