Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-09 / 6. szám
XL. ÉVFOLYAM. 6. SZÁM. Ungvár, 1902. február 9. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerke8zlőliöz intézendő minden köz- eménv. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, . kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fiit Hirdetések. előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 40 fill. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Rólunk — az országgyűlésen. Az elmúlt héten az országgyűlés mindkét házábán történtek felszólalások, melyek bennünket közelebbről érdekelnek. A főrendiházban Es\ierhá\y János gróf intézett interpellációt a belügy- és igazságügy - ministerekhez „Az északkeleti határvidékeken fennálló némely viszás állapotokról; a képviselőházban pedig Rabár Endre dr., a bereznai járás képviselője mondott tartalmas beszédet, melynek, különösen a magyar liturgiára vonatkozó része általános helyeslésben részesült. Úgy Es\krhá\y gróf interpellációját, mint az arra adott miniszterelnöki választ, valamint Rabár Endre dr. beszédét helyén valónak találjuk lapunkban is közölni. Minthogy azonban Rabár beszéde még nincs előttünk teljes és hiteles szövegében, egyelőre itt adjuk a főrendiházban történteket: Esztzrlwzy János gróf a „Hazánkénak ez év- elején megjelent czikksorozatára hivja a főrendek figyelmébe. A czikksorozat kimutatta, hogy bizonyos idegen elemek mikent űzik az uzsorának különféle nemeit s a végrehajtási törvény kijátszásával miként forgatjuk ki a szegény népet csekély birtokából. Ez a honfoglalásnak egy neme, a vérontás nélküli honfoglalás, mely az újabb szocziológusok felfogásának inkább meglelek Sokan találva éreztek magukat a czikkek ál- által s a zsidók igyekeznek a közfigyelmet hallgatással elterelni az ügyről. Akik nem méltó elemeket vonnak védelmük ala, eltérnek a liberálizmustól. A végrehajtási törvény sok tekintetben hiányos és tarthatatlan. Szükséges volna egy törvény alkotása, amely, legalább az ország bizonyos részére nézve, meghatározná azon egyéneket, akik. pénzkölcsönzést űzhetnek. Így azonban a lakosság kivándorol és más, nem kívánatos lakosság által helyettesittetik. Nem akar egyes atroczitásokat felsorolni és a kedélyeket izgatni. A helyzeten azonban változtatni kell. A következő imerpeilácziót intézi a belügyi és igazságügyi miniszterekhez : „Az észak-keleti határvidéken némely visszás állapotról." 1- Van-e egybehangzó tudomások a miniszter uraknak azon üzeimekről, melyek kivált bevándorlót! elemek által lesznek elkövetve és amelyek az észak-keleti határvidéki lakosságnak anyagi romlását kepesek előidézni ? 2. Van-e tudomása az igazságügyi miniszter urnák különösen azon visszaélésekről, amelyek az 1881 : LX. t.-cz. 156. §. igénybevételével lehetnek különösen karosak. És szándákozik-e ezen visszaéléseket novellaris utón lehetetlenné tenni? Meddig lesz benyújtva az ezen czikket illető novella ? Lettek-e ideiglenesen intézkedések téve, hogy a novella létrejöttéig további visszaélések meggátoltassanak ? 3. Vannak vagy lesznek-e folyamatban a két minisztérium között egybevágó tanulmányozások a fentemlitett környékekben uralgó visszás állapotok megszüntetésére ? Különösen U a bevándorlási és telepítési törvény és annak végrehajtását illetve: b) a végrehajtási törvényt illetve. 4. Szándékoznak-e a nm. miniszter urak ezenkívül a beszerzendő tájékozásokat mindazon megyéktől záros határidőben beszerezni, amely megyékben ilyen tájékoztatás kívánatosnak látszik a minisztérium, vagy a megye közönsége részére ? 5. És végre szándékoznak-e a nm miniszter urak ezen záros huaridőben beszerzett informaczio- kat egész terjedelmükben köztudomasra hozni ? Széli Kálmán miniszterelnök: Nagyméltóságu elnök ur! Méltóságos főrendek! A interpellacziónák azon részére, amely az én tárcsámat illeti, leszek szerencsés röviden válaszolni (Haltjuk 1 Halljuk :), ráhagyván az igazságügyminiszter urra, hogy azt, ami ő méltósága részéről a végrehajtási törvényről és bizonyos árverésekről mondatott, azt a maga részéről felvilágosításul válaszában kifejtse. (Halljuk ! Halljuk !) A méltóságos lőrendeknek és talán ő méltóságának is van arról tudomásuk, hogy a kormánynak figyelmét azok a gazdasági mostoha állapotok, amelyekben az ország északkeleti részében, különösen Bireg vármegyében a szegény lakosság van, nem kerülte el. Mar régebben egy akczió indult meg, amely először egy járáson kezdődött, azután kiterjesztetett egész Bereg varmegyében és most kiterjesztetik a szomszéd varmegyékre is. Ennek az a czélja; hogy az ottani gazdasági bajokat lehetőleg hatályos preventív eszközökkel enyhítse, mérsékelje és azon szegény és nagyon elhagyott embereknek állapotán segítsen. Igen jelentékeny eredmények vannak e részben, amelyek köztudomásúak jelentésekből, hirlapi közleményekből, és az ügyet vezető földművelésügyi miniszter ur előterjesztéseiből. Ebben az akczióban minket közgazdasági szempontok vezetnek és nem felekezetiek. Nem szabad itt semmiféle felekezeti szempontból kiindulni, hanem tisztán csak abból a szempontból, hogy segítsünk azon a szegényen, ak itt bajban van, akármilyen imával imádja is az Istent, akármilyen templomba jár és hogy aki ott bármifele visszaélést követ el, gazdasági vagy más téren, azt büntetni kell, akármilyen felekezethez tartozónak vallja is magát. Ez a mi álláspontunk és mi nem hagyjuk zavarni magunkat semmiféle jelszavakkal, semmiféle, akár túlzott, akár az egész czélt felforgatni szándékozó támadásokkal, hanem megyünk a magunk utján a mi liberális felfogásunkkal, mert mi ott a szegény nép bajait akarjuk szanálni, amennyire tőlünk telik. (Helyeslés.) Ez általánosságban. A mi magát a bevándorlást illeti, én a bevándorlási ügygyei hasonlólag foglalkozom. A trónbeszéd — mint méltóztatnak tudni — a bevándorlási ügyet a minisztérium progrtmmjába felvette már. Ebben a trónbeszédben határozottan ki van mondva — és azt 0 Felsége mond|a ki a kormány felelőssége mellett — hogy a bevándorlási ügyet törvény által kell szabályozni. Ezt az Ígéretet én szándékozom beváltani, de addig is, a míg rendeleti utón meg lehetett tenni, azt én nem mulasztottam el. Ha a mi községi illetőségű törvényünk — mert nincs bevándorlási törvényünk, amint ő méltósága gondolja — a maga egész szigorában végrehajtatnék, ez azokat a bajokat megelőzni aitaimas volna, amelyek kétségtelenül a Gdicziából és az ottaai határszélekről beözönlő és ide nem való emberek bevándorlásából származnak. Ezt meg kell gátolni és én ez irányban logok is intézkedni. De az ország határszélén a mai apparátussal ezt a törvényt végrehajtani és a beván lorlast megakadályozni nem lehet. A községi törvény szigorú végrehajtásával lehetne ugyan a bajon segíteni, azonban mert ez a töivény hézagos, részben megfe’elő megyei orgánumunk hiányán, részben pedig a törvényben magában es hézagaiban rejlik, hogy nem volt foganatosítható annak végrehajtása. Én a községi illetőségi törvényt revízió alá venni és a bevándorlási törvényt ezen a módon törvényhozási utón szabályozni igenis I szándékozom. (Helyeslés.) Ami magát a perrendtartási Székház-avatás. Irta: uortBák Gyula. — Előadatott a „Iobquczí polgári kör“ megnyíló ünnepségén 1ÍI0Z. január hó 12-én. — Üdv a polgári összetartásnak ! Szerette városom, kedvencz szülőhelyem, Polgárerényeknek meleg lűzhelye, A hazaszeretet duzzadó ereje S kullurtörekvések lázas szent heve Hová segitének ! Mily polezra emelék Lakóidat a polgári önérzet, munkásság S üdvös békés egyetértés! . . . * Szemem a múltnak ködös fátyolán Sivár képet lát, ijesztve-ijeszlőt, Elpusztuló várost, romokban heverőt, Földönfutó népet, jajgatva kesergőt. Kozák-paták nyoma Tiporja a vetést. Honszerelem, szabadságvágy bátor védőinek Vére hull Losoncz piaczán,*) * Aztán elnyomatás, rabbilincs, idegen Jövevények kénye; a honszeretet Tiltott erény; a magyarnál legszentebbet! Dicső múltúnkat sem emlegetheted. Nyelvet, széniéit hantot, Hőseink sírjait, Szabadság- és nemzetszeretetet csak titokban Antigonéként zengheted. * De elmúlt a hamvadásnak zord borúja, A zsarátnoksirból ujhodva kikelt Phönix.**) Előbb kiki a családi tűzhelyt *) Az oroszok 1840-ben felégették és elpusztították a derék magyar várost. _yU_Losoncz város czimere egy phónix-madár, Építé fel. — Majd szabadságot lehelt A nemzet nemtője, Mely a feledésnek Fátyolleplét ráborilá a múltra s a magyar tljra szabad és boldog lett. * Földműves ekéjét, iparos szerszámát, Kereskedő a mérlegét, a tudós, Művész és író, költő — mint nemzeti jós, — . Mindje a szereteti honnak halhatós, Lelkes munkát végez. Újra éled a hon, Árpád nemzete felvirul s Hunnia egéről Áldón moselyg jó Istenünk. * Losoncz is újraéledett s átváltozott: Kedves lakóházak a romok helyén. Hol kis malom kelepeit csacsogó nyelvén, Onnan most villanytelep fényt terjesztvén, »Sugár-ulat« mutat A kis kunyhók helyett, S a forum háza díszük és odább két társaskör Lelt ott kedves s békés tanyát. * Fél évszáz előtt pár földesúr-család volt, Néhány tisztviselő s polgárság kevés. Közéletünk szendergett; polgárnevelés, Általános műveltség s iparképzés Ismeretlenek. A tanintézetek Kezdetlegesek s nehézséggel küzdve, a tudást Csak tehetősbeknek nyujták. * Most szinte kicsi Athén Losoncz városunk 1 Egy-egy palota az iskolahelyen, Alfélé múzeum mindenik tanterem. Közintézményei számosok s a szellem, Mely népében honol, Üde, egészséges. Jólét a munkásság nyomában s tisztes becsü'et Az erkölcsös- és erényesnek. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. * A közügy-, munkásság- és hazaszeretet Polgárságunknak evangéliuma. Egymás becsüléte éz istápolása, Súrlódás helyett béke olajága Leljen köztünk oltárt, Szebb jövő záloga Lelkes összetartás, hon- s vallásszeretet legyen. Műveltség legyen jelszavunk. * E díszes otthon is szent lelkesedésnek S összetartásnak az érett gyümölcse. De a tagjainak összejövetele Nem különválásnak legyen a jele. A polgári »Otthoni Csak azt jelentheti, Hogy számban s erőben gyarapodva, immár ő is Kész a nagy feladatokra. * Vállvetve fel hát az értelmiségünkkel Komoly munkára Istenért, hazáért! Üdvös eszmék, nagy czélok létesítéséért Járjunk a körbe ; hisz édes munkabért Nyújt fárasztó dolog Után az eszméknek Lélek friss iicí, akaratedző vitatása Szépnek, jónak érdekében. * Körünk évkönyve tanúbizonyság légyen, Hogy mf polgárokul a haladásnak, S ami jót eleink csak reánk hagyának ; Városunk felvirágoztatásának Ápolói vagyunk. Kövessük a kö tőt, Ki zengte; »Hass, alkoss, gyarafüts S a haza féhyre derül * így téve: Városunk egére az öröm derűje ül. Üdv a polgári összetartásnak !
