Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1901-09-15 / 37. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1901. szeptember 15. 37. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvnr, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. | Negyedévre 2 kor. Félévre. . . 4 » | Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. Nyilttér soronkint 40 fill. ENG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Néhány szó az üng vármegye területén követendő szarvasmarha tenyészirány kérdéséhez. Augusztus hó 24-ére az alispán ur által Ungvárra össze volt hiva a gazdaközönség köréből egy bizottság az Ung vármegye területén követendő szarvasmarha tenyészirány végleges megállapitása tárgyában. Az értekezlet nem tartatott meg, bár a meghívott gazdák teljes számban megjelentek, mert a kormány- biztos ur elodázhatlan sürgős ügyei miatt meg nem jelenhetett; az országos marhatenyésztési főfelügyelő elvi okból nem vehetett részt az értekezleten, mint aki az értekezlet határozatainak elbírálását magának tartotta fel; a kerületi marhatenyésztési felügyelő ismeretlen okoknál fogva nem jelent meg. Mint egyike azon gazdáknak, kik az értekezletre meg voltunk hiva, úgy hiszem, szolgálatot teszek az ungmegyei felvidéki marhatenyésztés érdekeinek, amidőn szerény véleményemet, melyet az értekezleten el nem mondhattam, a következőkben nyilvánosságra hozom: A földmivelésügyi ministerium nagy szolgálatot tett a mezőgazdaságnak, midőn a marhatenyésztés irányítását kezébe vette és vezérelv gyanánt megállapította, hogy első sorban a szürke parlagi magyar marhafajta tisztán fen- tartandó és egymagában fejlesztendő azon vidékeken, hol ez ideig a maga tisztaságában az megtartotta magát és hogy azon megyékben, hol a nyugati marha a gazdasági élet követelményei folytán a hazai fajt részben már kiszorította, a szétágazó, tétovázó és nem ritkán káros irányzatoknak erős és helyes irányt adott az által, hogy a svájczi hegyi marhát, mint korrektort elfogadta, eltávolitva a nyugati láp-marha egészségtelen befolyását. Nem lehet a magyar gazdák közt vé- leménykülömbség a szürke parlagi marha létkérdésének jogosultsága felett. A magyar szarvasmarhafajta a világnak elismert legszebb, legedzettebb és legjobb igavonó marhája. Azt semmi más fajjal korrigálni nem szükséges és igavonó képességében nem is lehet; annak hizó és tejelő képessége pedig következetes kiválasztás és megfelelő tartás áltál egymagában fokozható. Nagy előnye, hogy a keleti parlagi nagy rokonságának pusztító nyavalyájától, a keleti vésztől teljesen ment, a nyugati fajok betegségei ellen pedig a legnagyobb ellentál- lási képeséggel bir. — Ezen felfogás a magyar fajtát illetőleg általános; ami azonban nem zárja ki annak lehetőségét, sőt valószínűségét, miszerint idővel a gazdászati viszonyok mindinkább oda fognak alakulni, hogy a többoldalú nyugati marha térfoglalása a magyar marha rovására terjedni fog, különösen a tejgazdaság fejlődésével és még inkább azon esetben, ha talán idővel a motoros ekék tökéletesbitésével a szarvasmarha igavonó ereje azok által olcsóbban helyettesittetni fog. Ismeretes dolog, hogy a nyugati lápmarhával, nálunk különösen a hollandi vérrel tett keresztezési kísérleteknek sehol sem volt jó sikere, minek fő oka a tüdőbetegségekre hajlandó petyhüdt szervezetük. Nem kevésbé ismeretes dolog, hogy az Utolsó évtizedekben Németországban, Franczia- országban, Olaszországban, Oroszországban, sőt Amerikában is felkaroltatott a hegyi svájczi marha, különösen miután egy berlini kiállításon, gondolom a hetvenes években, mint húsmarha is az angol húsmarha felelt a szimmentáli faj győzelmet aratott. Mi sem maradhattunk el a világtól. A svájczi marhának jó tulajdonságai elvitázhatlanok: jó tejelési képesség, nagy hi- zékonyság, igaban való használhatósága, al tavaszi legelőkön szerzett edzettsége; mely jó! tulajdonságokról mérleggel és mérőszalaggal kimutatható tanúságot tesznek a nagy térfogatú mellkas, az erős, de finom csontváz és a harmonikus testarányok. Nem csoda, hogy a földmivelésügyi ministerium a svájczi marhát fogadta el korrektornak és csak némely helyen a tirolit; az utóbbit szerény véleményem szerint valószínűleg csak takarékossági szempontból és mint átmeneti intézkedést. A tiroli marhatenyésztés általános irányában a svájczival megegyezik ugyan, de ennél tökéletlenebb. Ki helyezhetné például a legjobb tiroli pirostarkát, a pinezgauit nagy fejével és lapos bordázatával egy színvonalra a szirnmentálival, a bernivel vagy a írutig- tálival ? Nálunk kevésbé ismeretes dolog, hogy minő viszony van a pirostarka és a borzderes marha közt és hol kívánatos az egyiknek vagy a másiknak felkarolása: felszólamlásomnak tulajdonképpeni indoka éppen ezen kérdésnek a megvilágítása. Svájczban mindakétfaj majdnem egyenlő számban van elterjedve, — az 1886. évi számlálás szerint 619.919 drb. tarka volt, 509.262 drb. borzderes és 83.357 drb. vegyes jellegű. Nagyon téves a nálunk elterjedt nézet, hogy a pirostarka fejlett nagy marha, a borzderes pedig kissebb igényű, könnyű hegyi faj. Téves nézet az is, hogy Svájczban csak két nagy faj van — a tarka (a pirostarka és a freiburgi feketetarka) és a borzderes (das Traunvich). A tarka főleg északnyugati Svájczban, a borzderes pedig a délnyugatiban tenyésztetik, völgyek szerint ugyan elkülönítve, de sok kantonban a tenyésztési körök vegyülnek. A helyi viszonyok szerint, valamint a tarka marha, úgy a borzderes is — nehéz, közép és könnyű testsúllyal bíró tenyésztési körökkel van képviselve. Szimmentálban, Zaanentálban, Bern középvidékén és Freiburgban tenyésztetik a legnehezebb tarka marha, Frutigtalban a középnagyságú, Wallisban (Löcsentálban) a legkisebb pirostarka. A legfejlettebb borzderes tenyésztetik Svájczban, Luzernben és Zürich kanton délkeleti részében, a legkisebb borzderes a berni kantonnak Hasletáli völgyében, a középnagyságú borzderes Graubunden'ben, Felső-és Alsó- valdenben. Egy jubiláris kiállítás marhatenyésztési bizottság előadója, Müller Ferencz im Rost, azt állítja*), hogy a kiállításokon eszközölt méretek a testsúlyra és a formákra nézve kevés, mondhatni semmi támpontot nem adnak a két nagy faj megkülömböztetésére. Fő külömbség csak a szin. Az 1887-iki neuenburgi kiállításon sok állaton eszközölt méretek oly kevés külömbséget mutattak a két fajra nézve a testarányokat illetőleg, hogy a külömbség szabad szemmel alig észrevehető volt; például a legnagyobb tarka tehénnek fejhossza csak 1 czen- timeterrel volt hosszabb, mint a borzdereseké, azonban a hat hosszúságához viszonyítva 1.8% rövidebb volt. A leghosszabb borzderes tehén csak 2 czentiméterrel volt rövidebb, mint a leghosszabb tarka. A Zürich melletti Strickhof mezőgazdászati iskolában az 1891/92. tanévre kiadott értesítő szerint 21 éven át jegyzett megfigyelések szerint a borzderes tehenek átlagos súlya 1886-ban kitett 630 klg, 1891-ben *) Das schweizerische Braun und Fleckvieh. Bern, 189tí. 11. lap. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. 642 klg., a pirostarkáké pedig 1880-ban 633 klg. volt; az egész 21 évi időben azonban a tarka teheneké 61 klg.-mal nagyobb volt, mint a borzdereseké. A külömbség tehát kevesebb, mint 10%. Mintegy 50 évvel ezelőtt a svájeziak mind a két fajban megkülömböztetni véltek alfajokat vidékek szerinti elnevezéssel, de az újabb idők gyorsított közlekedése és forgalma (és talán a méretekre és súlyra támaszkodó megfigyelési rendszere által is) a külömbségek elmosódtak. Az alapfajok kiegyenlítését elősegítette a tejszövetkezetek nagy mérvbeni elterjedése, főleg a gazdagabb völgyekben és a középvidéken. A tej és a mesterséges takarmány értékesítése nagyobb hasznot adott a tej tömeges feldolgozása, mint a növendékmarha tenyésztése által, minek következtében a növendékmarha mindinkább a hegyi legelőkre szorittatott ki, honnan a már tejelős tehenek visszavétettek, így egy állandó folyamat állott be, mely az alfajok közti külömbséget végleg kiegyenlítette. Azonban vidékek szerint és még inkább az egyes egyedekben nagy külömbségek találhatók: a marha kinézése ugyanis tükre azon viszonyoknak, melyek közt felneveltetett. A legnehezebb szimmentáli tehenek meghaladják a 7 métermázsát, a szintén pirostarka löcsent- háli tehenek átlagos súlya nem üti meg a 4 métermázsát. Ugyanily külömbség található a hatalmas svájczi és a kis hasletáli borzderesek közt. Lényeges külömbség a két nagy faj közt abban áll, hogy a borzderes elsősorban tejelő marha, mint igavonó pedig annyiban nem vétetik számba, hogy még azon kantonokban is, hol kizárólagosan van elterjedve, az igás ökrök a tarka fajból vétetnek. Ez elvitázhatatlan tény, melyet az összeirási adatok igazolnak. A pirostarka egyenletesebb mind a három haszonvételi irányban. Kitűnő mint hizó, mely még az angol specziális húsmarhának sem akarja engedni az elsőbbségi dicsőség pálmáját; a legelső svájczi tejgazdaságokban egyenrangú a borzderessel; nyugodtabb vérmérsékleténél és tömöttebb alkotásánál fogva igavonó használatban pedig egészen kiszorította a borzderest. A borzderesnél, egyoldalú tenyésztése folytán, tejhozamra leggyakrabban előforduló hibák: az összeszoritott öv (der eingeschnürte Gurk), a hosszú hát, a behorpadt vesetájék, a meredek lapoczka. A pirostarkánál leggyakoribb hibák a nagy fej, a magas farcsontállás és a szűk és keskeny csánk. Egyes kiváló tenyésztők istállóiban azonban, például Kingnél és Reppmannál a Szimmentálban ezen hibák kiküszöbölése a tökély netovábbjáig vitetett. Mind a két istállóban bámulatos a csészék és ízületek hatalmassága a térdekben rendkívüli finom és lapos lábcsontszár mellett. Ha a tarka fajnak ilyen előnyei vannak a borzderes felett, honnan jön, hogy a pirostarka marha a borzderest Svájczban ki nem szorította ? A felelet erre egyszerű és világos. Svájczban a marhatenyésztésből, mint fő haszonvétel1 szerepel a tejnek értékesitése, ez ugyanis az összes marhatartásból jövő jövedelmeknek a 61% képezi, a vágómarhára számítanak 19%, az igavonási használatnak értékét 1 L5%, a külkivitelt húsban és tenyész- marhában 8'5% teszik.*) Ezen számok mutatják, *) Professor dr. Krämer Furrer’s Volkwirtschafliches Lexikon II. k, 320 lap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.