Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-09 / 36. szám

44. Alispáni jelentés a törvényhatóság által építendő katonai laktanyához szállítandó téglára a vállalkozó czéggel kötött szerződés jóváhagyása tárgyában.

45. Alispáni jelentés, melylyel Both Balázs, Nyo- márkay Aurél és társainak a folyó évi május 28-án megejtett eőr-darmai körjegyzői választás ellen beadott három rendbeli lelebbezését beterjeszti.

46. Alispáni jelentés, melylyel Deák Bertalan nag^-bereznai főszolgabírónak a tenyész-apaállatok vizsgálata alkalmából megállapított dijak ellen beadott lelebbezését bemutatja.

47. Ungvár város polgármesterének kérvénye a várost tűzoltói és gazdasági szerelvényeknek a vármegye tulajdonát képező Lám-íéle telken leendő elhelyezése iránt.

48. Ungvár város polgármesterének jelentése, melylyel a városi képviseletnek az ungvári állami alreál- iskolanak főreáliskolává leendő fejlesztése tárgyában hozolt határozata alapján beadott s a vallásügyi miniszterhez intézett kérvényét pártoló felirattal, küldöttség utján felterjeszteni kéri.

49. Ugyanannak jelentése, melylyel Klein Zsigmond és társai ungvári lakosoknak az Uj-térre helyezett barakk építési ügyében 84. (2986.) sz. v. képviseleti határozat ellen beadott felebbezését terjeszti be.

50. Ugyanannak jelentése, melylyel az Ungvári felállítandó állami elemi iskolák jókarban tartása és tűzkár elleni biztosítása tárgyában hozott 4643/900. sz. képv. határozat ellen Novák Endre dr. által beadott felebbezést beterjeszti.

51. Ugyanannak jelentése, melylyel Reismann Mór ungvári lakosnak a »Fehér-Hajó*' bérbeadásához megállapított árverési teltételek elleni felebbezését beterjeszti.

52. Ugyanannak jelentése, melylyel Fellöldy István városi írnoknak az általa kért segély megtagadása tárgyában hozott képv. határozat ellen beadott felebbezést beterjeszti.

53. Zemplén vármegye átirata a deregnyő—vajáni törvényhatósági közúton államsegéllyel felépített La- borcz-hid jövőbeni fenlartása és kezelése tárgyában.

54. Krassó-Szörény vármegye törvényhatóságának átirata több főjegyzői állomás rendszeresítése fagyában.

55. Pest vármegye főszolgabiráinak átirata a közigazgatás hibáinak megállapítása és orvoslása tárgyában.

56. Győr vármegye alispánjának átirata a közigazgatás egyszerűsítése és gyorsítása tárgyában a hivatalos megkereséseknek, felhívásoknak és rendeleteknek az egyes hatóságokhoz és alantas közegekhez közvetlenül intézése tárgyában.

57. Kolozs vármegye törvényhatóságának átirata a hazai ipar védelme tárgyában.

58. Az »Országos Központi Hitelszövetkezet»-nek átirata a vármegyei alapok és árvapénzeknek az országos központi hitelszövetkezetnél 4 és V/o-al leendő elhelyezése tárgyában.

59. Bethlen Gábor szobor-bizottságának átirata Nagy-Enyeden felállítani szándékolt ércz-szobor költségeire adomány megszavazása iránt.

60. Győr sz. kir. város közönségének átirata a tisztviselő-, segéd- és kezelő-személyzet részére vasár- és ünnepnapokon munkaszünet engedélyezése iránt.

61. Nagy-Várad város törvényhatóságának átirata Becs város község-tanácsának a magyarországi helyek német nevének használata tárgyában hozott határozata ellen a belügyministerhez intézett tiltakozó feliratának pártolása tárgyában.

'62. Pécs sz. kir. város törvényhatóságának átirata a köztisztviselőknek a községi teherviseléshez leendő bevonása tárgyában.

63. Dr. Bartha Vilmos járás-orvos kérvénye a hivatalos fuvar-átalány megállapítása tárgyában.

64. A vármegyei központi dijnoki személyzet kérvénye a napi dij megállapilasa tárgyában.

, Ezeken kívül a még beérkezendő jelentések, feleb- bezések, kérvények, átiratok, indítványok és más előfordulható ügyek.

Hehelein Károly búcsuzása. |

A megválás mindig szomorú érzelmeket fakaszt. Ha meg közömbösek voltunk is az iránt, a kitől* meg kell válnunk, a tudat, hogy egy ismerősünkkel ismét kevesebb van körünkben, mindenesetre lehangol, mert semmitől sem felünk annyira, mint a gondolattól, hogy magunkra hagyatunk.

Mit szóljunk akkor, ha olyan egyéntől kell búcsút vennünk, a ki szellemével egyike volt az egyházi, közügyi és társadalmi tér széles körben világitó fáklyáinak; szivével egyike volt — a hol kellett — a barátság, — a hol kellett, az irgalom, de minden téren a szeretet hévvel lángoló tűzhelyeinek.

Hehelein-ról, Ungvár város volt plébánosáról, a szatmári káptalan nemrég kinevezett kanonokjárói van szó, aki kilencz éven át volt városunkban a kath. egyház hűséges sáfára, a hazaszeretet lelkes apostola, az emberbaráti érzés fáradhatatlan szószólója, a jótékonyság bőkezű istápolója.

Ritka az az egyén, a ki ama kincseket, melyekkel a Gondviselés elárasztotta, oly szerencsésen tudná a köz javára fordítani, mint a hogy ezt Hehelein tévé. Ritka az az ember, a kinek tetteiből annyira szemünk elé sugárzanék az, hogy, midőn az igazságért küzd, törekvésében a szeretet vezérli. Sokan vannak, kik az igazságért küzdenek, de e küzdelemben hányszor ragadtatnak másokkal szemben méltánytalanságra, mig ismét sokan a szeretet nevében elnézik, mint esik áldozatul az igazság. Hehelein ama kevesek közé tartozik, kik az igazság és szeretet harmóniájával nyerik meg azt a kört, melyben szerepet vállaltak. Férfi a szó legférfiasabb értelmében, ki vasmarokban hordozza energiáját, kit az erély és vasakarat, a körültekintés és tapintat, a megfontolás és belátás emeltek arra a magaslatra egyházi és társadalmi téren, melyen a hozzá hasonlókat szívesen látjuk; a hozzá haoonlókra közügyeink intézésében a befolyásos szerepet megnyugvással bizz”k.

E férfiúnak Szatmárra távozása alkalmából, e hó

2-án, a róm. kath. templomban, midőn utólszor lépett, mint városunk plébánosa a szószékre, hogy búcsút vegyen a vármegyétől, a várostól: nyilatkozott meg a hála, melyet a távozó kilencz éven át mint plébános, mint a vármegyei bizottság, a városi képviselő-testület s számos jótékony-egyesület tagja fáradhatatlan tevékenységével s buzgalmával méltán kiérdemelt. A legszebbjutalom : a város közönségének érzésteljes sóhajai, a szív legmélyéből fakadó könnyzápor s az orgona áhítatot gerjesztő hangjaba vegyülő zokogás tettek tanúbizonyságot arról, hogy kedves prófétája volt ő szülővárosának. Az a megilletődés, az a fájdalomtól megtört arcz, az a remegő, el-elfulladó hang pedig, melylyel mint Ungmegye főpapja a megyére és mint plébános a városra utólszor esdett áldást, arról tettek bizonyságot, hogy távozása fölött hullatott fájó köny- nyeikre az ő szivében is hasonló érzelmek felelnek.

Isteni tisztelet után a megye és város előkelői és polgárai, az egyháztanács, Kende Péter alispán, Lőrinczy Jenő vármegyei főjegyző, Orabovszky Román vármegyei főszamvevő s a vármegye többi főtisztviselői, kikhez a baráti érzület legszorosabb lánczai lüzték, továbbá a város tisztikara a polgármesterrel, a kincstári erdészet Rónay Antal főerdőtanácsossal, a pénzügyigazgatóság főnökevei, a róm. kath. papság Hampel János kanonokkal, a gimnáziumi tanári karból az igazgatóval, a népbank Arky Fülöp igazgatóval, a tanítói karból igazgatóikkal, számos előkelő hölgy Török Hermin grófnővel és Kendéné-Sztaray Sarolta grófnővel a parochialis épületbe vonultak, hol Kende Péter alispán szívből fakadó szavakkal tolmácsolta azt a szeretetet, mely Heheleinban a legméltóbbak egyike körül lebeg és lobogását e távozás nem szünteti meg, mert az édes visszaemlékezésben folytonos tápláló forrásra talál. Átadta aztán az emléktárgyakat: egy gyönyörű kelyhet, értékes gyűrűt s misekönyvet.

A búcsuzás keserű perczeit fájdalmasabbá tette az a vívódás, melyet a búcsuzóban az elérzékenyült megilletődés küzdött az önuralommal. A közönség távozása után a gör. kath. kebelbeli papság a káptalani préposttal s mások, kik személyesen is búcsúzni kívántak, tettek látogatást, számosán pedig névjegyen fejezték ki meleg ragaszkodásukat, melylyel a távozó kanonokot uj otthonába kisérik.

Délután az említett testületek s a közönség sorából számosán, hosszú kocsisorban kisérték ki a vasúthoz a távozót, kivel Hampel János kanonok es Fibiger Sándor dr. tanár Csapig együtt mentek. A pályaudvaron, midőn a vonatindulasra jelt adtak, hatalmas éljen-harsogás kisérte az elrobogó gőzöst arra a helyre, a honnan, mint az esti fuvalom a messze tájak virágillatát, úgy a visszaemlékezés szárnyai az ő velünk érző szivének melegét felénk hozzák majd, felénk, kikben rokonszivekre talál.

Az uj tanév megnyitása.

A helybeli kir. kath. főgimnáziumban az 1900/1. iskolai év 1. szept. 1-én vette kezdetét. A jelzett napon reggeli 8 órakor a római és görög szert. kath. ifjúság templomba vonult, a hol a szokásos Veni Sancte-t tartották dr. Fibiger, illetőleg Roskovics celebrálása mellett. Szent mise után a tanulók, a főgimnázium tornacsarnokában gyülekeztek az évmegnyitó-ünnepelyre, melyen a szülők, az intézet barátai s a nagyközönség köréből is szép számmal megjelentek. Az ifjúság mindenekelőtt Kölcsey Himnusz-át énekelte el hévvel s lelkesedéssel ; annak végső akkordjai után Románecz Mihály, íőgimnáziumi igazgató a következő beszédet intézte a nagy számmal megjelent hallgatókhoz :

Kedves Tanuló-Iíjak !

Ha a hajós tengerre száll, Istenhez fordul, első gondolatával; ha a bányász a föld mélyébe ereszkedik, a mélységből is legelsőben Istenhez emeli föl lelkét; ha a földmives kimegy őseinek ugarára s hozzáfog a szántás-vetés nehéz munkájához, ő is legelőször Istenhez fohászkodik, mert tudja, hogy már az első fordulónál Isten áldását kell kikérnie s hogy e nélkül az ember e múlandó létben semmi téren és semmiben sem ^boldogulhat.

Mi is, kedves Ifjak, híven ez intézet katholikus jellegéhez, mindenekelőtt Isten színe elé vezettünk titeket, hogy, mielőtt még az élet legnehezebb munkájához, a szellemi munkálkodáshoz, a tanuláshoz újra hozzáfogtok, az ő végtelen kegyelméért könyörögjetek, hogy megvilágítsa, megerősítse és alkalmassá tegye lelketeket a tudományos, művészi, erkölcsi és hazafias nagy eszmények befogadására és kultiválására. És veletek együtt mi is buzgón fohászkodtunk a Mindenhatóhoz, hogy adjon nekünk erőt és bölcseséget, hogy a mi kincset bennetek a szülők, a társadalom és a haza reánk bíztak, mindazzal híven, igazságosan, lelkiismeretesen és becsülettel sáfárkodjunk.

Mert tudjuk, hogy, a midőn szülőitek és a haza titeket a mi kezeinkbe adnak át, akkor Voltaképp legdrágább kincsüket helyezik őrgondjaink alá és egyaránt elvárják, hogy testi és lelki javatokon munkáljunk ; hogy testi és lelki erőitek összhangzatos kifejlesztésén fáradozzunk; hogy lelki élteteknek is három fő tehetségét — az értelmet, érzelmet és akaratot — minél harmonikusabban kiműveljük; hogy elméteket megtöltsük hasznos ismeretekkel, sziveteket isteni erényekkel, vágyaitokat nemes tetterővel; hogy szülőiteknek jó gyermekei, elöljáróitoknak példás tanítványai és, mire az életbe kiléptek, elődeiteknek méltó utódjai, a hazának pedig ész-, kedély- és akaratra nézve romlatlan fiai és rendületlen oszlopai legyetek.

Ezért folyamodunk egyenest Isten szent leikéhez. Mert minél nagyobb feladat nehezedik az ember vállaira, annál inkább rá van szorulva az ő atyai támogatására. Mi pedig melyen érezzük feladatunknak magasztosságát is

ugyan, de egyszersmind óriási nagyságát, ßs ezértébreszt- jük föl ez intézetbe való első belépésiekkor, illetőleg újra belépésiekkor a ti kebletekben is legelőször a vallásosság szent érzetét; mert, a mi az ész az összes lelki tehetségekre nézve, az a hit és vallásosság, az összes égi és földi erényekre nézve, az isteni és emberi törvények által előszabott összes erkölcsökre nézve, t. i. ezeknek mozgatója, irányítója, szabályozója, édes szülő anyja, teremtő kútfeje, az élet örökös megbékéltetője és boldogítója.

Ha vallásos vagy, kedves ifjú, akkor ott dereng lelkedben a tudat, hogy tanulnod kell, hogy tudományokkal kell foglalkoznod, hogy tudományos ismeretekre kell törekedned; mert, ha tanulsz, tökéletesedéi, — és minél inkább tökéletesedéi, annál jobban közelited meg a legfőbb tökéletességet, az igazság örök kútfejét, az Istent. Ezt a bölcselő Hegel úgy fejezte ki, hogy ha tudományokkal foglalkozom, — Istennel foglalkozom. Lessing pedig igy fejezte ki: Ha az Úr egykor elémbe jönne, jobbjában az igazsággal, baljában pedig az igazságra való törekvéssel, — ezt mondanám neki: »Oh Atyám, az igazság neked való, add nekem az igazságra való törekvést !» Ha vallásos vagy, kedves ifjú, tisztán fog lelkedben derengeni a tudat, hogy szívképző művészetekkel is kell foglalkoznod; mert a művészetek a tudományok után leghatalmasabb emeltyűi a tökéletesedésnek, a műveltségnek s ha művészetekkel foglalkozol, legmagasabban emelkedhetel föl a szépség örök eszményéhez, ez pedig nem más, mint maga az Isten. És ha igazán vallásos vagy, kedves ifjú, akkor egy benső szózat örökké óvni fog attól, a mi rossz és reavezetni arra, a mi jó ; akkor észrevétlenül és önkéntelenül is foglalkoznod kell az erkölcs fogalmával és magasabb kérdéseivel, tisztelned az erkölcsi élet összes törvényeit és ha egyszer ezeket tiszteled, — még jobban közelited meg az istenség meglog- halatlan ideáját, mert a legtisztább erkölcsnek, a végtelen jóságnak is az örök kútfeje: az Isten. Ekkor fog lelkedben mennyei virágként kifakadni egyik erény a másik után s ezek közt az erények elseje, a mely minden más erény gyakorlására képessé teszi az embert s a melyre főként neked, kedves ifjú, legnagyobb szükséged van: az engedelmesség.

Boldog azon itju, kinek szivében korán ver gyökeret az engedelmesseg erénye. Az embernek általában, de különösen az iljunak legszebb jellemvonása a mindenkivel, de főleg az elöljáróival szemben való alázatosság; mert az alázatosságnak a kutforrása, melyből felbuzog, mindig az egyetemes emberszeretet, az ifjúnál a szüleihez, társaihoz és elöljáróihoz való szerető ragaszkodás. Az engedelmesség pedig az alázatosságnak tettekben való megnyilatkozása. Bölcs erény, mely voltaképp a törvénytiszteleten alapul s melyet a régi görög filozófusok úgy fejeztek ki, hogy az Úr félelme a bölcseség kezdete. Valóban kezdete és végoka minden más erénynek. Mert ha gyermekemet rávezetem az engedelmesség ösvényére, akkor rávezethetem az életben minden más jóra. Mert engedelmes lesz abban is, hogy ne hazudjék, hogy ne lopjon, hogy ne legyen durva lelkű, hogy ne káromkodjék, hogy ne torkoskodjék, hogy ne zabolátlankodjék ; hogy ne legyen képmutató, irigy, telhetetlen,""csel szövő, másokat bűnre csábitó ; hogy irgalmasságot gyakoroljon, kötelességeit odaadóan teljesítse; szüleit, tanárait s az öregebbeket tisztelje; Istenét és minden embertársát teljes szívvel és lélekkel szeresse s általában mindenhez, a mi e földi létben s e hon határai közt szent és tiszteletreméltó intézményeinkhez, alkotmányunkhoz, nyelvünkhöz, nemzetünkhöz, királyunkhoz meleg szeretettel és önfeláldozó hűséggel ragaszkodjék. S mindezt eleinte csak rávezetés utján, csak rászoktatás által gyakorolja, később azonban önelhatározásából és lelkében mélyen meggyökerezett önmeggyőződéséből; mert önkéntelenül is rájön arra, hogy az erényt önmaga és mindnyájunk közös javáért gyakorolja; rájön azon örök igazságra, melyet már Sokrates is hirdetett, hogy az erény a legíőbb jó az emberi életben.

E-ért írják elő nektek, kedves Ifjak, törvényeink elsőben is a föltétien engedelmességet. A ki ebbe az intézetbe lép : feltétlen engedelmességgel tartozik. Ezt a tekintetesés főtisztelendő tanári testület mindegyitektől, a ■ legkisebbtől a legnagyobbig, minden körülmények között szigorúan meg fogja követelni. Mert mi titeket nemcsak tanítani, hanem nevelni is akarunk ! Ezt a föltetlen engedelmességet iskolai nyelven egy szóval fegyelemnek nevezzük, a mely nem más, mint az ifjúi léleknek folytonos ébersége, készsége s figyelmezése, mely pillanatban kell gyakorolnia tanárával szemben a töltétlen engedelmességet; mely pillanatban kövesse a tanuló akár az igazság, akár a szépség, akár a jóság égi eszményeinek utján tanára lelkének szárnyalását.

Mert kétséget nem szenved, hogy az ifjúnak tanítás közben való fegyelem-tudása már magában is féleredmény. Alapos ismereteket módszeresen, biztosan, gyorsan és' maradandóan elsajátítani — csak fegyelmezés által lehet, legyen az a léleknek akár önfegyelmezése, akár, mint az ifjú korban tapasztalható, mások által való fegyelmezése.

De a fegyelmezésnek az értelemre való hatásánál még nagyobb jelentőségű annak az erkölcsi életre, a jellem-fejlődésre való hatása, azon örök igazságnál fogva, hogy nagyobb áldás ha a szülőnek, a társadalomnak meg hazának talán kevésbbé eszes, de jó —, mintha esetleg nagy elméjű, de gazember fia van. Nem helyezkedhetünk ezzel ama szélső álláspontra, melyet Thukydides ad Kleon szájába s mely szerint a kevésbbé okosak -talán nagyobb hasznára volnának az államnak, mert nem sokat birálgatnak-latolgatnak, hanem minden okoskodás nélkül végrehajtják az állam törvé nyeit. Minden államban, a demokrácziaiban is, a kiválóak, a bölcsek adnak irányt, ezek termékenyítik meg a • nép lelkét s ezek szava után indul a tömeg — legalább rendes viszonyok közt. Ámde tagadhatatlan, hogy valamint a család alapja a társadalomnak meg hazának, úgy valamennyinek legszilárdabb alapja: a tiszta erkölcs.

Ha tehát, tisztelt szülők és nagyérdemű közönség, azt akarjuk, hogy gyermekeinkben jó családapákat,