Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-24 / 34. szám
XL. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1902. augusztus 24. 84. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármrgyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fii I. Hirdetések. előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők Nyilttér soronkint 40 fill. IJNG VARMEGYE ES AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. \ Fizetesemelés. Ötletszerűen, minden komolyabb megokolás nélkül, a közönséget teljesen meglepően került a városi tisztviselők fizetésének javítására vonatkozó indítvány e hó 22-én a városi képviselőtestület elé. De amilyen volt a feltálalás, ép olyan volt a fogadtatás is. A képviselőtestület, bármennyire méltányolja és jogosnak tartja a fizetésemelés iránti kérelmet, azt még sem teljesítette és pedig épen azon okból, mert ezzel a még az 1897. évben elrendelt szervezeti szabályrendelet átdolgozását örök időkre eltemette volna. A polgármester ugyan igyekezett bizonyítani, hogy a szervezeti szabályrendelet átdolgozására, a munkakörök újabb praeciz meg- állapitására stbbi egyáltalán m'ncsen szükség, sőt az teljesen felesleges, mert az államosítás küszöbén állunk és az nehány hónap alatt feltétlenül be fog következni: a közönség azonban ez egyszer a saját meggyőződését követte és az indítványt kiadni határozta annak a bizottságnak, mely még —ismételjük — az 1897. évben küldetett ki a városi szervezeti szabályrendeletek átdolgozására. Most tehát a leendő tanácson a sor, hogy a bizottsággal egyetemben elkészítse a szabályrendeletet, mely a közönségnek biztos tájékoztatót fog nyújtani, hogy a városházán kitől mit várhat, milyen munka teljesítését követelheti külön díjazás nélkül és melyiket külön díjazással, — a tanácstagok és a városi ügyeket intézőknek pedig meghozza majd a kívánt fizetésemelést. Tehát a rendje a dolognak most az lenne: várjuk be e bizottságnak és tanácsnak a működését. Mégis tennők, ha a polgármester ur azon kijelentést nem tette volna, hogy a szabályrendelet átdolgozása felesleges. Ezzel a kijelentéssel a polgármester lupédig annak adta jelét — ami különben tekintettel rövid polgármesterségére, nem is csodálható, — hogy a városházi ügyekkel, szervezési szabályrendeletünk hiányosságaival, nem ismerős teljesen. Tehát nehogy e kijelentésnek szó nélküli hagyása esetén bárki is abba a hiedelembe essen, hogy csakugyan nincs szükség a szervezési szabályrendelet átdolgozására, szükségesnek tartjuk, hogy ez ügygyei ismételve foglalkozzunk. A képviselőtestületet, mikor 1897-ben elhatározta, hogy a város szervezési szabályrendelete újra készítendő, erre azon szomorú tapasztalat vezette, hogy nincs a szabályrendeletnek egyetlen-egy pontja sem, mely szerint a városi tanácstag, tisztviselő vagy egyéb alkalmazottól minden külön díjazás nélkül megkövetelhetné, hogy ne csak szorosan vett ügykörét töltse be, hanem szükség (betegség, halál, fegyelmi folytáni felfüggesztés) eseten más ügy elintézést is kötelességének ismerje. Sőt megesett az is, hogy újabb törvényhozási, miniszteri, vagy más felsőbb hatóságai intézkedés teljesítését is csak külön honorárium mellett teljesítették, egyes tisztviselők, mondván, hogy annak teljesítése nincs szabályrendeleti- leg ügykörükbe utalva. Ez volt az egyik fő ok, amiért a szervezési szabályrendeletet módosítani feltétlenül szükségesnek tartotta. A másik, hogy az idők változásával uj állások (számvevő, könyvelő, közigazgatási tanácsosi összekapcsoltatott az árvaszéki ülnökivel) szerveztettek, az ezekre vonatkozó munkakör megállapítások pedig határozottan ellene mondanak a régi szervezési szabályrendeletnek. Hogy csak egy példát említsünk, ott van a régi szabályrendeletben, hogy az adóhivatal főnöke a pénztáros; a számvevői és könyvelői állás szervezésekor pedig kimondatott, hogy a főnök ezután az adóügyi tanácsos. No, hát lehet ilyen szabályrendeletet érvényben tartani? s át nem dolgozni, a tényleges visszonyokkal összhangba nem hozni ? A harmadik ok, mert szükség van egykét uj állás szervezésére, néhánynak pedig beszüntetésére ; s ez csakis a szervezési szabályrendelet keretében oldható meg sikeresen és tökéletesen. így pl. feltétlenül szüksége van a városnak egy rendszeresített mérnökre, nemkülönben a mindjobban szaporodó fogalmazói teendők végzőjére : egy aljegyzőre. A negyedik ok, hogy végre-valahára Ungvár varos tisztviselői és alkalmazottai abba az anyagi helyzetbe kerüljenek, mely a tisztességes megélhetést biztosítsa. Ezt azonban csakis úgy teheti meg a képviselőtestület, ha a jelenleg szedett mellékjövedelmeket szabály- rendeletileg a város jövedelmei közzé sorozza, s ezzel elejét veszi annak a versenygésnek, mely ma a mellékjövedelmek után a városházán dívik. Hozhatnánk még fel több okot, amiért feltétlenül szükségesnek tartjuk és tartja a nagyközönség is a szervezési szabályrendelet újra alkotását. Azt hisszük azonban, hogy a fent elősoroltak is elegendők annak bizonyítására, mikép magával a fiietés-emeléssel a város közönsége nem éri el azt a czélt, amit tulajdonképen elérni akar. Csupán a fizetések reformja lehet kívánatos a tisztviselőknek, viszont azonban a közönségnek is meg van a maga kívánsága : tessék megalkotni az uj szervezési szabályrendeletet, hadd lássuk, hadd tudjuk, miért is fizetünk! p ... „ Egy kepviselotestuleti tag. A madarak szerepe a mezőgazdaságban. Az őstermelés ágai közt alig van egy is, melynek sikeres üzése annyi tényező kedvező összejátszásától volna feltételezve, mint a mezőgazdaság, mert a szántóföldi termelés, kertészet és szőllőmivelós helyhez lévén kötve és talaja a légkörrel folytonosan Esti ima. Atyánk a menyekben, im tehozzád szállók . . . Adjál nekünk boldog,- szelid, csöndes álmot És bocsáss meg nekünk. Lásd a mi szivünket előtted kitárva, S lopd a nyugodalmat a mi szempillánkra. Ha pihenni térünk. Mikor a napodra leborul az alkony, Téged szólítunk mi halk, sóvárgó hangon Isten fenn az égben . . . Szállj le a magasból te, az örök béke, S szelid suhogással a szivünkbe térj be, S áldj meg minket szépen. S hogyha elszendergünk mosolygó ajkkal, Őrködve vigyázz reánk, amig jő a hajnal Rózsás köntösében, Hogy Tebenned bízva friss erőben keljünk, S munkával dicsérjük égi fejedelmünk Megujhodva . . . ébren. _______ Vidor Marczi. Oh azok a háládatlanok! — Az >Ung< eredeti tárczája. — Irta: Farkas Ft ó z s i k a. Legszebb leány volt a faluban Gombos Mari, de a legszegényebb. Még szegényebb, mint a többiek, mert volt egy mesébe illő mostohája, a ki mindenféle kínzásokkal gyötörte a szegény leányt és a nála idősebb Sándort. Sándor azonban már jó helyen van, a császárt szolgálja, ügyes liu lett, ha Isten segíti, még őrmester is lehet, de Marinak még rosszabra fordult a sorsa azóta. Az iitlegekből kijárt neki bőven, de annál kevesebb az élelemből, úgy, hogy egy nap jobbat gondolt. Mit csinálhatott volna egyebet: Elszökött! — Egyik bátyjához fordult, ott be is fogadták, de ezalatt otthon a mostoha nem győzte eléggé hangoztatni: „oh az a báládatlan ! Úgy tartottam mintha sajátom lelt volna, felneveltem és mikor hasznát venném, elszökik.“ „A háládatlan, nem lesz belőle semmi!“ Hallotta ezt itt is ott is Mari bátyja és már kezdett ő is rosszul bánni vele. A leány tiirt, hallgatott és dolgozott. Utoljára azt mondá neki a bátyja: „Hát Mari húgom én tovább nem tartlak, a mit kaptál, érd meg vele. Eredj az anyádhoz !“ Szegény Mari el is ment, de nem az anyjához. A másik faluban lakott egy távoli rokona, ott talán mégis jobban megy a sorsa, legalább nem mondják minden perezben: „Te háládatlan! nem lesz belőled semmi!“ Mi kis ruhácskája volt, bekötötte Mari az édes anyjáról maradt babos kendőbe és útnak indult. A bátyja felesége ez alatt tele harangozta a falut, hogy a háládatlan úgy elszökött tőle, hogy nem is látta. Még az uj ruhát is elvitte, pedig nem érdemli az a háládatlan! Arattak és csak úgy zúgott az arany kalász a sik határon. — Itt is, ott is felhangzott a vidám ének a napsütötte aratók ajkáról és a kereszteket felvirágzott ökrös szekerek vitték kanyargó vonalakban a tanyákra. — Mari szeme könnytől ázott, annyira erőt vett a szomorúság rajta. — Hej de árva is vagyok ! Majd testvérét szólintgatta és fejét lecsüggesztve vontattan haladt. Csakhamar nagy robogást hallott háta megett. Még ideje sem volt jól megnézni, egy hat lovas hintó repült el mellette. Az agyagos por fellegbe burkolta és pár perez múlva eltűnt a kanyarulatnál. Marinak is arra volt útja. Bizony délre járt az idő, mikor fele útját megtette, de már igen éhes és szomjas volt. Leült tehát az útfélre, hogy abból a nagyon keserű kenyérből egyen, abból a kegyelemkenyérből, mely penészes és száraz. Sorsáról gondolkozva, terhesnek bár, de azért mégis elég vidámnak gondolta a jövőt és felderült az arcza. Egyszer valami fénylő pont vonta magára a figyelmét. Lehajolt. Egy gyémántos függő volt. Felvette s forgatta a kezében. A gyémánt szikrázott a nap fényében. — Jaj de szép, váljon milyen kő lehet ez benne? Bizonyosan drágakő ! A tiszteletes asszonynak láttam a függőjében ilyen követ. Első gondolata az volt, hogy eladja. — De jó is lesz, eladom valakinek sok pénzért és gazdag leszek. De valami azt súgta neki, hogy ez nem helyesen van Mari ( — Nem! nem adom el, annak adom oda, aki keresi. Édes anyám nem nyugodna a sirjában. — A kisértés újra elő fogta. D^ mikor olyan szegény és ki tudja lesz-e mit ennie holnap ? Simogatta, nézte, csodálta. Éppen olyan veres fényben ég, mint a mostohája szeme, mikor őt ütlegelte. Megborzadt erre a gondolatra. Hátha ép’ olyan szerencsétlen lesz ezzel a függővel, mint mostohájával! Ki tudja? Talán még tovább is nézegeti, beczézgeti Mari a fél fülbevalót, de ugyanazon kocsit látta jönni visszafelé, talán még sebesebben, mint a hogy ment. — A kocsiból kiszóltak: — Nem találtak az utón senkit? Marinak keresztül villant az agyán, talán ezek a függőt tudakolják. Intett a kocsisnak, mire a kocsi az ágaskodó lovakkal megállt. Az inas leugrott a bakról és íölnyitotta A SINGER Co. VARRÓGÉP részvénytársaság műhimzés-kiállitása inai naptól kezdve megtekinthető a Drugeth-téri áll, el. iskola emeleti nagytermében; a műhimzés-tanitási tanfolyam pedig 7 napig tart, Lapunk mai száma 6 oldalra terjed-
