Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1901-08-25 / 34. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1901, augusztus 25. 34. SZÁM. RZEIÍKESZTÖSÉG: üngvár, Virmegyeháí-tír 1. nzám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak liérmentesen fogadtatnak el S« mmil sem közlünk, ha nem tudjuk, kilő! jön. Kéziratok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. j Negyedévre 2 kor. Félévre. . . 4 > [ Egyes szám 20 fillHirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivalalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ IIETILAr. Nyilttór soronkint 40 fill. TING VARMEGYE ES AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A város kertje. Miután körülbelül lezajlottak immár a nyár mulatozásai, az úgynevezett majálisok, érdemes a Vadaskert vagy Széchenyi-ligetnek nevezett hely jövőjéről egyet-mást elgondolni. És itt első sorban is kijelentjük, hogy amit ez évben tenni lehetett, azt a város és illetve az erre kiküldött rendőrkapitány meg is cselekedett; utain hozott egy kis rendet, a kis korcsmát hirtelen befedette, kertészről, padokról stb. gondoskodás történt. De ha azt kezdjük kutatni, valljon ennyiből álljon-e az egész rendezése e kertnek, úgy a jövő feladatnak egész garmadája áll előttünk. Ha azt akarjuk, hogy ezt a gyönyörű fekvésű, egészséges levegőjű helyet a közönség megszeresse és ha azt akarjuk elérni, hogy ez a kert a városnak még gyümölcsöző vagyonát képezze, első sorban a hozzáférhetést kell megkönnyíteni és az utat végre elkészíteni A mai kavicsos ut éppen elegendő arra, hogy a Széchenyi-ligetet elidegenítse mindenkitől, aki a lábait épeknek akarja megtartani. De sokkal nagyobb és körültekintőbb feladat vár megoldásra a kert belső berendezését illetőleg, különösen a tekintetben, hogy ott megfelelő étkező helyiség és oda való vendéglős kerüljön. Többek által helyeselt véleményt mondunk, midőn mi azt kívánjuk, hogy ott egy csinos, tágas üvegterem állíttassák fel, mint aminő valamikor a Stuller-kertben volt; mert ha az idén ottan rendezett nyári mulatságokra gondolunk, szégyen fog el bennünket, minő ellátást nyújtottak az éhező, szomjas publikumnak. Sem hely, sem ember a kiszolgáláshoz, sem étkező szerek nem álltak rendelkezésre és egy erélyesebb kívánságra goromba válasz volt az eredmény. A mostani emeletes, minden czél nélkül éktelenkedő épületet le kellene bontani és az abból nyerendő anyagból tágas konyha és a korcsmáros lakása volna felépítendő. Meg vagyunk győződve, hogy ha ezen építkezések és az ut rendezése meglesz, az egy nyereséges üzletté válik és egy kiírandó pályázathoz igen sok vendéglős fog jelentkezni; vagyis az előre hozandó áldozatok a városnak meg fognak térülni. Végre gond fordítandó arra is, hogy a télig elkészülő villanyvilágitási hálózatba bevétessék e keit is; ez sem kivihetetlen kívánság, mert látjuk, hogy ott évenkint 10—12 nyári mulatság lesz rendezve; ilyen esetekben szívesen fizetnek magasabb dijakat is, csakhogy meglegyen a kényelem és kellő fény, különösen az éjjeli hazamenés idején; mert eddig csak a jó Isten viselte gondunkat, mikor hazatérőben egyetlen lámpa sem nyújtott még tájékozódást sem az ut iránt. Egyszóval: a Széchenyi-liget városi kertté válván, arról gondoskodnunk kell; hogy pedig a jövő nyáron készen álljon, már most kell minden intézkedést megtenni. Felhívjuk rá az illetékes tényezők figyelmét, különösen a rendőrkapitányét, aki már eddig is megmutatta, hogy e kert iránt érdeklődik és érte tenni tud. A közúti szolgálat reformjáról. (Folytatás.) Az épilészeti hivatalok szolgálati utasítását, technikai és némely adminisztratív részletében revízió alá kell venni. Oly sok ócskaság s annyi fölösleges munka van ott körvonalozva, hogy azoknak kiküszöbölésével mintegy 20%-al csökkenthetjük az irodai munka mérvét. Hogy egyebet ne mondjak, egy modern, jutányos közüli hídfőt az utasítás nyomán meg se lehet ma tervezni. Az előirányozhatok készítésében pedig egy haszontalan ügy, az u. n. árelemzés vonja el a legtöbb időt. Mire való az árelemzés ? Ebben az iratban ki szokták számítani az egyes munkanemek egyseg-árait; tehát ahány különböző munkanem számoltatik el a költségvetésben, annyi tétel van az árelemzésben is. Szeretném már most tudni, hogy miért szükséges az árakat számítani, hiszen az effektiv ár nem rendőri utón, hanem a szabad verseny utján fejlődik. Tehát, ugyebár, csak arra való az árelemzés, hogy tájékozást szerezzen magának a hivatal és az engedélyező fórum arról, hogy mekkora legyen az előirányzati összeg. De erre a czelra meg teljesen fölösleges a per longum et Iá- tum számol.atás. Egy mérnöki hivatalnak tudnia kell azt. hogy mibe kerülnek a munkanemek s mivel úgyis árlejtés utján biztosíttatnak a munkák, adjuk át az árak inegh itározásat a vállalkozóknak ; vagy ha már minden áron bizalmatlanok vagyunk, tartsuk fenn az árlemezést azokra az esetekre, ha a munkákat házi kezelésben kell végrehajtani. A kérelmezendő hitel érdekében eszközölt előtanulmányokban pedig, amelyek úgy sincsenek a nyilvánosságnak szánva, ne számított, hanem tapasztalati árakkal számoljunk ; Írja be ezeket az árakat a minden irányban felelős hivatal tapasztalatai alapjan, ellenőrizze azokat a szintén felelős felülvizsgáló bizottság tüzetesen, akkor elesik egy nagy csomo unalmas, iélekölő munka és gyorsabb lesz a panaszos ügymenet. Mert habár a miniszteri tanácsosi telefon felett minden századik segédmérnök sem log. rendelkezni, annyit csak rá lehet bízni arra a minden irányban ellenőrzött mérnökre, hogy a munkanemek arat a hivatal' adatgyűjteményéből ki tudja böngészni. Igaz, hogy ez nem ideális foglalkozás, de egy szükséges sablon mindig többet ér, mint egy fölösleges ideál. Az alsóbb rendű műszaki szolgálat ellátására jelenleg az utmesteri intézmény van rendszeresítve. A forrnak, amelyek között az utmesteri szolgalat mozog, helyesek. Ámde ezek az urak előképzettség nélkül jönnek technikai szolgálatot teljesiieni s e miatt tényleg a sablonokon túl nem is használhatók. Nézetem szerint egy évi elméleti kiképzésre okve- tetlenül szüksége van az utmestemek, hogy megérthesse a mérnöki kar intenczióit. Az igazolványos őrmester, végzett legyen az elemi vagy középiskolákat, az igazolvány birtokában törvényszerű előjogokkal pályázik az utmesteri állásokra. Köztudomású, hogy a katonásdi felmüveit embereknél a morál temetője, a látszólagosság, a külsőségek és a formális lelkiismeret melegágya; s éppen nem* állíthatom, hogy csak katonából lehet jó ut- mestert nevelni, ámbár a gyalogsági altisztek jól beválnak ; de ha mar magasabb védelmi czélok nelkülözhe tétlenné teszik az altisztek előtérbe tolásál, akkor állítsunk fel utmesteri iskolát, ott válogassuk ki az értelmesebb- jét, aki pedig nem nekünk való, az pályázzék fogházőrnek vagy hivatalszolgának. Számtalan esetről tudok, mikor a mérnök reputácziója hajszálon függött s csak szerencsés véletlennek tulajdonítható, hogy az ütmestül hiányos szolgálati nevelése a hivatalt kriminálisba nem sodorta. Emlékszem, hogy egy vén utmester egyszer kedélyesen jelentette, hogy egy függőműves hid felszerkezete megsülyedt; mar úgy áll egy hete, de baj nem lehet, mert ő az alsó övgerendát odakötötle lanczczsl a szegélygerendázathoz, tehat egy tartott alkatrészhez. Sic. Természetesen ugyanazt érte volna el, ha a saját lábat lánczolja a főtartóhoz. A hajunk szála is égnek állt, mikor láttuk, hogy egy lölgyfatuskó korhadása miatt akut veszélyben van a szerkezet. Ha most arra halad egy súlyos teherkocsi vagy egy csorda lábas jószág, leszakad a hid; a kártérítéstől s ha emberélet is rámegy: a hűvöstől senki se menti meg a felelős mérnöki személyzetet. Az a vizsga, amit ma kívánunk az utmestertől, értelmetlen papaga!v-leczke a jelöltnek, aki magánúton készül ugyancsak eivont s idegen természetű tanulmányaiban. A bizottság örül, ha kipréselhet valamit az izzadó őrmester urból, mert valaki csak kell az útra, a katona legalább az úti személyzet fegyelmezését jól keresztülviszi. Tessék csak megnézni a kultúrmérnökök vizmestereit, mit faragnak azokból néhány év alatt, hogyan nivellál és rajzol egy vizmester s az alsó regióa- ban mily könnyűvé teszi ott a műszaki szolgálatot. Legczélszerübb volna egy-két kerületi székhelyen felállítani egy-egy ut mesteri iskolát s a helyi hivatalt úgy kiképezni, hogy az utmesterek oktatását is teljesíthesse. A közúti szolgálat államosítása az utmesteri állások szaporítását, az utmesterek jobb képzettségét és megbízhatóságát is meg fogja kívánni, mert az alsóren- dü közutakra ritkán eshetik mérnöki kiszállás. A vi- czinális és községi közutak körzetében az utmesternek sok önál’óságra lesz szüksége, ezt pedig csak akkor követelhetjük tőle, ha az előképzettséget meg is adtuk neki. A kombinác/.iók, melyek szerint a közüli admi- nisztráczió a jövő közigazgatási rendszerébe be fog il- lesztetni, sokféle. Ezeket a módozatokat egy a szervezést előkészítő műszaki bizottság már tárgyalta s megállapodásait szakkörökben közkézre is adta. E káoszból két alakulás lehetősége csúcsosodik ki. Ezek egyike az a koinbináczió, hogy a jövő műszaki hivatalai az alispánnak alárendelten, mint az al- ispani hivatal szakreferensei működnének, körülbelül a mai tormákkal; a másik es sokkal inkább figyelemreméltó, nézetem szerint az egyedül bolcjogitó megoldás az, hogy a jövő műszaki hivatalai önálló műszaki testületek gyanánt, nagy áíalánosságban körülbelül a mai pénzügyi igazgatóságok mintájára hatósági jogkörrel ellátva szerveztetének. E tekintetben végczél gyanánt Buday t. tagtársunk javaslatát a műszaki igazgatóságok szervezése tárgyában egész ideális nagyságában helyesnek tartom, de csak annyiban, amennyiben az összes műszaki szolgálati ágak egyseges testületté organizálhatok lesznek ; miután azonban mi a gyorsan fejlődő viszonyokkal szemben nem várhatunk arra, mig a viz-, ut- és iparügyi szolgálat egyesítésének előfeltételei beérnek és mig ez a szép eszme kivihető lesz, egyelőre közbeeső intézkedésekre van szükség. A jobb idők elérkeztéig a hivatalos hatósági jogkörrel ellátva, intencióinknak megfelelően működhetnének, de csak erős vidéki felügyelőségek összetartó kapcsa mellett; mert anélkül ily kis személyzetű dírek- cziok, mint a mai hivatalok: testnélküli gerincz s ösz- szeségükben intenzív fejlődésü összefoglaló kapocs híján: elernyedt gerinctelen test volnának. Egy 2—3 tagból álió >igazgatóság» kissé szatirikusán hangzik, akis megyéktől pedig bajos elvenni s más helyre áttenni esetleges egyesítés vegett az utügyet, mert ezzel a szolgálat intenzitása szenvedend. Az összes műszaki adminisztratív ügyek egyesítése ma megtörik azon a jelenségen, hogy azok külön minisztériumok alá vannak sorozva; és mert azok az érdekek, melyeknek e műszaki hivatalok szolgálnak, nem engedik meg, hogy azok a vezető tárczák bármelyikeben is összehozhatok volnának s éppen azért mindazideig, mig a közmunkaügyi tárcza Magyarországon meg nem született, melynek keretében a bchnikai közszolgálat egyesíthető volna, a műszaki igazgatóságok kérdése nem realizálható. Sőt ez idő szerint a tertü’eti személyzetek különböző kvalitása is nyílt akadályt képez a két páráiéi] áramlat egyesítésében s mivel, nézetem szerint, a^.i,egyönte- tüség szuccessziv fejlesztéssel elérhető, az egyesitA idők múltán könnyebben keresztül volna vihető. Adtiíjj is a külön szervezkedés egyátalán nem lehet gát nagyobb czelok elérésében, inkább közelebb hoz bennünket a czélhoz akkor, ha megtudtuk szerezni testületeink számára mindkét oldalról a ható-ági jogkört, az önálló vezetés feltételeit. A boldogulás útját abban látom, Ha egyidejűleg az összes műszaki hivatalok önálló hatóságokká emeltetnek, mely változás során a kultur- és folyammernöki hivatalok már egyesithetők volnának. A mérnök társadalmi helyzete a közszolgálatban ezzel már elérné azt a szin- vonalt, amely őt egy kulturállam kebelében megilleti. Természetes, hogy e hatóságok létesítésének semmiben sem látom akadályát s igy szükségtelen itt kvali- fikácionális tekintetekre is hivatkoznom, miután erről Buday t. taglársunk különben is hosszasan értekezett. Csak a kihágási ügyek és jogosítványok elintézése körül vannak skrupulusaim, miután itt specziális jogszolgáltatásra mérnökök utaltatnának, holott legalább elvi tekintetben a kölcsönös méltányosság kielégítése végett is jogász kézben kell az ily ügyeknek kulminálnia. De hajói vegignézürk ezen a tárgyon, azt fogjuk látni, hogy a vi/.jogi és útügyi rendészet igazgatása körében mindig a tárgyi tényalladék megállapítása dönti el a kérdést, ez pedig tisztán műszaki szakértelmet igényel; az alanyi tényálladékot s a minősülést már akármelyik józan eszü ember is megállapítja, ha elolvassa a törvény határozatait s a közigazgatási hatóságok ügykörébe utalt kihágások letargyalására vonalkozó rendelkezéseket. Ennélfogva jogsérelem nem állhat be, ha elsőfokon műszaki hatóságok intézkednek és az elv itt is meg van mentve azzal, ha az apellatórius fórumokra, de csak ezen kihágási ügyekben és jogok engedélyezésénél jogi képviseletet állítunk ; mert hisz azt is hangsúlyozom, hogy a műszaki vezetés tisztán műszaki kézbe való; itt a jogász a legfelsőbb fórumon is hasznot soha, szolgálati tekintet. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
