Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-02 / 35. szám
országra is kiterjesztette, saját érdekükben cselekszenek, ha a tanfolyam hallgatására önként vállalkoznak. Egyúttal hasson oda a törvényhatóság, hogy az ily jelentkezők a tanfolyam hallgatása czéljából alkalmazóiktól lehetőleg szabadságidőt nyerjenek, hogy igy a tanfolyam hallgatása miatt ne kelljen állásukat lel- áldozniok. Viszont arra, hogy a tanfolyamok népesek legyenek, előreláthatólag csak abban az esetben lehet számítani, ha a hallgatók anyagi segítségéről a lehetőségig gondoskodunk. A magam részéről ebben az irányban igyekszem megtenni mindazt, a minek megtétele a rendelkezésemre álló eszközök mellett módomban áll. A szegénysorsu hallgatókat nemcsak tandíjmentességben fogom részesíteni, hanem gondoskodom arról is, hogy a szegény és szorgalmas hallgatók ösztöndíjban, vagy jutalomban részesüljenek; továbbá ott, a hol a viszonyok erre alkalmasak, idővel internatusokat is létesítek, a melyekben az erre érdemes hallgatók ingyenes, vagy téldijas ellátást fognak nyerhetni. A feladat másik része azonban e tekintetben a vármegyékre és községekre hárul, mint a melyeknek az, hogy a tanfolyamok látogatottsága s ezzel a szakképzett községi jegyzők szaporítása előmozdittassék, elsőrendű és közvetlen érdekük s a melyek igy áldozat- készségüket épen ezen a téren teljesen okadatoltan érvényesíthetik. Azt hiszem tehát, nem alaptalanul adok kifejezést azon reményemnek, hogy a törvényhatóságok már a közeljövőben módját fogják ejteni annak, hogy a tanfolyamok szegénysorsu és érdemes hallgatóinak ösztöndíjban, vagy jutalomban való részesítését vármegyei alapítványok létesítése által a maguk részéről is előmozdítsak s hogy az erre képes községeket, szintén buzdítani fogják oly irányú áldozatkészségre, mely saját alkalmazottjaiknak tanloiyam-hailgatását előmozdítja. Egyáltalaban számítok arra, hogy a törvényhatóság felismerve a felállítandó intézmény jelentőségét és hasznosságát, úgy a jelen rendeletemben foglaltak jóakaró megfontolásával, mint egyébként is azon lesz, hogy ez intézmény működésének sikeréi a maga részéről is buzgón előmozdítsa. * Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy a belügyminiszter a közigazgatasi tanfolyamok tanárainak és előadóinak a következőket nevezte ki: A kolozsvári községi közigazgatási tanfolyamnál igazgató-helyettesi tiszttel Csiszár Gyula vármegyei főjegyzőt, előadói tiszttel pedig, az igazgatón és igazgató-helyettesen kívül, dr. Láposi-Hegedüs Árpád vármegyei aljegyzőt, dr. Ignácz István lőispani titkárt, Kozma Ferencz kir. tanácsos kir. tanfelügyelőt, dr. Nyerges Zsigmond vármegyei tiszti alügyészi, dr. Pavlik Sándor vármegyei aljegyzőt, dr. Persian Viktor szolga- birót, dr. Rohonszky Lajos vármegyei árvaszéki ülnököt, dr. Slersky Vincze pénzügyi segédtitkárt, dr. Szabó Gyula városi tanácsost, Szász Karoly vármegyei főszám- vevőt, Toczauer Ödön főszolgabírót, Tussai Gábor városi alkapitányt, H. Veress Károly főszolgabírót és Zabulik László vármegyei tiszti ügyészt. A szombathelyi községi közigazgatási tanfolyamnál igazgató-helyettesi tiszttel dr. Ernuszt Józsefet, szombathelyi lakost, előadói tiszttel pedig, az igazgatón és igazgató-helyettesen kivül, Halász Ferencz kir. tanácsos kir. tanfelügyelőt, dr. Huszár Pál pénzügyi segédtitkárt, Jánossy Gábor árvaszéki ülnököt, dr. Németh Gyula ügyvéd, vármegyei helyettes tiszti ügyészt, Nyulassy István nagy-csömötei körjegyzőt, Sényi Kálmán anyakönyvi felügyelőt, Somogyi Miklós kőszegi járási főszolgabírót, dr. Szabó László ügyvéd, vármegyei tb. tiszti ügyészt, Szakonyi István vármegyei aljegyzőt és Szálkái József vámegyei alszámvevőt. A nagy-becskereki községi közigazgatási tanfolyamnál az igazgató-helyettesi tiszttel dr. Végh Lajos Ez hatott. Ez olda fel nyelvem: — Mit? Te, maga, Gazsi! Hogy én repültem magához ? Önhitt pa . . . ra . . . Tovább nem bírva, összeroskadok, a sírkőbe kapaszkodva. Szédülésemben is hallom, hogy Gazsi mondja : — Nem úgy értettem, lelkem kis leánykám ! Győzzön vonzalmad büszkeséged fölött. Űzd ki fejedből azt az „úri parthiet!“ Felejtsd a múltad ! Légy mindenem, szivem szentje s házam angyala! . . . Avval átkarolt, az ölébe \ sz ; lecsókolja szemeimről lutó könnyeimet és su dog szavakat, miket alig érlek. Dédelget, mint egy gyermeket: — Szivem, lelkem, áldott jószágom, vergődő galambom ! Hát el tudtál volna űzni magadtól ? S eldaloltad volna azt a nótát ? És Klári mit tehetett mást, kérem ? Nem bírtam a régi ideálom karjaiban egyebet tenni, mint sírni és . . . és . . . csókolni — mire azelőtt oly nagyon vágytam — nyalomadta, szép, bajuszos tüzes száját . . . Karonfogva mentünk szüleim elé. Azt mondtam édesapámnak; „Hallja, édes apám, „kaszás ember“ lesz a maga veje; ott tartottunk kézfogót az Ilus sírján. Könnyesen, mosolyogva áldott meg bennünket atyám; nevetve mondja anyám : No, fiam, öregségemre megvirradt, nem fognak urak lustálkodni portámon, de aztán szeresd is, virágszálam, ha nem hiba, hogy „uras“ .......... Szép az este künn; csábitó, méla csendjével visszacsal a szabad ég alá, hol a gitár többé nem kell; szebb zene annál kedvesem hangja. Minden, ami csak él a levegőben és zümmögni, susogni tud, segít neki, szivemet az övével egygyé olvasztani. Odaadásomban csupán egy kis féltékenység tért el és kiáltja „falcs“ hanggal, félbeszakítva a szép muzsikát: „Gazsi lelkem, hátha én meghalok, melyik leányt szándékszik majd olyan „igen nagyon“ szeretni? városi tiszti ügyészt, előadói tiszttel pedig, az igazgatóhelyettesen kivül, Bielek Antal vármegyei árvaszéki ülnököt, Keresztes Aladár vármegyei tb. tőszámvevőt, Láday Kálmán pénzügyi segédtitkárt, dr. Riesz Jakab vármegyei árvaszéki tiszteletbeli elnököt, Strósz Béla szolgabirót, Szilágyi Albert vármegyei tiszteletbeli főjegyzőt, dr. Vinczehidy Ernő vármegyei tiszteletbeli főjegyzőt és Zsíros Mihály vármegyei főszámvevőt. A pécsi községi közigazgatási tanfolyamnál igazgató- helyettesi tiszttel dr. Trober Aladár városi főjegyzőt, előadói tiszttel pedig, az igazgatón és igazgató-helyettesen kivül, dr. Angyal Pál jogakadémiai tanár, egyetemi magántanárt, Auguszt Ferencz pénzügyi titkárt, Bolgár Kálmán anyakönyvi felügyelőt, dr. Daróczy Aladár lőispani titkárt, Deutsch Kornél városi főszámvevőt, dr. Jeliachich István jogakadémiai tanárt, vármegyei tb. főorvos, törvényszéki orvost, dr. Koszits Ákos vármegyei tb. főügyészt, Kim Gáspár vármegyei árvaszéki ülnököt, Nagy Jenő varmegyei tiszti főügyészt, Pintér Ferencz városi tanácsos, tartalékos honvéd hadnagyot, dr. Rasky Béla ügyvédet, dr. Szivér I-tván vármegyei aljegyzőt, Vadnai Jenő vármegyei tb. főjegyzőt és dr. Zárai Károly kereskedelmi és iparkamarai titkárt, közgazdasági előadót. A máramaros-szigeti községi közigazgatági tanfolyamnál igazgató-helyettesi tiszttel dr. Pap Tibor jogkari igazgató-tanárt, előadói tiszttel pedig, az igazgatón és igazgató-helyettesen kivül, Balya Janos vármegyei főjegyzőt, Bellus Béla körjegyzőt, dr. Grünwald Zsigmond ügyvedet, lvan Endre vármegyei aljegyzőt, Karácsony Sándor kir. erdőmestert, Kovács Sándor honvéd alezredest, dr. Kozma Sándor vármegyei főorvost, dr. Kun Béía jogakadémiai tanárt, Müller Győző vármegyei főszámvevőt, Rományi István ügyvédei, Szegedi Gyula ügyvédet, Szeréiny Györgyöt, Maramaros-Sziget varos polgármesterét, Vághú Ferencz anyakönyvi felügyelőt és dr. Wekerle László kir. tanácsos, tanfelügyelőt. A pozsonyi községi közigazgatási tanfolyamnál igazgató-helyettesi tiszttel Pápay István miniszteri fogalmazó, foispani titkárt, előadói tiszttel pedig, az igazgató- helyettesen kivül, Füzék Sándor vármegyei tb. főjegyzőt, Horváth Géza varmegyei aljegyzőt, dr. Kramolin Viktor kir. főügyészi helyettest, dr. Nagy Olivér vármegyei tb. alügyészt, Petőcz Jenő vármegyei főjegyzőt, dr. Sajtos Samu pénzügyi segédtitkárt, Ujházy Barna vármegyei főszámvevőt, Vermes Z ltán vármegyei aljegyzőt és dr. Vutkovich Sándor kir. jogakadémiai tanárt, mindegyiket egy évi időtartamra bízta meg. Egyházmegyei közgyűlés. Az ungi ev. ref. egyházmegye augusztus hó 28-án, Minajban tartotta meg őszi közgyűlését a lelkészek, tanítók s az egyes egyházak képviselőinek szép számú részvétele mellett. A gyűlés templomi istentisztelettel kezdődött, mit Czövek János ungvári s.-lelkész végzett. Szabó Endre esperes imája és Komjáthy Béla egyházmegyei gondnoknak, mint világi elnöknek valóban gyönyörű, egyaránt mélyen és magasan járó megnyitóbeszéde következett ezután, mely épp úgy megdönthetetlen igazságaival, mint szónoki hevével, itt-ott gyújtó lángjával mindeu szivet fölmelegilett, minden lelket magaval ragadt s az ajkakat önkéntelenül a leglelkesebb • éljen «--re nyitotta. Beszédének különösen az a része volt a hallgatóságra legnagyobb hatással, melyben azt fejtegette, hogy a va lás, mint leghatalmasabb lelki erő, nélkülözhetetlen úgy a családi és társadalmi, mint az állami életben; áldást azonban csak addig áraszt környezetére, mig a vallás a maga egységében, tiszta őseredeli lényegében : mint szeretet nyilatkozik meg ; de végzetessé válik, mihelyt külső nyilvánulásaiban telekezeti érdekek szolgálatába kényszerítve, viszály és gyűlölet magvait hinti el! Nemcsak élvezettel, de önérzetét emelő nemes büszkeséggel hallgatta a gyűlés minden tagja világi elnökének azon ünnepélyes kijelentését is, hogy magyar reformált egyházunk a vallást soha nem használta tel kizárólag felekezeti önző érdekek szolgálatára, hanem vallása védelmével az egyenlőség, testvériség és alkotmányos szabadság szent harczát vívta meg. A nagyszabású beszéd — mely a protestáns öntudat emelésére hathatósan befolyt, a nélkül azonban, hogy a más felekezetüek érzékenységét legkevésbbé is érintené, csupán egy politikai pártnak a vallással való üzérkedését bélyegezve meg — jegyzőkönyvbe vétetni és az egyházi lapokban közöltetni határoztatott. P.-Helmecz ideiglenesen, Sáros-Polyánka pedig ungvári születésű Újlaki József okleveles tanitóval töltötte be egy év óta üresedésben levő tanítói állomását. A tanügyi bizottság jelentése az egész egyházme gyében az iskolák szellemi állapotának javulását konstatálja, de a központban, Ungváron, hol régebben a legelőkelőbb szülők gyermekei — felekezeti különbség nélkül —• versenyeztek a bejuthatásért, de a hol ez évben már tanulók hianya miatt vizsga sem tartatott, — kénytelen beismerni az iskola tarthatatlan, szégyenletes voltát. Az ungvári iskolai állapotok megvizsgálására az egyházmegyei közgyűlés az esperes elnöklete alatt bizottságot küldött ki. Az ásványi leikés/.- tanítói hivatal felállítását az egyházkerület nem engedélyezvén, az anyaegyházzá tétel iránti intézkedések foganatosítását határozta el a közgyűlés. Kellemes meglepetést okozott az az esperesi bejelentés, hogy főtiszt, és méltóságos Kun Bertalan püspök ur Miskolczon, 60 éves lelkészi jubileuma alkalmával tartott egyházi beszédének egy-egy példányát megkül- dötte emlékül a gyűlés tagjainak. Közgyűlés a rendkívüli népszerűségnek Örvendő főpapnak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Délben a gyűlés tagjait a minaji egyház, illetőleg annak lelkésze és főgondnoka: Szabó Endre és Minay Islváu látta el kiele» magyar ebéddel. A közönség köréből. Tekintetes Szerkesztő' ur! A folyó hó 27-én délután tartott temetés alkalmával, mely magában elég szomorú esemény volt, még jobban növelte a szomorúságot azon óriási tisztátlan- ság, rondaság, piszok és por, melyen a gyászmenetnek a kaposi temetőig végig kellett vonulnia. Értjük a kaposi-ulczát, hol a közkórház épülete áll. A lakóházak előtti tócsák, az utczára kidobott szemét, ételhulladék, dinnyehaj, rongyok, ócska lábbeli darabok, az óriási por és szétszórt fedanyag-kövek azt bizonyítják, hogy ezen utcza, daczára a rendkívüli nagy közlekedésnek, a folyó évben talán még egyszer sem volt feltisztitva. Pedig, ha már egyebre nem, legalább a szegény kórházi betegekre lehetnénk annyi figyelemmel, hogy a kórházi ablakok felnyitása alkalmával a porfelleg és bűz helyett tiszta levegőt élvezhetnének. Végre is nem oly ördögi mesterség egy várost tisztán és rendben tartani, csak a viszonyoknak és körülményeknek nagyon is megfelelő szabályrendeletet kell végrehajlani és hajtatni. Hiszen a köz- tisztaság és közegészségre vonatkozó, Ungvár város területére érvényben álló szabályrendelet 5. §-a világosan mondja: „Söpredék, porladók, szemét, dinnyehajak, elhasznált seprők, edény-töredékek, zsindely, vagy bármiféle hulladékoknak az ulczákra, vagy közterekre való lehányása tilalmaztatik; ily hulladékoknak magán, vagy nyilvános csatornákba való dobása, vagy lerakása, mosadékoknak, vagy egyeb piszkos folyadékoknak az utczára való kiöntése tilos.“ A piaczi és utczai rendtartás 1-ső §-a következőket rendeli: „A város utczáinak tisztán tartása első sorban a háztulajdonosok kötelessége lévén, tartozik minden háztulajdonos a háza előtti gyalogjárdát mindennap kora reggel lesepertetni, udvarának lakóit és boltbérlőit az utczára való szemétkihordástól és állati hulladék kídobálasától eltiltani, mert ezen mulasztásért ők is felelősek lesznek“. Ezen szabályrendeletek ellen vétők 1 írttól 20 frlig terjedő pénzbüntetéssel, behajt- hatlanság esetén 6 órától 2 napig tartó elzárással büntetendők. Mit látunk ezen üdvös szabályrendeletekkel szemben? Azt, hogy egyes utczák a ronda papirszeleteklől úgy néznek ki, mintha kinai levéltárL égettek volna fel bennük. Legtöbb utczán az utczára nyitó lakásból és boltokból nemcsak szemetet és moslékot, de egyebei is az ut- czára öntenek. A csatornák rostjai állathulladékokkal, rongyokkal, moslékkal vannak borítva, úgy, hogy az embert az undor fogja el. A járdák a Nagy utczán, Megyeház-téren, Szobráncz-utczán végig szarvasmarha- tragyával vannak elronditva, mihez a dinnyehaj," mint díszítés van szerte-szórva, melyen már igen sokan elhullottak, de szerencsére nagy ütésen és bőrhorzsoláson kivül nagyobb kárt nem szenvedtek. Hát hiába, lassan bele kell szoknunk ebbe is, hiszen a legnagyobb nyomorúságot is megszokja az ember. Kinos lehangoltságot keltett a kaposi temető is, mely rondább és rendezetlenebb a legutolsó falusi temetőnél. A temetőbe vezető utón, azárok lelett, pár ócska, elkorhadt deszkából összehányt rozoga hídon a testet alig lehetett átszállítani, a gyászoló közönséget pedig csak Isten őrizte, hogy kezét-lábát össze nem törte. A temetőben egy ut nincs; lelve burjánnal, gazzal, sürü tövis- és akácz-bokrokkal s inkább alkalmasak ragadozó vadak és gonosztevők megbuvására, mint az elhunytak örök nyugvóhelyéül. A keresztek, tejfák, síremlékek, kerítések letörve, összezúzva, a sírok keresztül-kasul gázolva, a gondos, kegyeletes kezek diszitésétöl megrabolva, az emléklák és bokrok leszaggatva, kivágva, valóban fájdalmas képet nyújtanak. Ha már a kedves halottjaink iránti kegyelet is kivész lelkűnkből, az erkölcsi romlottság rohamos fejlődése mellett ugyan mi marad meg szamunkra ? Nem korholunk, nem vádolunk senkit, mert a mai viszonyok között nincs erő a kötelességteljesitéshez és nincs erő a parancsoláshoz, a rendelkezéshez. Mi a nagy közönség szivéhez, leikéhez, keresztényi érzetéhez, hitéhez apellálunk s kérjük, vessen véget e botrányos állapotoknak, mely páratlan a maga nemében. Hiszen a legnagyobb pogány nagyobb tisztelettel, kegyelettel van kedves halottjai iránt, mint mi, kik a Megváltó keresztje alatt helyeztük el örök nyugatomra drága halottjainkat. A temetők rendezésének, a temető-őrök alkalmazásának ütött a 12-ik órája. Nem kívánunk mi fényűzést, csak egy kis tisztaságot és rendet. Hiszen tel nem tételezhető, hogy Ungvár városában teljesen kihalt volna a köztisztaság és kegyelet érzete. Siessünk, nehogy utczáink, köztereink, temetőink ellenünk bizonyítsanak I Ungvár, 1900. augusztus 29. A temetésen résztvevő közönség több megbotránkozott tagja. Tekintetes Szerkesztőségi Az Ungvárott megjelenő Görög Katholikus Szemle (egyházi, tanügyi és társadalmi hetilap) f. évi julius 29 iki számában „Tanügyi hírek“ ez. rovatában a következőket írja: Az ungvári állami reál- iskola ügye. A régi varosháza telkét a kultuszminisztérium egy uj reáliskola czéljára vette meg. Az uj reáliskola építéséhez most akarnak hozzáfogni s amennyiben az építendő épület csak 4 osztályú, tehát alreáliskola befogadására van tervezve, — a városban mozgalom indult meg az iránt, hogy a kultuszminiszter keressek fel arra, miszerint az építendő reáliskolát nem 4, hanem 8 osztályú, vagyis főrealiskolává engedélyezze kibővittetni. Kétségkívül igen üdvös e mozgalom s kulturális szempontból is csak helyeselhető, azonban ha figyelembe vesszük azt, hogy a reáliskolát eddig is csak a zsidók vették igénybe s igy nagy a valószínűség, hogy a jövőben is ők fogják azt látogatni, világosán áll előttünk az, hogy az allam csakis a zsidók részére építi fel e drága épületet. Mi pedig, keresztények,
