Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-29 / 26. szám
Melléklet az „UNG“ 1902. évi 26-ik számához. Tanitó-gyülés. Azt mondják, hogy „ama feladatok között, melyeket egészükben megvalósítani a társadalom közreműködése nélkül nem lehet: első a népnevelés feladata.“ A népnevelés magasztos munkájában van segítségére a szobránczi járás értelmisége a járás néptanítóinak, fényes bizonyítékát adta ennek e hó 11-én Váralján, mikor is a tanítók mint „Az ungvármegyei ált. néptanító egyesület“ szobránczi járásköre rendes köri gyűlésüket megtartották. A gyűlésen a tanítókon kívül, mint vendégek ott voltak: Artimovies Emil, Ortutay István, Fereuczik Ödön és Kossey János gör. kath. lelkészek; Fekete Zsigmond utbiztos, Kaszaneczky Stefi pt. kezelő, Gerzánics István, Alit Pál és Simon Sándor k. jegyzők és számos hölgyvendég. A tulajdonképeni gyűlést Répái Pál ördög-poru- bai áll. tanító által tartott gyakorlati minta-tanitás előzte meg, mely a tagok által sikerültnek nyilváníttatott. Ezután Grigássy Károly köri elnök rövid, de lelkes, a nála megszokott hévvel elmondott beszéddel a gyűlést megnyitotta; beszédében reá mutatott O- excellentiájának, a vallás- és közoktatásügyi Miniszter nek ama nagyfontosságu rendeletére, mely a tanitó- egyesiileti élet munkálkodását szabályozza, s mely kimondja, hogy a járáskörökben legyen a tanitóegyesü- leti élet kohója. Majd következett Borostyánkői János orechovai áll. tanitó értekezése. A járáskörnek ezen ifjú, de valóban szakképzett tanítója oly szépen, átgondolva s e nemzetiség lakta járásba beválóan dolgozta ki „a hazaszeretetet felébresztése és ápolása" czimii tételét, hogy méltán megérdemelte azon ovátiót, melyben kartársaitól a felolvasás végén részesült ; felolvasónak fáradságáért Grigássy indítványára jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Végre Grigássy Károly porosztói áll. tanitó felolvasása következett. A központi választmány által kitűzött közös tételt: „Az ifjúsági egyesületek mikénti szervezésé“-t dolgozta ki s olvasta fel. Felolvasásában buzdította kartársait ily egyesületek alakítására; de csak ott látja életképesnek az ifj. egyesületet, hol az iskolából kikerült ifjak a magyar nyelvet legalább annyira bírják, hogy a népies stílusban megirt dolgokat elolvasni s megérteni tudják; továbbá rámutatott azokra a módokra s eszközökre, melyek segítségével járásunkban az ifjúsági egyesületek szervezhetők. — .Szerző dolgozatával nagy vitára provocálta a köri gyűlést, több tag hozzászólása után felolvasót jegyző- könyvi elismeréssel honorálták. Még Bánó Sándor beszámolt a kör 3 évi működéséről. Elnök megköszönve a bizalmat, melylyel a kör tagjai — 3 évvel ezelőtt — megtisztelték, felhívta a gyűlést körelnök s jegyző választására, hogy igy a tisztujitás ihegejtessék ; a közgyűlés egyhangú lelkesedés, s ki-kitörő éljenzés között járásköri elnöKkó újból Grigássy Károlyt választotta meg, alelnökké Tóth József s jegyzővé Bánó Sándor választatott meg, szótöbbséggel. Gyűlés után ozsonnára gyűlt össze a kifáradt táboij, mely után tánczmulatság kezdődött; d. u. 5 órakor gyülekezett a járás értelmisége ; itt találkozott a járás intelligentiája, hogy Lányi Lajos fülbe mászó, vidító zenéje mellett — e kies helyen elfeledje az élet mindenféle bajait s tánczával legalább valamit áldozzon az építendő „Ungvári Tanitó Otthon“-ra. Ritkán lehetünk tanúi oly vjgkedólyü s szépen sikerült nyári táriczmulatságnak, mint a váraljai volt, miben oroszlánérdeme van a fáradságot nem ismerő helybeli lelkész urnák, Ferenesik Ödönnek ; fogadja fáradozásáért a tanítói kör köszönetét. A tánczmulatságon jelen volt hölgyek közül következőket sikerült följegyezni : Boross Józsefné (Karcsava), Fekete Zsigmondné (Szobráncz), Ferenesik Ödönné (Váralja), Gerzánics Istvánné (Hunkócz), Grigássy Károlynó (Porosztó), Haydinger Ottóné (Dub- rava, Zemplén),Hegedűs Istvánné (Szobráncz), Kossey .Jánosné (llrabócz, Zemplén), Kovács Mihálynó (F.-Remete, Monies Miklósnó (Baskócz), Orosz Jánosné (Szókó), Dr. Rusay G. Lajosné (Szobráncz), Szabó Antalné (Reviscse) és több leány. Összes bevétel 142 korona 55 fillér, kiadás 92 kor. 40 fillér. Maradt tiszta jövedelem 50 kor. 15 fül., melyből 10 korona a váraljai szegény gyermekek részére, s 40 kor. 15 fillér az „Ungmegyei Tanitó Otthon“ javára jutott. Felülfizettek : Tomcsányi István 18 kor., Haydinger Ottó 5 kor., Seidler Zsigmond 4 kor., Csuha Mihály, Ortutay István, Kulin Emil és Grigássy Károly 2—2 koronát. Harajda András 1 kor. és Zaboray János 55 lillért. Miért is hálás köszönetét mond a rendezőség. Az ungvármegyei gazd. egyesület közgyűlése. Gazdasági egyesületünk megalakulásától kezdve e hó 26-án tartotta második közgyűlését. Jelen voltak a tagok közül vagy ötvenen. Gróf Sztáray Sándor gazdasági egyesületi elnök üdvözölvén az egy bejötteket, a közgyűlés megnyitása után első sorban megemlékezett három érdemekben gazdag tagjának, úgymint: Felföldy Gyula gazdatiszt, báró Vécsey József v. b. t. tanácsos és Köröskényi Elek országgyűlési képviselő elhalálozása folytán az egyesületet ért nagy veszteségről. A közgyűlés az elnök indítványára az elhaltak érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta. Ezután az egyesület titkára felolvasta Nemes József megyei szőlőszeti s fatenyésztési biztosnak, mint a gazdasági egyesület tulajdonát képező szőlőtelep kezelőjének az egyesület elnökségéhez intézett részletes jelentését, melyben hivatkozik arra, hogy ma már az állam is oly sok vesszőt termel, hogy a szükségletet teljesen képes fedezni, de mivel jó minőséget állít elő, ez is deficittel dolgozik. A magánvállalkozók is csak úgy képesek existálni, hogy a selejtes anyagot is első osztályú képpen varrják a szőlőbirtokosok nyakába. Továbbá sík területen nálunk a zöld ojtás sem érik be s igy a nemesítésnek ezen előnyös módja sem kultiválható. Czéljának pedig csakis úgy tudna megfelelni, ha nagy mennyiségű szőlőojtvánvt állítana elő s munkásképző tanfolyamot tartana, ami pedig évi 4—5 ezer koronát tenne ki. Ezt pedig az egyesület nem bírja meg. mert az utóbbi években a munkabérek 50%-al emelkedtek. A fás-ojtásból évenkint 100 ezer darabot kellene készíteni s azt egész nyáron kezelni, melyből kedvező körülmények között is csak 50 ezer darab szokvány minőségűt lehetne kiadni. így tehát csak az esetben tarthatná fenn telepét, ha arra az állam évi 1000 korona rendes segélyt adna. De mivel az egyesület ezt nem kaphatja meg, azon javaslatot teszi, hogy a fenti telepet az egyesület tovább ne tartsa fenn. Okszerűbbnek tartja, hogy ha az egyesület a vármegye szőlőkulturáját nem a nyers anyag előállításával, hanem a szakértelem fejlesztésével szolgálja. Ezt pedig úgy érheti el, ha a vármegye területén több kisebb — 1—2 hold nagysága —• kísérleti mintatelepet állítana fel. Ezen kísérleti telepeken lehetne azután bemutatni a különböző szőlőfajokat, a különféle metszési és növelési módokat, műtrágyázást, szőlőmívelő, szü- retelési és borkezelési eszközöket. Az ilyen kis telepnek az évi költsége 400 koronánál nem igen lenne nagyobb, bevétele pedig megkétszerezné a kiadást. Az ilyen telepeken lehetne azután különféle szakmunkálatok idején szakelőadást tartani, munkásképző tanfolyamokat rendezni. Majd Nitsmann Jenő g. e. titkár felolvassa az igazgató-választmány f. hó 4-én tartott ülésének ide vonatkozó javaslatát, mely kimondja, hogy az egyesület tulajdonát képező vesszőtermelő-telep eladassék s helyette az ungvári hegyen egy 1—2 kát. holdas szőlő vásároltassák. Továbbá kívánatosnak tartja Szerednyén egy mintapincze létesítését. Berzeviczy István nem javasolja az eladást, hanem jobbnak tartja, hogy ha a jelenlegi amerikai vesszők beoltatnának s 1 — 1 kát. holdas parczellákban bérbe adatnának. Rónay Antal főerdőfanácsos az igazgató-választmány határozatához ragaszkodik s annak elfogadását ajánlja. Hibául rója fel, hogy mindig ingadozunk, nem tudunk határozott irányt szabni. O tanulmányozta Árvavármegye és Ungvármegye gazdasági viszonyait és sajnosán kellett tapasztalnia, hogy Árvavármegye gazdaságilag magasabb nívón áll, mint mi. Szabó József szerednyei rk. tanitó felemlíti, hogy ő volt az első, ki 13 évvel ezelőtt ezen a vidéken ripáriavessző-termelőtelepet létesített s telepét az idén már nem mívelte, jövőre pedig kivágja, mert túltermelés miatt neki nem hoz jövedelmet. Ép ezen példa mutatja a gazdasági egyesületi vesszőtermelőtelep eladásának szükségességét. Az szerednyei minta- pineze létesítését nagyon üdvösnek tartja. Majd Patay András, a gazdasági egyesület ügyvezető aielnöke válaszolva a felszólalásokra, részletesen tárgyalta a telep eladása s hegyen vásárlandó szőlő ügyét. O is a a nyersanyag előállítása helyett a szakértelem fejlesztését tartja leghelyesebbnek, melyet az ungvári hegyen mintaszőlővel, Szerednyén pedig mintapincze létesítésével tartja a legokszerübbnek elérhetni. Egrv Ferencz k.-geőczi földbirtokos a telep eladását nem ajánlja. Hnraszty Gyula tanár is hosszasabban fejtegette a telep eladását s a hegyen való szőlővétel ügyét. Felemlíti, hogy évekkel ezelőtt, midőn az egyesület tevékenységét megszüntette, tőle telhető módon harczolt a mellett, hogy a telep meg ne szűnjék. Ma azonban, midőn változott viszonyok előtt állunk, ő is czólirányo- sabbnak tartja a nyersanyag termelésének megszüntetését s a hegyen vásárlandó mintaszőlő létesítésével a szaktudás terjesztését. Petrik Jenő lehóczi lelkész, mint nagy szőlősgazda, ki ezen a téren évek óta működik, a telep eladása iránti aggódók megnyugtatására felemlíti, hogy ő régen tanulmányozza az ügyet s ő is az igazgatóválasztmány határozatát tartja a leghelyesebbnek. Elnök összegezve a felszólalók véleményét, ha- tározatilag kimondja: az eddigi vesszőtermelő-telep eladását és az ungvári hegyen egy 1—2 kát. hold nagyságú szőlő vásárlását. Még Kende Péter országgyűlési képviselő megemlíti, hogy tudomása van arról, hogy a magas kormány Szerednyén egy szakképzett munkavezetőt fog alkalmazni, miért is ajánlja, hogy a mintapincze létesítését hagyjuk arra az időre, midőn azon szakközeg meg fog érkezni. Tóth Károly szőlészeti s borászati m. kir. felügyelő ajánlja a mintaszőlő és mintapincze létesítésének tárgyalása végett egy szükebb körű bizottság kiküldését. Gróf Sztáray Sándor és Patay András Tóth Ká- rolynak válaszolva mondják, hogy a szűkebb körű bizottság kiküldése az igazgató-választmány elé tartozik. Egyébb tárgy nem lévén, elnök a délután fél háromkor kezdődő gyűlést 4 órakor bezárja. Színház. Ismét egy változatos és élvezetes színházi hétről emlékezhetünk meg; — egyúttal jóvá tehetjük mulasztásunkat, miután múltkori szemlénkben egy-két jó erőről megfeledkeztünk. Mindenek előtt Sárossy Paula előtt emeljük meg I az elismerés zászlaját, a ki a társulat igazán kiváló I szubrettjo, kitűnő játéku, bájos tánczu énekesnője. Milliók a hó alatt, Pillangó kisasszony és Baba czimü darabokban aratott nem közönséges sikert. — Továbbá el kell ismernünk Baracsy Rózsi tehetségét is, a ki az „Almafa“ Ilonkáját sok természetes bájjal, affektált- ság nélkül jutott a pálmához. A férfiak közül meg kell emlékeznünk a társulat kitűnő baronistájáról, Horváth Kálmánról, a ki vígjátékokban is igen sűrűn lesz foglalkoztatva, mikor is alkalma nyílik nagy hasznavehe- tőségéről bizonyságot tenni; végre Vadász Lajos a „Páholyban“ egy csapásra meghódította közönségünket, sok derült perczet szerezvén annak pompás játékával. A hót legnagyobb sikerű darabja mindenesetre a Kabos Ede által magyarosított „Páholy“ volt, mely kényekig mígnevettető helyzet-komikumával erősen hatott, a darab jól is volt betanulva, rendezve és előadva. Szadai Ferencz mint nőimitetor hatalmas — hangos nevetésre ingerelt bennünket; Világ pedig igen jó alakítást nyújtott az elcsapott színész szerepével. A teljes siker eléréséhez az egész ensemble hozzájárult; különösen Bogyó, Halmayné és Deéri Béla. Nem nagy, de annál lelkesebb közönség tapsolta Tábory Fridát a „Suhancz“ czimü szerepében, melyet jutalomjátékául választott; itt ismét alkalmunk volt a karmester erős kezét tapasztalhatni a karok és zene jól betanultságán, a zenei részek pontosságán. Megjegyzésünk még is van; ha már a drámai előadások Bakó távozása folytán lehetetlené váltak, lehetne talán mégis valami színmüvet itt-ott elővenni, és egyik-másik vasárnapon egy népszinmüvet előadatni; utóbbihoz még egyáltalán nem volt szerencsénk, pedig azt gondoljuk, hogy Tábory eléggé alkalmas erő volna, énekesük is van, jellemszinószük is s igy megfelelő előadásra volna kilátásunk. TARKASÁGOK. Czenczi néni beszél. A minap, mint jó anyós, a lányom meg az ura között egy kis rendet csinálni voltam. Mint ki a dolgát jól végezte, Csapon a kupéba szállók s várom hogy a vonat Ungvárra vigyen. Egyszer csak a szomszéd rekeszből nagy lárma hallatszik át; kinézek, hát a nemdohányzók osztályába két hadfi ül meg egy ismeretlen csinos hölgyike, a kik tercetbe fújták a cigaretta füstöt, a perronon meg ott gabalyodnak az állomás főnökhelyettese, a conduktor meg több verfluchter Ungarn s erősen tiltakoznak, hogy a nem dohányzók kupéjából a füst csak úgy ömlik. A vonat azután elindult. Bizony már csakugyan nem ártana a fegyveres békét egy kis háborúval felfrissíteni, mert a hadfiaknak a vérük már igen is bizsereg. Valami nagy ur is utazott akkor s igen csóválta a fejét . . . A katonákról jut eszembe, hogy a vén Európában is lesz valami, mert Amerikában törvényt hoznak már arról, hogy flirtelni többé nem szabad. Ez persze nagy öröm a leányoknak, a kik körül a fess tisztek és egyetemisták nem fognak majd hiába legyeskedni, hanem jegygyűrűt kell lesz adniok, ha t. i. nálunk is behoznák a tilalmat, a mit nem hiszek . .. Ahogy minap reálista fiam vizsgájára mentem, a központi szálloda előtt egy fiú megbotlik, leesik s a kezében tartott edény tartalma a járdán szétfoly. Köny- nyezve panaszolja, hogy az edényben frissen pergetett mézet szállított az asszonya részére, a ki ezt gyermekei számára vásárolta Hát Ungvárt mézet is termelnek ? mondok. Apám beszélte valaha, hogy a gazdák azt tartják, miként a méztermelést azok űzik a legsikeresebben, a kik már nem lelnek egyébben örömet, mint a szép természettel foglalkozni, vigasztalásul a soha vissza nem térő elvesztettekért... Margitum valami csekélységet örökölt a nagybácsijától. A múltkor e végett kellett a városházára mennie. Alig hogy kifordulok, hát ő már útra készen van, toillettét sem tartott, hanem csak slampettül akart kikapódzni, a szoknyája csak úgy fityegett rajta. — Majd öltözködöl rendesen, igy nekem oda nem mégy a városházába, szólok hozzá. Nem tudod, hogy már talán itt is van a fényképező gép, a mit a város hozatott. Az kéne csak, hogy ha ott lefényképeznek, olyan rendetlennek kerülj a fotográfiára. Ugy-e, ha Kollmanhoz mégy, hogy összeszeded a frizurádat; illik hogy tán még különbül mutass, ha a városi fotográfus masinája elé kerülsz; azt se tudom melyik is lett a fotografálás titkaiba beavatva . . . Hát bizony a kereskedőknek, iparosoknak az üzletük rosszul megy. Divatos szoknya vagy bluz-szövet, szalag, csipke ez idére ott vész a nyakukon. Kinek is jutna toilletre gondolni most, mikor hetek óta ömlik. A.sok nedvességtől sok ház falán moha ütött ki, teszem a Népbank épületén, honnan a minap is a szól az emeletről elkorhadt ablakszárnyat tépett le, majd’ hogy egv pékinast agyon nem ütött! A direktor ur persze hátul lakik, akkor is építési tervekbe mélyedt, mert a mint Szuhanek építésztől hallom, a népbank a jövő tavaszszal most már vissza vonhat lanal építeni fog; legalább akkor már nem fog az eső az Özvegyi szaletlijében kalaberezők nyaka közé csurogni.*) Isten büntesse meg azt a sok politizálást! Az uram otthon már két hete egyébről sem beszól, mint bizottsági gyűlésekről, képviselőtestületi tagok választásáról, csak úgy zúg bele a fejem Mászkál a búrtanyára, Brennerbe értekezni, korteskedni. Nem is tudom, hogy kik választhattak, mert a hány férfivel csak beszéltem, mindenikük azzal fogadott, hogy ő pártjelölt vagy önjelölt Kik azok az önjelöltek? Ahá gondolom . . . most értem már, hogy hétfőn az ung- völgyi iroda ablakából miért néztek olyan kíváncsian a túlahid felé, tán csak nem érdeklődtek ők is valamelyik önjelölt iránt?? Az is furcsa, hogy Girigáró a szavazó özvegyasszonyok részére készített megbizás*) Bófedetett I Egy kaláberezö.
