Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-12 / 2. szám
heti elő. A hatóság a felebbvitelt köteles jegyzőkönyvbe foglalni. A felebbvitel felvétele abban az esetben, ha ä tárgyalás szóbeli volt s a felebbvitel előterjesztése nyomban követte a határozat kihirdetését, a tárgyalásról felvett jegyzőkönyvben történhetik ; ha később történt az előterjesztés, külön jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ha az elsőfokú hatóság azt látja, hogy a szóbeli utón előterjesztett felebbvitel meg nem engedett vagy elkésett s e miatt vissz i kell utasitani, a feltt erre a körülményre figyelmeztetnie kell; ha azonban a- fél mindamellett ragaszkodik kívánságához, a felebbvitel jegyzőkönyvbe foglalása meg nem tagadható. Ilyen esetben az elsőfokú hatóság természetesen nyomban meghozza a visszautasító végzést, mely ellen azután a szabályszerű felfolyamodásnak van helye. A szóbeli felebbvitelről felvett jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a hatósági határozat (intézkedés) sérelmes részeinek megjelölését s a fél kérelmének rövid kifejezését. A fél kívánatéra azon indokok lényegét, melyek az illetőt a felebbvitel előterjesztésére indították, röviden szintén fel kell venni a jegyzőkönyvbe. Ré zletes indokolásnak nincs helye; ez azonban természetesen nem zárja el a felet attól, hogy az élőszóval előterjesztett felebbvitel tüzetes indokolását később, de mindenesetre a felebbvitel előterjesztésére megállapított lő napon belül Írásban nyújthassa be az elsőfokú hatóságnál. A felebbvitelről felvett jegyzőkönyvet a fél vagy felek előtt fel kell olvasni s azoknak, a kik magyarul nem értenek, vagy nem kellően értenek, meg is keli magyarázni. A jegyzőkönyvet úgy a felvevő hatósági közeg, mint a felebbvitelt előterjesztő fél aláírja, vagy ha az utóbbi írni nem tud, kézjegyével látja el. Ha a fél a jegyzőkönyvet aláírni vagy az írástudatlan fél kézjegyével ellátni nem akarja vagy nem tudja, ezt a körülményt a jegyzőkönyvben az okkal együtt meg kell említeni. Az írásbeli felebbvitelt a félnek nem a felebb- viteli, hanem az ügyben eljárt elsőfokú hatósághoz kell czimeznie. Az elsőfokú hatóság köteles a felebbvitelt a szükséges tárgyiratokkal gondosan felszerelni és késedelem nélkül a másodfokú hatósághoz felterjeszteni. A másodfokú hatóság akkor, ha a felebbvitel elintézése valamely magasabb fokú hatóság hatáskörébe tartozik, a felebbvitelt — a még esetleg nála levő iratokat hozzácsatolva — ugyancsak késedelem nélkül ehhez a magasabb hatósághoz terjeszti fel. (Folytatása következik. TARKASÁGOK. Az orvos polgármester. Megesett a csuda, hogy nem juris doktor, de med. univ. doktor ül Ungvár város polgármesteri székében. És ezt az állapotot nem is lehet törvénytelennek mondani, mert a községi törvény 55. §-a rendelkezik úgy, hogy a rendezett tanácsú városokban a rendes elnök akadályoztatása esetén a legidősebb tanácsbeli elnököl a képviselőtestületi közgyűléseken. A legidősebb tanácsbeli — és ezt saját kijelentése után Írjuk — ma Ország Jakab dr. városi tiszti orvos, aki a községi törvény 63. §-ának 3. bekezdése értelmében szintén rendes tagja a tanácsnak. Igaz ugyan, hogy sokan vannak, akik a főjegyzőt tartják korosabbnak, s talán úgy is van, de a főjegyzővel való polgármesterhelyettesitést eltiltotta a belügyminiszter 47,869/1885. számú elvi határozatával. Vannak aztán, akik a rendőrkapitányt szerették volna látni abban a szobában ülni, melynek ajtaja felett ez áll: —--------------------------------------------------------------!-----!-----------------------------------------És most, bocsássanak meg kérem, történetem egy uj alakjat vagyok kenyielen bemutatni a „nyajas olvasóknak". .Ennek az alaknak a neve „anyamasz- szony" — egy barátságos és sok tavaszt látott öreg tyuk. „Anyámasszony“ a háziak előtt sok kiváltsággal bírt, a többi között zavartalanul járhatott ki és be a konyhába anélkül, hoay ezert valaha megrovási kalandban részesült volna. Ez az „Anyámasszony1 változtatta at az eddigi vígjátékot, tragoediavá. Mar fel tizenkettőre járt az idő, mi javában beszélgettünk, miközben nem vettük észre, hogy „Anyámasszony“ felszármazvan az ablakra, nem hétköznapi étvágygyal fogyasztja ugyancsak gyors tempi ban a grizeshaluskanak való mikszlum kompoziiumot. Éppen kellemes foglalkozásának befejezéséhez kozeKdett, amidőn Miska bátyám vélellenül az ablakra pillantott. Az arczan kiült hirtelen sápadtság, ajkainak remegő vonag- lasa, mély szótlansága, hirtelen összecsapott kezei azt gyanittattak velem, hogy az öreg roszul an Ketségbe- esesemben friss vízért akartam rohanni, de alig hogy megindultam, az én Miska bátyám a keze ügyében levő laskanyujtót nagy erővel az ablak felé csapa s az ablak egyik tablaja csörömpölve hullott a földre. „Anyámasszony“ nagy lármával illant tova, otthagyván az ablakon az ezerdarabra tört tál szánalmas romjait. Felve tekintettem Miska bátyámra, a ki a heves műtét Után fájdalmasan igy szólt : Átkozott tyúkja! Vege a grizeskaluskának. Aztán egyet gondod, vette géroitkjat s ream bízva a felügye- lést, szaladt mint a nyúl a boltba grízért, mivel a kamara ku csat magaval vitte a háziasszony. Azonban a baj nem jár magányosan soha. Lelki- ismeretesen ügyeltem egy d irabig mindenre, de egy közbejött körülmény engem is megzavart. Morgassal vegyes ugatas hallatszott az udvaron s én, mint az állatvedő-fgyesület kültagja rohamleplekkel igyekeztem ki az udvarra. Megható jelenet következett. A vén Bundást tamadta meg valami idegen kutya és olyan A polgármester feleket délután nem fogad! s mely felirat nyomtatott betűi alatt egy- szép napon meg ez volt oda Írva: Délelőtt meg nincs itt! * • , De hát a rendőrkapitánynyal való helyettesítést meg a községi törvény 63. §-a nem engedi, mikor azt mondja, hogy „A rendőrkapitányok nem vehetnek részt a város pénzügyeit, javadalmait, vagyonát, és gazdá- szatát érdeklő ügyeknek a tanács által való intézésében.“ Igv hát akarva nem akarva Ország Jakab drnak kellett elvállalnia a polgármester helyettesítését, minthogy az adóügyi tanácsosnak most van a legnagyobb elfoglaltsága (házbéradó-kivetés), a rendőrtanácsos pedig mint helyettes polgármester egyúttal főnöke lett volna kapitányának, ami tán még különösebb lett volna, — mint az orvos-polgármester No, de nincs oka senkinek aggódni, hogy a polgármesterhelyettes a t. orvos. Elvégzi ő a polgármesteri teendőket is úgy és olyan jól, mint a hogyan kigyógyitja a páciensét, mikor az nem halálos betegségben szenved. És hogy tényleg a közönség teljes bizalommal viseltetik Ország Jakab dr. t. orvos mint helyettes polgármesterhez iránt is, bizonyítéka, hogy egyhangú lelkesedéssel fogadták a képviselőtestületi tagok az indítványt, hogy a még hátralevő ideiglenesség alatt is ő legyen a polgármesterhelyettes. Vannak ugyan, akik élczelődnek a t. orvos polgármesterségén, de ez nem baj; csak annak egy újabb bizonyítéka ez, hogy még sem halt ki' teljesen a jó kedv az emberekből. Egy ilyen élczet én is hallottam, úgy a mint itt leirom: Beállít egy ügyes-bajos adózó a polgármesteri szobába, és sehogy se tud mondókájába kezdeni a nagy habozás miatt, vájjon polgármesternek vagy doktornak czimezze azt, aki most a város ügyeinek élén áll. Végre is jobbnak találta a doktor szólitást, mondván: — Tekintetes doktor ur! Nagy a bajom . . . . — mire e helyettes polgármester is megí'eledkezven polgármesterségéről, hirtelen közbe vág: — Gyorsan, gyorsan! mutassa csak a nyelvét! Mi az ára britanikának? Ha már élez írásban vagyok, leírok még egyet, Ez ugyan nem az orvos-polgármesterről szól, de azért ő is elolvashatja A legutóbbi esküdtszéki cyklusra be volt hiva a többek között D—ó polgártársunk is, aki teljesen azon hitben volt, hogy Beregszászban megbámulják az ungvári embert. Mikor aztán két napi ott tartózkodás után sem futottak utána a gyerekek; hogy: — Ni-ni! egy ungvári esküdt ! akkor szörnyű bosszús lett, gondolván magában: No jó, ha ti nem kérdeztek, ki vagyok, majd megmondom ón! És úgy is tett. Mikor a dohánynagytőzsdében a vásárlók tömegesen voltak jelen, ő is beállított, és hangos szóval britanikát kért. Miután 10 darabot kiválasztott, kérdi, mi az ára? — Hét krajezár darabonként! — Hét krajezár? hisz ennyi a britanika ára Ung- váron is! (Általános derültség.) „Értekezlet.“ Ez már nem élez, de azért mégis ebbe a rovatba való. Történt pedig úgy, hogy e 8-án a reggeli postával több ungvári egyén a következő levelező-lapot kapta: „Tisztelettel fölkérem, hogy f. hó 8-án, azaz szerda délután 3 órára kávéházamban megjelenni szíveskedjék értekezletre. Beiz mán Ignácz.“ patália keletkezett, hogy kéntelen voltam valami erős kézbeli alkalmatosság után nézni, hogy ennek a kellemetlen inczidensnek a végére járhassak. Sajnos! de való. E kutya-manipuláczió alatt a mártás és leves kifutóit, a pecsenye meg a káposzta odaégett. Botrányos illat üté meg szaglási szervemet, midőn a konyhába léptem. A sors rideg csapása alatt megtörve húztam hamarjába félre a lábosokat és hogy a hibát némileg jóvá tegyem, egy jó csőm > vizet öntöttem a megmaradt leveshez. Szerencsemre vagy szerencsétlenségemre, eppen akkor lepett be Miska bácsi kiizzad ve es a sietestől ugyancsak lihegve. Ha mar grizes haluska nem is lesz, de lesz bőven a levesben griz, arról jótállók — szólt bejövő félben. Aztán hirtelen megállt . . . megerezte a vegyes illatot. — Szerencsétlen ember! Mit tettél? Most már csakugyan vegem van ! Mondott ő meg mast is, egyebet is, mast is — de azt tanácsosabb elhallgatni. Mag volt semmisülve ő is, en is, és az — ebéd is. Reménytelen hallgatásba merültünk. Bárhová tekintet- tettünk csak múlás, pusztulás tárult élénk. Istenem! mi lesz ebből ? — Tudod öcsém —- törte meg a csendet Miska b icsi — lesz ahogy lesz, de a becsülelet nem hagyjuk. Nem am, ha addig is élek. Jöjj velem! — Bűnösségem tudatában lehorgasztott fővel kullogtam utana, be a szobába. — Terítsünk, szólt az öreg — mert azonnal itt lesznek. Neki láttunk gyorsan. Miska bátyám arczaról egy perezre se vettem le szemeimet. Észrevettem, hogy a teljesen borús arezra mint lopódzik neha-néha egy hamiskas mosoly es ez némi bizalommal töltött el. Éppé hogy elvégeztük a terítést, hangos beszed hallatszott kívülről. — Menj csak elejök. Légy nyugodtan s a mint parancsolom' úgy fogsz tenni mindent. Érted ? Szólt az öreg és besietett a konyhába, mig én mint fogadóTekintetteí pedig arra, hogy Reizmann Ignácz nemcsak kávéháztulajdonos, de képviselőtestületi tag is, tekintettel továbbá arra, hogy Reizmann Ignácz volta fogyasztási adókezelők követe a volt polgármesfet- helyettesnél, — tekintettel végül arra, hogy általános felfogás szerint ma nem lehet más ügyben értekezletet tartani, mint a polgármesterjelölés ügyében, nemcsak a meghívottak tódultak tömegesen a „ Török Császár" márvány asztalai köré, de igen sokan voltak ott oly képviselőtestületi tagok is, akik meghívást nem nyerve, türelmetlenül várták a fejleményeket, ami 3 óra után kezdetét is vette, még pediglen úgy, hogy Reizmann ur egy lelakatolt pléh-dobozt tett az asztalra, melynek pénztartalma volt. A hosszúra nyúlt arezok láttára Reizman ur igy szólott: — Ugyebár Önök azt hitték, hogy itt polgármester jelölés lesz! No hát csalódtak! mert én mint jó üzletember ilyen ügyekbe nem avatkozom. Az én ezé- lom, hogy ma megalakuljon a „Reizmann Ignácz nevét viselő első ungvái’i közjótékonysági kávéházi asztal- társaság“, melynek tagjai tartoznak legalább hetenkint kétszer kávéházamban megjelenni, s itt minden burnót- szippantásért 2 fillért, minden feketekávé után 4 fillért, egy-egy liter bor után 10 fillért jótékonyczélra áldozni s azt az asztalon levő dobozba tenni. Mit tehettek mást a jelen voltak, mint elfogadták Reizmann Ignácz indítványát; hogy azután megfognak-e jelenni a tagok minden héten kétszer kávéházában : az nagy kérdés. Tény azonban, hogy az „értekezlet" napján a rendesnél 100 kávéval és 50 liter borral több fogyott el a Török Császárban, ami elég bizonyítéka annak, hogy mai nap is lehet még eredménynyel járó „értekezletet" tartaűL ' Giri-Gáré. KÜLÖNFÉLÉK. * Vármegyei közgyűlés lesz e hó 16-án A közgyűlés tárgysorozata ez : 1. A m. kir. föl rnivelésügyi minister leirata az uj tago'sitasi törvény előmunkálatai ügyeben. 2. A m. kir. belügyminister körrendeleté a fogyasztási adópotlékok kivetese, beszedése és kezelése tárgyában alkotott szabályrendeleteknek az 1901. évi XVIII. t.-cz. alapján esetleg szükséges módosítása iránt. 3 Bánóczy Bélának a vármegyei főjegyzői állásról történt lemondása feletti határozat hozatal. 4. Az alispán előterjesztése a . bécsi lelenczhaz által Turja-Remete községtől Jurcsek Paulin és Her- min lelenczek után követelt 480 korona 84 filler tap- költségnek a vármegyei betegapolási alap terhére leendő átvetele tárgyában. * Nagylelkű adomány. Andrkssy Dénes gróf, a bőkezű jótékonyságáról ismert four, az Ungvár- czeholnyai gk. templom belső felszereléseinek költségeire 1000 koronát adományozott A nagylelkű adomány kieszközlésének érdeme Szaxnn József ez. kanonok, czeholnyai lelkészé. * Áthelyezés Fekete Jenő m. kir. állami járási és városi állatorvos Ungvátról Sárospatakra helyeztetett át. * Városi közgyűlés volt e hó 10-én. melyrek egyetlen tárgyat képezte dr. Ország Jakab t. orvosnak azon bejelentése, hogy Mocsáry Géza t. ügyész lemondása folytán ő mint legidősebb tanácsbeli vette át a polgármesteri teendők ideiglenes vezetését. Tekintettel azonban arra, hogy ő mint t. orvos egyébként is nagyon el van foglalva, egyúttal kérte a képviselőtestületet, hogy a polgármesteri állás végleges betöltéséig is massal helyettesítse a polgármestert. A kepviselőtestület azonban küldöttség vonultam az érkezők elé, vágván tőlem lehetőleg jó abrazalokat. Hogy fog ez végződni Ur Isién? e gondolatra a hajam szala egneK meredt. De hát férfi tu ajdona a bátorság, az jutott nekem is az eszembe, ámbár van egy náczió, melynél a férfiak annyira, bálrak, miszerint heten szaladanak vas villákkal egy gyava nyúl után. Megkondult a harang és Miska bácsi bejövén, jókedvűen köszönté vendegeit, aztán leültette őket, majd behozta a levest. — Ez már aztán a pontosság 1 . . . Hm, csak gri/.leves . . . nem sokat ér. Brr Be sótalan 1 Nincs ennek kérlek semmi ize, . . . való-ágos melegített viz 1 Ezek ugyan főztek levest, képzelem milyen lesz a folytatás 1 Minek is fog bele valamibe az ember, ha nem ért egyszer hozzá. Pedig én szörnyű étvágygyal jöttén ide. Ezek voltak a humaros megjegyzések, ügy ültem ott a széken, mintha tüzet gyújtottak volna alam — Meg Miska bácsinak csak jó — gondolám — mert ő kint lévén, nem hallotta ezt a felette dicsérő beszedet. Egyszer csak hallom Miska bácsi hivó szavat : — Öcsém, jöjj ki, keres valaki. — Rohantam kifele. —■ Hamar, hamar, szólt az öreg — és tuszkolt kifelé az udvarra, hol egy lógat várt már reánk. Ülj bele, egy . . kettő . . Jancsi hajts Szobránczra ! Vágtattunk, csak úgy porzott utánunk. * * * A szobránczi „Hotel Elefántéban két bus alak csendesen fogyasztja a megrendelt ebedet valódi prikopai karezosba fojtván be legutolsó kalandjat. Ebed végén, miután nagyot sóhajtotl, megszólalt Miska bácsi: — Mégis csak igaza van az aszonynak 1 . . . Soha többet . . . Én meg most azt mondom: Férjek! Oh tanuljatok 1
