Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-18 / 3. szám

ujyy Jái«aiU, Nag-j-itallót „középiskolai hely"-nek tartja. Pedig csak 5ö82 lakosa van. — Ezen kijelentéseié, (men biz’ ez csuk kijelentés, semmi más,) hogy a „gimnázium“ philologiai iráuyu tantervénél lógva áltálán alkalmasabbnak látszik.“ — (miért ismét: latszik? vagy alkalmasabb, vagy nem alkalmasabb!)

— „a nemzeti szellum terjesztésere mint a reáliskola" válaszom, hogy ugyan miért? Talán azért, mert alli- tuni méltóztatik bizonyítás nélkül? Avagy mert ott vau köpönyegnek a — latszik ?“ De hát az őrtailó bakának a i'aköpönyeg csak — az eső és a szél eden jó. A hideg ellen meg nem óvja. Hát a latin, görög és német nyelvvel (ezeket tanulja a gimnazista a magyar nyelv mellett), tehát egygyel tüDD idegen nyelvével alkalmasabb a gimnasium a nemzeti szel lem terjesztésere mint a reáliskola, hol a magyar nyelven felül csak németet és francziát tanulnak. Ha a t. czikkiró ur azt mondotta volna, hogy a latin nyelv és irodalom, történelmi és jogi irodalmunkra, a nemzeti kultúránkra s törvényhozási és államéletünkre való sokszoros vonatkozásánál fogva, és azért, mert a latin már holt nyelv, kevésbé lehet ártalmas a magyar nemzeti irodalomra és szellemre mint egy élő nyelv, annak lett volna értelme (ha a megrogzitetl hibás ál- litasaba teljesen nem is volna beilleszthető, ügy azonban, ahogy irni méhóztatott t. czikkirónak, meg nem állhat. (Á fentebbi s alábbi adatokra nézve meg kell jegyeznem, hogy azokat az én szerkesztettem Értesítőinkből szedte ki, de nem idézi a forrást. így egyrészről az ő adatai gyanánt tűnnek fel, pedig az en adataim). Másrészről úgy czáíolja azokat, ahogy az 0

— vesszőparipája (hogy t. i. nem kell reáliskola hozza nugaval.) „Abból, hogy ezen vidékén, (t. i. V2 részében Magyarországnak!) „számos gimnázium mellett nincs reáliskola“ (ezt is én írtam az Értesítőnkben) „nem következik az, hogy Ungvárt kell, hanem talán" (ismét az a: tálán) „inkább az“ (megint: inkább) „hogy ennek az egesz vidéknek nincs szükségé erre az iskolafajra.“ (Ezt mar a t. czikkiró ur mondja) Hát bizony nem csak „úgy látszik," de úgy is van. hogy ennek a vidéknek igen is a reáliskolára Van szükségé. Hiszen itt, itt, egészen közel, Ungvári is vagyon egy reáliskola. De hát erre meg — Herrmann Antal dr. urnák nincs szüksége. Ami igazában: elementáris szerencsétlenség. — Azt is álhtja, hogy az egyenlő jogosítás szinte teljesen keresztül van „vive", (megint: szinte!) S hogy az iskolák közt az átlépés nagyon könnyű. A reáliskola tehát joíorman, (megint: jór’onnan) elvesztette élesen kidomborodó, erősen speczialis különálló jellegét; de ezzel elvesztette egyik lelő kát is.

Hat, ha ez mind úgy volna, (mert nem egészen van úgy,) én meg is íordithatnám a dolgot ilyeténképpen. Ha a gimnázium és reáliskola egyenlő jogosítása szinte teljesen keresztül van vive, s ha az iskolák közt az átlépés nagyon könnyű, akkor a gimna• ~ * 0 * 'Dl/

szerűen polgat iskola. Ez utóbbi vagy 4-ik osztályú vagy (mérsékelt számban) 6 osztályú. De ÍOiSObb polgariiskolat — szép hazánk ne 11 ismer. Avagy azt a bizonyos (még nem létező) „gyakorlati“ kereskedelmi tanfolyamos polgáriiskolat érti, ami szerinte — Ungvarnak kellene ? . . .

És ez sem személyeskedés, sem nem aprólékos- kodás ! Csupán az alaposság (s ez okon: a szamba- velietöseg) felderítése.

„A fóreáliskolára nem igén van kilátás," írja tovább. Szerinte nincs, szerintem (s egy rendelet szerint, mely kijelenti, hogy a magas kormány a reáliskola kifejlesztésére törekszik) igen is van kilátás. Ezt a jövő majd megmuta ja. De az olyatén eljáráshoz, hogy Értesítőnkből lenyomat egy részt egy min. rendeletből, hogy t. i. a magas kormány rendeletileg meg nem ígérheti az V. osztály felállítását; (ez a Herrmann ur álláspontjának kedvező); de a másik reszt, bár ugyanazon helyen vastag, kövér belükkel nyomattam le, hogy t. i. a reáliskola klfej- lesztesere törekszik a magas kormány, csupán más nasonlo kérelmek tnljesitésenek nehézségei miatt az időpontot meg nem natároznatja, — hát ezt meg nagy bölcsen és leire is mérhetetlen jóindulattal elfeledi megemlíteni, igen, ehhez az eljáráshoz nekem nincs, nem lehet szavam.

Amit a forealiskolai czim kérésére vonatkozólag ir, s melyre nézve megjegyzi, hogy a miniszter többször elutasította, még pedig — úgymond: igen helyesen, mert ez megtéveszthetné a szülőket, midőn liaikat az I. osztályba adjak, — felelem, hogy ez a czim éppen nem tévesztett volna meg senkit. Mert, ha a foreáliskolai czimet megkaptuk volna, akkor a fdreáhskola immár meglenne. Arra a jámbor óhajtására, hogy a döntő körök még az utolso órában okosabbat gondolhatnak, s afreáliskolai épület sem igen lehet, a közel jövő majd megfelel. Az utolso óra alatt persze a közoktatásügyi költségvetés tárgyalását sejddteti nemde? Hát nem is lett volna rósz dolog ez az ido-egymasutan: 1. Dr. Herrmann Antal czikaet ir a helyi lapban, hogy polgariiskola kell és nem reáliskola Ungvarnak. Főleg nem kell TÓreáliskoia. 2. Masok a társadalomban lelkesítenek a polgáriiskola mellett s a reáliskola ellen. 3. A városi képviselet, mely a kiíejlesztest emlékiratban s küldöttsegileg is kerte, most határozatot hoz, hogy ha ki nem fejlesztik 8 osztályúvá a reáliskolát, adjanak inkább polgáris kólát. — Most már csak az lett volna üdvös, (? hasznos (?) és magasztos, (?) hogy oly országgyűlési képviselőnk is lett volna, de egyszersmind a pénzügyi bizottságnak is a tagja, aki ott kijelentette volna, hogy Ungvárnak nem reáliskola kell, hanem polgáriskola — De visszatérek az „utolso órára. ' A reáliskolát illetőleg igenis itt a legutóbbi ideáig egyetlen egy hang sem emelkedett fel a közvéleményben arra néz ve, hogy nem kell a létező

Herrmann dr. ur azt is állítja, hogy „az igazgató nem mindig következetes a reáliskola érdekében felhozott érveiben. Egyszer a jobbparti városrész mellett érvel, máskor a balparti mellett. Ez sem igaz. Éppen ellenkezőleg : mindig csak a jobbparti rész mellett érveltem. Kezdettől fogva és tantordha- tatlanul.

Herrmann dr. ur a saját maga áltai idézett 1901—902. tanévi Értesítőnk 27. lapját arra nézve idézi, uogy jobbparti városrész mellett érveltem. Hiszen ott egészen másról: a latin nyelv tanításáról volt szó és nem az épület hovahelyezésóröl. Ott a „bal- parti" szó előfordul,, igaz De hát tessék a maga vonatkozásában úgy is idézni. A balpart mellett szerinte s 89. és 90 lapon érvelek. Éppen ellenkezőleg: ott a jobbparti városrész mellett érveltem. íme, ezek a folytonos alaposságok . . .

Arra az állítására, hogy „aki latinul akar és tud tanulni, annak nem reáliskola kell, hanem gimnázium

— ha van,“ megjegyezhetem, hogy aki latinul akar — és tud tanulni, az, ha szakértő tanára van, akárhol tanulhat latinul. Mert nem az épület és a homlokára vesett (vagy festett) czim tanít hanem a tanár, nem az iskolai épület, hanem az iskola, a tanitóintózet t. i. Hiszen, hogy nemcsak a gimnáziumban lehet tanulni latinul, arra nemcsak azok a reáliskolák a bizonyítékok, amelyekben e latinnyelvet mint rendkívüli tantárgyat tanítják, hanem a — polgáriskolák is, amelyek közül igen soknak tanulói tanulják a latint

— magán utón és felvételi vizsgálat — alapján aztán átmenuok a gimnáziumokba. (Erre nézve válaszom ma egy heti részében ott van egy vonatkozás a sz igoritó rendeletre.) Hogy miért lenne a polgáriskola a tanítóképzők legczelszerübb előkészítő iskolája, ez is oly állítása a t. czikkiró urnák, amelyet állítani állít, de egyáltalán nem bizonyít. Az, hogy „elég kár, hogy polgári iskola Máramaros-Szigeten nincs“ és hogy az „ungvári tanítóképző intézői is eléggé fájlalják a polgári iskola hiányát“, lehet kétségtelenül igaz ; de ez még nem bizonyíték a reáliskola ellen. Még kevésbé amellett, hogy a polgáriskola legczelszerübb előkészítő iskolája a tanítóképzőnek. És ha tényleg úgy lenne, ha még mi több: az ungvári reménybeli polgáriskola minden növendéke a tanitóképzőbb menne, hát akkor mi lenne a Herrmann dr. ur szerinti „remzeti kultúra gerinczével", a polgársággal, melynek legigazibb iskolájából a polgáriskolából nem iparosok, kereskedők kerülnének ki, de tanítók.

Végezetül: amit akként állít, hogy amig nem voltam reáliskolai igazgató, lelkesedtem és lelkesítettem a polgáriskola mellett, az tény. Tettem ezt akkor is, amikor már gimnáziumi igazgató voltam. És bizony-bizony (sok küzdelmek és támadások után) megérhettem, hogy mindazok a dolgok, amelyekért ón a polgáriskolák szervezése és átalakítása dolgában annyi szakközlönyben és külön könyvben harczoltam, a leg«