Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1900. augusztus 5. 31. SZÁM. SZERKESZTŐSED: Ungvár, Vármegy eház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz­lemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kilől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. | Negyedévre 1 írt Félévre ... 2 » | Egyes szám 10 kr' Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 20 kr. UN6 VARMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A bevándorlók. Ungvár város ez évi költségvetésének tárgya­lása alkalmával egyik képviselő-testületi tag a rendőrkapitány figyelmébe ajánlotta és megakadá­lyozni kérte azt az óriási mérvet öltő bevándorlást, melynek eredménye, hogy Ungvár városában annyi ma a galíciai származású idegen, amennyi még soha nem volt. Indokoltatok e kérelem azzal, hogy különösen a hidontúli részen lakó kereskedőket tönkremenéssel fenyegeti a bevándorlók tömege s hogy e beván­dorlás megakadályozása Ungvár város közönségének általános óbaja. Mindenki azt hihette, hogy e jogos kérésnek teljesítését a rendőrkapitány nemcsak megígéri, ha­nem az ellenőrzést a legszigorúbb mérvben teljesí­teni is fogja; — de nem ez történt; a rendőrka­pitány ez ügyben úgy nyilatkozott, hogy ha valaki tud ily jogtalan kereskedőről, azt jelentse be nála s majd akkor intézkedni fog. Könnyen megérthető, hogy ez a felelet annyi, ipji.t nesze semmi, fogd meg jól. Átért csak nem gondolhatja a város rendorkapitáuya, hogy az egész közönség rendőr-szerepre fog vállalkozni, akkor, ami­kor ezek a galíciai letelepülők még a semmi intel­ligenciájú rendőr által is könnyen felismerhetők: közbotrányt okozó ruházatuk és hajdíszűknél fogva Nem; a rendőrkapitány nem jól tette, hogy ily feleletet adott. Nincs indokolva ez a felelet még azzal sem, hogy a jogos felhívás egy neki nem tetsző képviselő-testületi tagtól eredt. Ily esetekben nyilváníthatja ugyan a saját véleményét a felszóla­lóra, de magára a felszólalás lényegére, amikor az jogos —- már pedig a jelen esetben nagyon is jogos volt olyan feleletet adni, mint aminőt adott, nem helyén való. Ezért foglalkozunk mi itt e helyütt a galíciai bevándorlással s reméljük, hogy maga a rendőrka­pitány is igazat fog nekünk adni, amidőn azt állít­juk, hogy a rendőrség kötelessége a külföldi le­települők ellenőrzése, esetleg azoknak távozásra kényszerrel való szorítása. Legalább mi igy tudjuk ezt az ide vonatkozó törvények- és rendeletekből. Ha meghalok . . . Ha meghalok, ne dohos sirfalak Vegyék körül elporladt testemet; Átfutna rajtam ott a borzalom, Mikor jönnének a holt szellemek. Temessetek a zöld erdő ölén Árnyat adó sötét lombok alatt, Majd gondoznak s őrködnek felettem, Kiket szerettem ... a kedves vadak. Hol fegyveremtől elhullt a király . . . Az első szarvas . . . oda tegyetek, Hol örömében éledt a vadász, Az ifjú csermely s az öreg hegyek. Körültem dal kél . . . hálaénekek Zengik majd be a völgyet, bérczeket, Dicsérve Istent, a Mindenhatót, Ki megteremté ezt az életet. S ha késő őszszel egy szarvas-király Bolyongja büszkén be a tájakat És sírom felett busán, szomorún Erdőt bezugó hangokat hallat: Ne lőjjetek ... de szépen, csendesen Imát rebegjen értem ajkatok . . . Ki annyit járt az erdőn köztetek, Most mélyen alszik ... a vadász-halott. Németből fordította: Vidor Marczi. Az 1886: XXII. t.-cz. 15. §-a ugyanis ezt irja elő: 15. §. A külföldi a kézségben iakhatik, települ­het és a község kötelékébe felvétethetik. Ha a községben állandóan lakni akar: tar­tozik ezt bejelenteni és ha kimutatja, hogy a község terhelése nélkül magát és családját tartó­san lentartani képes, tőle a lakhatási engedély csak erkölcsisége ellen fennforgó alapos gyanú esetén tagad­ható meg, mód adatván neki a maga igazolására. A külföldi, ha a községben három hónapig való tartózkodása után az elöljáróság által előre bocsátott íelhivás daczára lakási szándékát a felhivásben kitűzendő nyolcz napi határidő alatt be nem jelenti, a közigazgatási bizottság által háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő kihágást kövei el és ha a felhívás daczára lakási szándékát be nem jelentvén, vagy lakási engedélyt nem kapván, távozni nem akar, a távozásra rendőri kényszerrel is szorítható. Ez a törvényszakasz világosan mondja, hogy a külföldi lakási szándékát tartozik bejelenteni; mondja azt is, -hogy ha ezt nem teszi, három hó elteltével a lakási szándékának bejelentésére felhívandó. Igen ám! De a mi viszonyaink között ki tudja, hogy melyik külföldi (galíciai) hány hó, hét, vagy nap óta lakosa Ungvárnak. Nincs, aki az ellenőr­zést gyakorolja s ez a hiba. Fogadást mernénk rá tenni, hogy a rendőr­ségnek jelenleg 6000-re menő ügydarabja közt egy sincs olyan, mely idegen itt lakónak a közigazga- i tási bizottság által való megbüntetését kérelmezné s azt is merjük állítani, hogy ily irányú ügydarab az egész városházán nem található. Azért a város rendőrkapitányának ismételve figyelmébe ajánljuk ez ügyet s meg lehet róla győ­ződve, hogy e téreni sikeres működése nagyobb érdemszámba fog vétetni a közönség és felebbvalói által, mint az, ha minden, a rendőrség hiányaira rámutató képviselő-testületi tagot élezés felszólalá­sokkal igyekszik ellenőrző kötelességének teljesíté­sétől elriasztani, miként tette ezt nemcsak a beván­dorlás korlátozása ügyében tett felszóla óval, de tette azzal a képviselő-testületi taggal is, aki az idegen koldusok tolakodó hadára hívta fel a kapitány figyelmét s kérte, amit már mi is kértünk, hogy a helybeli koldusok jelző-táblával láttassanak el, egy­részt a közönségnek felesleges zaklatásoktól való Egy történet. — Az „Ung“ eredeti tárczája. — — Ne értsen félre, Marga Az én képviselői fizeté­semből nem élhetünk meg; az magamnak is kevés, nemhogy egy családot fentarthatnánk belőle. Aztán nem akarom, hogy maga nélkülözzön, miattam lemondjon a megszokott élvezetekről. Ne szakítson léibe . . . Tudom, hogy maga jószivü, kogy lemondana egy-egy drágább ruháról, hogy velem együtt küzdene az életért, de hát azért venném-e el, hogy asszonykorában szürkébb szín­ben lássa a világot, szürkébbeknek az embereket, mint leánykorában? Hogy csalódás csalódást érjen? Nem, Marga, nem akarom, hogy miattam gondterhes élettel cserélje fel a gondtalan leányéletet. Nem akarom, hogy mellettem nélkülözzön, lemondjon kedvteléseiről, szeszé­lyeiről. Elhiszem, szívesen megtenné, de később fájna, bánatot okozna Önnek. Mikor az eljegyzésünket tartot­tuk, akkor még gazdag ember voltam, — ma nincs semmim, a tönk szélén állok, nem marad egyebem, mint a tiszta név és a becsületem. Ez nekem elég; férfi va­gyok, dolgozni kell és dolgozni fogok ezután, hogy él­hessek. Meggondoltam a dolgot, Marga, nem tehetek másként. Ezt parancsolja a józan ész. Nem tudnám el­viselni, hogy részese legyen a nyomornak, melynek elébe nézek . . . Feloldom ígérete alól . . . Visszaadom adott szavát. . . Visszaadom a gyűrűt is'. . . Tudom, nehezére esik ez most mindkettőnknek, de később be fogja látni, hogy igazam volt, hogy jobb volt igy ... . S egykedvűen, nagyúri elegancziával húzta le ujjá- ról a karika-gyürüt, melyet a szép Marga félesztendővel azelőtt húzott oda. Most visszaadta, de oly ügyetlenül, hogy a földre esett. Egyikük sem hajolt le érte. Minek, megkimólése, másrészt éppen a rendőrség működésé­nek megkönnyítése czéljából. Mert ha a város kö­zönsége a városi tisztviselők és köztük a rendőr- kapitány anyagi javadalmazásánál elmegy a legtnesz- szebb menő határokig, akkor a közönség is joggal követelheti a város bármely tisztviselőjétől, hogy no­csak azokat az ügyeket intézze el lelkiismeretesen, melyek, mint az érett alma, akta alakjában Író­asztalára hullanak, hanem, hogy azok után is lásson, melyeket, hogy elintézhetők legyenek, hivatalos köte­lességéből eredőleg saját magának kell megérlelnie. rn. A városi tüzőrség1 elhelyezése. A m. hó 27-iki városi közgyűlésen a tűzoltóság főparancsnoka bejelentene, hogy a jelenleg az Uj-téren levő fabódéban elhelyezett tüzőrségnek kiszállásolása el­rendeltetett s a barak 15 nap alatt, karhatalommali végrehajtás terhe mellett elbontandó. Ezzel egyidejűleg kilátásba helyezte a városi ügyész ur, mint a tűzoltók főparancsnoka azt, hogy a tűzoltói őrség részére legalkalmasabbnak véli azon városi köz­teret, amely a Bradács féle ház előtt az Ung-parton van és amely terecskén körülbelül 28,000 korona költ­séggel felépíthető az őrségi tanya. A főparancsnok ur szép és terjedelmes beszéddel indokolta, hogy az őrség elhelyezésével kapcsolatban van egy nyári uszoda és téli korcsolyapálya elhe­lyezése és nagy szakértelemmel igyekezett a terv életre­valóságát közegészségi indokokkal bizonyítani. A mai közgyűlés — sajnos — a szenvedélyek napja lévén, ezen kérdés megoldásánál a vitában aktí­vabb részt venni nem óhajtottam, mert jobbnak tartom, hogy a tűzre nem olajat, hanem vizet kell önteni, azonban már a gyűlésen kijelentettem, hogy részemről a tervezett berendezést el nem fogadhatom. Mindjárt megmondom, miért nem. Első sorban azért, mert az a kis terecske nem alkalmas a tüzőrségi tanya elhelyezésére. Nem kell hozzá szakértelem, hogy megbíráljuk, hogyan lehet ab­ból a kis zugból 6 tengelylyel ellátott, egymáshoz vonat módjára s e/.enkivül lánczokkal és farudakkal kapcsolt temérdek métermázsa súlyú 3 járművet hirtelen kimoz­dítani oly utczából, mely mintegy 16 méter hosszú, 7 méter széles és a mely ulcza a túl a hidi rész felé derékszögben vág ki, úgy, hogy a 6 tengelyű vonatnak első rudja a fordulás alkalmával a 2 lóval együtt egye­nesen a Cseró-féle kereskedésben találja magát. Hol van a fordulatoknál leggyakrabban ismétlődő rúd- és különö­sen kerék-törés? jó helyen van az ott. Nincs rá szüksége egyiküknek sem . . . Harsányi Marga szótlanul mutatott ajtót a báró urnák s aztán anyja nyakába borult, hogy szabad fo­lyást engedjen vissza fojtott könyeinek s hogy megossza vele az ő nagy bánatát. * Az igaz, hogy a báró ur almási birtoka elúszott, de még mindig megmaradt a tüskési tanya; nem olyan ugyan, mint az almási birtok, csak roncsa a nagy ura­dalomnak s éppen ezért nem is volt semmi értéke a báró ur előtt. — Ha már elveszik tőlem a hitelezők a vagyono­mat, nem vehetek el szegény leányt, gazdagon kell meg­nősülni . . . így okoskodott a báró ur és rászánta magát arra a végzetes tettre. Bántotta ugyan a lelkiismeret, mert még nem halt ki belőle minden nemes érzés, hogy any- nyira megalázza azt a szegény leányt, de elhitette ma­gával, hogy mostani kínos helyzetéből csak egy zsíros parthi által menekülhet meg. Ugorjunk át két évet. A megye intelligenciájának megszokott nyaraló­helye a harkányi fürdő. Mozgalmas élet van most ott. A fiatalság hetek óta készült a hires Anna-bálra. Egymásután érkeznek a vendégek, pedig máris tömve van a szalon. Izgatott'..** várják, hogy a Károly czigány rákezdje a ropogós csárdást . . . Nézzünk csak szét, kik vannak ott? Lépjünk be a terembe. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Next

/
Thumbnails
Contents