Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-08-12 / 32. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1900. augusztus 12. 32. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Cugvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 > | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Közegészség. Egy idő óta uton-utfélen, korcsmában és kávéházban, gyűlésen és újságainkban egyébről sem beszélünk, írunk, mint a közegészségügyről. Mindez pedig onnan jutott ki, hogy a városi költségvetés tárgyalásánál kritizálták az utcza-seprőket; egyik azt mondta, hogy kevesen vannak, másik szerint elég a hat ember, de lusták és csak a bagókat keresik; a harmadik képviselő herkuleseket óhajtana a díszes állásra beszerezni, hogy jobban bírják a munkát; végre olyan is aíkadt, aki seprő-gépet ajánlott, csak azt feledte elmondani, vájjon ló-, vagy gőzerőre berendezettet óhajt-e inkább. Innen indul ki a nagy diszkusszió, amely már mindent elönteni készül. Nos! mi legkevésbé sem kicsinyeljük a kérdést, csak szószaporitással nem hisszük elintézhetőnek. Igen tisztelt képviselő urak és nagyközönség! Szegény ember vizzel főzrde azért jól megfőzheti eledelét, ha ügyel rá. Egy oly mostoha sorsú város, mint Ungvár, nem költhet semmire sem túl, még a közegészségre sem; és erre különösen azért nem, mert a köz egymagában véve mit sem tehet ez irányban. Csak egy példát: a belügyminiszter elrendelte az összes középületek részére, nyilvános helyekre ’az uj, vizzel telitett köpőládák beszerzését Ugyan legyünk őszinték, felhasználjuk-e ezen egészségi rendeletet úgy, amint az kontemplálva van? Nem! igazán kivételes ember az, aki figyel e rendeletre, aki magát ehez köti s egyéb haszonnal, kivéve a patentot szerző gyár meggazdagodását, nem járt. A hivatalokban a közönség részére többnyire hozzáférhetlen e bútordarab' és a nép most is eddigi módja szerint üríti ki száját. Vagyis: a közönség köztisztasági érzéke nélkül minden hatósági intézkedés eredménytelen. A képviselő urak beszélnek az utczák tisztátalanságáról; hát ez a baj megvan ugyan, de ez inkább szépséghiba, mint orvosi szempontból figyelembe veendő dolog. A lényeges az, hogy az udvarok, hol az ember, különösen a gyermekek a\ egész napot eltcltik, rondák, szemetesek. E tekintetben pedig a a rendőrség, vagy bármi hatóság, igen keveset tehet. Az összes udvarokat örökösen nem vizsgálhatják, ahhoz nincs személyzet; azaz 1—2 koronás büntetés, amit néha a háziurakra reá nyomnak, nem vezet eredményre, mert az udvarok állandó tisztántartása költségesebb, mint a néhai büntetés. De sokszor nem is a háziúr a ludas; tudunk eseteket, hol a háziúr készséges, de a lakók annyira érzéketlenek minden tisztasági kérdés iránt, hogy még az árnyék- székek tisztogatását is a legvégsőig halasztják. A belvárosban rendkivül szükek az udvarok, sok a bolthelyiség; ilyen helyeken botrányosak az udvarok, bűz, piszok fészkeli be magát. Hát csak üssük a hatóságokat, mert az sohasem árt és buzdításra is jó; de üssük a magunk mellét is, még pedig erősebben, mert a meakulpát elmondhatja körülbelül mindannyiunk. Nem bánjuk: csináljanak közkutakat, mert tényleg egészséges vízben hiányunk van; fogadjunk még három utcza-seprőt, mert hat kevés; öntözzünk, büntessünk, de mindez csak gyenge eszköz a czél elérésére. A lényeg marad továbbra is, hogy minden közintézkedés hajótörést fog szenvedni, inig az egyesben nem lesz meg az érzék a tisztaság iránt; követeljék a háziurak a lakóktól és viszont az erre való ügyelést és egyszerre meg lesz oldva a kérdés, egyszerűen és biztosan. Ugyané kérdéssel egyidejűleg felmerült, hogy Ungváron egy második, vagy al tiszti orvosi állás szerveztessék. Vagyis, úgy látszik, némelyek azt hiszik, hogy a parancsodban van a hiány, holott éppen ellenkezőleg, nincs aki engedelmeskedjék, helyesebben nem akarunk a rendelkezéseknek megfelelni. Hát hiszen tagadhatlan, hogy egy orvos, meg még egy orvos, az két orvos; de tagadhatlan az is, hogy nevetséges még csak gondolni is arra, hogy ez állás szervezésével össze volna kötve a város egészségügye. Nézzünk széjjel a hason és még egyszer oly lakosságú városok között, ugyan hol van két tiszti orvos ? De nézzük az érem másik oldalát: mikor volt és van-e nálunk — Istennek hála — járvány, mely követelné még egy erő felállítását! Bizony mondom, csinált szükséglet volna ez, mely még a felelősség terhét is megosztaná és kétségessé tenné; és a város pénztárát egy igazán felesleges teherrel szaporítaná a nélkül, hogy abból bármi haszna válnék a közönségnek. Mi nem akarunk különben ezúttal e kérdéssel bővebben foglalkozni, nem is akut jellegű, csupán és kizárólag a nagy közönség érdekeit szem előtt tartva, tükörrel akartunk magunk-magunkra mutatni, hogy a köztisztasági bajok orvoslásánál a gyógyirt nagyon közel keressük, vagyis nem egyedül a mi törekvésünk és óhajunktól függ a város tisztasága, közegészsége. Legyünk előbb szigorú bírálója önnönmagunk- nak és akkor aztán szidhatjuk a köztisztaságot, hatóságot, vagy mint a közmondás szól: seperjünk a magunk portája előtt és biztos az eredmény! Csűrös Perenez jubileuma. Folyó évi augusztus hó 5-én, múlt vasárnap tartotta meg Csűrös Ferencz posta- és távirda-felügyelő harmincz esztendős szolgálati jubileumát, puritán természetéhez illő módon, szerényen és nagy csöndességben; alig tudott arról városunk közönsége valamit. Már pedig 30 esztendei, közpályán való lankadatlan, buzgó, odaadó és kilogástalan munkálkodás megérdemelte volna a szélesebb mederben folyó ünnepélyt is. Hát itt ki kell jelenteni a nagy közönséggel szemben ama felfogást, hogy tisztviselő-társai ezen csendes formát tartották a leghelyesebbnek, mert ez a csendesség, zajtalan családi körben lefolyt ünnepély volt a jubiláns természetéhez a legszebb. Hiszen Csűrös olyan szerény ember, hogy mikor vasárnap a Koronán, vacsora közben, röviden üdvözölte legidősebb tiszttársa, a Bácsi, nem vette kedvesen, mert tiltakozó kézmozdulatot tett, mintha mondani akarta volna, hogy hagyd el barátom »holnapra». Hanem egy kis verses felköszöntő megtörte a hallgatást, mert utoljára maga is beszélt, szives melegséggel köszönte meg az iránta tanúsított szeretetet és tiszteletet; olyan szépen elmondta, hogy is beszéltek a 70-es években a távirda-hivataloknál; erősen járta a „wie heist“, ez a nyelv ült a magyar nyelv nyakán, sőt még olyan rendeletet is adtak ki „Szegeden“, amelyben szigorúan meg volt hagyva az alkalmazottaknak, hogy három hét alatt aki el nem sajátítja a „wie heist“-ot, annak szárnyat kötnek mind a két lábára, elrepülhet vele haza szántani, vagy tatárkát aratni. A csendes, de szép jubiláló ünnepély vasárnap reggel kezdődött fél nyolczkor; elsők voltak az altisztek és szolgák, akik üdvözölték, még pedig azért, hogy ezeknek ki kellett menni kézbesítési járásukba; de még ebben is Az irigység1 áldozata. — Az „Ung" eredeti tárczája. — Kemény téli est volt. A szelíd hold lénye bevilágította a hófehér vidéket, a csillagok milliói barátságosan tekintgettek a félhomályban úszó földre. Néma csönd volt; s e siri csöndet csak olykor olykor zavarta meg egy-egy éhes eb csaholása, egy-egy mámoros legény vidám kurjantása. Az emberek behúzódtak csöndes otthonukba s a kandalló lobogó tüzénél vig csevegés között töltötték a husszu téli estét. Vidám beszélgetésüket azonban hamar megzavarta az élénk muzsikaszó, a vig dal. Odakünn csapatostól siklottak a díszes úri szánok a szentmiklósi uraság udvarába. Fényes ünnepség vette kezdetét. A kastély ura, a büszke Szentmiklóssy Balázs ülte névünnepét. Díszes közönség sereglett a vendégszerelő főnemes házához. Ott volt a megye szine-java, örömest jött ki-ki a szokatlan fényű ünnepre. Csakhamar asztalnál ült a díszes társaság. Őszbe borult férfiak, méltóságteljes matrónák, bájos hölgyek s deli ifjak telepedtek a dúsan megrakott asztal köré. Mindannyiok közt a legbüszkébb, legönteltebb arcz a nap hősé. Oly magasan hordja fölemelt fejét, mintha bizony magánál nagyobb urat ismerni sem akarna, mintha annyi fényes urnák a megjelenése reá nézve megtiszteltetés sem volna . . . Vig mulatozások között múlik az est 1 A jó kívánságok egész sora elhangzott már. A tüzes fiatalság tánc/.ra perdül, az idősebbek vidám kört alkotnak s folyik a szó, beszéd. A társaság lelke, mulattatója a büszke főnemes. Oly édeskés mosolygás játszik ajkai körül, oly édes szava, beszéde, mintha minden szivet a maga számára akarna meghódítani, mintha azt akarná, hogy mindenki neki tömjénezzen. Ez részben sikerül is. A méltóságteljes matrónák elragadtatva hallgatják minden szavát s versenyeznek, ki részesíthetné nagyobb bókban a kedves Balázst. A legszebb bókot mindenesetre Somlayné mondja, hisz neki négy eladó lánya van, akik közül kettő a harmincz évet már túlhaladta. Lgy sóvárog a pillanat után, a melyben egyedül beszélhetne a kastély urával . . . íme, a pillanat megjött! Szentmiklóssy egy perezre odahagyta a társaságot . . . gépiesen siet feléje,' megragadja karját s azután körülveszi hízelgő szavaival. ... A mulatozók tovább vigadnak, folyik a beszélgetés ; Somlayné nyugodtan társaloghat Balázszsal, senki sem figyel reájok. Pedig milyen fontos dologról is beszélgetnek ! — Megindítottam a válópört, négy-öt hónap múlva bevégződik az ügy. — Helyesen cselekedett, Balázskám ! Látja, látja, miért nem hallgatott szavamra ? Nem keserítette volna el életét egy ilyen nyomorult teremtés ! — Hiszen, ha beláthattam volna szivébe ! De a mikor annyira tudott ámítani; úgy beszélt, mintha maga a megtestesült jóság állana velem szemben; ki ne hitt volna szavának? És ő, a nyomorult; mást szeretett ! A mikor átölelt fehér karjaival, kebelemre simult s elhalmozott átkos csókjaival, akkor arra a másikra gondolt! t— Szegény Balázs! szegény! ah, mily kimondhatatlanul sajnálom, de vigasztalódjék, boldogítsa az a tudat, hogy lesz egy rokon-sziv, a ki megérti, lesz, a ki tiszta szívből szeretni fogja s a fájdalom ismét örömmé, boldogsággá válik. . . . Szokatlan körülmény zavarta meg beszélgetésüket; hirtelen fölnyilt a terem ajtaja s egy halvány arczu nő lépett a mulatozók közé, karjain egy szőke gyermeket vezetve. A fájdalomtól megtört lélek vonásait olvashatta ki-ki arczárói, a melyről eltűntek az élet üde rózsái s helyüket a bánat fellege foglalta el. A háziúr felé sietett; minden szem feléje fordult, a zene elhallgatott, siri csönd lett. A másik pillanatban a halvány nő ott térdelt a büszke Szentmiklóssy előtt, bocsánatért esedezett. »Visszajöttem, hogy még egyszer bocsánatért esedezzem; ártatlan vagyok, Isién látja szivemet, e kedves gyermek nevében kérlek, bocsáss meg, a mig nem késő 1“ Szentmiklóssy hajthatatlan, kő-kemény szivét meg néni hatja semmi hatalom ! Érzéketlenül fordul a halvány nő felé, arczán pokoli mosoly vonul végig, büszkén, szívtelenül veti oda e szavakat: »Számodra nincs bocsánat, távozz e házból, mely többé nem otthonod!» . . . Folyik a mulatság, a kedélyek lecsillapodtak, a jókedv helyreállt; nagyon csekély azoknak a száma, kiket e jelenet meghatott, oly kemény e nemzedék szive ! Csak Szentmiklóssy bus, csak az ő lelkét marczan- golja valami titkos fájdalom. Egyszerre eszébe jut az oltárnál tett esküje, eszébe jutnak a boldog órák, szeme előtt látja a halvány arczu nőt a kedves gyermekkel, fülébe cseng utolsó szava: »a mig nem késő!» Föltámad lelkében a kétely, hátha mindez csak az irigyek munkája, a kik tönkre akarják tenni boldogságát; hátha ártatlan a nő, kit házából elűzött, a kit boldogtalanná tett. Ah, de mégsem ! Somlayné oly jó, oly nemes lelkű ; 5 nem tenné tönkre boldogságát, ő tiszta szívből beszélt s a többiek is megerősítik a vádat. . . . Hajnalodik. Díszes úri szánok siklanak tova a szentmiklósi uraság udvarából, a tiszteletreméltó vendégek között a legboldogabb Somlayné! II. Alig négy hónapja ülte Szentmiklóssy házasságának ötödik évfordulóját s a még akkor boldog család ma a legszerencsétlenebb a föld kerekén. Szegény, de jeilemes Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
