Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

XXXIX. ÉVFOLYAM.

Ungvár, 1901. augusztus 11.

32. SZÁM.

SZERKESZTŐSÉG.:

Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám.

A szeifcpszlőliöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön.

Kéziratok nem adatnak vissza.

KIADÓHIVATAL:

Székely és Illés könyvnyomdája.

Előfizetési feltételek:

Egész évre. 8 kor. I Negyedévre 2 kor. Félévre. . . 4 > [ Egyes szám 20 fill.

Hirdetések,

előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.

A lap megjelen minden vasárnap.

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Nyilttér soron kint 40 fill.

UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

gát és miért nem akadályozta meg a már botrányszámba menő állapotot. A mi felfogásunk ugyanis ez: amikor a város színi évadja valamelyik igazgatónak ki adatik, ez egy kétoldalú ügylet; Ungvár város ugyanis biztosítja az illetőt, hogy ekkorától ekkoráig zavartalanul működhetik itt és más látványosságnak, czirkusznak stbbinek engedélyt azon időre nem ad; ezzel szemben az igazgató bemutat egy névsort és azt mondja: én kötelezem magam ekkor meg ekkor idejönni és szini előadáspkat tartani a mar ismertetett személyzettel. És ha már most az igazgató szavának, illetve kötelezettségének nem tesz eleget és zenekar helyett 5 szál némettel állít be, komikusát, énekesnőit, drámai szendéjét, szerelmes színészét elbocsátja, ezzel szemben joga van a városnak az ily megfogyatkozott társaság előtt az ajtót becsukni és azt mondani: mi nem ezekkel szerződtünk, tessék tovább állni.

Igenis, a városnak van erre illetékes hatósága, ott van a tanács, amely az engedélyezést kiadja, tartsa ez kötelességének e város művészi igényeinek kielégíthetőségét lehetővé tenni szigorú bírálattal. Kötelessége ez mindenképpen, mert a mostani rendszer mellett mig egyrészt színházi igényeinktől elestünk, megromlott régi jó nevünk a szini világ előtt, hallván, hogy itt egy társulat tönkrement. Nem mindenki ösmeri a helyzetet, nem igen keresik az okot, csak a tényt veszik majd tudomásul, hogy a miskolczi társulat Ungvárt megbukott. Ilyen hírnév mellett vajmi nehéz lesz a jövőben is tisztességes társulatot ide vonzani.

Vegye tehát a város tanácsa tudomásul, hogy ezúttal mulasztást követett el és vegye tudomásul azt, hogy módjában állott a dolgokon segíteni és végre tegye el ezen figyelmeztetésünket a jövőre tanulságul és legyen rigorozusabb : kinek adja, mily föltételek mellett azt a kizárólagos jogot, hogy Ungvár városában —- mely hires szinészetpártolásáról — előadásokat tarthasson. Ennyit tartoztunk a hibáján kívül meghurczolt varos érdekében elmondani.

A közúti szolgálat reformjáról.

(Folytatás.)

Mérnököt vagy más egyéb műszaki közeget ilyen czélra nem lehet lógni, mert nincs. Marad tehát a tör- venyszabta tórám, a közúti bizottság. Csakhogy száz viczinalis út közül ötven is akad az országban, amelyiknek nincs ilyen áldastoszto testületé, vagy ha van, akkor az nem fungál. Azt pedig, hogy egy ily bizottság, úgy mint a törvény előírja,Költségvetést vagy zárszámadást készitene, ilyet még nem láttám. így vagyunk tehat, hogy ütni kell a falusi bírót vagy birakat, aszerint, amint egy vagy több község nyakába van varrva az illető híd tentartasa, mert alispani határozatnak ciak kell lennie, mely intézkedik az út fentartási költségeinek ki áltál leendő viselése felől. Mar pedig az a bíró, ha csak untersapeur nem volt véletlenül a pioníroknál, nem igen bir érzékkel a statika és szilárdság iránt, az ő megbüntetése tehát jogtalan, alaptalan és illetéktelen volna.

Akár marad meg tehát a közmunkák intézménye általánosságban s mai alakjaban, akár nem, bizonyos az, hogy az úlügy fejlesztésének érdeke megköveteli, hogy minden valamire való forgalmú út, általában minden községi összekötő közút műszakilag kezeltessek; szükséges, hogy allami kezelésben átalánositsak a viczi- nahs közutak szolgálatát is, hogy eleje vetessék a nemzeti vagyon elkallodásanak, apró lelkismeretlenségeknek a közmunkák lerovása körül, az északi vármegyék aránytalan megterheltetésének, útstrategiai szempontok czimen, mely utóbbi szempont előtérbe tolása különösen északkeleten, ahol a népnyomof hangosan kiabál s ahol a kivándorlási düh grasszál, valóságos országos csapás.

Tűrhető közúti szolgálat a mai alakjában el sem képzelhető. A törvénynek az az intézkedése, hogy gazSzinház.

Mikor a Csóka társulatát vártuk, e helyen fogadtuk őket; azután a nekik megfelelő rovatban foglalkoztunk velők ügyszeretettel, amint csak kitelhetett tőlünk és most, hogy távoztak, ismét e helyre kerültek. Sajnos azonban, nincs benne köszönet. Vezérczikket írunk a mi színházi viszonyainkról, de velők ugyan nincs kedvünk foglalkozni.

Hogy e 3 hónapos szini évad nem volt rózsás, azt tudja mindenki: szinpártoló közönség, színigazgató, kölcsönösen nem voltak egymással megelégedve. Hogy ennek mi volt az oka, azt is el lehet mondani két-három szóval; a társulat nem felelt meg igényeinknek, mert:

1. a tagok gyengék voltak;

2. a rendezés felületes;

3. a szervezés ügyetlen;

4 az összjáték ismeretlen fogalom;

6. a társulat hiányos.

Nem volt zenekar, nem volt díszlet, nem volt énekkar, nem énekesnő, sem megfelelő drámai szende, fiatal szerelmes, komikus buffo, csak csupa kezdő és helyettesitő segéd-szinész: ehez járult egy igen rossz rendszer, a vendég- szereplések tultengése, a folytonos felemelt helyárak és mindenki láthatja, mi volt oka a Csóka formális bukásának. Állítólag 16.000 koronát vett be és mégis megbukott. Igaz, hogy e pénzből a vendégek elvittek vagy 5000 koronát.

De nem erről akarunk mi czikkezni, mert hiszen hogy Csókának a vállalata sikerül-e, nem-e, nem tartozik reánk; ha a korcsmáros rossz bort mér, a vendégei kimaradnak. Mi azonban arról akarunk pár szót szólani, miért tűrte ezt a siralmas állapotot a város illetékes tényezője ?! Miért nem vetette közbe maHárom Idegen ur Karikásnál.

A millenniumi kiállítás alkalmával id. Karikás Mihálynak, a hírneves Kis Pipa vendéglősének az a gondolata támadt, hogy kiállítási csárdáját megrekla- rnirozza. Megtette pedig ezt oly eredeti módon, hogy „Id. Karikás Mihály kiállítási csárdájának Heti Jelentése“ czim alatt egy irodalmi és vendéglői hetilapot adott ki, melyben vendéglői reklám alig, de értékes irodalmi termek, visszaemlékezés stbbi annál nagyobb számban jelent meg.

Az alábbi közleményt — mint alkalmit — szintén e lapból reprodukáljuk:

A hetvenes évek elején egy novemberi estén egy széles vállu, domború mellkasu, zömök úri ember lepett be a Kis Pipa külön szobájába és mit sem törődve az egyetlen hosszú asztalnál talált vendég kérdő pillantásával, az asztalfőhöz állított karosszékbe telepedett.

A pinezés, kinek kalapját és botját átadta, tűnődve megállóit.

— Bocsánat nagyságos ur, ez itt a Komócsy ur széke, szólt végre habozva.

— Étlapot adjon! mordult rá válasz helyett parancsoló hangon a zömök ur, mire a pinezés eltűnt.

A másik ur erre megszólalt:

— Kellemetlen dolog ez ebben a kihiresztelt vendéglőben, ahogy az idegen emberrel bánnák. Engem még bebocsátani sem akartak.

— Képzelt jogok tisztelete! válaszolt a zömök ur. A nyilvános vendéglőbeli asztalok lefoglalása olyan abuzus, melyet az egész művelt világon nem tapasztalhatni, csak Bécsben és Budapesten. Hazai jogfejlődésünk liberális irányzatának határozott karára, az elet minden nyilvanulásai között újabban oly jogszokások kontemplaciói mutatkoznak, melyek helyén vannak talán egy a jogi konsziderációk állapotát reg meghaladt társadalomban, hol minden jogfogalomnak történeti múltja van s azért ragaszkodnak hozzájok, nehogy a kapcsolat réven esetleg egy egész jogintézmény alapjai megrázkódjanak, de nálunk, kik éppen a liberalizmus jegyében értük meg revelacziónkat, a legaggasztóbb

tünetet képezi az egyéni szabadság eme lépten-nyomon való korlátozása.

A másik ur, ki jóval fiatalabb volt a beszélőnél, nyugodtan végighallgatta az előadást. Mosolygó képű szakáll és bajusztalan férfi volt. Mikor a zömök ur elhallgatott, átvette tőle a szót.

— Az angol Habeas Corpus összes magánjogi intézkedései között csak egyetlen egy pont . . .

— Bocsánat, vágott közbe a zömök ur, ez tévedés, ezt nem jól méltóztatott megjegyezni. Az az egyetlen pont, amire hivatkozni méltoztatik, az uralkodóház tagjait és az degen hatalmak követeit megillető szék- elsőbbségről szól az angol királyok koronázása alkalmával. Mindjárt az I-ső fejezetben van benne s ennek a 17-ik pontját képezi.

— Van továbbá egy intézkedés II. Fülöp spanyol király udvari törvényei közt az 1621-iki toledoi kiadás szerint.

— Igen, igen kérem! kiáltott idegesen a zömök ur, de az csak a castiliai első osztályú spanyol gran- doknak ad jogot arra, hogyha a doyenjük a szevillai érsek előtt érkezik az államtanácsba, a később érkező érseknek nem köteles . . .

E pillanatban kinyílt az ajtó s egy fiatal barnafürtös ifjú karcsú termete jelent meg a küszöbön. Beljebb azonban nem akart lépni.

— De hiszen az a külön szoba; szólt vissza a a pinezésnek, ki az ajtót előtte feltárta.

— Az mar most mindegy 1 szólt a pinezés bátorító hangon. Komócsy ur már úgyis a nagy szobába ült le, amint észrevette, hogy itt a széke el van foglalva. A társasága is odaült mellé.

A barnafürtös ifjú szerényen meghajtotta magat.

—- Nem leszek alkalmatlan?

A borotvált arczu ur megnyugtatólag intett, a zömök tudomást vett róla s mintha mi sem történt volna, folytatta:

— .... a később érkező érseknek nem köteles átengedni a helyét a castiliai első osztályú spanyol grandok doyenje. Benne van már különben a sala* mancai edictumban is.

— Ha szabad közbeszólanom, szólalt meg az

újon érkezett, épen a múlt héten olvastam, hogy a sala- mancai edictumot később a szent inkviziczió hatályon kívül helyezte.

— Rosszul olvasta uraságod! felelt neki hevesen a zömök ur. Az inkvizicziónak teljelentést tettek ugyan, éppen e pont miatt s be akarták bizonyítani, hogy az ersek háttérbe szorítása egy mór jogszokás utánzása, mert a cordovai Seik ul Izlam is csak a nagyvezér után ül a divánban, de a papa a törlést nem hagyta jóvá.

— Azért mondom én, válaszolt a letorkolt itju, hogy a legokosabb uralkodó Ilt-ik Ivan Vasziljevics volt, aki 1498-ban saját maga tette fejére a koronát. Ezzel aztán magát tette meg az egyhaza fejévé, nincs is bajuk és konfliktusuk az orosz czaroknak se érsekkel, se patriarchával, se ulemával . ..

így folyt a társalgás teljes két órán át keresztül, egyik jogtörténelmi adatot a másik után dobálta egymás elé a három idegen ur.

Mikor fizettek es távozóban voltak, a borotvált arczu ur igy szólt a zömökhöz:

— Önnek uram meg kell választatnia magát kép- vise'ővé — lehet belőle még egyetemi tanár is!

A barnatürtös ifjú folytatta:

— Én bizonyosra veszem, hogy miniszter lesz.

A zömök ur fanyarul mosolygott:

— Hogy mi lesz belőlem, az ne aggaszsza önöket. Gondoljanak inkább magukkal; szédületes dolog, milyen felületes jogászok. Félek, hogy önökből semmi sem lesz.

A legfiatalabb ekkor bemutatta magát— Én Wlassics Gyula negyedéves joghallgató vagyok.

A borotvált arczu ur folytatta:

— Wekerle Sándor pénzügyminiszteri fogalmazó.

A zömök ur könnyedén biczczentett fejével:

— Szilágyi Dezső ügyvéd ....

*

* *

Aki nem hiszi, hogy ez igy történt, kérdezte volna meg Komócsy Józsitól, mig élt, aki később mind a három úrral kibékült s befogadta őket a külön szobába.

Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.