Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1901-09-01 / 35. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1901. szeptember 1. 35. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. j Negyedévre 2 kor. Félévre. . . 4 » | Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. • A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttór sor önkin t 40 fill. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az uj tanév. Egy olyan kisebbszeiü városban, mint aminő Ungvár is, tagadhatatlanul felismerhető változást idéz elő a tanév kezdete és befejezése. Julius végén, amidőn az idegenből és a megyéből idejáró diáksereg hazamegy vaká- cziózni, megcsendesül az utczai élet, szinházi látogatottság; amikor pedig — mint most — a beiratás ideje elérkezik, hatalmasan megélénkül a forgalom és mint kiváló gazdasági jelenség szerepel a város történetében. A szülők itt tartózkodása, a bevásárlások ruhákban, könyvekben, egyéb tanszerekben nem megvetendő élénkséget kölcsönöz úgy a város külső képének, valamint az üzleti forgalomnak. Nem kevésbé lényeges sok szegény család megélhetésére a szeptember hó, mikor a lakás- és kosztadók keresete megindul és tovább boldogulásukat lehetővé teszi. Ezek után nem csoda, ha minden olyan hirt és jelenséget örömmel fogadunk, melyek e város tanéletének virágzását, továbbfejlődését jelentik; iskolák alapítása, a régiek kiterjesztése és újak építése mindmegannyi fontos gazdasági mozzanat is lévén egyúttal. Örömmel tölt el bennünket felépítve látni a két uj állami elemi iskola palotáját; és azon ujabbi hírek, hogy jövőre a reáliskola kiépítése egész 8 osztályra majdnem bizonyosra vehető, a református vallásuak törekvése leánynevelőintézetre vonatkozólag, a zsidó iskola kibővítése, mindezek fokozzák abbeli örömünket, egyúttal reményünket, hogy valamikor egy tanügyi góczpont lehet még e város, ha már egyébként el is játszotta játékait. A katonai ügy kiesett már a kezéből, a törvényszék sehogy sem akar ide kerülni, vasúti központ fekvésénél fogva sem lehetvén, talán a tanügy terén volna még alkalom és mód valami szerepet játszani. Nem is kell már hozzá több, mint az említett reáliskola kiépülése, egy állami leánynevelőintézet, a megyében a községi iskolák még egy részének államosítása és ezzel együtt az itteni tanfelügyelőség személyzetének szaporítása, a zsidó és ref. hitfeleke- zet által tervezett ujabbi iskolák megnyitása és Ungvár városa a tanügy terén vezetni fog. Gimnáziumát már évek óta keresik fel messze vidékről is a gyermekek, a fent vázolt kiépítések* után nemcsak a mi gyermekeink kaphatnának megfelelő kiképeztetést, hanem úgy mint Lőcse, Kassa és más kifejlett városok, sok száz idegen vidéki gyermeket is befogadhatna. A diáksereg igen fontos gazdasági fogyasztó tényező; csak egy pillantást kell vetni Sáros-Patak viszonyaira és ez állításunk fényes beigazolást nyer. Az a sok száz gyermek a legjobb fogyasztó; annak kell sok kenyér, sok ruha, czipő és kalap, könyv és egyéb hozzávaló. Ez a szegény város tehát nem ok nélkül szereti a diákokat; szívesen látja a tanév megkezdését, a diákok bevándorlását és nem ok nélkül akar részük é e város játszóteret berendezni. Nekünk szükségünk van reájuk, az ő kevés garaskáikra is, amit itt zsemlére s egyébre naponkint elköltenek; és azért szívből mondjuk nekik: Isten hozott ide titeket, találjátok itt jól magatokat, szeressétek meg & várost, mert mi is szeretünk titeket. A közúti szolgálat reformjáról. (Folytatás.) Abban a felfogásban, hogy a közúti felügyelőségek bevonandók a minisztérium kebelébe, nem osztozom. A mai szolgálati viszonylatokban a felügyelőség persze nem állhat meg, mert a mai jog- és hatáskörrel a felügyelő majdnem fölösleges; de ez épp úgy van a vízügyi hivataloknál is, habár ott a felügyelők központi szolgalatot, teljesítenek. A felügyelőségekre azonban mindazideig, mig az igazgatóságok ideje elérkezik, erős vidéki czentrumok gyanánt, eltekintve az engedélyezési és felülvizsgálati, továbbá a költségvetési teendőktől, szükség van azért is, hogy ez a szolgálati fórum mérnökeinket a gyakori és közvetlen érintkezésből jobban megismerhesse, hogy minősítés tekintetében a mérnök ne függjön egyetlen ember szeszélyétől, mely körülmény különösen az építészeti hivatalok elfajult s inkorrekt rendszerében veszedelmes éppen a jobb kvalitású mérnökökre s hogy a vezetőség intormácziója ne álljon egy kétes értékű papírlapból, meg egy fekete kabátból, melyet néha tulajdonosa a minisztériumban kiszellőztet. Az igazgatóságok szervezése után a felügyelőség elveszti jelentőségét, mert az engedélyezést és a felülvizsgálatokat bizonyos mértékig maga az igazgatóság is foganatosíthatja. Éppen ezért az igazgatóságok szervezése után a felügyelői intézményt fölöslegesnek tartom. A másodfokön való intézkedésekre, tisztán jogi kérdésekben, a közönség bevonása érdekében mégis csak a közigazgatási bizottságokat ajánlom, természetesen csak paralellaképpen minden egyéb utasító jogkör kizárásával. Ha politikai faktorok akarunk lenni, akkor a politikai tényezőkkel szá molnunk keli még akkor is, ha áz a fórom, mint a mai közigazgatási bizottság, csak ágáló komédiás, falra vetett káprázat, melyből semmi se látszik, ha a szakelőadó lámpását lesrófoltuk. Technikai ügyekben azonban minden jogi képviselet kizárásával tisztán egyetlen felsőbb és kizárólag technikai fórumot javasolok a minisztérium kebelében, mert ezek a kérdések csak a szakember beavatkozását igényelik s a nagyközönség, spéciéi juristák befolyására semmi szükségük nine-. A szolgálati minősítés és testületi megnyilatkozás az igazgatóságok létesítése esetére már ideális keretet nyerne a szakosztályi tűnök és a műszaki igazgató kettős és egy- egy irányadó nagyobb testület közvetellen érintkezése során, miért is a technikai élet fejlesztése szempontjából a műszaki igazgatóságok eszméje magas nívón all. Adja Isten, hogy valaha el is érhessük ! Halva született ideának tartom azt a bujdosó felfogást is, hogy a közúti szolgálat a belügyi tárcza kötelékébe szubordinált minőségben iilesztessék be. Aki a külső szolgálatban teljes tájékozottsággal bir, ismeri azokat a nehéz viszonyokat, amely a lokáldespo- lizmus utján éri a közhivatalokat. A viczinális közszellem régiméje megöl minden önálló ideát, lesújt minden önállóan gondolkodó fejet. Hányszor kell megostromolnia a mérnöknek torlaszokat, amelyek az igazság kapuját elzárjak, amely harczában a technikai érvekből kovácsolt tegyverek törnek első sorban pozdorjává! A közúti szolgálat részekre osztása, a vármegyei alispánok vezetése alá rendelése a helyi magánérdekek istápolását a mai viszonyoknál is kirívóbb színekkel reprodukálná; mert hisz az állami közutak specialis kezelése is véget érne; már pedig a közúti közlekedésügy nem parczialis érdek, hanem elsőrangú közérdekű tényező, fontos közgazdasági momentum, melyet a kormány nem dobhat óda áldozatul egy szűk látkörü vár megye lokális, sokszor atyafiságos, de majdnem mindig késhegyig hajszolt egyéni politikájának. Tagadhatatlan, hogy az államosítás sok mizériát fog e téren megszüntetni, de a lokal befolyás hidrája — anyagi érdekről lévén szó — bizony csak úgy telüti majd a tejét mint manapság, — hogy sok jó, sokszor egyedül üdvözítő ideának csirájában tekerje ki a nyakát. Ezért nem lehet a közutak ügye szubordinált bel- ügye csupán egy vármegyének, de kell, hogy legyen áta- lánosan kezelt s a helyi hatóságoktól lüggetlen közieke- désügye az egész országnak s kell, hogy kezelje tovább is az a tárcza, melynek keretében a közforgalom jösszes szomszédos ágai a belügyi hatóságoktól elkülönítve vannak letéteinényezve. Alig képzelhetem el, hogy valaha sikeres műszaki szolgálat szervezhető legyen másként, mintha a köz- és útépítési hivalalok független testületek gyanánt szereztetnek ; minden más megoldási viszonyok közt a műszaki ügyek csak akkor és csak ott volnának előnyösen lejleszthetők, ahol a műszaki hivatal szellemi fej- iletisége tekintélyt térén is preponderálna, végül ha a vármegye nem hederitne a műszaki szolgálatra. Az útügyi kérdések megoldása tényleg ma ott a legsimább és a legeredményesebb, ahol a vármegyei központ nem törődik velük. Községi körök és rendezett tanácsú városokban a kör-, illetve városi mérnöki állások rendszeresítése ajánlatos, de a kvalifikáczionális kívánalmak szigorú betartásával. Szélnek kell ereszteni a technika rabló madarait, a vigéczből vedlett lánczhuzókat, akik közül ma is sok akad olyan, aki ha nóniust emlegetsz nekik, Mezőhegyesre gondol. Technikai felügyelet alá kell venni a rendezett tanácsú városi és községi mérnököket, mert számos város akad, ahol a technikai ideálok leglőbb őre, az u. n. „mérnök“ ur maga vállalkozik városi munkákra. De azt meg már határozottan ellenzem, hogy az állam szakértőket adjon magánfélnek. Elvi alakban az ilyen szolgáltatás majdnem monopólium, mert hisz az állam felségjoga oktrojálja a félre a mérnököt s az eljárási dijakból még pénz is folyik be.. Szükségből, ott, ahol a hatóság nem kaphat megfelelő szakértelmű technikust, pl. a rendőri speczifikum térén, vagy állami éidekek védelmében és jogkörében, pl. engedelyezési kérdésekben vagy oly téren, ahol az adóalap közvetlenül érdekelt s ahol a ha-znos beruházás a magánszakértő költségeit el nem birja, pl. talajjavításoknál, olt igenis van helye az állami beavatkozásnak ; de az állami szakértősködés minden egyeb esetben bénító a technikai élet tejlődésére, mert nyilt akadály a magánmérnökség felvirágzásában. Már pedig addig nem lesz nálunk súlya a technikai kar tekintélyének, mig egy lüggetlen, tömörülésre alkalmas maganmérnöki testület életerejének lüktetése érezhető nem lesz a oüröKraczia nyűge imctt. A mai rendszert külső és belső szervezetével, utasításaival s szolgálati vonatkozásaival együtt egyszerűen dobjuk el! Az igazgatóságok bevezetéséig a közúti kerületi felügyelői intézményt deczentralizáltan kifejleszteném erőteljes engedélyező fórummá, lehetőleg tág ügy- és hatáskörrel. Ez a kerületi felügyelőség engedélyezhetne szabványos terveket körülbelül 40,000 koronáig, a felügyelő, ennek helyettese s beosztandó műszaki közegei az engedélyezendő munkák műszaki műveleteit a beosztandó számosztály segélyével érvényesítené s a felülvizsgáló szolgálatot ellátná. Személyi tekintetekben a vasúti üzletvezetők jogkörével kerületében megilletné az alárendeltek áthelyezési joga, kinevezések és előléptetések dolgában pedig javaslatai irányadóul tekintetnének. Fegyelmi hatóság volna a kerületében fekvő hivatalok összes tisztviselői fölött; a iegyelmi eljárást e’ren- delhetné összes alantasaira a hivataltőnökök kivételével.* A lelügyelőség csupán a minisztérium kebelében felállítandó közúti és építési főfelügyelőségnek és természetesen a minisztériumnak volna alárendelve. A közúti tőfelügyelőség volna az a tórum, mely technikai ügyekben a legfelsőbb vezetést intézné; vele paralell, de nem felette, működhetnék egy jogügyi osztály kon • czesszionalis és kihágási ügyek intézésére. A mérnökök személyi ügyei természetesen mé: nökök kezébe teendők. E forum elé utálnám az összes igazgatósági és elnöki teendőket, a szabványon kívüli és a nagy összegű engedélyezéseket, kivételesen a felülvizsgálatokat s a társminisztériumokkal való érintkezést, illetve a rendelkezések közvetítését. Deczentralizálni a közúti központi szolgálatot a lehető legnagyobb mérvben, de megtartani egy kézben a rendelkezés jogát; a társminisztériumok utasiló jogköréi a vidéki hivatalokkal szemben hazahozni minden kizárólagosság jellegével: csakis így képzelhető el egy energikus, erős és hatékony hivatalos kapocs, melynek töitelé és leíelé is üdvös jellege volna. A vidéki hivatalok mint »kir. közúti és középitési hivatalok» szervezetét illetőleg önálló s a közigaigetási orgánumoktól teljesen független testületet teremtenek, mely szolgálati tekintetben kizárólag a felügyelőségnek, illetve főfelügyelőségnek volna alárendelve. Megkereséseket csupán a rendszerinti fölöttes hatóságok intézhet- nének e hivatalokhoz, tehát a társminiszter urak is csak a kereskedelemügyi tárcza utján. E hivatalok ügykörébe volna utalva mindaz a műszaki teendő, melyek ellátása jelenleg is feladatuk, megjegyeztetvén, hogy a közutakat, illetőleg valamennyi közüli jelleggel biró útvonal, tehát a viczinális és első* Tagadom, hogy a felügylőségek rendszeresitése sok költséggel járna ; mert ha a mérnökökre nem azt az elvet alkalmaznék, hogy: hagyjuk őket é'ni, hanem azt, hegy : adjunk neki enni, akkor a mai közúti személyzet a mai teendőkre túlságosan felesleges számú, jut onnan elég a felügyelőségekre is. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
