Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

Ungvár, 1901. julius t 27. SZÁM. XXXTX. ÉVFOLYAM. SZERKESZTŐSE«: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz­lemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. I Negyedévre 2kor- Félévre, . . 4 » ] Egyes szám 20 fill­Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttór soronkint 40 fill. UNO VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Villanyvilágitási vita a képviseletben. Immár 5 napot vett igénybe a bútorgyár­ral kötendő szerződés megkötése és még min­dig nincs letárgyalva. Az ügy igen fontos, megérdemli a legrészletesebb, a legóvatosabb megvitatást, csakhogy aki azt hinné, hogy a képviseletben ez történik, hogy az ügy elhú­zása ez okból történik — az rettenetesen tévedne. A komoly kritikának ott alig jutott eddig pár szó, a többi vita személyes harcz, obstrukczió, üres szónoki babérok utáni tö­rekvés. Ez az egész ügy nem is volna vezérczikk- téma, ha éppen oly incz-idensek nem zavarták volna fel, melyek az egész képviselet maga­tartását meggyanúsítják; egyesek — nagyon kevesen — úgy adják elő a dolgot, mintha ők a haza megmentői volnának akkor, midőn a villanyszerződésnek tárgyalását minden mó­don megakadályozzák, — a többiek pedig, a képviselet zöme, mind csupa érdekelt emberek, elfogultak, tudatlanok, akár csak az egyszeri zsidó. Hát az nagyon szép, mikor valaki a közért dolgozik, annál szebb, mikor annyira megy valaki a közmunkában, hogy úgyszól­ván egymaga küzd a szélmalom ellen és nincs senki, aki meg tudná érteni a jajveszéklést és senki sem akarja látni, hogy a haza veszély­ben forog, de ez a munka is csak odáig me­het, mig a mások lelkiismeretét nem érinti. Nekünk nem lehet az ellen kifogásunk, ha valaki magát honmentőnek tekinti, ha azt véli magáról, hogy ő világitó torony és ezt maga magáról meg is Írja, ki is nyomatja, mert egyes ember hiúsága e városnak nem fog ár­tani, bár használni még kevésbé; azt is meg lehet irni, hogy e város képviseletének zöme meg van tévesztve és # a villamosságot nem akarni, -- az erkölcsi erő, mert a papír türelmes. Azonban azt állítani, hogy e nagy kép­viseletet homályos érdek vezeti, hogy a vilá­gítási ügy dülóTe hozatalára törekvők a kor­szellem betegei — egy kissé sok, egy kissé erősebb kifejezés, mint amit az újságpapír megbir. Mindenekelőtt köztudomású dolog, hogy a képviselet csekély 8 év óta sürgeti a villany­világítást; tehát szemrehányást tenni azért, hogy nagyon siettetik az ügyet, egy kis je- zsuitizmus. Tudni való az is, hogy e képvi­selet már egy Ízben sokkal nehezebb föltéte­lekkel fogadott el szerződést, mint a mostani és akkor a honmentők sehol sem voltak. Ami a személyi érdekeket illeti, arra csak annyi a mondanivalónk, hogy amikor az ung­vári műmalom vetekedett a villanyvilágítás után, a képviselet és megyei bizottmány lel­kesedett az eszméért; miért? azért, hogy egy helybeli iparvállalatot megerősítsen! Egész nyíltan adtak akkor erre nézve kifejezést és méltán; nekünk törekednünk kell, hogy az itten: vállalatokat, melyek több száz munkás­kéznek adnak kenyeret, pártoljuk és támogas­suk. Ugyanaz a helyzet ezúttal is, a különbség csak ott van, hogy ezidöszerint a bútorgyár a reflektáns. A következtetés tehát az, hogy aki nem akar személyes harezot, azt ne bántsa az, hogy ki a pályázó és miután a feltételek azóta még enyhültek, tekintsen el attól, hogy a bútor­gyárnak vagy akárkinek adja a komissiót, csak az ügyet nézze. E szerint az igazság is azok részén van, akik a világítási szerződés meg­kötését akarják, azért is, hogy ezzel az Ung­vári bútorgyárat, ezt a nagy ipartelepet, ezt a több száz munkásnak kenyeret adó vállalatot megerősítsék. Ki tehet arró., hogy a műmalom nem reflektál többé Ungvár világítására?! Na­gyon üdvös dolog lett volna, ha e két nagy­iparos együtt konkurrált volna és bizonyosan a város javára szolgált volna ez, de felelőssé tenni senkit sem lehet azért, hogy csak egy vállalkozó akadt. És meg nem engedett sze­mélyes harezot folytatnak éppen azok, akik a szerződést lehetetlenné akarják tenni és ezzel egyúttal a villanynyal világítókat továbbra is a mai állapotnak alája vetik, mikor valósággal hálás köszönettel kell venni, akármit is nyújt a mostani vállalat, mert akinek nem tetszik, az panaszt nem tehet, kifogást sem tehet, leg­följebb beszüntetheti, ami pedig nem meg­oldás. Igenis bevalljuk, hogy a képviselet mos­tani harcza nem termékenyítő, mert ahelyett, hogy a szerződés pontjait lelkiismeretesen meghánynák-vetnék és megállapodnának abban, hogy mi a város érdeke és a vállalkozónak nem lehetetlen, — ahelyett obstrukeziós mó­kákkal terelik el a figyelmet a lényegtől. Alaki hibákat keresnek ott, hol az anyagi érdek oly nagy szerepet játszik, uc ne tevesszen meg senkit az ily beszédek tengerárja, sem a vilá­gító torony zöld sugara, hanem tárgyaljunk tárgyilagosan és szenvedély nélkül, hogy dű­lőre hozzunk egy 8 év óta vajúdó ügyet. Választási mozgalmak. Daczára, hogy az országgyűlés kópviselőházának tagjait még csak ez év október hó második felebea lesz alkalma a közönségnek megválasztani, márisj megin­dult a választási mozgalom az ország minden részében s igy vármegyénkben is. A kaposi választókerület függetlenségi pártjának jelöltje a kerület jelenlegi képviselője: Komjáthy Béla, aki az eddigi jelek után ítélve, egyhangúlag fog meg­választaná. * * * A szobranczi kerületnek eddig még nincs kikiál­tott jelöltje. Totncsányi László,*á kerület jelenlegi kép­viselője nem vállal már többé mandátumot, mert az a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaságnál elfoglalt elnöki állásával az uj, idevonatkozó törvénynyel össze nem fér. Ez elhatározásáról a következő nyílt levelben értesítette választóit. Budapest, 1901. junius 24. Nyílt levél Csuha Mihály pártelnök úrhoz Szobránczon Kedves barátom! Jólehet tetemes még azon idő, mely bennünket a jelen országgyűlés berekesztésétől választ el, kötelessé­gemnek tartom mindazonáltal kerületem tisztelt választó polgáraival mar eleve is közölni jövőre vonatkozó el­határozásomat. Úgyszólván keletkezése óta vettem és veszek részt egy irodalmi és közgazdasági társulat igazgatásában, mely különösen a nemzeti közművelődésnek tett általá­nosan elösmert szolgálatot E társulat azon kiváló meg­tiszteltetésben részesített, hogy rn. hónap 9-én a társu­lat elnöki tisztére választott meg, mely állásban egy országosan elösmert, kiváló férfiú örökébe léptem. Mi­után azonban e társu at a kormányzat több ágával szerződési viszonyban áll, imént említett állásom a le­tárgyalt és általain is pártolt összeférhetetlenségi törvény 5. §-ával össze nem tér és a képviselői megbízás jö­vőben való megtartását reám nezve ez nem teszi le­hetővé. Kedves barátom! Múlt 1900 ik augusztus hó 5 én múlt 25 éve, hogy a szobránczi választókerületet az országgyűlésén vagyok szerencsés képviselni. Már öt év előtt sem voltam hajlandó vállalni mandátumot és azt kötöttem csupán ki, hogy közműnk való s közöt­tünk s velünk élő legyen az, ki a kerületet_ képviselje. Emlékszel erre, emlékezünk mindannyian. És csak mi­dőn ezen, illetékes helyen pillanatig bár eltogadott kí­vánságom visszhangra nem talált, hódoltam a kerületi értelmiség túlnyomó része kívánságának, egy erős, fe­lettébb izgalmas választási harezot küzdve ki. A győ­zelmet a magam részére érdemül sohasem foglaltam le. A többség az enyém, de — mint ezt már a man­dátum átvételénél jelentettem ki — a győzelem a kerü­let értelmisége többségének győzelme volt. Megnyugta­tott az öntudat, hogy leróvtam igen súlyos körülmények között is hálámat azon értelmiség és azon nép iránt, mely évek hosszú során át mindenkor önzetlenül, jó- akarólag, hathatósan támogatott. Elhal ározásomat, a közgazdasági működés terén maradni meg, nem döntheti meg mi sem. Nem mandá­tumom révén, hanem hosszú időn át teljesített serény munka méltánylásául jutottam ehhez. Felednem ezen­felül azt sem szabad, hogy a család iránti kötelesség is szabályozza a cselekvési szabadság határait. Az összeférhetetlenségi törvény szelleméből kifo­lyólag megbízólevelemet rendelkezésre már most bo- csatanám, ha ezt indokolatlan fontoskodásnak nem te­kinteném. Szükségesnek tartom azonban tisztelt válasz­tóimmal már eleve is közölni, hogy újabb jelöltséget el nem fogadhatok. Köszönetét mondok mindazoknak, kik a múltban jóindulattal kisértek politikai pályámon. Szerény tagja voltam a törvényhozásnak. Feltűnésre nem áhítoztam, n kölelességtudás és szerénység jutalmát pedig a kivívott közbecsülés által — melyre bátran hivatkozhalom — megszereztem. Politikai nézeteimnek választóim a hivatott túrái s e bírálatnak magamat nyugodtaa vetem alá. A sza­badelvűséggel sohasem kérkedtem, de köztudomású, hogy az egyén erkölcsi értékén k mérlegelésénél reám- nézve sem rang, sem vallás irányadó ncn. volt. Küz döttem azok sorában, kik egy erőszakos kormányzat eltávolításának voltak tényezői és akik az igaz Deák- párti tradicziók uj életre keltésének, valamint újabb közszabadsági garancziák megszerzésének tettek lényeges szolgálatot. És ha szabad egy óhajtásomnak adnom ki- lejezést, úgy kérésem csupán az: támogassák a jelen kormányzatot, mely — ténykedésének igazolása szerint is — feladatául tűzte ki, hogy az egész vonalon a nem­zeti jogos aspirácziók létesítését vezérelje a megoldás elé. Nem tartozom azok közé, kik dicsőítettek a letűnt rendszert tegnap, támogatják a jelenlegit ma és — hol­nap, ha kell — tapsolni fognak a hatalom uj birlaló- inak. A széttagolt, elerőtlenedett társadalom, a közélet­nek még mindég majdnem teljes hiánya, nem gyéren tár elénk hason tüneteket. Évek hosszú során át ál­lottam politikailag szemben a hatalommal és igy nagyon tudom méltányolni egy igazságos, törvénytisztelő, a nemzeti jogok fejlesztésére törekvő és a hatalmat nem önczél gyanánt kezelő kormányzat áldásait. Fogadd ked­ves barátom irántam mindenkor, a legnehezebb körül­mények között is törhetlenül tanúsított jóindulatodért soha meg nem szűnő hálámat. Hazafias üdvözlettel vagyok igaz harátod Tomcsányi László a szobránczi vál. kér. orsz képviselője. E levél folytán e hó 14-ének d. u. 4 órájára a szobránczi olvasókör helyiségébe választási értekezletet hivott össze Csuha Mihály, Patay András, Legeza Mik­lós, Widder Jenő és Csuha István. A szobránczi kerü­letnek valószínűleg Köröskényi Elek főszolgabiró lesz a jelöltje és képviselője is. # * * Az ungvári választókerület választói még nem tartottak jelölő gyűlést. Annyi tény, hogy Sztáray Gá­bor gróf, a jelenlegi képviselő már többé nem lép fel. * * * A nagybereznai választókerület szabadelvű pártja e hó 4-én tartott értekezletet Nagybereznán Csopey Gábor perecsenyi főesperes elnöklete alatt, aki kijelent­ven, hogy mert Hegedűs Béla a kerület mostani, kép­viselője sem beszámoló tartására el nem jött, sem egyéb módon nem tudatta, hogy továbbra is óhajt a kerület képviselője lenni, arra kell tehát következtetni, hogy mandátumot vállalni nem óhajt s igy a választó közön­ségnek kötelességévé lett oly jelöltről gondoskodni, aki a szabadelvüségnek hive. (Éljenzés) A maga részéről aján'ja, hogy az értekezlet a Széli Kálmán miniszterelnök pro- grammját követő komjáli Rabár Endre pestvidéki tör­vényszéki birót, az érdemes és hazafias egyént kiáltsa ki egyhangúlag jelöltjéül. (Hosszas éljenzés.) Reich Jakab szólott ezután. Ők — a turjavöl- gyiek — elsősorban ungvári Rónay Antal főerdőtaná- csost óhajtották képviselőül, de mert úgy tudják, hogy a (őerdőtanácsos mandátumot vállalni nem óhajt, egész lelkesedéssel csatlakoznak Rabár Endre jelöltségéhez. Lapunk mai szama 6 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents