Ung, 1901. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-03 / 5. szám
puszta kifejezése legyen, hanem buzdításul szolgáljon nekünk munkánk teljesítésénél Ide állítjuk azt szövetkezetünk helyiségébe, hogy szeretetünk s tiszteletünk tárgya legyen, kit mi, mint élőt, a megbecsülés nimbusá- val öveztünk körül s legnagyobb kincsünkkel, bizalmunkkal tiszteltünk meg. Mert ha valakire, úgy reá illenek Kölcseynek e szavai, hogy:, A társaságban született ember nem önmagáé, hanem azon társaságé, melynek életét s működését szentelte.“ Mélyen tisztelt ünneplő társaság! Társadalmi életünk egyik nagytontosságu irányát a szövetkezeti eszme képezi. E szövetkezeti eszme megalakítását és terjesztését városunkban e „Fillérbank“ létesítése által annak a férfiúnak köszönhetjük, kinek emlékét a mai napon ünnepeljük. — Tabódy Jenő az, vármegyénk egykori főjegyzője, „Fillérbank“-unk megalapítója és annak első elnöke ! Korán, nagyon korán szakította ki őt körünkből a kérlelhetlen halál, még mielőtt magasztos eszméit e Fillérbankban megvalósíthatta vólna. És most, midőn szövetkezetünk uj helyiségébe költözött, e helyiség falait első sorban is az ő arczképével feldíszíteni volt leghőbb vágyunk. E kegyeletes óhajunk teljesült, az arczkép Virág Gyula, fiatal festőművészünk által megfestve, ime itt áll előttünk ! Hulljon hát le róla a lepel, hogy szinről-szinre láthassuk a dicsőt! (A lepel lehull.) Megdicsőült, nagy férfiú ! íme, itt állunk élettelen arczképed előtt, egykori bajtársaid, barátaid, tanácsadóid és hű munkatársaid. Tekints le reánk s a te megdicsőült szellemed virrasz- szon e szerény és kisded szövetkezetünk fölött. Mert, habár tested örökre elköltözött körünkből, de szellemed itt maradt közöttünk ! Es hisszük, hogy most is, ezen ünnepélyes pillanatban, körűi lengi e társaságot s ráleheli csók [át e társaság minden egyes tagjának homlokára s buzdító szavával ezt mondja nekünk : „Bajtársak, kitartással előre 1“ — És mi szentül megfogadjuk szavadat, küzdve s Istenbe vetett bizalommal haladunk előre ! Te pedig, megdicsőült nagy íérfiu, nyugodjál csendesen ! — Legyen álmod boldog s az örök világosság tényeskedjék lelkednek ! Amen. A beszéd befejezése után, mely láthatólag mély benyomást tett a jelenvoltakra, dr. Gattmann Sándor, a Fillérbank jogügyi tanácsosa s jegyzője, köszönetét mondott a megjelent vendégeknek az ünnepélyen való megjelenésükért ; indítványozta, hogy az elnök által elmondott beszéd jegyzőkönyvileg megörökittessék, mely indítvány elfogadtatván, a kegyeletes ünnepély véget ért. A betegsegélyző-pénztári újabb törvényjavaslat. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi m. kir. miniszter, mindjobban és jobban adja bizonyítékát annak, hogy ő csakugyan a tett embere, aki nemcsak igér, de ad is, tesz a magyar ipar, a magyar kereskedelem, a magyar iparos- és magyar kereskedő-osztály érdekében, — nem feledkezvén meg óriási munkássága közben az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottakról sem. Alig hogy miniszteri székét elfoglalta, Ígéretet tett, hogy az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottak betegségéiyző-ügyét, illetve az erre vonatkozó 1891 : XIV. t.-czikket reformálni fogja, hogy a betegségéiyző- pénztárak czéljuknak teljesen megfelelhessenek. ígéretét már a múlt év julius havában kibocsátott törvénymódosítási tervezettel részben beváltotta, felhíván egyúttal az összes illetékes factorokat, hogy véleményeiket a tervezetre adják meg. Száz-számra küldettek be a vélemények a keresk. minisztériumba, amelyek nagyrészének figyelembevétele mellett, ma már kész a betegsegélyző-pénztáralcat illető újabb törvényjavaslat s ennek tárgyalása végett e hó 15-én megtarlatik a s aktanácskozmány is a kereskedelmi minisztériumban, a kereskedelemügyi miniszter személyes elnöklete alatt. Örömmel konstatáljuk, hogy az uj törvényjavaslat elkészítésénél figyelembe vétetett az ungvári kerületi betegsegélyző-pénztár véleménye is s ennek alapjan az uj törvényjavaslatba felvétetett az orvos-ügy rendezése, valamint hogy a pénztárak jogosítottak a tagbejelentést a munkaadóknál bármikor ellenőrizni. Lesz még alkalmunk áz előttünk fekvő törvény- javaslat egyes rendelkezéseit a gyakorlati élet, szempontjából bírálat tárgyává tenni és annak a kutatásába bo- c-átkozni, vájjon helyesen és czélszerüen, a közszükségnek és a 9 év óta szerzett tapasztalatoknak mindenben megfelelően van-e ebben a törvényjavaslatban a betegsegélyezés kérdése megoldva. Most csupán azt akarjuk jelen sorainkban regisztrálni, hogy több rendelkezéseiben mennyiben tér el ez a törvényjavaslat attól az eredeti tervezettől, melyet a miniszter tüzetes indokolással a múlt év közepe táján a szakkörök bírálata alá bocsátott, mely pro és kontra hónapokon át a legélénkebb diskusszió tárgyát képezte. Uj elvi jelentőségű rendelkezést találunk a törvény- javaslat 13. §-ában, mely a bejelentésekre vonatkozó adatok pótlását megtagadó munkaadóval szemben a pénztár igazgatóságának ad jogot 50 koronáig terjedhető pénzbírság kiszabására. Ez sem az eredeti tervezetben nem volt benne, sem az 1891. évi XIV. t.-cz. nem adott a pénztári igazgatóságoknak közvetlen bírságolási jogot. A törvényjavaslat 15. §-a kihágásnak minősíti azt, ha a munkaadó az alkalmazott kilépését a törvényes határidő alatt bejelenteni elmulasztja. Ez is egeszen uj rendelkezés. A törvényjavaslat 22. §-a jogot ad a pénztáraknak arra, hogy közegeik által az egyes munkaadók munkás- jegyzékeit és bérlajstromait megtekinthessék, a pénztárnál eszközölt bejelentésekkel és járulékfizetésekkel összehasonlítsák, a 203, §-ban kimondván, hogy az a munkaadó, ki ezen jegyzékek és lajslromok betekintését a pénztár igazolt közegétől megtagadja, kihágást követ el és 400 koronáig büntethető. A törvényjavaslat 23. §-a eltér az eredeti tervezet 61. §-ától, amennyiben a javaslat szerint az átlagos napibér-osztályokat a kerületi pénztárakra nézve a központi szövetség állapítja meg, ellenben a többi pénztárak önmaguk állapítják meg alapszabályaikban a napi bérek nagyságát. Az eredeti tervezet 61. §-ában az a rendelkezés volt, hogy: „Az átlagos napibér-osztályokat a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásával, a betegse- gélyző-pénztárak mindegyikére nézve egységesen a központi szövetség-tanács állapítja meg." A járulék-százalék nagyságara nézve is eltérő rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat 25-ik §-a az eredeti tervezet 62. §.-ától. Ez utóbbi szerint az ipartestületi stb. pénztárak a járulék-százalék nagyságara vonatkozólag közgyűlési határozatot lettek volna kötelesek provokálni, mely a központi szövetség tanács jóváhagyása alá esett volna ; a törvényjavaslat 25-ik §-a szerint a járulék-százalék nagyságát az ipartestületi stb. pénztárak alapszabályaikban tartoznak megállapítani. A törvényjavaslat 31-ik §-a a pénztári járulékok késedelmes fizetése esetén a közadóknál szokásos késedelmi kamatok felszámítását és szedését engedi meg, ami szintén uj rendelkezés. A törvényjavaslat 32-ik §-a megváltoztatja az eredeti tervezet 56-ik §-át és kimondja, hpgy azok, kik betegség színlelése által megkárosították a pénztárt, a kárt kétszeres járulék fizetésével tartoznak megtéríteni; ha azonban ez a kár ilyen módon meg nem térül, a törvényjavaslat 61-ik §-a szerint jogában áll a pénztárnak a kárösszeg erejéig magát a későbbi segélyezési összegekből eszközlendő levonásokkal kártalanítani. A törvényjavaslat 32-ik §-a a munkaadót teszi felelőssé a kétszeres járulék befizetéséért, sőt azt is megállapítja, hogy ameunyiben a pénztár megkárosítása a munkaadó tudtával és segítségével történt, a pótjárulék tele a munkaadót terheli. A törvényjavaslat 44-ik § a megváltoztatja az eredeti tervezet 49-ik §-át és kimondja, hogy a táppénz 3 napnál tovább tartó munkaképtelenség esetén a betegség első napjától számiltatik. Az eredeti tervezet 49 ik §-a szerint a táppénz a betegség negyedik napjaiul kezdve lett volna fizetendő. Uj rendelkezést tartalmaz a törvényjavaslat 46-ik §-a, mely kimondja, hogy: „A táppénz, valamint a gyermekágyi segély elvonható abban az esetben is, ha a beteg pénztári tag az orvos utasításainak szándékosan nem tesz eleget s ezzel felgyógyulását késlelteti.“ Az eddig szokásban volt másfélszeres táppénzt az esetre, ha valamely pénztár a tagjait orvosi gyógykezelésben és gyógyszerekben nem részesítheti, a törvény- javaslat 49. §-a kétszeres összegre emeli fel. A törvényjavaslat második része a betegsegélyző- pénztárak szervezetéről intézkedik. Ezek az intézkedések nagyobbára ugyanazok, amelyek részben az eddigi törvényben vannak, részben pedig az eredeti tervezetben benn foglaltatnak. A pénztárak czentralizácziójának elve majdnem teljesen el van ejtve, habar némi megszorításokkal, de mégis megengedtetik továbbra is az eddig létezett különnemü pénztárak létesítése, illetve további fenntartása, sőt a törvényjavaslat 209. és 210. §-ai oly átmeneti intézkedéseket tartalmaznak, melyek még a törvényes taglétszámmal nem biró pénztáraknak is bizonyos teltételek mellett a további fennállhatást biztosítják. A széttagoltságon tehát a törvényjavaslat alig változtat valamit s ez sokkal nagyobb hibája a törvény- javaslatnak, mint amennyi előnyt tartalmaz többi részeiben. A központi szövetség eszméjét azonban a törvényjavaslat úgy, ahogy az az eredeti tervezetben kon- templáltatott, fenntartja, csakhogy a központi szövetséget csakis a kerületi pénztárak részére rendeli létesíteni, a többi pénztárakat abba kötelezoleg nem vonja be. A szövetség tehát nem lesz az összes betegsegélyző-pénz- tárak szövetsége, tehát nem az egész betegsegélyezés lesz országosan szövetség utján irányítandó, hanem csak a kerületi pénztárak által teljesítendő betegsegélyezés. A legtöbb port felvert szövetségi hozzájárulás kérdése az eredeti tervezettől eltéröleg van a törvényjavaslatban megoldva. A hozzájárulást a szövetség íél- évenkint utólag lógja az egyes pénztárakra kivetni, az illető pénztárak tagsági forgalma arányában. (129. §.) Ezenkívül a szövetséghez tartózó pénztárak évi kezelési feleslegeiket a szövetségi pénztárhoz tartoznak beszolgáltatni. Az előbb említett hozzájárulás a szövetség igazgatási és kezelési költségeinek fedezésére, az egyes pénztárak kezelési teleslegei pedig tartalékalap képzésére lerdittatnak. Az első szövetségi tanácsot az állami biztosítási hivatal nevezi ki; ennek megbízatása addig tart, mig a •szövetségi pénztárak közgyűlése uj szövetségi tanácsot választhat A szövetség szervezete egyébként éppen úgy van a törvényjavaslatban konteinplálva, mint az eredeti tervezetben. A kerületi pénztárak belszervezetére nézve azt az újítást találjuk a törvényjavaslatban, hogy a kerületi betegsegélyző-pénztárak vidéki megbízotti teendőit oly községekben, melyekben a pénztáraknak 500-nál kevesebb tagjuk van, a községi elöljáróság tartozik teljesíteni. A mely községben a kerületi pénztárnak 500-nál több tagja van, azoknak elöljáróságai szintén kötelezhetők a pénztár külső igazgatási teendőinek ellátására, de ez esetben az elöljáróság ezen teendők méltányos díjazására tarthat igényt. A kerületi pénztár helyi választmányokat is alakíthat az elöljáróság mellé a biztosított tagokból Az a tekintet vérpezsditve lüktet, Az szól, az villan, csókol s forrva-forr! Nem volt magára, — oldalán remegve, Ment halvány férje némán, téveteg . . . Az árny s a fény — egy utón férve meg, A napsugár a korhadt fán rezegve ! . . . Ha gondolatba’ föltűnt ez előttem. Őket külön el sem képzelhetőm, — Ha láttam őt: közötte és közöttem, Egy néma árnyként férje jött felém, — Ha szép szemenek sugarán merengtem : A férj komor tekintete felettem . . . Ha éjji órán szent nevét rebegtem S alakját láttam lázas képzeletben :- Hogy még az álom szárnyán is kisérje, Eljött még ő is : halvány, néma férje. * A fellegek is szétoszoltak végre, Biborfényben fölszállt a tiszta égre A napnak fénye, sugara, heve . . . Egy hétig ősz volt, — most tavasz leve. A fénynek, üdvnek egy ily reggelén Eljött hozzám is játszni a remény És rózsás ajkkal hivott . . .: »Jöszte! lm! . . .« Tenger felé irányzám lépteim 1 Az utam átvitt rózsás kertemen, Mely minden évben uj virányt terem S amely talán a napról álmodott, Mert minden ágán bimbó sarjadott. Feslő virágait egy csokorba szedtem. Hogy illatukkal járjak szerteszét, Hisz uj tavasz sarjadt föl, benn, szivemben S érezni véltem illatos lehét. A kis városka végső háza mellett, Emelkedik egy zordon sziklafal, A mely alatt örvény örvényt kavar, S a melynek annyit ellentállni kellett: Alatta, lenn, vezet egy keskeny út. A melynek szélén tenger habja zúg S a hol az árnak csapdosó moraja Az arra járók nyomát mossa, mosogálja. * Itt jártam én, némán és elmerengve, A friss rózsákat himbálván kezembe’ És széltekinték, szét a tenger síkján ; Tekintetem oly könnyen átsikamlék S'áz zátonyon, bárkán------megannyi emlék! — És láttam Havre fénylő tornyát tisztán. S midőn, hogy mindent láttam, azt bivém : Az ösvény alján megjelent — Irén! E szűzi nő nem más : egy szent talány; Egyszerre kél lállán a vágy s imádat S ha meghallgatja is forró imádat, Nem válaszol — s odébb repül talán. Egy angyal-arcz — hisz annyi bűbáj testén - - Az égből szállt le, üdvöt ilt keresvén. Lassan közéig — és jötte mámoritó; Azt perczről-perczre jobban érzem én, — Egy tüzfolyam hat át, mely andalító, De melynek hevét mégis érezém. A vérem lázban, mintha lánggal égne . . . Földön valék és mégis fönn az égbe’ ! És vallomásra nyílt meg szivem, ajkam. Mély szenvedélyből s mégis szólva halkan: »Nem ismersz engem ?! Én szeretlek téged, Csak tőled várok bút, vagy üdvösséget — És van szivem, mely feléd újra dobban . . . Egy régi láng, mely újra égni lobban, Csak fénye huj, de régi a parázs! Mit újra éleszt, ujuló varázs 1 Nem szólsz — s én hallok; — talán rám se nézel S a lelkem mégis a szemedbe’ vész el ; Szeretlek én, ha te nem is szeretsz : . . Vedd rózsafáimnak másodvirágját. . . Ujuló élet régi átka ez, Hogy hajló rügyét viharok lerázzák !« E szókra égő pír borítja arczát, Választ keres, — de hjába vívja harczát, — Remeg, szemét lesütve, meglepetve, Én kis kezét már tartom is kezembe : »Ne, oh ne mondd, mit bús, álmatlan éjjek Ő róla nékem annyiszor beszéltek ! De kössön hozzá bár hited, szavad ; Ha a szived nem, az vagy, az . . . szabad !« Ő lángszemével mélán rám tekintett, — Milyen felejthetlen, fájó tekintet ! , . . Fülembe cseng fagyasztón, untalan, Mit ő mondott : »Férjem világtalan!« Csak ennyit szólott, ám e két szavára A szeretetnek istennője lön ; Nem hivott többé szemei sugára Édes vétekbe elmerülni hőn ; Nem az maradt, ki eddig volt szememben ! De szűzzé lett papnői öltözetben, — Kevély alak, mely bűnre soh’se áhit, — Szempár, amely az élvek csábitásit Egy villanással messze űzi el, — Ajak, mely csókján imaszót lehel ! ,. . * A rózsabimbók széthulltak kezemből. A légi kép is egyre tűnt szememből . . . S ón egymagámra, közéigtén az éjnek ! • A tenger is haraggal zúg reám . . . Nem nyugvó sírja — nem nyugvó reménynek, E rózsákat is vedd hát — Óceán ! . . . ——L-r—t „ . <
