Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-16 / 37. szám
kibocsátását 1900. évi szeptember hó 20-án kezdi meg. Az osztrák-magyar banknak az ezen bankjegyek kibocsátására vonatkozó hirdetménye, valamint a kiadandó uj bankjegyek leírása az alábbiakban tétetik közzé. Az osztrák-magyar bank ugyancsak a hivatalos lapban a kibocsátást ebben a hirdetésben adja tudtul : Az osztrák-magyar bank 1900. évi márczius hó 31-ikéről keltezett 20 koronára szóló bankjegyeit 1900. évi szeptember hó 20-ától kezdve budapesti és bécsi főintézeteinél, szinlugy összes fiókintézeteinél fogva kibocsátani. Ezen uj bankjegyek leírását a jelen hirdetmény függeléke tartalmazza. A huszkoronás bankjegyek forgalmi összege a bank-alapszabályok 111. czikke értelmében korlátolva van ; az osztrák-magyar banknak az alapszabályok 88. czikkében megállapított feltétlen kicserélési kötelezettsége tehát e bankjegyek kibocsátása tekintetében nem áll fenn. A most forgalomban levő, 1880. évi május hó 1-éről keltezett ausztriai értékű 10 forintos bankjegyek behívása és bevonására vonatkozó határozmányok annak idején külön hirdetményben fognak közzététetni. Az osztrák-magyar bank 1900. évi márczius hó 31-éről keltezett, 20 koronára szóló jegyeinek rétalakja 135 milliméter széles, 90 milliméter magas. Mindkét oldalukon vizjegy nélkül ké-zült papíron vannak nyomtatva, az egyik oldalon magyar, a másikon német szöveggel. A tulajdonképeni 121 milliméter széles és 79 milliméter magas vörös szinü jegyképen, melyet egy 5 milliméter széles derékszögű keret teljesen övez, jobbfelől 60 milliméter széles és 51 milliméter magas irásmező, balfelől derékszögű keret van s ennek középső tojásdad részében a magyar szövegű oldalon a Hungá- riá-t, a német szövegű oldalon az Ausztriá-t ábrázoló női fej látható. Ezen keret melleit a képen 111 milliméter széles és 18 milliméter magas talapzaton, mely az irásmezőt alul a külső keretnél szegélyezi sa derékszögű keret alapjául szolgál, ülő gyermeki alak babérágat tart kezében. A talapzat és keret előtt, az utóbbit keresztülszelve, pajzs függ, melynek magyar szövegű oldala a nagy magyar állami czimert, német szövegű oldala pedig az ausztriai császári sast mutalja. A diszitményes rajzokkal ellátott talapzaton a magyar szövegű oldalon iráslemez van, melyen e büntetési határozat olvasható : »A bankjegyek utánzása a törvény szerint büntettetik» ; a német szövegű oldalnak iráslemezére a huszkoronás jegy névértéke nyolc/ különböző hazai nyelven van nyomtatva. A külső, 5 milliméter széles derékszögű keret felső és alsó részén a magyar szövegű oldalon négy-négy kis kör van »20» számmal; közben e szavak : »Húsz korona» és ékítmények foglaltatnak, mig a két oldalrész bal- és jobbfelől e két szóval: „Húsz korona“, két két kis körrel, „20“ számmal s változatos ékitménynyel van ellátva. A német szövegű oldalon a külső keret felső részében négy kis körben vannak : a „20“ szám, közben e szavak : „Zwanzig Kronen“ ékítményekkel, a két oldalrészen hal-hat kis körben a »20» szám ékítmény és az alsó részen a büntetési határozat német szövege, mely eként szól: »Die Nachmachung der Banknoten wird gezetzlich bestraft». E külső keret mindkét oldalán, úgy a magyar, mint a német szövegoldalon a felső szegélyben egy-egy köralaku pajzs lálhaló guilloche-diszitményekkel és annak sötétebb részéből a »20» szám világosan előtűnik. ’ A felülnyomat mindkét jegyoldalon vonal- s részben fekete pontsorokkal kapcsolatos hurok-alaku zöld guil- loche-rajz, mely az irásmező közepén a zöld alapból fehéren kiemelkedő „20“ számot tartalmazza. E guilloche-rajz sajátossága, hogy hurokjai az irásmező közepéről a jegy széle felé mind szükebben alakulnak. A felülnyomatot kívül, a papírnak fehér, nyomtatás nélküli széle felé, dupla, ívalaku vonal szegélyezi. Jobbfelől a magyar szövegű irásinezőben pt dig a sorozat száma fekete színnel van kitüntetve. séges királynő istenasszonyi iénylakában talált feltámadást . . . Éltehossziglan idegenül bolygóit idegen földeken, üldözve azoktól, akikért a legelszántabban küzdött, — éppen azoktól elhagyatva, akiket legforróbban szeretett . . . Ámde jön egy bánatos anya, egy fejedelmi asszony, akinek homlokára a korona ragyogása és a fájdalom szentsége fontak glóriái és áldó kezeivel feloldja a kitagadott költőn dermedő átkot. Emlékét magához emeli az üldözöttség mélységéből, fel, a királyi trón szédítő magasságaiba . . . Mert ah, a hatalmas királyné jóságos szeme mélyebben látott népe ezreinél. Ahol az ő szépséget és világosságot szomjazó lelke a géniusz szárnycsapásaival találkozott, ott számára a csodálaltal elegy művészi rajongás létezett csupán. Hideg előítélet és haragvó elfogultság helyett csakis az a vágy töltötte be szivét, hogy a szellem óriásait kövesse röptűkben, bárha olykor szúró tövisen és bántó göröngyökön által vezet az ütjük . . . A német vérből származott magyar királynőnek megesett a szive a hazátlan németen, akinek — ő megértette — az volt a betegsége, hogy nagyon erős az elméje és nagyon gyönge a szive, nagyon kevés volt a hite és nagyon sok a büszkesége. Ez az, amiért eddig meg nem bocsátott neki senki, de Ő megbocsátott érte, — az erős szivü és erős hilü felséges fejedelemasszony. Ő kiérezte, hogy a miért a holt költőt még halottaiban is elkárhozlatják, nem is_ a bűne volt, hanem a szerencsétlensége, melyért az Ő könyörteljes lelke csak sajnálni tudta, mint egy beteg gyermeket ... És megérezte azt is, hogy c tüneményes elme kiapadhatatlan forrása a felsíró kaczaj és pajkos szatyra hullámain keresztül egy világot átölelő szeretet tengeréből szakadt, S e mérheA jegyszöveg a bank czégjegyzésével a jegy magyar szövegű irásmezejében ekként hangzik : Az Osztrák-magyar bank ezen bankjegy ellenében bécsi és budapesti főintézeteinél kívánatra azonnal fizet Húsz Koronát törvényes érezpénzben. Bécs, 1900. márczius; 31-én. OSZTRÁK-MAGYAR BANK. Bilinsbi kormányzó. Gold Mecenseffy főtanácsos. ' vezértitkár. A német szövegű oldalon pedig: Die Oesterreichisch-ungarische Bank zahlt gegen diese Banknote bei ihren Hauptanstalten in Wien und Budapest sofort auf verlangen Zwanzig Kronen in gesetzlichem Metallgelde. Wien, 31. März 1900. OESTERREICHISCH-UNGARISCHE BANK. Bilineki Gouverneur. Suess Meoenseffy Generalrath. Generalsekretär. Az alkohol. Ma nem azokról akarunk szólni, akik az iszá- kosság rettenetes szenvedélyének hódolva, förtelmes tivornyákban megfeledkeznek emberi méltóságukról s a megbotránkozás és megvetés tárgyává valnak. Nem ezekről, az alkohol másfajta áldozatairól kívánok beszélni; azokról, akik akaratlanul s mondhatnám, öntudatlanul vetik alá magukat a szesz káros hatásának. Az öntudatlan alkoholizmus veszedelmesebb az iszá- kosságnal, mert mig emez állattá alacsonyitva az embert, a józan polgárban' utálatot gerjeszt, addig a másik alkoholizmus láthatatlanul végzi pusztító munkáját, megmételyezve az ember minden szervét s mert botrányt nem okoz, mint a civilizatio ferde szokása mind jobban terjed. Áldozatait nem r nnyira a nép alsó rétegeiből, mint inkább a jómódú polgárság soraiból szedi. Ezek a tiszteletreméltó egyének szörnyen megbotránkoznának, ha párhuzamot mernének vonni köztük s az iszákosok között. Hangosan kikelnek a részegeskedők ellen s szigorú ítélettel sújtják a szesz mértéktelen fogyasztóit. Pedig családjuknak s a hazának kevesebb kárt okoznak az iszákosság megvetett rabjai, mint azok, akik szenvedély nélkül megszokásból, vagy vétkes gondatlanságból esnek a szesz martalékául. Mert amidőn a rendszeres alkoholfogyasztás megtámadja a testet, lelket s a degeneratio okozójává válik, nemcsak az egyén vallja kárát, hanem gyermekei, unokái heted- iziglen. Az alkohol efajta áldozatai avval kezdik, hogy megszólják azok, akiken észreveszik a részegség tüneteit, pedig maguk sem idegenkednek a szeszes italoktól s édes örömest hajlanak azok szavára, akik az alkohol használatát az egészség fentartására szükségesnek mondják s a szeszt, mint láz elleni szert s a jó emésztés elengedhetetlen kellékét dicsérik. Az alkoholt a civilizált világ élesztő-szerének, szellemi frissítőjének nevezik s arra hivatkoznak, hogy az orvosok sok betegségnél gyógyszerül használják. Azért reggel, hogy a napi étkezések alapját megvesse, délelőtt, hogy étvagyat gerjesszen s délután az emésztés előmozdításának czéljából az iszákosság esküdt ellensége, aki mértékletesnek tartja magát, naponta háromszor, négyszer átfutja a szeszes italok skáláját, megmérgezve öntestét. teilen szeretetben, a szép és jó imádatának szent hevületében találjuk meg a kapcsot a hányt-vetett poéta meghasonlott kedélye és a lenkölt királyné csodásán harmonikus lelkülete között. Amilyen ingatag, oly büszke és kíméletlen az egyik ; amilyen erős, olyan megadó és könyörületes a másik, és a szeretetben mégis egyek voltak, mert úgy, mint ők, senki sem szeretett többé. Mi több: egyek voltak a költészet kultuszában is; az ihletett poéta dalait szentelvén neki, a dicsőséges királyné pedig egész földi életét, melynek minden tette egy-egy költői eszme megvalósítása volt . . . S ki szellemi társa és kísérője vala öröme napjaiban, arról a gyászoló királynő mélységes gyásza közepeit sem feledkezett meg .... Délre, hol nevető nap veri széjjel a nyugati hazugságok ködét, világos ég diadalmaskodik a sötét halálon s bágyadt odaadással ömlik a Földközi-tenger ölébe az Adria vize, corlui lakának tündérkertjében, ott emelt emléket a gyászoló királyné szive költőjének —- hala- vány márványból, susogó babér lombjai között . . . Mesés megvalósítása egy mesébe való ábrándnak 1 — Az éltehossziglan szépségért, napfényért és pihenésért sóvárgó költő fehér kőbe faragott képe lenn az örök szépség, a klasszikus derű és nyugalom honában. Márvány-homlokán a ragyogó görög nap sngárcsókjai, feje fölött a fényes görög égbolt mosolygása és előtte egy angyali fejedelemnő fájdalmasan nemes alakja, aki a poézis és a természet imádatában keres beteg szivének enyhülést. Ha igy látjuk Őt, a szenvedés töviskoszorujával ékes, dicső királyi nőt áldozni költője emlékének, —Az alkohol minden fajtája méreg. Orvosságnak is használják, az igaz. De hiszen a gyógyszerek nagyrésze sem egyéb, mint kis adagokban okszerűen alkalmazott méreg. Ismételt kísérletek bebizonyították, hogy bizonyos mennyiségű alkohol előidézheti;az ember, vagy állat hirtelen halálát. A szesz nem táplál. Tápláléknak csupán olyan anyag nevezhető, amely testünkben elemeire bomlik s különféle tápanyagot szolgáltat a szervezet egyes részeinek. Az alkohol nem bomlik fel, hanem eredeti állapotában izgatja, égeti belsőnket, mígnem kilélegzük, kiizzadjuk, vagy egyébként ki nem küszöböljük testünkből. Bonczolás alkalmával egy ember májában és beleiben eredeti állapotában lelték fel a halala előtt három nappal elfogyasztott szeszt. Az izgató italok közül tápláléknak tekinthető a sör és bor. Mértéktelen. használatuk előidézhet ugyan részegséget, de hatásuk sokkal kevésbbé káros, mint a szeszé, emely még mint a hamisított borok alkatrésze is méredkent hat. Így tötténhetik az, hogy az alkoholizmus tünetei oly egyéneknél, nőknél és gyermekeknél is mutatkoznak, akiknél ezt az állapotot csakis a hamisított italok élvezete idézte elő. A borhamisítás szigorú büntetése ezért is kívánatos. Fontos szerepre hivatvák e téren a fogyasztási szövetkezetek. Magánemberek manapság csak a legritkább esetben jutnak tiszta, hamisítatlan borokhoz. Sokszor hangoztatják, hogy szívesen fizetnének magasabb árt is érte, azonban a beszerzés sok nehézségbe ütközik. A magyar ember kényelemszeretö s mintsem, hogy utána járjon, inkább issza a kereskedő, vagy korcsmaros agyonszeszezett, egészségrontó borát. A fogyasztási szövetkezetek igyekeznek ezen segíteni, fogyasztóikat megmentve az alkoholizmus rettenetes veszélyétől. Az alkohol hatása nagyrészt a fogyasztó vér- mérsékletétől és életmódjától is függ. Ha a szabad levegőn él és sokat mozog, hatása gyengébb lesz, ellenben, ha foglalkozása zárt helyiséghez köti, mint a város lakosságának nagyrészét, vagy kevés testmozgást enged, ha idegrendszere érzékeny és gyenge, a lassú mérgezés, az alkoholizmus kóros jelensége mihamarabb hatalmába ejti. A méreg az egyén azon szerveit támadja meg, a melyek kevesebb ellentállasra képesek. Egyiknél a gyomrot vagy a beleket, másoknál a tüdőt vagy a gégét, a vesét vagy máját, az agyat, hátgerinczet vagy idegeket. Majdnem kivétel nélkül maga után vonja a szív és véredények kóros elváltozását s a vérkeringési zavaiokat. S mit szóljunk a szesz-okozta irtózatos bajokról, mint a minők az epilépsia vagy eskór, mint az agybajok seregéről, az egyszerű szédüléstől kezdve a delirium-tremens-ig. Az alkohol áldozata, legyen bár fiatal, hajlammal bir mindazon szenvedésekre, betegségekre és gyengeségi állapotokra, amelyek rendesen csak előrehaladott korban jelentkeznek. Helyesen mondhatják, hogy az alkoholizmus időelőtti megöregedés. Ilyenek azon káros hatások, amelyeket az alkohol élvezete az egyénre gyakorol. Ha figyelmeztettük a szomorú következményekre, eleget tettünk kötelességünknek. Szabad akaratában nem gátolhatjuk. Igen ám! ha csak az egyénről volna szó. Hanem az alkohol nem egyes embereket, de egész nemzedékeket tesz tönkre. Nemcsak az egyént tamadja meg, hanem utódait is, gyermekeit, unokáit. Az atya lelkére teherként nehezedik a múlt mértéktelensége, ha lelki- ismereti furdalásait még- élesíti az a súlyos vád, amelyet ellene emel gyermekeinek testi, vagy lelki fogyatkozása, amelyek vétkének külső jelei. Az ifjú gondatlanságból, vagy könnyelműségből lélekerősitőül, szivviditóul naponta megivott nehány poharka pálinkát s öntudatlanul megmérgezte magát. S a méreg a szervezet mélyére hatolt. Családot alapit s nem sejti, mi vár azokra a szerencséfienekre, akiket életre hiv. Számtalan veszély fenyegeti utódait. Gyakori eset, hogy az atya vétkéért bűnhődő gyermek meghal, mielőtt meglátta volna a napvilágot s a családi örömöktől megfosztott házaspárra, az elhagyott akkor, mintha érteni is kezdenök az Ő csodával határos jóságát is ... . Hiszen ugyané megváltó nagy szere,: tetet, e szent hevületnek álaását_ éreztük mi is, az Ő kicsiny, árva nemzete, melylyel Ő annyi jót cselekedett. Ő sokat szenvedett, mert a szive nagy volt és szeretettel teljes és a kik nagyon szeretnek, azoknak sokat kell szenvedniük is, övezze bár a korona fénye is homlokukat . . . . S lehet, hogy ezért vonzódott hozzánk, ezért értett meg bennünket is, kiknek szintén bőven kijutott a küzdésből és a szenvedésből. Ám, számunkra is ezért maradt meg az, aki volt: a mi jótékony Nemtőnk, kihez hozzá nőtt egész lelkünk, akit tovább is — mindörökre — itt érzünk fölöttünk, magunk mellett. __ S a hogy Ő fordult egykor meghitt óráiban költője emlékéhez, hogy dalai szárnyán kiemelkedjék a töldi lét szűk határaiból, úgy menekülünk mi is Ő Hozzá, ha szivünk magasabban dobog. Reá gondolunk, ha a bánat fellege kisért, — Ő Reá, ki szenvedései közt sem szűnt meg rajongani a szépért és fájdalmában is oly fenséges volt. S ha majdan a nemzet változó életében nagy események lelkesedéssel dobogtatják meg a szivet: egy rejtett zugában akkor is sajogni fog valami névtelen lájdalom. [Így érezzük, hogy valami nincs, a minek lennie kellene, valamire gondoltunk, a mire örömben nem gondol az élő. Erzsébet királyné szellem-alakja suhan olyankor át a lelkeken, áttört szívvel, szelíden mosolyogva, az üdv honából meglátogatván bennünket. Ez a mi kegyeletünk, ez az Ő ha’batatlansága.
