Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

XXXIX. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1901, szeptember 8. 36. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér X. szám. A szerkppztőliöz intézendő minden köz­lemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. I Negyedévre 2 kor. Félévre. . . 4 » | Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér sor önkin t 40 fill. UNO VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szabálytalanság1 vagy csak óvatosság? A városnak a bútorgyárral kötött villany- világitási szerződéséről van szó; a dolog tör­ténete ugyanis körülbelül ez: Miután a város által kiirt pályázatra csu­pán az ungvári bútorgyár reagált, a város jó­nak látta szóba állani az egyetlen czéggel és vele oly megállapodásra jutni, mely mindkét fel érdekeit lehetőleg megvédelmezze. A meg­állapodások a képviselethez kerültek, ott azt határozták el a városatyák, hogy azokat pon- tonkint fogják tárgyalni és módosítások esetén a bútorgyár mindig jelenlevő képviselőjét meg­megkérdezik, vájjon azok lehetségesek-e, telje- sithetők-e. Ilyen, talán szokatlan, de semmiesetre sem törvényellenes formában állapította meg maga a képviselet a szerződésnek végleges szövegét; igy történt, hogy egyes pontoknál a képviseletnek előbb más kívánsága volt és midőn a bútorgyár képviselője annak teljesíté­sét lehetetlennek jelentette ki, a képviselet ott nyomban módosította javaslatát. És midőn igy a szerződés pontról pontra megszövegeződött, a tanács csupán letisztáztatta, a vállalkozóval aláíratta és a megyéhez felterjesztette. Eddig tehát semmi szabálytalanság nem történt, mint­hogy legföljebb óvatosságból a szerződés új­ból volt volna felolvasandó és egészében meg­szavazandó. Az ügy a megyénél tárgyaltatván, csupán ezen utóbbi óvatossági rendszabály elmulasz­tása miatt küldetett ugyan vissza a képvise­lethez, azonban a visszamutatás mégis oly ér­telemben lett áttéve, hogy a „szerződés pon- tonkint feloh adandó és azután uj határozat hozandó.“ A képviselet szerdán délután ösz- szejövén, előbb tenger időt pocsékolt el sze­mélyes kérdésekre, később arra, miként értendő a megye e leirata. Egyik szerint a megye ha­tározott utasítást adott, amelytől eltérni nem lehet; mások szerint ismét vita tárgyává téte­tett, hogy a szerződés csak felolvasandó-e, avagy a felvett képviseleti jegyzőkönyvekkel összehasonlítandó, azok szerint a szöveg kija­vítandó. Szerény véleményünk szerint igazuk azok­nak volt, akik támaszkodva a város önkor­mányzati jogaira, teljesen szabad elhatározást kértek ezúttal is a képviseletnek. Nevezetesen: a megyénél a nehézmény az volt, hogy úgy látszott előttük, mintha a szerződés kész szö­vege a képviselet előtt nem lett volna, tehát a felett nem is szavaztak volna. Eltekintve attól, hogy ez tévedés, ha már a szerződés a kép­viselethez újból visszakerült és pedig avégből, hogy annak el vagy el nem fogadására tör­vényes formában, vagyis névszerinti szavazás­sal döntsön, úgy azt hisszük, semmiféle tör­vényes akadálya nem forog fenn annak, hogy a képviselet azt mondhassa : ezt a szerződést változatlanul — vagy ezzel és ezzel a módosítással elfo­gadom. És éppen ez és csupán ez történt a múlt szerdai képviseleti ülésen; az ott egybegyült összes képviselők egy tag kivételével az egész szerződést az első pontba bevett mcdositással elfogadták, miután az szóról-szóra, elejétől-vé- gig ismételten fel lett olvasva. Az egész harcz különben egy oly csekélységen mullott, amely ezidőszerint nem közérdek; arról volt ugyanis szó, hogy ezidőszerint a világítási vállalkozó nappali világítást adni nem képes, mert ilyen igénye egy-két lángon felül senkinek sincs és napi 4—10 fillér fogyasztással szemben a gé­pet üzemben nem tarthatja; de kijelentette a vállalkozó, hogy nagyon is hajlandó nappali világítást nyújtani, mihelyt ahhoz elegendő számú fogyasztó jelentkezni fog. Ilyen aprólé­kosság után kénytelenek vagyunk elfogadni dr. Novák Endre képviselőnek igen sikerült dis- tinktióját, aki úgy állította fel a tételt, hogy csak két tábor lehet a képviseletben ; egyik, amely villanyvilágítást kivan, a másik, mely azt nem akarja; aki a nappali világítás mel­lőzése miatt az egészet képes elvetni, az tu­lajdonképpen nem akar villanyvilágítást. Ilyen körülmények között, mikor a mű­malom a világítást ma-holnap berendezés hi­ányából kénytelen felmondani és amikor a bútorgyárral kötött szerződést a képviselet úgy­szólván egyhangúlag elfogadja, a megyei tör­vényhatóság kell, hogy respektálja egy város általános kívánságát és ne keressen további skrupulusokat ott, ahol a képviseletet egy vé­leményen találja A képviselet újból nyilatko­zott, az óvatosságnak is elég lett téve, a ha­ladásnak mi sem áll útjában. Tanévnyitó ünnep az ungvári állami reáliskolában. Az uj tanévet az állami reáliskolában f. hó 4-én nyitottak meg ünnepélyesen. Reggel az összes feleke­zetek templomaiban istenitisztelet tartatott, mely után az iskolai ünnepély folyt le a következőkben : A tanu­lók bevezetésül a Hymnuszt énekelték, azután Dortsák Cyula igazgató a következő beszédet adta elő: „Kedves tanulóié jak! Ötödször szólok a tanév elején az ungvári állami reáliskola ifjúságához. Mit szóljak újat, mit mondjak olyat, mit már nem említek? Újat nem mondhatok. A nagy igazságok, a széni, a magasztos eszmék mindig ugyanazok. Mindenkoron tehát istenfelelem, haza- és nemzetszeretet, királyhűség, kölelessegtudás és nemes lelkesedés minden szép és jó iránt: ezek legyenek nektek, kedves ifjak, életetek folyamán vezérfaklyaitok. A vallásosság a legnagyobb kincs, a legboldogitóbb érzet. Ki hinni tud, ki hitét állhatatosan vallja is, aki erényes és erkölcsös, ki szeretettel öleli keblére fele­barátait, annak az élet rózsás éden, melynek utain a boldogság és megelégedés illatoznak, örvendeztetnek. Mivel pedig minden siker ku’csa a jó Istennél vagyon, kulc-old össze, oh kedves ifjú kezeidet s intézd esdő ohaszodat a kegyes Teremtőhöz, hogy áldás hulljon onnan felülről napi munkádra, a te és a mi fáradozá- sainkra egyaránt. Mert az iskolai nevelő-oktatásnak csak intézet és ifjúság közösen lelkes, odaadó mun­kássága révén lehet siker. Ha valamikor, úgy ro­hamosan fejlődő korunkban igaz és a neve'ésoktatás- ban egyik töelv, hogy „nem az iskolának, kanem az elérnek tanulunk". Úgy kell hát vezetnünk, képeznünk, tanítanunk, nevelnünk titeket, hogy a tanult ismere­teknek ne csak az iskolában vegyetek hasznát, hanem majdan az életben sikeresen élhessetek azokkal s az élet mindennemű viszonyai között sikeresen megállhassatok, üdvösen működhessetek és boldogulhassatok, tehát a haza hasznos polgáraivá válhassatok és boldog-megelé- gedettek legyetek. Ám igazán boldog és megelégedett csak a vallás­erkölcsös, hon és nemzetszerető és a következetes, az elvszilárd és a tiszta jellemű, mocsoktalan becsületességü egyén lehet. Azt mondám, hogy iga­zán boldog. Én t. i. kedves tanulók az igazi boldog­ság alatt nem a szerencsét, a vagyont, a jólétet, a népszerűséget értem, hane n a nyugodt lelkiismere­tet, mely mindig éberül őrködik lelkünk tisztasága felett, meiy édes álomra szenderit, munkálkodásunk nehéz faradalmaiban megedzi akaraterőnket, a csügge- déstől megóv, a bűntől távoltart. Igazi boldogságnak azt tartom, ha elmondhatjuk nyugodtan: „Megtettem amit kellett tennem s tehettem“. Végezetül, ha azért küzdünk, hogy masok és a közügy javára váljék tevé­kenységünk es hogy mindig csak az igazság ereje győzzön és érvényesüljön. Ne véljetek kedves ifjak, hogy ilyetén értelemben boldognak lenni könnyű dolog. Korántsem. Amilyen nemesen boldogító az a fentebb jellegeztem boldogság, éppen olyan küzdelmes, fárasztó az útja, mely hozza vezet. De nerrv szabad csüggednetek. Hiszen a meg­váltó Istenember Golgotha-utja is kínos volt: de mé­gis a világ üdve fakadt belőle. Úgy lesz az veletek is kedves ifjak, ha az igazság győzelméért hasonlók közé, az igaz, az ideális, a törhetetlen büszkeségüek gárdá­jába esküdtök fel és tartotok ki tantorithatlanul. Képet lestek elibétek, kedves ifjak. Még pedig kettőt. Az egyi­ken az olcsó boldogulás stáczióit és eszközeit fogjátok szemtelhetni. A másik az igazi boldogulás nehéz útját abrazolandja. Zsenge, romlatlan szivetekre bízom majd a választást. Biztos vagyok benne, hogy ti a nehéz, a küzdelmes boldogulás útját fogjátok választani és követni; mert csak ez méltó az igazi férfiúhoz és mert csak ez lehet méltó pálma, megfelelő jutalom az élet­viharokban megedzett igazi ember verejtékes életküz­delmeiért. Kedves iljak, aki az életben könnyen akar bol­dogulni, annak igen sok esetben meg kell tudnia alkudni a körülményekkel, meg, még saját jobb meggyőződésének rovására is, sokszor a mások kárát okozva, megrontására közremunkálkodva. De az ilyen ember nem nezhet bátran az önzetlen, az elvszilárd, a következetes emberek szemébe, mert az utóbbiaknak nyugodt tekintetét, bátor, önérzetes magatartását és az egész lényüket atsugárzó egyenességet, őszinteséget, tepelődő, ingatag lelkiismerete nem bírja elviselni. Mint nem tekinthet be a mégoly vakmerő szem sem a fen­séges nap aranykévéjébe! Aki könnyen akar boldo­gulni, az egyszersmind önző is és tendesenaz a bün­tetésé. hogy mikor kinyújtja kezeit a zsákmány után, ott más, hozzá hasonlóan könnyen boldogulni akaró egyénnek sokszor súlyos sebeket osztó karmait találja s ilyenkor sok esetben undorító harcz támad és folyik a konezért küzdő felek között, mely alkalommal igen sokszor keresztül gázolnak a legszentebb és legbecse­sebb dolgokon is: egymás becsületén és boldogságért. Ám kedves ifjak, nem ilyen az igazi boldogságért har- czolónak az élctefutása. Sokat kell faradnia, sókról kell lemondania, az igaz. Meg pedig a legtöbbször igy van: méltatlankodast, mellőzést, megkeseritést, sokszor üldözést is el kell szenvednie. De hat az arany is a tűzben tisztul. A térfierény is a küzdelmek es megpró­báltatások heveben erősödik. És mert ez a küzdelem önzetlen és nehéz, együttjár vele, hogy megtanul az ember a maga Iában járni. Nem várja, hogy mások kaparjak ki részére a parazsból a sült gesztenyét, nem tör máséra és másé után. De amint nem hajhászsza a mások kegyét, hanem amit elérni akar, azt komoly munka árán, becsületes törekvéssel, mint az érdem jogos jutalmát kívánja, óhajtja, várja: úgy nem kell Lelnie attól, hogy mikent a kifacsart czitromot, félre­dobják. Az ilyenre nem idézhetni az angol költő mon­dását : „A mór megtette kötelességét, mehet.“ Mily fenséges az ily önzetlen, becsületes, igazi férfiúnak küzdelme, láradozása, életefolyása! Nyugodtan néz szembe az életviharokkal. Azok nem találjak készület­lenül. Bátran néz szemebe mindenkinek; mert lelkét a legszilárdabb pánczel boritja: a lelkitisztaság, a mocsok­talan becsületesség. És amikor minden honpolgár vagy legalább a nagy többség ilyenné válik, rombadől bol­dogtalan napjainknak sok átkos, bűnös jelensege. Mert ha nem akad érdemtelenül kegyhajhászó, nem lesz érdemtelenül kegyoszlogató sem. Ha nem lesz, ki hitét megtagadja, véleményét megmásítja, másokkal mások ellen csoportosul, nem lesz olyan sem, aki az árulást jutalmazza, a következetlenséget megfizesse, masok ellen törjön, békétlenséget szítson, ravaszul, cselszövő módon, becstelenül, lebocsátott sisakkal tá­madjon ártva vagy legalább ártani törekedve felelős­ség nélkül. Avagy tekintsük kedves ifjak az igazi bol­dogságért harezolók fényes, tündöklő tulajdonságait 1 Egyfelől az igazi boldogságért küzdő ember elvéhez szilárdan ragaszkodik, meg akkor is, ha az küzdel­mekkel jár vagy éppen veszélyekkel fenyegeti. (A könnyen boldogulni akaró megalkuszik, megfut a ve­szély elől, cserbenhagyja a zászlót.) Az igazi boldogu­lás'hive állhatatos a küzdelemben és véleményében, fel­fogásában, cselekedeteiben. (A könnyen boldogulni tö­rekvő ellenben miként a szélfuvás a szélkakast és az utas a köpönyeget: véleményét örökösen változtatja, pártoskodasra, mások elleni szövetkezésre könnyen megnyerhető, érdekek szerint csoportosul, cselszövésre hajlandó, kárörvendező.) Az igazi boldogság bajnoká­nak sisakja le van bocsátva. Panczélján az elvhüség és a nemes következetesség erénye csillog. (A köny- nyen boldogulás lovagjának ábrázatát rostély borítja, hogy elfödje a gonosz indulatok és a fekete lélek Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents