Ung, 1901. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-10 / 10. szám
XXXÍX. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1901. márczius 10. 10. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vár megyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. I Negyedévre 2 kor. Félévre. . . 4 » | Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttór sor önkint 40 fill. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ IJNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az Ung vármegyei Közművelődési Egyesület átirata az Északkeleti Magyar Közművelődési Egyesület megalakítása tárgyában. Azon fontos s megvalósulás esetén valóban messzekiható terv, melynek czólja a három nagy országos közművelődési egyesület példájára egy hatalmas Északkeleti Közművelődési Egyesület szervezése, újabb lépéssel közeledett ismét a megvalósuláshoz. Közművelődési egyesületünk igazgatóválasztmánya — mint lapunk ujdonsági rovatában olvasható — f. hó 6-án tartott ülésében tárgyalta a terv megvalósítása érdekében teendő lépéseket s egyhangú határozattal kimondta, hogy a mozgalomba bevonandó törvényhatóságokhoz és egyesületekhez a következő, Mayuch Ede egyesületi titkár tollából származó átiratot intézi: „Korunk politikai és művelődési fejlődésének egyik uralkodó eszméje, vezető elve: a nemzetiség. Kis és nagy nemzetek egyaránt azon fáradoznak, hogy állami szervezetükben, társadalmi berendezésükben s művelődésük fejlesztésében önálló faji sajátságaikat, általában nemzeti egyediségüket minél jobban kidomborítsák. A letűnt évszázad politikai és művelődési törekvéseinek egyik elsőrendű czélja a nemzeti egységek szervezése s ez alapon erős nemzeti államok megteremiése vala. külön történelmi múlttal és politikai fejlődéssel biró, de fajilag egybe tartozó nemzetek egységes nagy nemzetté, egységes államtestté olvadnak egybe s hatalmas tényezőkként lépnek fel korunk politikai és művelődései fejlődésének irányításában. A kisebb nemzetek, melyeknek íajrokoni viszonyai, politikai és földrajzi helyzete a nagyobbszabásu nemzeti tömörülés megvalósítására nem kedvezők, legalább saját államuk területén igyekeznek nemzeti létük jellegzetes sajátosságainak megőrzésével s nemzeti műveltségük fejlesztésével önállóságukat biztosítani. A magyar nemzeti politikának fajunk számarányánál, rokoni viszonyainknál és országunk soknyelvüségénél fogva csakis ez utóbbi végczélja lehet. Egységes magyar társadalom szervezése alapján a{ egységes nemzeti magyar állam megteremtése a\ a magasztos hivatás, melyet fajunknak — hacsak létezését a második évezredben koc\kára tenni nem akarja — be kell töltenie. A fajok és nemzetek mai nagy versenyében az egységes, erős nemzeti magyar állam az a hatalmas védvár, mely nemzetünk önállóságát minden támadás ellen biztosíthatja. E hatalmas védvár megteremtése a nemzeti művelődés összes tényezőinek országunk egész területén való kiterjesztésével, képezi nemzetünk történelmi hivatását. Valóban fönséges ideál lebeg mint elérendő czél nemzetünk előtt. Ez ideál szolgálatában vérzettek el múltúnk nagy hősei és vértanúi, kiknek kiomlott vére megszentelte e hon minden rögét. Ez lelkesítette államférfiainkat nemzeti munkájukban, ez ihlette meg költőink lantját, midőn a tespe dés szomorú napjaiban visszatartották e nemzetet a csüggedéstől. E fönséges ideálnak szolgálatában állott ezeréves történelmünk minden kiemelkedő alakja. Sajnos, a közelmúlt folyton ismétlődő szomorú tapasztalatai világosan mutatják, hogy politikai viszonyaink ujabbkori kedvező fordulata mellett is sok teendő vár még e téren nemzetünkre. Az állam az ő egész hatalmával, összes kormányzati intézményeivel sem vállaikozhatik egymagában e fontos nemzeti czél megvalósítására. A magyar állam nemzeti politikáját, művelődésünk terjesztésére irányuló törekvéseit a magyar társadalomnak kell támo-' gatnia. E hathatós támogatás nélkül a nemzeti magyar állam épülete sohasem lesz betetőzve. A nemzeti nyelv és művelődés terjesztése e haza minden vidékén erős társadalmi közreműködés nélkül sohasem válik teljessé! S a magyar társadalom — hála a magyarok Istenének —■ megértette a kor intő szavát s immár csakugyan a cselekvés terére lépett. A nemzetiségi viszonyainkban újabban észlelt jelenségek fölnyitották szemeinket s szunnyadó erőnket tettre keltették. A nemzeti közművelődós terjesztésében társadalmunk a kormányférfiak munkatársául szegődött. A magyar társadalom hazafias lelkesedése, anyagi áldozatkészsége az ország minden vidékén létrehozta a nemzeti művelődés külön terjesztő szerveit, az u. n. közművelődési egyesületeket. Jóformán minden nemze- tiséglakta vármegyében egy ilyfajta egyesület áll nemzeti kultúránk terjesztésének szolgálatában. Az Emke, a Felvidéki és a Dunántúli közművelődési egyesületek pedig, mint az országos közművelődési hálózat góc'/pontjai az ország területének három főirányában teljesítik áldásos működésüket. — - Azonban egy pillantás hazánk térképére arról győz meg, hogy a nemzeti közművelődés országos nagy hálózata még mindig hiányos. A hatalmas lánczolat. mely országunkat délkelet, délnyugat és északnyugat felől körülveszi, hazánk északkeleti részén egyszerre megszakad. Hazánk területének ezen részében egy erős, az egész északkeletet magában foglaló egységes közművelődési szervezet bJyott löbb, különböző szellemi és anyagi erővel rendelkező s részben különböző eszközökkel munkáló megyei vagy városi jellegű társulat szolgálja a nemzeti közművelődés magasztos czéljait. Elismerjük, hogy ezen egyesületek mindegyike tiszteletreméltó hivatást tölt be, mindegyikük eredményes múlttal is dicsekedhetik, de csak kis körben. Az erők szétszóródása helyes alapon berendezett központi szervezet és egységes vezetés nélkül sohasem járhat azzal az eredmónynyel, melyet egy nagy egyesület hozhat létre. Itt az ideje tehát, hogy a három országos jellegű nagy közművelődési egyesület példájára s országos közművelődési hálózatunk teljessé tétele végett hazánk északkeleti részében is Északkeleti <£Magyar Közművelődési Egyesület czimen erőteljes közművelődési központ alakuljon, mely Abauj- Torna, Tdereg, TMárma- ros, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Ung és Zemplén vármegyék területére terjesztve ki működését, méltóan egészítené ki nemzeti közművelődésünk országos hálózatát. Ezeu, nemzeti közművelődésünk terjesztésére nézve oly felette fontos czél megvalósítása vezette az Ungmegyei Közművelődési Egyesület igazgatóválasztmányát, midőn f. é. márcz. 6-án tartott ülésében elhatározta, hogy a fentebb érintett vármegyék törvényhatóságait, valamint e vármegyék területén már létező közművelődési egyesületek vezetőségét* e messze kiható eszme pártolására hazafias tisztelettel fölkéri. Midőn tehát az Ungmegyei Közművelődési Egyesület igazgatóválasztmánya megbízásából tervünket pártolás végett ajánlani bátorkodunk, a már létező közművelődési egyesületekre való tekintetből eleve is kijelentjük, hogy az uj közművelődési egyesület megalkotását csakis a már meglévő rokon-egyesületek szerzett jogainak épségben tartásával s anyagi vagyonuknak érintetlen hagyásával szövetségi alapon, amint az a Dunántúli Közművelődési Egyesület alapszabályaiban jut kifejezésre, tartjuk kivihetőnek. A viribus unitis elvénél fogva tisztán csak az erők fokozása és a működés egységes irányítása czéljából kérjük fel a tömörülésre, mi annál könnyebben vihető ki, mert hazafias czól- jaink ugyanazok. Meg vagyunk győződve, hogy az ily módon alakuló Északkeleti Magyar Közművelődési Egyesület csakhamar közművelődésünk életerős tényezőjévé lesz, melynek hazafias munkájából áldás fakad nemzetünkre. Fölkérjük, hogy a vezetése alatt álló törvény- hatóság. egyesület körében eszménket pártolólag előterjeszteni s egyúttal elhatározásukról rövid idő alatt értesíteni móltóztassék, hogy a szervezés módozatainak megbeszélése czéljából egybehívandó értekezletre vonatkozó lépéseket minél előbb megte- hessük. Ungvár, 1901 márczius 6-án. Az Ungmegyei Közművelődési Egyesület igazgató- válasz'mánya nevében: Gr. Török Józseí, Mazuch Ede, elnök. titkár. A tűzoltói intézmény. Miután Ungvár városa egyik nagy válságán — a polgármester-kérdésen — szerencsésen túlesett, a legsürgősebb, a halaszthatlanul legelső feladata legyen a tűzoltói intézmény tekintetében végre oly valamelyes okos és szükséges javaslatot letárgyalni, amelylyel úgy a nagyközönség tűzvédelme biztosítva legyen, mint egyúttal számoljon az adózó polgárok fizetési képességével. Kiindulási pont első sorban a mostani köteles tűzoltói intézmény eltörlése; halehet országos törvényeket megváltoztatni, ha lehet az ország képviseletének tévednie, tévedhet és hibázhat egy városka közgyűlése is. Kitűnt ugyanis, hogy a köteles tűzoltói intézmény oly áldozatokat igényel, melyeket a város közönsége el nem bir ; de kitűnt az is, hogy azon drákói szigor, mely ezen a szabályrendeleten végig vonul, teljesen felesleges és csak szükségtelen zaklatásoknak teszi ki úgy a szolgáló, mint a fizető polgárokat. A köteles tűzoltás túllő a czélon, egészen felesleges megrendszabályozása az egyéni szabadságnak, tulfeszitése a polgárok adókötelezettségének. Ha figyelembe vesszük Ungvár város általános szegénységét ; hogy kereskedelme, ipara napról- napra sülyed ; hogy a pótadó és járulékai megkétszerezik adóinkat ; hogy az uj kaszárnyaépitéssel ez utóbbi teher még 10 — 20 százalékkal emelkedni' fog ; hogy a kéményseprés uj díjszabályzata menynyire leszorítja a házbérjövedelmeket — vagy emeli a házbért; hogy az állam napról-napra uj áldozatokat követel polgáraitól és az esküdtszéki intézménynyel is szaporította azok számát ; ha mindezt figyelembe vesszük, igazán érthetetlen az az önmegadóztatás, mely ugyancsak magas quotában lett kiszabva és fokozódik azzal, hogy most 3 évre egyszerre vetik ki és hajtják be. Szükségtelen és felesleges az egész szabály- rendelet mai formájában, mert igazán nincs szüksége e városnak oly nagy jövedelemre a tűzoltás czéljaira, a minő mértékben az befoly ma, ha érvényben maradna ez a rendelet; kisebb városokban mindig a legnagyobb szerepet fogja játszani az önkéntes mentés, ami nélkül hiába volna a leg- drákóibb szigorral keresztül vitt köteles tűzoltás is. Mert lehet e városnak akármennyi tűzoltója, soha azt a gyakorlatiasságot nem fogja elnyerni, hogy önmagukra hagyva eredményt érjenek el ; nálunk, a hol az építkezés, a gépek minősége egészen más, mint a fővárosban, csakis az önkéntes segítő kézzel együtt lehet üdvös munkát teljesíteni. Szükséges tudniillik egynéhány szakértő egyén, a kik a gépek leszerelését gyorsan és megfelelően eszközöljék, de a tetőzet lebontására és különösen a szivattyúzásra valóban nincs szükség szakképzett emberre Ahoz pedig, hogy a város egynéhány szakképzett szerelőhöz jusson, hogy egy állandó őrség fentartassék, í.em kell egy elcsigázott várost még inkább a kátyúba ^belenyomni, hogy aztán igazán soha abból ki ne eviczkélhessen. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.
