Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

9 internatusaival s a számosabb életpályára való jogosítással s messze vidéken ismert hírnevével természetes vonzerőt gyakorol tanulóra, — szülőre egyaránt.

Ilyetén viszonyok között a felállítás óta a 3-ik évben, 3 osztályban 108 beirt tanuló oly jelenség, mely garantia arra nézve, hogy Ungvár elbír 2 teljes középiskolát.

Évről-évre megfigyelem a középiskolák Értesítőit. Azt tapasztaltam, hogy boldogabb közgazdasági, sőt szerencsésebb közlekedési állapotoknak örvendő, nagyobb területű és nagyobb lakosságú megyék oly helyein is, ahol csak az illető algimnáziumok (tehát a több életpályára jogosító s a régóta ismert és megszokott intézetek) léteznek,- még pedig réges- rég óta, — mind a négy osztályban sokkal kevesebb a tanulók száma, mint az ungvári reáliskola 3 osztályában, a hová igy, a kezdet kezdetén, is 100-nál többet, irhattunk be.

Vasmegyében, a szent-gotthárdi állami algimnázium négy osztályában a lefolyt tanévben 70 vizsgázott tanuló volt, kik közül 23 naponkint faluról járt be az intézetbe ; a pozsony-szentgyörgyi (nemrégiben még szabad királyi város volt!) 4 osztályú gimnáziumban évek hosszú sora óta nincs 100 tanuló ; a podolini (Szeppsm.) 4 osztályú kir gimnáziumban 80 a tanulók legnagyobb száma ; a nagy-kállói 4 osztályú gimnáziumban (mely 8 osztályú főreáliskolából fejlődött vissza illetőleg alakult át) a múlt tanév végén csak 129 tanuló volt. De mindennél sokkalta fontosabb az a szerencsés helyzet, hogy a reáliskolák territoriális mai elhelyezése Ungvárt szinte praedestinálja egy fejlő-j désre hivatot, életképes, nagy vidék közgazdasági érdekeit kultiválni hivatott íőreáliskola szinteréül !

Évi Értesítőnk első évi folyamában tüzetesen fejtegettem e dolgot. A szives érdeklődőt oda utalom. (9—11. lap.) A helyzet az, hogy ámbátor Ungvár körül, az északkeleti vidéknek 9 megyéjében 16 középiskola van (mindje teljes 8 osztályú, némely helyt 2 középiskola is, több helyt polgári és kereskedelmi intézet is), Kassa kivételével az egész északkeleti felvidéknek — alreáliskolánk kivételével — nincs reáliskolája; sőt Debreczentől, Nagy váradtól eltekintve, nincs egészen Aradig és Szegedig ! És Lőcse kivételével (a zsolnai algym- náziumot csak tavaly alakították át reáliskolává, a vágujhelyi izr. alreáliskola pedig, mint voltaképpen magán intézmény, csak a helybeliség érdekeit elégítheti ki), kezdve Pozsonynál az egész északnyugati, északkeleti Magyarországon s a Duna-Tisza-közön s Eger kivételével a Felső- és Közép-Tiszavidóken s a T.szántul keletre, mpssze kifelé nincs reáliskola

Szinte hihetetlen, ha a térkép nem bizonyítaná! Majdnem éppen azokon a vidékeken hiányzik a közgazdasági föllendülést czélzó reáliskolák intézmény e, mely legjobban érzi eme föllendülés szükségét, melynek lakossága iparos, kereskedő, avagy, ha őstermelő, földműves, olyan hát az a vidék, ahonnan folytonos — a kivándorlás Amerikába.

Íme, Ungvárt, mely helyzeténél fogva szintén egybeköti az északnyugati vidékeket az északkeletiekkel s dél félé meg nyitott útja vagyon, egy fóreáliskola a legjobb helyen vagyon, mert egy

nagy, — messze vidék, igen nagyon fontos köz- gazdasági érdekeit is hivatott szolgálni. De a ruthén-kérdós szempontjából is figyelemreméltó. Az állami segítés és istápolás mellett ipart, kereskedelmet, okos mezőgazdálkodást kell teremteni e népnek. A tehetősbjei járjanak praktikus intézetekbe pár évig és hazakerülve, terjesszék a modern világnézet- és működésnek jó példáját. (Én e körülményre utaltam már két óv előtt, amikor az „Erzsébet- Segitő-Egyesületünk“ érdekében kibocsátott felhívások szövegében foglalkoztam e kérdéssel.)

Nyilvánvaló, hogy könnyebb az itt, Ungvárt meglevő alapot, az alreáliskolát fejleszteni (s olcsóbban is eszközölhető), mint egy más helyen tövéből teremteni uj reáliskolát s kitenni esetleges elcsenevészesedésnek. (Ez utóbbira ott a példa a beregszászi és a nagy-kállói volt reáliskolákban, amelyeket a közelmúltban át kelletett gimnáziumokká alakítani.) Ily esetlegességtől itt, Ungvárott, nem kell tartani. A 200 évesnél nagyobb múltú, nagy alapítványokkal rendelkező, jóhirü főgimnázium erős versenye mellett reáliskolánk a próbát kiállotta.

A szülők, merem állítani: talán kivétel nélkül azon jóhiszeműen járatták eddig gyermekeiket a reáliskolába, mert a kifejlesztést természetes következménynek, mintegy magától értődőnek tekintették. Akár helybeliek ezek, akár vidékiek, érdekeik egyaránt megkívánják a kifejlesztést. A helybeliek hová küldhetnek fiaikat a IV. osztály elvégzése után ? Hiszen jobbára vagyontalan, szegény tanulóink vannak. De általában ma már oly költséges a középiskolázás s őszintén bevallva, mindenkire oly súlyosan nehezednek az életgondok, hogy még a helybeli iskolázás költségeit is alig-alig bírjuk viselni. A vidéki szülőknek pedig nagyon fontos paedagogiai érdekük, hogy gyermekeik ott folytathassák és fejezhessék be középiskolai tanulmányaikat, ahol 4 éven át az alapot kapták.

Fentebb azt említem, hogy az ungvári reáliskola messze, — nagy vidék közgazdasági legfontosabb érdekeit hivatott kultiválni. Ez már most is igy vagyon. Az alábbi statistika bizonyítja, hogy reáliskolánknak messze-távol hatása vagyon, hogy már az első tanév végeztével távol fekvő vidékek szülővilága igen helyesen fogta fel intézetünk közgazdasági rendeltetését, amikor évről-évre fokozódó számarányban íratta be fiait a reáliskolába.

íme a statistika :

A tanulók száma lakóhely szerint ÜSSZ6más megyebeliek, még pedig: Sfiü

Tanévek s •- 5 L * c ^ 1 :§1§ ^

•Cö C •=» cn> C a> a. m tn d c 5 £ -'O be _q

p p p < |oq |pq n m oJhJc/} S m n o o g a gj

L 30 8 — 1 ------ 2 1 ------l'------------------- - 30 13

1S9Í/0Ö. I j 4y

Beiratk. I- á2 14-------------2 — 1 — •'*-------1 ~,---------á2l21

1898/99. 4?

1 II. 25 5 -------------- 2— 1 —1 2 ----------'------25|ll

36

I. 16 3 1 2------5------------6— 11 11 116|22

Rpiratk I 38

1899/900. ^ 20 9-------------2--------14~ 11

III 19 5------112 11-1 1-------------------19| 13

I I I . I 32

Én magam elé néztem, mint egy bűnös, akii utóiért csalfasága.

■»Egyetlen egy drágám ! Megkaptam leveledet; nem is képzeled, hányszor olvastam el egymásután. Mióta elmentél, üres a mi házunk; hiába várlak déli i2 órakor ebédre, este hatkor vacsorára, csak nem akar megjönni a mi öregünk«.

— Te öreg! hiszen ez az én levelem ?

— Persze, hogy a te leveled.

— Amit a múlt esztendőn Írtam neked a lürdőbe.

— Hogy eltaláltad.

— Hál annyira kedves neked ez a levél?

— Nem kedves, édesem, hanem édes; olyan edes, hogy én azt te neked élőszóval elmondani nem tudom ; olyan drága, hogy nem tudna megfizetni senki, csak te magad, mert benne van a te egész lelked, a te egész szived melegsége, szeretete.

Az asszony elgondolkozott; nem tudom, hová szálltak gondolatai, de csakhamar hazarepült, mert úgy megezirógatott, hátba ütött, mint akkor, a mikor még jártam utána a fenyves erdőt, a sziklás hegyet, a ne- telejtses völgyet, Bindtet és Zavadkát, a kis-hnyileczi hosszú utat, Lajos-halmát, ahol mindig volt valami kérdezni valóm a csillag-virágtól, a kakuk madártól, a suttogó esteli csendes szellőtől: vájjon gondol-e most rám ? hogy is lesz, mint is lesz az a fészekrakás? milyen lesz a melegsége, tartós lesz-e a boldogsága, nem fogja-e egyszer feldúlni egy haragos zivatar ?

— Milyen szép napok is voltak azok pénz nélkül, de még szebbek lesznek pénzzel, mikor csak úgy fogom szórni a feleségem lába elé a százasokat. Ellesem az asszony minden gondolatát, ki fogom elégíteni szive minden vágyát, bújni fogjuk a lürdőket az egész nyáron, télre pedig áttesszük lakásunkat Budapestre, ahol lesz szórakozás bőven.-— Ugye öreg, áz a sorsjegy zavarta meg a fejedet ?

— Nem tagadom.

— Lesz-e valami eredménye?

— Szárnyakét ad mindnyájunknak, felrepülünk a magasba.

— Ahol meg log olvadni viasz-szárnyunk és le fogunk zuhanni a földre.

— A jólétben, a nagy kényelemben milliók fogják irigyelni gazdagságunkat; búcsuhely lesz házunk, hozzánk jön majd a szegénység és mi segíteni fogunk az éhes nyomorúságon. Tudom én azt jól : nagyon nehéz a kezdet, de ha egyszer jól megindul, úgy belém kapaszkodik a szerencse, hogy még bottal sem tudom magamtól elkergethetni , aranynyá válik az én kezemben minden.

— És minden vagyonúnknak a 33,333. számú sorsjegy rakja le az alapját ?

— Az ; okosan fogom kezelni.

— Hol?

— A buzapiaczon — és Montecarlóban. Chinába viszem a megmérhetetlen kenyeret, Montecarlot pedig a levegőbe röpítem, — meghiheted.

— Meghiszem, öreg; a mint eddig ismerem a szerencsédet, fürödni fogunk a hir nix-, dort nixekben, ezt meg te hidd el nekem, a kit mindig azzal vádolsz, hogy elolvad a kezemben minden korona.

— Nem, én csak a kigurulásról szólok néha.

— Fekete kutya, tarka kutya, mégis csak kutya.

— Abban megint neked van igazad, arany rózsám, gyémánt búzavirágom, karbunkulus havasi gyopárom.

— Ah ! milyen czifra.

— Hát mit tehetek én róla, ha a szivem még mindig poetikus, a poétika adja a nyelvem hegyére a vasárnapi stilistikát. Meglásd asszony, majd meg fog ez változni száz esztendő múlva ; akkor már nem lesz az én szivemben poétika, nyelvemen pedig vasárnapi stilis- tikr, hanem azért ott is együtt leszünk az Ur akarata folytán ; neked szemfedőt fog adni egy akac/.la, — nekem meg egy derékon tört nyarta, elég lesz az nekem ; — az

A helybeli tanulók mind a 3 évben (s egy osztály — kivételével azl. a múlt tanévben —) a létszám felének jóval többjét alkották. így évről-évre a negyedik osztályt végzettek közül 60%-ig (talán többen is) kénytelenek volnának idegen, még pedig messze-távol fekvő városba (s mert, almi főreáliskola van, mindje nagy város, tehát egyszersmind drágább helyre) járni a felsőbb osztályokba. Erre a mi tanulóink szülei teljesen képtelenek; hiszen számosán azért adták a reálba gyermeküket a többféle életpályára jogosító főgimnáziummal szemben, mert helyben találták a reáliskolát és mert ott a beira- tási és a tanítási dij csekélyebb. A negyedik osztály elvégzésével hová legyenek, mit tegyenek emez, abituriensekkó váló iíjaink? Ha felsőbb osztályaink nem lesznek, bizonyosra vehető, hogy a helybeli ta - nulóink száma megapad s akkor iskolánk, minden jóravaló törekvés mellett nem fog prosperálhatni, hanem csak vegetálni fog s ama igen nagy költsé gekkel, amibe a saját uj épületünk, a mintaszerű berendezés és felszerelés (melyre már eddig is 10 ezer koronán felül költöttünk) a személyi kiadások stb , kerültek, sehogysem lehet majd arányban az eredmény; mert, ha korlátoltabb a tanulók száma, az iskolázás áldása is csak kicsiny arányokban érvényesülhet.

Itt van azonban a nem helybeli tanulók dolga is. Már a 2-ik tanév kezdetétől fogva eléggé tekintélyes a nem ungvári tarlózkodásu szülők gyermekeinek száma, tehát az idegeneké; sőt a lefolyt tanévben az I. osztályban 16 helybeli növendékkel szemben 22 nem helybeli tanuló volt. A nem helybeli tanulók száma évről-évre növekedett s remélhető, hegy fog is. (Az I. osztályban a lefolyt tanévben a 22 idegen tanuló biztató jelenség.) Kimutattam, hogy az egész északnyugati és északkeleti és középső Magyarországnak alig-alig van reáliskolája Hová menjenek idegen tanulóink, a -— felsőbb osztályokba ? Kengeteg messzire kellene menniök.

Inkább tehát majd meg sem kezdik a reáliskolázást, hanem mennek ismét a gimnáziumokba, melyek Ungvár körül nem nagy területen 16-an vannak ! Vagy ha reáliskolába fognak járni, hát — nem az ungvári alreálban kezdik azt meg. Pedig fölöttébb fontos közgazdasági érdek, hogy a részben iparos (hegyi vidék), részben mezőgazdaságot űző nagy, igen nagy vidék gyermekei reáliskolába járhassanak és hogy, amint már emlitém is, a ruthén ifjúság is ráterelődjék a reáitanszaku pályákra, kik eddig, ha iskoláztak, kizárólag papok és tanítók lettek ; a legnagyobbrésze azonban tudatlan, iskolázatlan pór-einber maradt. (Más vidékek földművelő népe erős hányadát adja a középiskolai ifjúságnak, ami azért is fontos, mert edzett szervezetű egyéneket ad a tudományos pályáknak és felfrissíti az ős m perő eredetiségével s pihent szellemével a bürök meggörnyedett alakjainak sorát.) Az idegen tanulók szülei tehát, még ha ungmegyeiek is, már csak azért is, hogy fiaiknak ne kellessen majdan intézetet változtatniuk, nem fogják az ungvári reáliskolába adni gyermekeiket, hanem beíratják oda, ahol folytathatják és bevégezhetik tanulmányaikat.

Ám intézetünknek eme nem helybeli tanulókra is szüksége van, mert tekintélyes %-ot adnak,

fogja az én egyszerű, magasba törekvő lelkem szárnyalását jelképezni; hogy ne érjem el az ígéret földjét, repülés közben törik meg a lelkem, — de hát az nem baj, mikor a kezemben van a 33,333. számú sorsjegygyei a szerencse, bizony . . . bizony, lesz még nálunk-czigany lakodalom, a hol mindnyájan összejövünk jó emberek, irigy emberek — egy kis hideg libamájra.

A részletfizetésre megvett sorsjegy csakugyan kijött; a kötés után 33 napra ezt a rövid telegrálot. kaptam Himmel Bélától: Megütött a szerencse, siess lel Budapestre három öblös zsákkal; ezüsttel fizetnek. Béla.

Szaladtam haza, csak úgy laszigáltain az utamba éső embereket, otthon aztán összerogytam, mint a kit napszurás ért, megütött a három zsák ezüst. Mikor egy kissé elszállt a nagy torróságom, azt mondom a megijedt asszonykának : Mama 1 holnap megyünk.

— Hová ?

— Budapestre ; olvasd, itt van a telegráf; látod, milyen jó az Isten.

— Csakugyan, a jövő héten mi is megyünk Józsi és Anna után ; — még ma megsürgönyözöm Emmának, — vegye ki a legszebb úri lakást Feketehegyen, ott leszünk szeptember végéig ; ugye, beleegyezel, öregem ?

— Eltaláltad. Add csak ide azt a sorsjegyet, meg az imádságos könyvet, meg kell köszönni ezt a nagy szerencsét a jó Istennek.

A teleségem elkezdte keresni a sorsjegyet, kiszedett mindent az Íróasztalom fiókjából egyszer, kétszer, háromszor, én elvesztettem a türelmemet, izgatottan szóltam : add már ide azt a sorsjegyet! ha mondom.

— Nem találom

— Micsoda, nem találod ? hát hová leit, kicsoda járt az asztalfiókomban ? Felugrottam, mint a kit megcsíp a kigy ó, azután én is elkezdtem kere.-ni, — dinem találtam sehol. Most már nem a forróság vert, hanem a hideg lagyasztotta meg véremet, majd a gu a