Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-17 / 33. szám
XL. ÉVFOLYAM. 33. SZÁM. Ungvár, 1902. augusztus 17. SZERKESZTŐSÉG: Dngvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. ' Negyedévre ‘2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám 20 fill. Hirdetések. előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők Nyilttór soronhlnt 40 fill. IJNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az ungvármegyel körjegyző-egyesület felirata. A m. kir. belügyminiszter 59,565/1902. számú körrendeletével a külföldre szóló útlevelek kiállítása körül teljesített munkáért a községi és körjegyzők által eddig szedni szokott dijak további szedését betiltotta. Tekintettel azonban arra, hogy a külföldre szóló útlevelek kiállítása körül teljesített munkáért szedett dijak vármegyénkben a körjegyzőknek legnagyobb mellékjövedelmét képezte s ennek minden kárpótlás nélküli elvonása a legtöbb körjegyző tisztességes megélhetését veszélyezteti: az ungvármegyei körjegyzők e hó 1-én tartott közgyűlésükön e rendeletnek visszavonása iránti mozgalom indítását határozták el s egyúttal a törvényhatósági bizottsághoz a következő feliratot intézték: Tekintetes Alispán Úr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A köztisztviselőknek majdnem mindegyik osztálya megkisérlette már a fokozódó drágasággal szemben elégtelennek mutatkozó s a „régi jó idők" csekély igényeihez mérten, a pénz akkori értékének figyelembe vételével megszabott hivatali fizetés és átalányok felemelése iránt a testületi mozgalom megindítását. Eleinte kér, azután a követelőzik s végül — a hol ez az eszköz ozélra-vezetőnek mutatkozik — sztrájkol az elégtelen fizetésű hivatalnok-sereg s legtöbbször kisebb nagyobb mértékben eléri czélját; legrosszabb esetben ígéretet nyer és a szebb jövő reményében tűri a jelen mostoha viszonyok által szült sanyarú helyzetét. Mi körjegyzők, a közigazgatási düczögő szekerének sanyargatott vontatói, eddig igazán igavonóhoz illő türelemmel, panasz nélkül hordoztuk igánkat s abban bizakodtunk, hogy felsőbbségünk végre is belátja belyze- t ink tarthatatlan voltát s a törvényhozás és a kormány, kik az utóbbi évtizedekben az ui törvények egész sorozatának alkotása és a végrehajtásuknak reánk hárítása által teendőinket megtízszerezték, majd csak fontolóra veszi ezt az állapotot s fizetésünket — ha nem is a munka szaporodásának arányában — valamennyire emelni fogja. Minden reményünket a közigazgatás államosításának mielőbbi megvalósulásába helyeztük s egyesek abbeli aggodalmát, mintha az államosítás folytán anyagi javadalmazásunk még kedvezőtlenebb lehetne, ama keserves tapasztalaton alapuló megg3rőződóssel utasítottuk vissza, hogy jelenlegi állapotunk már rosszabbá nem válhatik. Egyszer— amillennáris jegyző-congresszusalkalmá- val — megkisérlette országos egyletünk illetékes helyen feltárni helyzetünk igazi képét s küldötteink megjelentek a belügyminiszter urnái, terheink kevesbitését s a létfeltételhez megkívántaié minimális törzsíizetóst kérvén. Jóllehet a miniszter conventionális ígéretet tett, mozgalmunk visszatetszést szült s égy élczlap carrikaturában örökítette meg, amint négy-öt jól megtermett, elhízott jegyző arany- lánczokkal és gyémántos gyűrűkkel megrakva kenyeret kér a sovány termetű minisztertől. Az egész ország kaczagott ezen a jó ötleten s a rajzoló, kinek bizonyára négyes fogaton járó bácskai, vagy temesi jegyző a nagybácsija, óriási sikert aratott szellemes carricaturájával Ez a baj tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy egyes vidékeken kiváltságos állásba jutott kartársaink fényes helyzetéből húz következtetést — nem csak a nagyközönség, — de még felsőbbségünk is az egész testület jóllétére. Nem hasonlítja össze senki a felvidéki szegény vármegyék körjegyzőinek sorsát a Duna-Tisza-közi, vagy a Bánátbeli községi jegyzők jóllétével, a kiknek tisztességes mellékkeresetükön felül törzsfizetésük is nagyobb, azonkívül úri lakással bírnak s haszon- élvezett jegyzői telkük csak a kataszteri tiszta jövedelem összegében számittatik be fizetésül, holott észszerű gazdálkodás utján ennél sokkal többet produkálhatnak. Azonkívül aljegyzők, segédek és irnokok-nak a község költségén való alkalmazása utján a munkakör is megoszlik s jóllehet igy sem huzza egyik sem ingyen a fizetését, mégis tetemesen kevesebb teendő esik rájuk fejenkint. Sőt azt sem tudják, hogy a mi vidékünkön is egy rövid évtized alatt mennyire megváltoztak a viszonyok. A régi jegyző, aki 15—18 községében ur volt azelőtt s az adó kivetése, beszedése és elszámolása volt úgyszólván az egyedüli teendője, manap görnyed a teendők súlya alatt s mai 4—-o községre redukált köre sokszorosan több elfoglaltságot ad neki, mint hajdani kiskirályságának egész közigazgatása. Azelőtt ideje volt mellék-munka után látni, s nagyobb számú létekből álló körében akadt is ilyen elég; azonkívül tetszésétől függött a magánmunkálatok dijainak megállapítása és tán egyedüli írástudó ember lévén a vidéken, concurrense nem is akadt —, manap minden embernek kiválasztott ügyvédje van, még adóügyeiben is ettől kór tanácsot; a mostoha szabályzatok nevetségesen csekély díjtételeket állapítottak n.eg munkájáért, s még ebből is engednie kell, ha azt akarja, hogy egyáltalán legyen mellékfoglalkozása, különben az elbizakodott fél azonnal fiskálisát bízza meg adás-vételi, vagy egyébb üzletének lebonyolításával. Legtöbb — nem bírva meg a hivatali teendőket sem — el se fogadhat magánmunkálatot, le kell mondania a mellék-keresetről, s meg nem szerezhetvén a sóra valót, sótalanul rágódik a hivatali fizetéséből alig beszerzett keserű kenyéren. Minden, minden megváltozott, csak a fizetés, az maradi a régi s a régi aera alatt megazdagodott körjegyzők valamikor a cselédjeiknek adtak annyi bért, a mennyiből manap magukat és családjukat tartják fenn Kétszeresen súlyos a mi helyzetünk itt Ung vármegyében, a hol a községek vagyontalansága folytán a nyomor, lt fizetés okozta helyzeten felül a lakás mizériák is állandó gondot okoznak a körjegyzőnek. Mikor az anyakönyvi kerületek megállapítása folytán megkétszereződött a körjegyzőségek száma s nyomorult falvakból is körjegyzői székhelyet teremtettek, senki sem gondolt azzal, hol fogja magát meghúzhatni a jegyző, s eltekintve attól, hogy egy rozoga gunybó nem is alkalmas intelligens embernek lakásul s a hivatal tisztességével sem fér meg, hogy egyszobás ko- lyibában tartsa a jegyző magánlakását és irodáját együtt, helyenkint még ilyen sem akadt s a körjegyző székhelyén kívül lakván, hivatalában való állandó jelenléte lehetetlen, sőt éjjeli nyugalmát, avagy rendes étkezését kénytelen feláldozni, hogy a hivatalos órákat betarthassa. Ha meggondoljuk, hogy az 1886. évi XXII. t.-cz I kötelezi a községeket, hogy a jegyzőt 3 szobás lakással, iroda és mellékhelyiségekkel, kerttel és gazdasági udvarral természetben lássák el s látjuk, hogy a kincstári erdészet erdőszolgái részére is palotákat épit minden félre-eső faluban és mi 100 frtos lakbérrel kény- telenittetünk beérni, sőt még másik 80 vagy 100 forintot pótolunk szegényes törzsfizetósiinkből, hogy a törvény szerint járó lakással össze sem hasonlítható parasztház évi bérét kifizethessük,, önkénytelenül sóhajtunk fel: „Vajha tőlünk is csak igy követelnék a törvények betartását, a mint a rovásunkra nem tartják be !“ Szégyenteljes állapot ez tekintetes Törvényhatósági Bizottság! De mi ez még.a felsorolaudókhoz képest ? Az állami anyakönyvvezetés életbeléptetése alkalmából az újon alakított köröket osztályokba sorozták ; van I., II. és III. osztályú körjegyzőség, mihez képest a fizetés is három classisba soroztatott, s „horrendum dicíu“ 400, 450 és 500 írtban állapíttatott meg. Mintha a III. oszt. jegyző és családtagjai kevesebbet ennének, mint I. osztályú kartársa és ennek a gyermekei, avagy lehetséges volna a fokozatos előléptetés a magasabb classisba. E mellett azonban az átalányokat is classifikál- ták, s a III. osztályú jegyző 80 írttal kevesebbet kap iroda- és utiátalány fejében, mint I. osztályú collegája. Miért?! Azórt-e, mert a rendszerint több kisközségből álló alacsonyabb osztályú jegyzői körben ugyanazon főkönyveket, lajstromokat, kimutatásokat több példányban kell készíteni? És azért-e, mert a III. osztályú jegyzőnek több és hosszabb utat kell tennie a hegyek közt fekvő községeibe vezető járhatlan utakon ? Egyes jegyzőknek adtak segódjegyzőt államkölt- ségen s azok most fele annyi teendővel torhelvók, mint többi kartársuk, kiknek e szerencséből nem jutott ki s akik még egy anyakönyvvezetőhelyettest sem kaphatnak, mert a 30—-40 frtos nyomorult díjazásért senki sem vállalja el e felelősséggel járó tisztséget, vagy nem is akad intelligens ember a faluban, a ki ennek ellátására képes lenne. Az örökösödési eljárásról szóló törvény, a mező- rendőri bíráskodásnak a községi elöljárókra utalása, az állami anyakönyvek vezeté-e, az állategészségügy államosítása, a betegápolási pótadóról, a munkás- és cse- lédsegély pénztárról alkotott uj törvények megtízszerezték a körjegyzők munkakörét és felelősségét s valamennyi. törvény végrehajtását ingyen tartozunk teljesíteni. Külön díjazást csupán az anyakönyvvezetésért kapunk és pedig tiszteletdijnak nevezett 80 forintot évenkint. 80 irtot ennek a roppant munkának dija fejében s azért a kilátásért, hogy az 1804. évi XXXI. t.-cz. 121. és 122. §-ai még a jóhiszemiileg elkövetett tévedésért is hivatalvesztéssel és 6 hónapig terjedhető fogházbüntetéssel fenyegetnek. Ilyen felelősséggel s ennyi teendővel járó foglalkozásért bizony silány díjazás ez s ha meggondoljuk, hogy azok a felügyelők, a kik munkáinkat hébe-korba felülvizsgálják, ezerekre rugó fizetést élveznek, felette kívánatosnak tartjuk a miniszter Ígéretének mielőbbi megvalósulását. melyr szerint ez a tiszteletdij csak kezdetleges s már a közel jövőben felemelés tárgyát képezendi. Mert bizony, csupa hazafiságból ilyen nagy felelősséggel járó s annyi fáradságot igénylő munkát senki sem teljesít szívesen, a mikor még a háta mögött kisért a rém, hogy gonosztevők módjára börtönbe kerülhet azért, mert jogi qualificatió hijján áldozatául esett valamely házassági szédelgő hamisított okmányainak. És ezek a felsorolt s még más egyébb törvények nemcsak teendőinket szaporították meg, hanem általuk és miattuk elestünk az ilyen teendőkért előbb járt díjazás leszállítása, vagy eltörlése által tetemes mellék- jövedelemtől is. Hiszen csak az örökösödési törvény annyira sújtott bennünket, hogy inig előbb csak magánkérelemre díjazásért vettünk fel halálesetet és hagyatékot, ma még a halva született csecsemő felől is hivatalból és pedig két példányban kell kiállítani a haláleseti ivet s a hagyatékok leltározásáért előbbi dijainknak csak 1/a részét számíthatjuk fel, sőt a kisebb hagyatékokért — a minő pedig legtöbb van — fel sem számíthatunk semmiféle díjazást. S nemcsak a kormány s a törvényhozás az, a kik részéről mostoha elbánásban részesülünk, hanem közvetlen feljebbvalóink is „ami bőrünkre dolgoznak“. Volt alispánunk beszüntette a járási kézbesítői állásokat s az összes kézbesítések teljesítését ránk erőszakolta. Eltekintve a sok munkától és a felelősségtől, a mi e teendőkkel hárult reánk, még abban a megalázásban is részesültünk, hogy — nem lévén írástudó és értelmes községi biráink, vagy megbízható szolgánk — piszkos viskókban kell a kényszerkózbesitóst, a fizetési meghagyások és büntető parancsok magyarázását személyesen teljesítenünk. A napról napra érkező „sürgős“, „azonnal“, „még ma kézbesítendő“ jelzésű idézések kézhez adása által felette sok zaklatásnak vagyunk kitéve, a soronkivüli kiszállások tetemes költséget okoznak. Ujabbau eltiltanunk az adóbehajtásért járó végrehajtási költségek felkozelésétől, holott a törvényhatósági bizottság által jóváhagyott s mai nap is hatályban levő községi szervezési szabályrendeletek e jövedelmet segédtartás czimén feltétlenül és teljes összegében nekünk adják. Azonkívül ez a bevételünk némileg kárpótlás volt azért a rendkívüli fáradtságért is, melyet a kihá- gási, a bűnvádi és véderő vétségekért kiszabott pénzbüntetések behajtásának ránk utalásával a hatóságok és kir. bíróságok okoznak, melyek nagyszámuak ugyan, (hisz' a kir. kincstári erdészet százával adja be az erdei kihágások elleni pmaszait), azonban közadók módjára lévén behajtandók, végrehajtási költségeinket a felszámítható behajtási jutalék épen nem fedezi. Főszolgabiráiuk is folyton újabb- és újabb beadványokat rendszeresítenek, hivatalos napok gyakori kitűzésével időt vesznek el és fuvarköltséget okoznak. Sőt legújabban a kisebbszerü kihágási feljelentések elintézését is ránk hárítják. Minden uj törvény, minden felsőbb intézkedés A SINGER Co. VARRÓGÉP részvénytársaság- műhiiiizés-kiállitása mai naptól kezdve megtekintheti a Drugeth-téri áll, el. iskola emeleti nagytermében; a műhimzés-tanitási tanfolyam pedig 14 napig tart Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
