Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-05-31 / 22. szám
4. oldal. TJ 3ST G 22. szám. az Egyesült-Államokba ezen törvény ellenére bevándorlókat hoz, vagy azt megkíséreli, kihágást követ el és minden egyes ilyen bevándorló után egyezer dollárig biintettetik, vagy három hónaptól két évig tartó elzárással, vagy mindkettővel. Törvény ellen vét mindenki, ki az Egyesült-Államokba veszélyes, íertőző betegségben szenvedő külföldit hoz. A külön vizsgáló bizottság, végérvényesen dönt, a vizsgáló tiszti orvos bizonyitványa alapján, a kizárásról. A tiszti orvos bizonyitványa alapján, a magukkal tehetetlen, kizárt bevándorlók, kisérővel együtt a hajótársaság költségén visszaszállitandók. Minden egyes bevándorló, illetőleg hajótársaság felelni tartozik következő kérdésekre : A bevándorló teljes neve, kora, neme, családi állapota, hivatása vagy foglalkozása, tud-e írni vagy olvasni, nemzetisége, faja, utolsó lakóhelye, az Egyesült-Államok mely kikötőjében akar partra szállani, utazásának végczólja, van-e jegye odáig, maga fizette e a jegyet, vagy mások (egyesek, testületek, társaság, község vagy kormány és ki, van-e ötven dollárja és ha kevesebb, mennyi), rokonhoz vagy baráthoz igyekszik-e annak pontos ezime, volt-e valamikor előbb az Egyesült-Államokba s ha igen, hol és mikor, volt-e valamikor börtönben, vagy szegényházban, vagy őrültek házában, soknejü-e, anar- kista-e, ajánlat, Ígéret vagy egyezmény alapján jön-e hogy az Egyesült-Államokban dolgozzon, milyen az észbeli és testi egészsége, van-e deformácziója,nyomorók-e s ha igen, mióta és mi okból ? Az összes hajón érkező bevándorlók alkalmas csoportokra osztassanak és egy jegyzék ne tartalmazzon több mint 30 nevet. Minden bevándorló vagy családfőnek jegy (tikét) adassák nevével és jegyzék számával, minden jegyzék a parancsoló tiszt által aláirassók és esküjével megerősittessók, hogy a hajóorvos minden egyes bevándorlót megvizsgált és hogy közöttük nincs sem őrült, sem gyengeelméjű stb. és hogy a jegyzék tartalma minden tekintetben igaz és helyes. A bevándorló testi és szellemi megvizsgálása az Egyesült-Államok tengerészkórházi tiszti orvosai által történjék, kiknek legalább kétévi előző gyakorlatuk legyen. Minden külföldi, ki ezen törvény ellenére beho- zatik, ha csak lehetséges, ugyanazon hajóval, amelylye jött, ugyanazon országba visszaszállítandó. Ezen visszaszállítás költségeit, úgy a száraz- földön, mint a hajón, a hajó tulajdonosa viseli ; az ez ellen vétők 300 dollár büntetést fizetnek minden egyes bevándorló után és ily hajó mindaddig, mig ez ki nincs fizetve, a kikötőből ki nem bocsátható. ■ Ha Egyesült-Államokban külföldi találtatnék, ki ezen törvény ellenére idejött, idejötte után két évvel is visszaszállítandó. Ha a pénzügyminiszter tudomására jut, hogy egy külföldi az Egyesült-Államok területén ezen törvény ellenére találtatott, az idejötte után három évvel is elzárható és visszaküldendő. Semmiféle olyan biztosítás, hogy egy bevándorló nem fog az ország terhére esni, nem fogadható el, akár egyesek, akár társaságok, akár jótékony egyesületektől, hacsak a bevándorlási főbiztos a pénzügyminiszter írott hozzájárulásával, azt minden egyes esetben meg nem engedi. 1903. évi január hó elseje után, bármely bevándorlási hivatalban létező bank, szállítási ügynökség, étkező-helyiségek és más egyéb kiváltságok megszűnnek és azokra engedélyek nyilvános pályázatok utján nyerhetők. Részegítő italok egyik bevándorlási állomáson sem árusíthatók. A bevándorlási főbiztos a Kandanából és Mexikóból eredő bevándorlási szabályokat alkothat. Ha egy külföldi az országban letelepedett és előző kijelentését, hogy amerkai állampolgár akar lenni, beterjesztette és azután felesége vagy gyermekei ragályos betegségben szenvednek, amelybe a hajón estek, ilyenek visszatarthatok mindaddig, mig teljesen ki nem gyógyultak és akkor az országba bocsáthatók. íme ezek röviden az uj bevándorlási törvény főbb intézkedései. Ezek szerint az Amerikába való bejuthatás voltakepenni nehézsége abban áll, hogy minden egyes bevándorlót szigorú felügyelet alá helyeznek s olyan képesítést követeinek meg tőle, a mi őt kvalfikalja arra, hogy az Uniónak hasznos és derek munkástagja legyen. Ebben már az allamra káros elemek kirekesztésére nézve minden szükséges óvintézkedés megtörtént. De az uj törvény főként a bevándorlásra való csábításoknak akar veget vetni, mert érzi az Unió, hogy a beözönlést hihetetlenül fokozzák az önző vállalatok, melyek baromi munkára olcsó anyagot keresnek és az emberkalmárok, kik a hiszékeny nép előtt Eldorádónak színezik ki Amerika földjét. Az ilyen csábítások és hitegetések áldozatafval az Unió kegyetlen szigorral bánik el, mert ha kiderül róluk, hogy hirdetés vagy biztatás révén keltek útra, szerződött munkásoknak tekinti őket és kirekeszti. Megbünteti emellett az ilyen elemek bevándorlását elősegítő hajós-társulatokat is, minélfogva ezeknek is lesz eszük jobban megrostálni az embereket. De ránk most már fokozott felelősség háromul abban az irányban, hogy kiseprőzzük a kivándorlási ügynököket s ellenőrizzük a hajóstársulatok hirdetéseit, melyeknek hazug csalogatásai már sok embert léprevittek. Mindez irányban a kivándorlási hatóságok szervezetével módunkban all a szükséges ellenőrzést kifejteni. S bár ezzel nem apaszthatjuk a kivándorlást, sőt ez egy ideig uj törvényünk hatása alatt minden bizonynyal emelkedni fog: nagy aggodalomra most már okunk nincsen. Ha mi nem tudtuk megszüntetni, majd megakasztja Amerika maga a bevándorlást nem csak törvényeivel, de avval a nagy reak- czióval is, mely az óriási embertömeg oda- özönlésének eredményének nyomasztó verseny alakjában a bevándorlók keserves csalódására máris bekövetkezett. Zrínyi Ilona. Irta s az Ungvári Leányok Erzsébet-Körének e hó 24-én tartolt Rákóczy-ünnepélyén felolvasta : Löwy Teréz. Mélyen tisztelt Közönség! Ünnepel az egész orság ! Ünnepel mindenki, aki magyar! Kétszáz éve immár, hogy II. Rákóczy Ferencz lángoló hazaszeretetétől buzdítva, kibontá a szabadság zászlaját! I Kétszáz óv! Mily elenyésző csekélység az idő végtelenségével szemben, de egy oly nemzet, a melynek egyedüli éltető eleme a szabadság, egy oly nemzet történetében, a mely önerejéből küzdötte fel magát a kulturállcmok sorába, végtelenül sokat — nagyot jelent, A magyar haza és nemzet az idők folyamán igen sok megpróbáltatáson ment keresztül. Volt idő, hogy nemzeti létünk, önállóságnak már-már a megsemmisülés jegyébe lépett, mikor a haza ellenségei már azt hi'tók, hogy a nemzet teste agonizál; de ekkor előállottak az orvosok — egyes önzetlen, lánglelkü hazafiak képében, a kik a nemes, de súlyos beteg ereibe uj éltető erőt öntve, azt életre keltették. Ily lánglelkü, önzetlen hazafi volt II. Rákóczy Ferencz is; a kétszáz év megmutatja mi volt ő a magyarnak, a tények beszélnek itt s intik, kegyeletre serkentik, lelkesítik a hazáért való munkásságért az utókort. Az országos ünneplésből a mi szerény körünk is ki akarja részét venni, mi is lelkesülünk, mi is dicsőítjük nagy Rákóczynak emlékét — az ő emlékét, mely ragyogó csillagként áll a magyar előtt, mely élni fog — mig a magyar ól a földön ! S midőn feltűnik előttünk Rákóczy dicsőséges alakja az ő teljes nagyságában, midőn látjuk mennyit köszönhet a magyar az ő hazaszeretetének — hősiességének, önkénytelenül is eszünkbe jutnak azon lelkes honleányok, hazánk nagy asszonyai, kik nem kevósbbé szép példáját adták az önfeláldozó hazaszeretetnek és hőssiességnek; ezek mindegyike egy-egy ékesen tündöklő csillag hazánk egén, mely fényes sugaraival megaranyozta a múltat s megvilágítja a jövőt. Csak ily nagyasszonyok, ily anyák voltak képesek a múltban nemzetünknek hősöket, félisteneket adni, csak ily anyák nemzeti nevelésének, odaadó hazaszeretetének köszönhető, hogy : ól magyar, áll Buda még ! Ily nőkről dalolhatta a költő : Egy gazdag érzés él szivemben, A melynek minden cseppje kincs, Egy érzés, hogy honszeretetben A magyar nőnek párja nincs. Hogy hazánk e fenséges nőalakjai közül, melyik volt a legnagyobb, legtündöklőbb, azt meghatároznunk nem lehet. Mindegyik kdicső alakja volt annak a kornak, a melyben élt. Most azonban midőn Rákóczy emlékezetét ünnepeljük, az ő hős alakja mellett kidomborodik előttünk édes anyja, Zirinyi Ilona — a magyar Cornélia — tündöklő alakja. Erdős bérezek koronázta hatalmas sziklafalon vihartépte falaival büszkén emelkedik az égnek Uraly zágrábmegyei kis-küzség, jelenleg Thurn Taxis Albert ősi vára. A vár aljában szerényen meghúzódnak a horvátok lakta apró házikók, mintegy oltalmat keresve az erős évszázadok viharaival daczoló vár árnyékában. — E várban látta meg a napvilágot 1643-ban Zirinyi Ilona. Itt ringott bölcsője; itt őrködött Zrínyi Péter ifjú neje, a férje felett szembetűnő s határtalan szellemi fölényt gyakorló, de a nemzetet szive mélyéből gyűlölő Frangepán Katalin kisded leánya álmai felett. E vár volt Zrínyi Ilona csecsemő korának néma szemtanúja, hol főúri fény, pompa közepette töltötte első életidejét. Itt simult szelíden anyja keblére, hallgatva annak ajkairól azon édes igéket, melyek hatása alatt szive, lelke, egész valója később kialakult s lett azzá, a minőnek őt páratlan életirója elénk állítja. Daczára az akkori kedvezőtlen és bonyolódott politikai viszonyoknak, nevelése főúri származásához méltó s leggondosabb volt S a midőn azon kort elérte, a mikor a nő szive egy addig ismeretlen érzés iránt fogékony lesz, azt befogadva, minden tette, gondolata annak hatása alatt áll: kezét nyujtá azon ifjúnak, kinek kópét bűvös talizmánként szive mélyében titkon őrizte, a kihez szive, ifjú lelke egész hevével vonzódott, a kinek oldala mellett jövendő boldogságának és ábrándjainak megvalósulását remélte. Ezen itju II. Rákóczy György és Báthory Zsófia fia I Rákóczy Ferencz, a későbbi választott erdélyi fejedelem volt, a kivel 1666. márczius hó f én a zborói máskép makoviczai vár kápolnájában házassági frigyre lépett. Vannak emberek, a kik a sors szeszélye folytán az emberi fogalmak szerinti boldogságnak sohasem lehetnek teljes részesei, a kikre a sors akkor sújt legérzékenyebben, a mikor czéljukat már elérni vélték. Ezen emberek közzé tartozott Zrínyi Ilona is. Alig hogy a boldogság örömkelyhét érintó, lelkületében már is az aggály, felelem s bizonytalanság érzete vert gyökeret. Ugyanis atya Zrínyi Péter és társai között a Stubnyai fürdőben élj egyeztetése alkalmából létre jött Wesselónyi- féle összeesküvés elárultatván, atyján a történelemből ismeretes halálos Ítélet; 1671-ben ápril 30-án végre is hajtatott. De a sors üldözéseiben kérlelhetetlen maradt. Anyja, a ki annak idején egy gráczi kolostorba záratott, az átélt lelki szenvedések következtében megőrült s ott meg is halt. Férje pedig tőle elszakadva, az őt üldöző németek elől előbb anyjához Báthory Zsófiához a munkácsi várba, majd pedig a beregszentmiklósi kastélyba menekülni kényszerült s csak anyjának közben járására, jezsuiták támogatásával s tetemes pénzáldozattal válthatta meg fejét a nvaktilótól. Kivégzett szerencsétlen társai szomorú sorsán okulva, csöndes visszavonultságban, a felkelőkkel minden összeköttetést megszakítva — Makoviczán töltötte idejét, a hol családjának végtelen fájdalmára 1676. julius hó 8-án, maga után hagyva a 4 éves Júliát és az utószülött II. Rákóczy Ferenczet — 31 éves korában meghalt. Ennyi tenger és mélységes bánat a hőslelkü nőt nem törte meg, ellenkezőleg a további küzdelemre fokozott mértékben ösztönözte. És Zrínyi Ilona események és szenvedésekben máris gazdag élete itt forduló ponthoz jutott. Ugyanis anyósa Báthory Zsófia 1680. évi junius 14-én elhalá- lozván, a munkácsi vár őrsége Zrínyi Ilona s gyermekei hűségére feleskettetek, mi által a várnak törvényes birtokosa lett. Ily körülmények között ismerkedett jineg a felkelők ifjú s uj vezérével Tököly Imre gróffal. A két rokoniélek egymást megértve, boldog szerelemre gyuladt s Zrínyi Ilona előbb jegyese, majd pedig 1682. évi julius hó 15-én boldog neje lett. A menyegző ritka fónynyel nagy ünnepélylyel tartatott meg. Ürömzajtól hangzott Munkács vára; magasra csapott fel a nászvendégek kedvének lángja. Csak az egymáshoz méltó pár volt hallgatag; de hisz' a boldogság néma s ők most boldogok voltak, oly boldogok, hogy szavakat sem találhattak annak kimondására, s mérhetetlen boldogságukat csakis örömtől sugárzó szemük árulta el. A vigalmak közepette azonban a haza ügye sem lett feladva; a zavartalan boldogság néhány rövid hete után újra a harezok fáradalmai és veszélyei közt találjuk Thökölyt. Nem akarA most a magyar és németek közt vívott, török áítal^Aiogatott, ádáz gyűlölettől sugalt harezok eredmén^^^Wsorolni; ez a történelem feladata. Csak annyit jegyzek meg, hogy Thököly szerencse csillaga 1685. évben borulni kezdett s ugyanazon év október hó 4-én egészen le is tűnt; amennyiben Ibrachim Serdár török vezér meghagyására elfogatott és rabul Drinapolyba küldetett. Hogy Zrínyi Ilona edzett lelke e csapás súlya alatt nem roskadt üsz- sze, s hogj' férje elfogatása után Munkács várát a németek ellenében mily kitartással, férfihoz méltó elszántsággal 2 éven át védelmezte s a vár árulás következtében mint ment át a németek kezére, az ismét a történelem körébe tartozik. Munkács vára kapui 1688. évi január hó 14-ón megnyittattak s Thökölyné fegyveres őrség fedezető alatt Bécsbe vitetett, a hol serdülő leánya Julia az Orsolya- apáczák zárdájába, a 12 éves II. Rákóczy Ferencz pedig Csehországba, a neuliausi jezsuitákhoz nevelésbe adatott. A mély bánatba maradt anya csak hosszas könyörgés után nyerte ki, hogy leányával együtt, rideg magányban, szomorú fogságban élhessen. Thökölynek most már semmije sem maradt, elvesztette azokat, akiket imádásig szeretett, elvesztette mindenét. De a végzet úgy látszik megkönyörült a sokat szenvedett család sorsán, mert Thököly a török fogságból kiszabadulva, ismét az elégedetlenek élére állott s Erdélyben Zerny észtnél Heissler és Doria német főtiszteket elfogva, csak ezek árán kaphatta meg nejét, akivel Ujpalánkán találkozott. A fejedelmi pár ezután Paszaroviczba telepedett le, de ottani tartózkodásuk csak pár évig tartott. Kis-Ázsiában a Márvány-tenger egyik öble mellett fekszik Nikodémia városa; a város gyönyörű fekvéssel bir s tőle nem messze egy festői völgy terül, valóságos paradicsom. A kies éden nagyon jó hely lehet boldog emberek számára; de vájjon az-e két hazáját forrón szerető léleknek. A sorsüldözött pár e völgyben vett birtokot A természet balzsamos ölén kerestek lelkűknek ha nem is gyógyulást, de enyhülést; itt idézték fel emlékükbe újra a múlt idők fényes napjait, nagy küzdelmeit; itt epedtek a remény egy sugaráért, mely a jövendő titkos homályából előtörve, számunkra szabadulást, az édes hazába való visszatérés lehetőségét meghozta volna. Hanem a remény egyre késett, a testben, lélekben megtört két száműzött szemlátomást hanyatlott a sir felé. Egyszere hire jött, hogy a bécsi kormány II. Rákóczy Ferenczet, Zrínyi Ilona fiát felségsértés vádja alatt elfogták s ugyanabba a börtönbe záratta, melyből atyja Zrínyi Péter a vérpadra lépett. E hir villámcsapás volt az anya szivének, melyet a meggyengült test már nem birt elviselni. Zrínyi Ilona 1703. február 18-án e szavakkal: „Uram a te kezeidbe ajánlom lelkemet!" meghalt. Tetemeit Konstantinápoly Galata külvárosában a ; jezsuiták templomában tették örök nyugalomra, fehér ; márvány emlékoszloppal jelölvén sírját; az oltár mel- í letti márvány táblára ezek vannak vésve : „Itt nyugszik munkái után a férfias lelkű asszony, . nemének és századának dicsősége, móltóságos Zrínyi Ilona, a Zrínyi és Frangepán nemzetségnek utolsó dísze; i Thökülyi ezelőtt Rákóczy fejedelmek mindkettőjükhöz i méltó neje; rangja által kitűnő a horvátok, erdélyiek, . magyarok és székelyek között; nagy tettei által még ; híresebb az egész világon. — A sors szeszélyeit erős ■ lélekkel tűzve, nagy volt a jó, még nagyobb a bal■ szerencsében. Hadi dicsőségét keresztényi kegyesség- l gél tetézve, erős lelkét visszaadta az Urnák. Meghalt i Virágmezei birtokán Bythiniának nikodémiai öble mel- : lett a megváltás 1703. életének 60 évében február 18- . án. Nyugodjék békében! Amen!“ i Végtelen hazaszeretete s dicső tettei daczára ide- gén földben nyugszik e nagyasszonyunk; édes neki 1 ott a pihenés, hisz a sors, mely árván bánt vele, meg- 3 adta legalább azt a kegyet, hogy szeretett egyetlen fia . mellett alhatja örök álmát. Éjszakánkint, ha az égen
