Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-26 / 4. szám
XL. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1902. január 26. 4. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Dnjivár, Várnifigyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 40 fill. UNO VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egy hang a sivatagban. Az „Ungmegyei gazdasági egyesület újjászervezése ügyében“ „Ungvármegye gazdaközönségéhez“ czimzett nyílt levél jelent meg az „Ung“ 52. számában. Több évi figyelmes olvasója vagyok e lapnak. De most igaz örömmel olvastam az említett czikket. Jóleső buzgalommal hivja fel a levél írója a közfigyelmet számos gazdasági bajainkra és azoknak gyógyítási módjára. Minden egyes szava kell, hogy visszhangot találjon a komoly és gondolkodó gazdaközönség lelkében. Hálával fogadjuk az initiativát — mely beszéd tárgyává teszi közügyünket. Bár sikerülne a fiatal erőnek: felrázni a szellemeket a végzetes közönyből, mely könnyen végpusztulásunk főokozója lehet. Igaz, az idők viszontagságai ólomsulylyal nehezednek a gazda vállaira. A gazdaság manap kenyérkereset — kenyér nélkül — mert bizony a kinek egyébb jövedelmi forrásai nincsenek — nem élhet meg^ a gazdaságból, de mindazonáltal a remény egy gyönge sugara száll lelkűnkbe, midőn Ungmegyének is megjött a megváltója, a kinek személyében összpontosul a közérdek és a közakarat. A ki „munka és küzdelem“ jelszó alatt — friss munkakedvet hoz a nehéz feladathoz — energiát — buzgalmat és mindenekelőtt korszerű eszméket. Aki a csüggedt lelkeket bátorítani - a lustákat munkára serkenteni fogja. Mert ellenállhatatlan varázserővel bir: az erős meggyőződés, a szívós akarat, az élő példa! A ki szivén hordja közügyeinket — a ki buzgón felkarolja — az vezérszerepre van hivatva. Jóllehet, a „többségek“ korszakátéljük, de ez mindaddig csak „cseréplábon álló óriás“, mig vezére nincsen. És vezérre nagy szükség van, mert a leküzdendő nehézségek is nagyok.' A főnehézség, mely bénitólag hat minden uj eszmére: a nervus rerum hiánya. Köztudomású, hogy a jólét megszülemli a vállalkozási szellemet, a kísérletezési hajlamot és a mi nem csekély erkölcsi tényező: az önbizalmat. Ellenben a hol az emberek a megélhetés nehéz küzdelmében alig tudnak megállani, ott kivész az initiativa szelleme! Az utolsó húsz évben a munka költségessége ép oly arányban emelkedett, mint a mily arányban leszállóit az ára minden terménynek. Nem csoda tehát, hogy általános az elszegényedés és annak természetes következménye: az elmaradottság. Fenti okok legalább részben érthetővé teszik a gazdasági egyesület iránti közömbösséget és idegenkedést. Pedig már nincs veszteni való időnk. Ütött a „tizenkettedik óra“! A „lét vagy nemlét“ kérdéséről van szó. A középosztály, a ciuTura és magyarság fő hordozója, rohamos pusztulásnak indul. A létért való küzdelemben, úgy látszik, nem bírja ki a versenyt. Szomorú jelenség, hogy az utolsó három évtizedben hányszor cserélt gazdát a középbirtok. Kevés oly birtok van Ungmegyében, mely még az ősi családok kezében van. A régi gazdasági elvek lejárták magukat. A megváltozott viszonyok más és nehezebb elérendő czélokat tűztek ki, a magasabb czélok uj eszközöket kívánnak. * És a ki az uj idővel nem halad, az elbukik. •i Rövid húsz év múlva, az összes nemesi középbirtok — fölparczellázva — paraszt kézben lesz. És a kormány minden tőle telhetőt tesz, hogy a középbirtok ezen tragikus sorsát elősegítse. A paraszt gyarapszik. A paraszt most aranyvilágát éli. Bővelkedik pénzben, bővelkedik a kormány pártfogásában, a „justitia“ részrehajlásában. LJgy kiszorul előle az urgazda, mint a rézbőrü a yankee elől — Amerikában. Jóllehet, nagy a fenyegető veszély, mégis legyőzhető volna, vagy legalább elodázható, az erélyes tevékenységre ébredő közszellem által, a „tömörülés“ hathatós fegyvere felhasználásával. A magyarok Istenében bizó fatalizmusról persze le kell mondani. A viszonyok komoly felfogásában, lankadatlan szorgalomban, erős munkában az egész vonalon kell ellenszerét keresni a bajnak. Jól mondja a levél írója: „hisz oly sok a teendő“. Közlekedésünk elégtelen. A vasúti ügy, mely az Ungvár és Nagy-Mihály közötti községekre nézve valódi áldás lett volna, sok évi vajúdás után, el van temetve. Élénk fólvirágzást ne várjon az oly vidék, melynek az újkor igényeinek megfelelő közlekedése nincsen. A hol nem sivit az éles gőz-fütty, oda nem téved soha a tőke, az ipari vállalat! Egy másik, még komolyabb életkérdés, az évről-évre nagyobb mérveket öltő kivándorlás! Maholnap mezei munkás, cseléd, egyáltalán nem lesz kapható. A gépek általánosabb behozatala nem segít a bajon, mert azok kezeléséhez a tót cselédeknél intelligensebb emberek kellenek. Azokat pedig, ha Diogenes lámpással is keressük, nem találjuk. AZ „UNG" EREDETI TÁUCZÁI. Családi köp. in. Fiam születésére. Szép júniusi nap derült reggele Édes boldogságot hozott mi nekünk. Az öröm családunk kicsiny körében Lelket vidámit, s mint nap a kék égen: Derűt, úgy az üdvöt fakaszt, s velünk A megelégedés boldog érzete. A napsugár felhőiből fakadt ki, A lég enyhe volt, madarak zengtenek. Én jó Anyád ágya előtt lérdelék, Kérve az egeknek kegyes Istenét, Hogy mindkettőtök ép egészségének Örömmel lehessen üdvöt zengeni. S iiné, betellett, amért imádkozám : Te és Anyád üdén épültetek fel. Mely boldogság 1 mikor az ég kegyelme Leküldi angyalát, hogy szív és elme Beleljék a menny jósága kegyével : Kis fiam ! Te vagy ez égi adomány. ,0 örr.mel hallgatom siró hangodat, Lelkem megpihen szép szemed tükrében. Sirásod lészen majd emlékeztetőm, Hogy úgy irányozzam pályám, jövőm, Hogy élhess a boldogság Őzömében, Ki sírva kezdted pályafutásodat. (Losoncz. 1 884.) IV. .Fiamhoz. Álfonván Anyádat kicsi karjaiddal, „Mám a", az első szavad, ha ébredsz, S mikor az anyai csóktól piros arezod. Sóvár szemekkel felém integetsz. Én boldog enyelgéssel nézlek S édesded hangon hallván Tőled: „Apához!“, — zárlak ölelő karomba. Gyermekjátékokat Űzünk enyelegve, Mik közt csókollak édes magzatom. Kis szived ártatlan örömeit látva Le’kem édes álomba ringatom. De, mig ajkam zeng vidám danát, Néked eszedbe jut jó Anyád, S keservesen panasziod : „Mamához“ Csak menj, hadd öleljen, védangyalod 0, Ki őriz és szeretettel ápol. Igen, Hozzá siess, a kitől tanulod, Este-reggel, mikor imádkozol, Mikor elrebeged kis imádat, Ö tanít, hogy »szeressed Apádat.* Losoncz, 1884.) Dortsák Gyula. Az „Ungvári Gyermekbarát Egyesület.“ Irta: Blanáv Ödön. „Forgó viszontagság járma alatt nyögünk!“ E/.t mondja a dalnok ihletett ajka; e nyilatkozat értelmi mélységében Általános természeti törvény rejlik. Minden elmúlik e világon s minden változik : a napsugár fényeben úszkáló porszem épen úgy, miként azok a sejtelmes világrendszerek, melyeknek letezése, e létezés mibenléte emberi tudásunk szűk körét messze- messze túlhaladja. Az Universum megdönthetetlen törvényei kiterjesztik uralmukat, hatalmukat a nagy mindenség minden paránya fölött, de egyúttal a népek, a nemzetek, országok virágzásának és hervadásanak; dicsőséges haladásának és fájdalmas pusztulásának minden mozzanata fölött. Csak három dolog az, mely erőre, hatásra, fenséges alkotásra nézve egybevethető, összeha- hnsonlitható volna az Universum említett törvényeivel: az áhitat felemelő tisztasága, mely milliók ér milliók igaz lelkében honol az örök eszmék örök kútfeje iránt; az anyai szeretet mérhetetlensége, melyet millió alakban csodálhatunk és harmadszor az igazán nemes lelkek mély érzése, melytől a szánalom s a könyörü- let oltara körül millió áldás, millió jótett fakad a szegények, az ügyefogyoltak, az árvák, az önmagukkal tehetetlenek javára. Ez a harmadik eset képezi az „Ungvári Gyermekbarát Egyesület“-nek alapját, létezésének erősségét és fenmaradásának szükségességét. Lehetnek, a miként voltak korok, amidőn az eszét vesztett emberi féktelenség mindent lerombolt; amidőn az emberiség alakjai az önkény kegyetlenségével igazságot, jogot fognak tiporni és sárba rántanak mindent, ami szent és akkor is, amidőn az emberiség megittasodnék önön vérétől, e vérnek patakjaitól, midőn megdermedne az állatias durvaságoktól körülvéve az irigység tengerével s a gyűlölködés hullám- jaival; akkor is e három erő segiihet az emberen egyedül : az áhitat a világ ura iránt, az anyai szív szere- tetónek istenien tiszta lángja s a jótettekre kész érzés, mely az igaz lelkek mélyén honol 1 Ápoljuk, fejlesszük a jótettek érzésének lángját, mert nem voltak s nem lesznek korok, nem voltak s nem lesznek nemzedékek, amikor e lángra a millió és és millió szegénynek szüksége ne volna. Támogassuk, pártoljuk azokat az egyesületeket, szövetkezeteket, melyek miként az „Ungvári Gyér- mekbarát Egyesület“ is, emberi buzgósággal, nemes Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP
