Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-26 / 4. szám

Melléklet az „UNG“ 1902 évi 4-ik számához. felebbezés terjedőimét a törvény semmi irányban sem ( szorítja meg; így tehát az kiterjedhet nemcsak a tör- e vényesség védelmére, melynek a tiszti ügyész törvé- h nyeink szerint hivatott őre, hanem a kiskornak és b gondnokoltak bárminő sérelmeinek orvoslására is. 1 12. §■ a Közigazgatási bÍrósági ügyek. Az 1901. XX. t.-cz. a közigazgatási bíróság j, előtti eljárást, melyet az 1896: XXVI. t.-cz. s az eh- z hez kibocsátott utasítás szabályoznak, semmi tekintet- § ben sem érinti. Ezért a törvénynek a jogorvoslatokról szóló rendelkezései közül a 4—10. §-ok csak a köz- igazgatási folyamatban, vagyis az alatt az idő alatt terjednek ki a közigazgatási bíróság elé tartozó ügyekre, mig ezek a rendes (nem contentiosus) közigazgatási eljárás körében mozognak; a törvény 1., 2., 3. és 11 §§-ai pedig ezekre az ügyekre egyáltalában nem tér- s jednek ki, tehát ebban a stádiumban sem, a mig a bi- r rói panaszut megnyíltáig el nem érkezve, a közigaz­gatási hatóságok által tárgyaltainak. )­A közigazgatási bíróság elé tartozó ügyekben te- \ hát a felebbezés ezentúl is csak annyiban lesz korlá- i tolt (l.-és 2. §1, amennyiben az eddigi törvények \ ilyen korlátot felállítanak. Nincs helye továbbá ezek- c ben az ügyekben felülvizsgálati kérelemnek sem (3. §.), s végül egyes hatósági személyeknek felterjesztési és felebbezési joga és a kormány rendkívüli felülvizsgá- \. lati joga, mely jogokat ezekre az ügyekre nézve már j az 1896 : XXVI. t.-cz. 20. §-a megszüntetett, ezentúl t sem lesz gyakorolható. i A jogorvoslatokra vonatkozó összes többi rendel- r kezések (4—10. §.) ellenben a bírói eljárást meg- (, ellőző közigazgatási eljárás során azokra az ügyekre is irányadók, amelyek végső fokon a közigazgatási bíró­ság hatáskörébe tartoznak, kivéve természetesen a fe- c lülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos 'intézkedéseket, v minthogy felülvizsgátatnak a közigazgatási bírósághoz t tartozó ügyekben nincs helye. ( Ezekben az ügyekben is alkalmazást nyernek | tehát a közigazgatási eljárás folyamán a felebbezés , jogát a véghatározatokra és az érdekeltek körére kor- ( látozó (4. §.), a felebbezés előterjesztésének helyére és ; hivatalból való visszautasításra vonatkozó (5. §) to- ( vábbá a felebbezés és a felfolyamodás határidejére j (6. §), előterjesztésének módjára (7. §.), a határozat végrehajthatósága tekintetében gyakorolt hatására (8. , §.) és a kellő időben be nem nyújtott felebbvitel vagy a hatóság idézésére való meg nem jelenés igazolására | (9. §.) vonatkozó rendelkezések. Végül alkalmazást nyer , az ujrafelvételröl intézkedő 10. §. is, de természetesen csak abban az esetben, ha az ügy, melynek ujrafelvó- telét kérik, a közigazgatási eljárás során nyert annak idején jogerős befejezést s a bírói panasz útjára nem , terelődött. Ezekben az ügyekben tehát, — amennyiben első ízben a panaszjogot nem érvényesítették — két- , szer is lehet ujrafelvételnek helye: először közigazga­tási utón történt jogerős befejezésük után a törvény 10. szakasza értelmében s másodszor, ha tudniillik az uj- rafelvételi eljárás folyamán bírói jogorvoslathoz is fo­lyamodtak, bírói határozattal történt végérvényes eldön­tésük után az 1896: XXVI. t.-cz. 139. §-a és az 1901: XX. t.-cz. 12. §-ának utolsó bekezdése alapján. Mindezek a rendelkezések érvényesek tehát a kérdéses ügyekben mindaddig, mig az a végsőfoku közigazgatási határozat, melylyel az előzetes közigaz­gatási eljárás befejeződik, meghozatik;-már az esetleg emelt panasz előterjesztésére és az egész további eljárásra ezentúl is kizárólag az 1898: XXVI. t.-cz. rendelke­zései irányadók. Átmeneti intézkedések. Az 1902. évi január hó 1-éu folyamatban levő közigazgatási ügyekre a következő szabályokat kell alkalmazni: Az 1901: XX. t-cz.-nek a felebbvitel kor­látozását tartalmazó 1. és 2. §-ai. továbbá ezekkel ösz- szefüggő 3. §-a és a 11 §. második bekezdése csak azokban a folyamatban levő ügyekben nyernek al kalmazást, melyekben 1902. évi január 1. napja előtt másodfokú véghatározat még nem hozatott. Azokban az ügyekben, amelyekben az 1902. évi január 1. napjáig másodfokú véghatározat már hozatott, az 1 , 2., 3. § ok és a 11 §. második bekezdése nem alkalmazhatók. Ezekben az ügyekben tehát a további felebbvi­tel csak annyiban lesz korlátolt, amennyiben a jelen­legi szabályok korlátozást tartalmaznak; továbbá felül­vizsgálat csak az eddig megengedett esetekben s az eddigi alakban 11. lesz kérhető ; végül a tiszti ügyész a 11. §. második bekezdésében megállapított felebbezési jogát ezekben az ügyekben nem érvényetheti. Az 1901: XX. t.-cz. 4—9 §-aiban foglalt intéz­kedések a folyamatban levő összes ügyekre — az ügy bármely állásában — alkalmazást nyernek. így nevezetesen a felebbezésnek és felülvizsgá­lati kérelemnek a véghatározatokra szorításáról s a felebbviteli jognak az érdekeltekre korlátozásáról (4 §.), a feleb bvitelneK az elsőfokú hatóságnál való előterjesz­téséről s hivatalból való visszautasításáról (5. §), a 15 napi felebbviteli határidőről (6. §), a felebbvitel szó­val vagy írásban való előterjesztéséről (7. §.), a felebb- vitelnek a határozatok végrehajtására gyakorolt hatásá­ról (8. §.) és az igazolásról (9. §.) szóló összes intéz­kedések minden folyamatban levő, vagyis 1902. január 1-ig végsőfoku jogerős határozattal be nem fejezett ügyben irányadók. A felebbviteli határidé tekintetében azonban az 1902. január 1 -je előtt hozott összes, bármily fokú ha­tározatokra nézve — tekintett nélkül arra, hogy kihir­detésük vagy kézbesítésük január 1-je előtt vagy az­utántörtént e — az eddigi szabályokat kell alkalmazni, így pl valamely szabályrendelet ellen, melyet a község ben 1901. éri deczember 17-én hirdettek ki, egész 1902. január 16-áig (beleértve még 16-át is lehet felebbezni (1886 : XXI. t.-cz. 8 §.). Viszont, egy 1902. január 1. előtt hozott, de pl. január 7-én kézbesített alispáni határozat ellen január 15-én túl már nem lehet' feleb- bezést előterjeszteni. (1886. XXI. t.-cz 68. §.) Vágül a törvény 10. §-áu alapuló ujrafelvételnek 1902. évi január hé 1-től kezdve helye van nemcsak azokban a vitás közigazgatási ügyekben amelyek az említett időpont után fognak jogerős véghatározatokkal befejeződni, hanem az 1901. év folyamán jogerős vég- határozattal befejezett ügyekben is lehet a véghatáro­zat kihirdetésétől vagy kézbesítésétől számított egy éven belül ujrafelvételt kérni. Budapesten, 1901. évi deczember hó 18-án. Széli, s. k. Furcsa eljárás. , Az 1900, évi XXV. tvczikk. mely a megrendelé- , sok gyűjtésére vonatkozó rendelkezéseket korlátozza, múlt évi julius ho 1-én életbe lepett. Örömmel fogadta e törvény életbe léptetését a ] helyi kereskedő épugy, mint az iparos, mert anyagi helyzetének javulását velte ezáltal elérni, a mi feitet- , lenül be is kell hogy következzék, ha az ellenőrzésre , hivatott hatóságban van akarat, van tehetség és jóin­dulat annak a közönségnek támogatására melynek ke­servesen keresett adózásából huzza fizetését. Az ungvári hatóságtól is elvárta a helyi keres­kedő és iparos, hogy kötelességének meg log felelni. Ámde nem úgy történik. Itt nálunk Uugváron sokan a hivatalt elfoglalók közűi azt hiszik, hogy nekik nincs más kötelességük, mint a fizetést félvenni, s igz törté­nik azután, hogy maguknak az érdekelt kereskedőknek kell arra ügyelni, hogy a törvényt a másvarosi nagy kereskedők ki ne játszassák. Egy ízben a pozsonyi Tauszky czég utazóját csípték el jogtalan házalás közben ; akit ezért az ung­vári iparhatóság 20 koronára büntetett. E hó első napjaiban pedig a Weiss és Hemler Pozsonyi fehérnemű czég utazóját, ugyanazt, akit a satoralja-ujhelyi ipar­hatóság jogtalan házalásért egy havi elzárásra és 30 napra átváltoztatandó 600 korona pénzbírságra Ítélt: csípte el ismét nem a rendőrség hanem egyik helybeli kereskedő élelmes segédje, a mint a jogtalan megren­delést gyűjtő egy magánhizból áruval megrakott ládá­jával kijött. E fogást három kereskedő ismét bejelentette a rendőrkapitánynál. Elképzelhető azonban a kereskedők elképedése, ami kor néhány óra múlva a rendőrségen azt halották, hogy a Wetss es Hemler czég utazója a rendőrtanácsos úrtól nyert a törvény világos tilalma daczára 3 napi engedélyt arra, hogy itt megrendeléseket gyüjt- hessen, mert az utazó hatóságilag az igazolta, hogy o házi iparczikkekben utazik, s ez az 1900. XXV. tvczikk. 3. §-aban nyert külön meghatalmazas alapjan a kereskedelemügyi miniszter által a törvény 1. § anak 1. bekezdéseben foglalt összes rendelkezések alól ki­vetetett. Dicséretére legyen mondva a rendőrkapitánynak, ő az erre vonatkozó törvényt és végrehajtási utasítást jobban áttanulmányozta és jobban meg is értette, kü­lönösen azt, hogy mi sorozható a házi es ipar czikkek köze, mint a rendőrtanacsos, s ezért a kiadott háza- lasi engedélyt vissza is vonta. Ennyivel azonban az ungvári kereskedők és ipa­rosok nem elégedhetnek meg. Mert ez az intézkedés nem biztosítja a helyi ke­reskedőket arról, hogy a legközelebbi alkalommal a rendőrtanacsos törveuyismeret hianya és fogalomza­varban szenvedés? miatt nem nyer e ismét házalási vagy megrendelés gyűjtési engedélyt oly egyén, aki ha meg tulajdonkepen tényleghazipari czikkekkel házalna is, nem esik a miniszter aital kibocsátott vegrehajtasi rendelet 6. §-anak 1-ső pontja alá, amennyiben e sza­kaszpont szerint a házi iparczikkekre is csak u,y gyűjthető a megrendelés szabadon, ha a megrendelést .gyűjtő a czikk háziipari jellegét helyhatósági bizonyit- vanynyal igazolja ; azzal igazolja azt, hogy a házi ipari czikknek mondott valami nem vállalkozó áltál üzlet- szerüleg termethetett. Mar pedig, ha egy másvideki kereskedő czég százszor és ezerszer igazolja is, hogy tényleg háziiparczikkekre óhajt megrendelést gyűjteni, ez meg nem engedhető, mert ez mar Üzletszerűség, s messze túl haladja a háziipar jelleget. A jelen esetben pedig egyáltalán nem volt helye az engedely megadasanak, mert a kereskedők által készíttetett oly fehernemüek, minőket a Weiss és Heimler pozsonyi czeg utazója mutatott be, csak annyi­ban házi iparczikkek, hogy nem az Isten szabad ege alatt, hanem fedéllel biró házban készíttetnek. Ajánljuk tehát a rendőrtanacsos urnák figyel­mébe, a Sugár Ignacz, a miskolczi kereskedelmi és iparkamara h. titkára által összeállított s hatvan fillér­ért kapható füzetet, mely tartalmazza a megrendelések gyűjtésére vonatkozó törvényt, a vonatkozó törvények­kel es utasításokkal együtt. Hogy ezt a rendőrtanácsos ur megvegye, egy­szer kétszer átolvasva a törvény ismeretére jöjjön: s ennyit joggal elvárhat tőle az amugyis tengődő helyi ' kereskedelem. Részleges tisztujitás a városnál. Hosszas vajúdás után végre van már Ungvár városának polgármestere. Az e hó 24-én tartott rész­leges tisztujitás alkalmával töltetett be a polgármesteri szék, még pedig — azt hisszük — úgy a hivatalos vá­ros mint a város nagyközönségének javára és előnyére. A megválasztott férfiú Blazsovszky Miklós dr., a ki a beadott 90 szavazatból 59 et nyert; Gazdagh Ele­mér 17, és Farkas Ferencz 14 szavazata ellenében. E szavazattöbbség legyen serkentője, buzditója, b.Uo- ritója Blazsovszky dr.-nak abbán a nehéz munkában, mely reá, mint polgármerlerre vár, s melynek, hogy meg fog felelni: erős a reményünk. * * * A közgyűlés megnyitása d. e. 10 órára volt ki­tűzve. De már jóval előbb megtelt a városháza elég nagy terme képviselőtestületi tagokkal, s igazán ritkán látott nagyszámú érdeklődő közönséggel. Mikor az óra mutatója elérte a X.-et, Ország Jakab dr. polgarmesterhelyettes a közgyűlést megnyi­totta s felkérte a jelenvoltakat, hogy a tisztujitás tör­vényszerinti vezetőjét: Lőrinczy Jenő alispánt küldött­ség hívja meg a kepviselőlestület termébe. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, mielőtt azonban végrehajtatott volna, Fejér Emanuel kanonok indítványára egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetét sza­vazott a képviselőtestület Ország Jakab dr.-nak azért a buzgalomért, melylyel a helyettesítés ideje alatt a pol­gármesteri teendőket végezte. Majd megjelenvén a küldöttségileg meghívott alispán, s éljenzések között elfoglalván az elnöki szé­ket, kezdetét vette a tulajdonképeni tisztujitás. Az alispán rövid, de tartalmas üdvözlő beszéde után megválasztattak a választási bizalmi férfiak, továbbá a kijelölő bizottságba Popovics Miklós és Kardos Emil, az alispán áltál pedig Spiczer Sándor dr. es Bradács Gyula neveztetvén ki, a kik az alispán elnök­lete alatt eszközölték a kijelölést, és pedig a polgár­mesteri állásra mind három pályázót, névszerint: Blazsovszky Miklós dr, Farkas Ferenczet, es Gazdagh Elemért, akik közül Blazsovszky Miklós dr. 59 szavazattal vá­lasztatott meg. A megválasztott polgármestert küldöttség hívta meg, s mig a küldöttség megbízatásában eljárt, az elnöklő alispán bejelentette, hogy a katonaügyi taná­csosi állasra is mind a három pályázó jelöltetett és pedig: Felíöldy István, Grabovszky Ervin és Gara István, akik közül Felföldy István választatott meg 51 szava­zattal Grabovszky 22 és Gara 20 szavazata ellenében. E választás eredményének kihirdetése közben érkezett meg az uj polgármester, akit a közgyűlés ekkor már általános éljenzessel fogadott, s az elnöklő alispán üdvözölt igen meleg szavakkal. Blazsovszky Miklós dr. polgármester letevén a hivatalos esküt, s elfoglalván helyéi, rövid, de tartal­mas, sok igazságot és igazi munkakedvre valló be­köszöntőt mondott, ami hogy a képviselőtestület tet­szésével találkozott : bizonyítéka a sűrűn felhangzott tetszesnyilatkozat és éljenzés. A beszédet itt adjuk: Tisztelt képviselőtestület 1 Mint Ungvár város polgármestere állok, itt önök előtt. E teremben ismeri mindé tki azokat a külső körül­ményeket, melyek oda vezettek, hogy e város képviselő testületé és épen én ugyanazon munka, t. i. Ungvár város administratiójának vezetésére egyesültünk. Ezektől tehát szavam ne légyen. De nem mellőz­hetem hallgatással azokat a belső előzményeket, melyek nem kevesebb sulylyal estek mai tnegyalasztaUsom esélyeibe, mint ama külső körülmények. Értem Ungvár varos közönségének előlegezett bizalmát és a vár­megye főispánja és alispánjának el nem hallgatott azon meggyőződését, hogy az adott körülmények között, személyemben a polgármesteri teendők ellátására való ratermettseg tálán nem fog egészen hiányzani. (Él­jenzés.) Köszönetét mondok ezekért először önöknek uraim, másodszor a vármegye főispánja és alispán­jának. És már most kérdezik önök s bizonyára első sorban én rnagam, váljon lesz-e nekem elég erőm erre a nagy munkára, amelylyel ma megtiszteltek engem ? De hat mi is az az erő ? Akarat. (Helyes és.) Nos én bennem megvan és mindig meglesz az akarat e varos javáért együtt , dolgozni annak polgáraival. (Hosszas éljenzés.) Bevallom, nem vagyok a szónak, kivált a színes szónak embere — cselekedni szeretek inkább s önök­nek uraim sohasem lesz alkalmuk a*z«l a váddal al- lani elém, hogy én nem tettem. Nem szólasmód amit mondottam, hangsúlyozom újból, hogy a cselekvés én rajtam múlni nem fog s felhatalmazok mindenkit, hogy ezt ott ahol s akkor amikor számon kérhesse tőlem. Következnek mar most, hogy én azt a munkát, amelyre vállalkoztam, közelebbről megtárgyaljam, hogy úgynevezett programmot adjak. De önök jól tudják uraim, högy a város gazda­sági eletét illetőleg e folyó évre a határok márkivannak jelölve (Úgy vanlj s nekünk csak azokon belül lehet ’ maradnunk; jól tudják azt is, hogy az én mandalu- ’ mom, melyhez véges végezetül _mégis csak a sajus rei publicae suprema lex elvének egyetértő alkalmazá­sával jutottam, ez idő szerint csak a f. évi tisztuji- = tasig terjed — legalalsb a felületesség vádja érhetne engem tehat, ha ilyen körülmények között programmal akarnék állani önök elé. r Pusztán arra kell szorítkoznom, hogy megjelöl­- jem mi az a munka mégis, melyet én e rövid idő i alatt is elvégzendőnek tartok. íme röviden ennyi : . 1-ször. Fölállítani lehetőleg minél több vonalon i — a fejlődöttebb közviszonyokhoz mérten azokat a- keretek«t, melyeken belül a város közönsége meguji- . t.indó tisztikarával együtt a város, fájdalom, vissza ma-* ■ radt haladását minden körülmények között biztosit- , hassa. (Helyeslés)

Next

/
Thumbnails
Contents