Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-10 / 32. szám
XL. ÉVFOLYAM. 32. SZÁM. Ungvár, 1902. augusztus 10. SZERKESZTOSEG: Ungvár, Vármegy eháa-tér 1. szára. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak hérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitó'l jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: , Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér sor önkin t 40 fill. HAG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kossuth Lajos emléke. Ez évi szeptember hó 19-én lesz Kossuth Lajos születésének 100 esztendős évfordulója. Ezen évforduló alkalmából a nemzet országos ünnepet fog tartani Budapesten, melyen valószínűleg képviselve lesz a kormány is, mert Apponyi Albert gróf, a képviselőháznak elnöke már ki is jelentette, hogy az ország- gyűlés képviselőháza — amennyiben ez ünnep nem párttüntetés, hanem egy kiváló államférfiu emlékének ünneplését czélozza, — részt vesz benne. Az országos nemzeti ünnep mellett a törvényhatóságok, a városok, a községek is rendeznek külön ünnepeket. Hisz tudjuk, hogy a magyar hazában nincs és nem lehet igaz hazafi, aki Kossuth Lajosnak, hazánk e nagy fiának emlékét ápolni elmulasztaná, aki ne tekintene kegyelettel és lelkesedéssel e nagy államférfiu és hazafi életére és korára. Vármegyénk törvényhatósága hazafias érzületének kiváló tanujelét adta már ez évi április hó 30-án tartott rendkívüli közgyűlésén, mikor egyhangúlag és lelkesedéssel elhatározta, hogy a Rákóczyt, Tökölyt és Bercsényit diffamáló törvényeknek törlését, továbbá Kossuth Lajos és az 1848—49-iki névtelen hősök érdemeinek törvénybe iktatását fogja az országgyűléstől kérelmezni. Most Ungvár város közönségén a sor, hogy az egész vármegye hazafias közönségének alkalmat és módot nyújtson arra, hogy Kossuth Lajosnak el nem tagadható, elévül- hetlen és minden igaz magyar lelkében tudott érdemeinek még számtalanszor megismétlcndő elismerését, a nagy hazafi emléke iránt érzett kegyeletét nyilvánosan leróhsssa azon a napon, mely a megdicsőült férfiú születésének 100-ik évfordulója. Nem állunk elő az ünnep tervezetével. Csak azt az egyet kérjük, azt óhajtjuk, hogy a város közönsége rendezzen nekünk impozáns ünnepet, mely érzelmeinkhez, honszerelmünkhöz és hazánk nagy fiának: Kossuth Lajosnak szivünkben emelt emlékéhez méltó lesz ! Döntés a kéményseprő ügyben. Az immár hét esztendeje felvetett kérdés : bir-e Jägerné-Bobovszky Ilona Ungvár városában kéményseprő-ipari reáljoggal, vagy nem, immár ismételve eldöntetett a kereskedelemügyi m kir. miniszter által és pedig Jagerné javára, amennyiben a reáljogot fennállónak mondja ki s úgy a város képviselőtestületének, valamint Lipták József és társai azon kérelmének, hogy a reáljog-megállapitást újból vegye vizsgálat alá, helyt nem ad, hanem e helyett utasítja a város képviselőtestületét a kéményseprési szabályrendeletnek sürgős s a hivatali elődei által elrendelt módosítására és le- tárgyalására. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ugyanis ez évi julius hó 2'J-én 16,990/VIII. számú leiratával a következőkről értesíti a vármegye közönségét: Ungvár rend. tan. város képviselőtestületének, valamint Lipták József és társai ungvári lakosoknak az iránti kérelmét, hogy a Bobovszky Ilona férj. Jäger Bertalanná ungvári kéményseprő-iparos kéményseprési reál-iparjogának megállapítása tárgyában hivatali előde által 1895. évi szeptember hó 7-én 60,962. sz. a. hozott határozatnak újbóli felülvizsgálata s illetve annak hatályon kivül helyezése mellett, fentnevezett reáljogának fenn nem állását mondja ki, illetve azt érvénytelenítse, hivatali előde fennidézett határozatában felhozott indokoknál fogva annyival kevésbbé találta figyelembe vehetőnek, mivel a kérvényezők által előterjesztett érvek és okmányok semmi" tekintetben nem szolgálhatnak indokul arra, hogy livatali előde idézett határozatának indokait megdiintsók. Sőt inkább az az egyedüli némi figyelmet érdemelhető okmány, mely hivatali elődjének az idézett határozat meghozatala alkalmával rendelkezésre nem állott: I. Ferencz által 1819. julius 23-án kiadott, a kéményseprői ipar üzésére vonatkozó kiváltság- levél — mely különben ezidőszerint az újabb törvények s azok alapján kiadott rendelkezések folytán semmi joghatálylyal nem bir, — inkább a Bobovszky Ilona reáljogának fennállása mellett, mintsem annak megdöntésére szolgálhatna; amennyiben e kiváltságlevél VIII. czikkében ez áll : „Da alle Rauchfangkehrer-Gewerbe indem Königreich Ungarn einen alten Herkommen sowohl, als auch denen, von der Kaiser-Königin Maria Theresia am 15-ten Juli 1748 ertheilteu Priwilegien gemäss, erkauft worden sind, so bleiben solche auch als ein wohlerworbenes Eingenlhum denen Meistern, und nach ihrem Tode ihren Weibern und Kindern.“ (Mivel mind a kéményseprő-mesterségek a magyar királyságban régi szokás szerint, úgyszintén Mária Terézia császár-királyné által 1748. julius 15-én kiadott privilégium szerint megvásároltattak, eszerint ezek a mestereknek mint megvett sajátjok megmaradnak és haláluk után feleségükre vagy gyermekükre száll át ) Egyébiránt a városi képviselőtestületnek fenti kívánalmát már alaki szempontból is helytelen s figyelembe nem vehetőnek mondja a miniszter és pedig három oknál fogva: 1. Azért, mert midőn hivatali elődje Bobovszky Ilona azon kérvénye felett, hogy Ungvár város területén a kéményseprési ipar joga a néhai atyja, Bobovszky Tamástól örökölt reáljogon, elösmertessék s ez alapon a kéményseprési ipar gyakorlása neki megengedtessék, 60,962/1895. szám alatt hozott harmadfokú határozatával határozott oly értelemben, hogy folyamodónő kéményseprői reáljogát elismerendőnek jelentette ki, ezzel oly jogérvényes határozatot hozott, mely ellen semmi további joglépósnek helye nincs, amelyben tehát Ungvár város közönsége is megnyugodni köteles. 2. Azért, mert a város képviselőtestületének említett kérelmével való fellépésére a városnak semmiféle jogsérelem okot nem adott; minthogy a Bobovszky Ilona reáljogának elismerése a városnak jogaiba a leg- kevésbbé sem ütközik s a város közönségére teljesen irreleváns az. hogy ott a kéményseprői ipar-jog reáljogon gyakoroltatik vagy nem. A városnak tehát, mint érdektelen félnek, egyáltalán nincs joga a reáljog kérdésének újabb tárgyalás vételét és eldöntését kérni. 3. Azért, mert hivatali elődje által annak idején végérvényesen eldöntött kérdést egyszerűen a városi képviselőtestületnek folyamodásában előterjesztett egyoldalii előadására tárgyalás és újabb eldöntés tárgyává már azért se tehetné, mert a ipartörvény rendelkezésénél fogva nem hajlandó ily iparjog feletti kérdésekCsüggetegség. Még tegnap derűs mosolylyal jártam-kellem Ulalos terein virágos mezőknek, Fürgén vitte, gyorsan előre a lelkem Lépteit törékeny porhüvelyének. Mohón szívtam tüdőmbe a virágoknak Édes, bóditó illatát, Örvendve mélázó csalogánydaloknak. Zengtem a családi boldog álmoknak Szépséges hymnuszát. Múltat s jövőt elfeledtete A boldog jelen szent igézete. Szabad természet hegykoszorúi között Áldást hozó síkság kellő közepében Szőllő ugasos kis házba költözködött Szerelte magzatom s én jó Hitvesem. Már érzem illatát rezedavirágnak, Kéklik a nefelejts felém, Hangzik zenéje az anyaboldogságnak, Amint ölelni karjai kitárna:, Kis fiát beezózvén. Oh, te áldott égi érezet, Mennynek kegye : családi szeretet! E szent érzelemmel emlékezetemben Hajtám le álomra fejemet boldogan, Szép álomlátás 1 A jóság Nemtőjében Az én Hitvesemnek szelíd arcza van. Boldog álom Iái ás! - De milyen ébredés! Főm fáj. karom erőlelen. Dei ült mosoly, fürge járás-kelés Helyett ágyhoz szögez kétségbeesés És fájó gyötrelem . . . Még tegnap deiült mosolylyal járlam-keltem, Lelkem fürgén, vidáman vezetett. Egy láz as éj s mily csüggeteg lett a lelkem, Erőilenül már útra kelni sem mertem Hozzád boldog családi környezet! Jövel hát felém S meggyógyulok én. (Ungvári, un1, junius 13.) Dortsák Gyula. A fölkelők. — Az »Ung< eredeti tárczája.— Irta : Erdössy Vilmos. A napokban egy társaságban a boszniai életről lévén szó, eszembe jutott a következő érdekes történet : 1889-ben Plevlijében állomásoztam, hol azon időben még meglehetős sok kellemetlenségünk volt a Törökországból betörő rabló csapatokkal, nemkülönben a sorsukba beletörődni nemtudó fölkelőkkel is. Ez évben történt, hogy a dandárparancsnokságnak irodai szolgálatra alkalmas altisztre volt szüksége, felszólította tehát az alantas parancsnokságokat, hogy a jó irásu, németül tudó altisztektől azonnal próbairást küldjenek be. Ez a parancs egy fiatal hadnagyhoz is eljutott, ki vitéz szakaszával a jabukai magaslaton egy egyedül álló őrházat tartott megszállva. A szakaszban volt egy káplár, ki törve beszélte a német nyelvet, de elég jó Írása volt; ennek parancsolta hát meg a hadnagy ur, hogy Írjon próbairást. — Kérem alássan hadnagy ur, mit Írjak ? — kérdé komoly arczczal az altiszt. A hadnagy ur gondolkozott. Mintairások nem voltak sehol sem ezen az elhagyatott helyen. — Majd csak találunk valamit — mondá az altisztnek, — üljön hát le s irja a mit diktálni fogok. Úgy is történt. — A hadnagy ur diktált, a káplár pedig szépen leírta az előtte elmondott „szolgálati jelentést“, mely igy hangzott: — Jelentem, ma éjjel 100 fölkelő megtámadta az őrházat; minthogy az őrség hosszabb ellentállásra képtelen, sürgős segítséget kérek. A próbairást összehajtották, borítékba tették s egyik őrjárat által elküldték a következő őrházhoz, továbbítás végett. Az ezred-segédtiszt a mint másnap reggel felbontja a postát, nagy csodálkozással olvasta a jelentést. A dolog megfoghatatlan volt előtte, annál is inkább, mert a szomszédos őrházak parancsnokai jelentéseikben egy szóval sem tettek jelentést a felkelőkről, már pedig az őrházak között czirkáló őrjáratoktól bizonyára értesítve lettek volna. Feltűnt neki az is, hogy a jelentés nincsen aláirva, gondolta azonban, a hadnagy sietségében nem irta alá. Nem is várta be, mig az ezredparancsnok felment volna az irodába, személyesen sietett a lakására tudtára adni a fontos hirt. Az ezredes a segédtiszt meghallgatása után szintén kétkedett a hir valódiságában, — de hát mint mondá — ezek a bosnyákok ravasz emberek, már egynéhányszor rászedtek bennünket, jó lesz komolyan venni a dolgot. Sietett hát a tábornokhoz. Utóbbi hallva s olvasva a jelentést, szintén nem vette tréfára a dolgot. Titkon mindegyik újabb kitüntetésről ábrándozott. —• Nagy súgás-búgás volt a dandár-irodában. Azonnal kiadatott a tiszteknek a titkos parancs, hogy délután 1 zászlóalj és 1 hegyi üteg indulásra legyen készen. Daczára azonban a nagy titkolódzásnak, egy óra alatt az egész Plevlije tudta, hogy ismét kitört a fölLapunk mai száma 6 oldalra terjed.
